39. rész

Kinéztem. Seb állt ott Kimivel, kezében egy gitár, szájában egy rózsa. A rózsát átadta Kiminek, amikor meglátott és elkezdett énekelni. Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy miért nem lett énekes. Nem mintha rossz hangja lett volna, én elhallgattam volna egy egész életen át, de azért énekesként nem lett volna olyan jó.
Kikiabáltam:
- Ó Romeo, miért vagy te Romeo? Tagadd meg atyád..
- Ó Júlia, repülök hozzád a szerelem szárnyán!
- Na gyere fel gyorsan!
- Megyek?
..
- Seb, miért nehezíted meg az elválásunkat?
- Angie, kérlek ne menj el!
- Nem maradhatok.
- Ha kell minden hétvégén elmegyek hozzád, csak kérlek maradj velem.
- Nem lehet.
- És ha abbahagynám a versenyzést?
- Seb, te nem adhatod fel az álmod! A Forma-1 az életed!
- Nekem már te vagy az életem! Szeretlek. ♥
- Én is szeretlek! ♥
- Akkor velem maradsz? ♥ - ölelt át szorosan.
- Igen, veled maradok. ♥  
- Kimegyek Kimihez..szerencsétlen ott kint vár..
- Menj csak. Addig kipakolok és beszélek a szüleimmel, hogy átjöhessek tanulni Svájcba.
- Tényleg megteszed értem? ♥
- Tényleg megteszem érted. ♥
Seb kivonult én pedig visszavittem a bőröndömet a szobánkba. Furcsa volt kimondani..szobánkba. Még sosem volt úgy szobám, hogy mással meg kellett osztanom. Pláne nem a szerelmemmel. Elgondolkodtam. Vajon Seb tényleg feladná értem az életét? Tényleg feladná a Forma-1-et? Ez olyan hihetetlennek tűnt. Felhívtam Renit.

- Szia Ang! Hogyhogy hívtál?
- Sebbel maradok.
- Ennek őszintén örülök.
- Te Reni..nem szeretnél kijönni a következő futamra?
- Bárcsak lenne rá pénzem!
- Nem kell hozzá pénz, csak a megfelelő kapcsolat.
- Ááá...sosem szerettem az ilyet,
- Barátok vagyunk.
- Akkor is.Majd ha egyszer összeszedek annyi pénzt, akkor kimegyek a Magyar Nagydíjra.
- Miért ne lehetne most?
- Mert nem akarlak kihasználni.
- Nem szeretnél találkozni Kimivel?
- Kimivel?
- Seb jó barátja Kimi, tudod.
- Tudom..de most nem versenyez.
- Eljöhetnél hozzánk.
- Hozzánk? Mármint hozzátok Svájcba?
- Igen. Nemsokára beszélek a szüleimmel, hogy írassanak át Svájcba az egyetemre és Sebbel fogok lakni.
- De szupi! :))
- Igen. :) Szóval?
- Nem tudom. Sebet nem zavarná?
- Megkérdezem tőle, ha bejött, de biztos nem zavarná. Éppen kint van Kimivel.
- Te már találkoztál Kimivel?
- Igen. Nagyon kedves.
- Elhiszem. Gondolom a magánéletében nem olyan rideg, mint a sajtó előtt.
- De nem ám.
- Sejtettem. :)
- Na leteszlek, bejött Seb, majd hívlak, hogy mit mondott. :)
- Rendben. Szia! :)
- Szia! :)

Seben nem volt más egy nadrágon kívül.

- Seb, te mit csinálsz?
- Melegem van.
- Azt látom.
- Neked nincs meleged?
- Nincs.
- Kár. pedig jól mutatnánk. :P
- Szeretnék beszélni veled.
- Miről?
- Szeretném kivinni a következő futamra az egyik barátnőmet. Már ha nem nagy kérés.
- Dehogy. :)
- Csak van egy kis gond..
- Micsoda?
- Nem akarja kihasználni a protekciót.
- Jajj..
- Amúgy azt beszéltük, hogy akkor eljön hozzánk.
- Zseniális ötlet. Onnan már könnyebb "elcibálni" a futamra.
- Igen, valóban. :)
- Na, azért csak összehozzuk. :)
- Igen. :)
- Biztos, hogy nincs meleged? :P
- Nem Seb, nincs. :)
- Legalább a pulcsidat vedd le!
- Na jó..
- Oké, akkor most a pólót is.
- Nem Seb, nem lehet. :P
- Miért nem? :P
- Csak. :P
- Hát jó..akkor most felmegyek a szobámba és ráfekszek az ágyamra és alszom egyet, te pedig leülsz itt a kanapéra és nézed a tévét.
- És ha azt mondom, hogy felmegyek utánad és melléd fekszek?
- Nem lehet.
- Miért?
- Csak. :P
- Gonosz vagy. :P
- Te gonoszabb vagy. :P
- Nem igaz. :P
- De igen. :P
- Oké, akkor én megnézem a sorozatomat, te meg menj csak aludni! :P
- Rendben .:P

Seb felment a szobánkba, én pedig bevágódtam a kanapéra a tv elé. 5 perccel később hallom, hogy valaki jön lefelé a lépcsőn. Nyilván Seb volt az, hacsak nem járnak szellemek a lakásban.

- Csak nem hiányoztam? :D
- Nem, csupán itt hagytam a pólómat. :P
- Óóó..:P És visszaveszed?
- Őőő..azt terveztem.
- Már nincs is meleged?
- Na mi van? :P Csak nem szeretnél mégis levetkőzni? :P
- Nem. Csupán nem szeretném, ha puma szag lenne. ;)
- Na kösz. :P Szóval büdös vagyok..ezt megjegyeztem.
- Csak egy kicsit. :P
- Köszi, tényleg..
- Koszosan, büdösen, izzadtan, véresen, bárhogy is nézel ki, bármilyen is a szagod, én szeretlek, mindig, ÖRÖKKÉ. ♥
- Én is szeretlek Nyuszim. ♥ - csókolt meg.

Amikor Seb karjai közt voltam, sosem féltem.Biztonságban éreztem magam. Csókja még mindig ugyanolyan édes volt. Olyan volt, mintha álmodtam volna.


- Milyen romantikus.. - szólalt meg a háttérből egy hang. .
- Ki szólt? - Seb meglepődött. Nem jött válasz. - Ang, te is hallottad?
- Ige..
- Milyen romantikus. - szólalt meg ismét a hang.
- Ki szólt?
- Csak én.
- Te hogy kerülsz ide?
- Én? Bejöttem az ajtón. 
- Hát nem mentél haza, miután kirúgtalak?
- Nem, gondoltam benézek..megnézem, hogy az én "Seb" barátomnak meg van-e még a csaja.
- Jake..én ellentétben veled, nem csalom meg a barátnőimet és nem csajozok, ha van barátnőm. Ja és a legfontosabb..engem szeretnek a barátnőim.
- A pénzedet..
- Nem..engem. Ugye, Ang?
- Hát persze. :)
- Fújj, hánynom kell..
- Akkor menj el innen!
- Nem, ki van zárva.
- Azt akarom, ami az enyém?
- Ami itt van, semmi nem  a tiéd.
- Kivéve Angiet..
- Ha egy újjal is hozzá mersz érni..
- Akkor mi lesz? Az orromra koppintasz, vagy mi?
- Nem..csak kicsit megütlek..nem fog fájni..
- Hú, de nagyon megijedtem.
- Fiúk, hagyjátok abba! - kértem Őket.
- Ang, menj fel a szobába és zárd be az ajtót!
- Nem Seb, nem hagylak egyedül.
- Tedd amit mondtam!
- Nem szüksége..egyszerűbb, ha odaadod nekem és minden meg van oldva.
- Azt már nem!
- Oké Seb, te akartad..
- Csak lassan a testtel Jake!
- Áááá...Kimi..hogy s mint vagy?
- Jól..na ide figyelj! Most azonnal elhagyod Seb házát és soha többé be nem teszed be ide a lábadat, vagy bajok lesznek.
- Igenis, Kimi! Sziasztok! - azzal elment. Mit elment? Elmenekült..vicces volt nézni, ahogy hanyattt-homlok elmenekült.
- Jake kedvenc pilótája Kimi volt. Rendkívül tiszteli, de rettenetesen retteg tőle.
- Ááá..már értem.
- Kösz, Kimi! Életmentő voltál.
- Alap, haver. Szerencsétek, hogy erre jártam.
- Hát igen..
- Mondd, Seb, nem kéne nektek rendőrségi őrizet?
- Gondolod, hogy visszajön?
- Nem tudom Seb, de miután elmentem, még vissza jöhet. Ki tudja, hogy elment-e, vagy  vagy csak elbújt.
- Nem maradnál itt ma éjszakára? Nem miattam, Angie miatt.
- De, szívesen.
- Köszönöm haver. Egy életre hálás leszek neked.
- Nincs mit köszönni, barátok vagyunk, nem?
- De, de akkor is. Mi lesz Jennivel?
- Jenni elment a szüleihez?
- Hogyhogy?
- Meglátogatja őket.
- Vagyis egyedül lennél otthon.
- Igen.
- Akkor.. nem maradnál pár napot?
- Csak ha nem gond..
- Dehogy gond. Angie-nek úgyis kell a társaság. 
- Akkor itt maradsz, Angie?
- De itt ám. :)
- Kop-kop! Bejöhetek? - hallottuk az ismerős hangot..