- Tényleg tudni szeretnéd?
- Igen.
- Rendben. Amikor megláttalak, akkor ezt gondoltam: "Ejjha, egy igazi Angyal!" Gyönyörűnek láttalak és még mindig annak látlak. Olyan voltál, mintha az álmaimból jöttél volna elő. Álmaim asszonyát láttam magam
előtt. Úgy éreztem, hogy az igazival találkoztam, hogy megtaláltam a másik felemet. Ami igaz is, csak nem ebben az értelemben. Amikor láttam, hogy Nicoval vagy, elszomorodtam. De már kárpótolt az a tudat, hogy a húgom vagy és nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek, Jer. - mosolyogtam rá, erre visszamosolygott.
- És te? Te mit gondoltál rólam?
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy ugyanezt?
- Igen, azt hiszem. De kérem a részleteket!
- Rendben van. A szívem hatalmasat dobbant és azt gondoltam: "Te jó ég! Micsoda jóképű srác! Valahonnan ismerős." Tetszettél, nagyon is. Olyan voltál, mint az álombeli herceg. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha te meg én összejönnénk. De tudtam, hogy észnél kell lennem, hiszen nekem itt van Nico. És az, hogy a testvérem vagy kárpótól és megnyugtat, hogy nem is lehetnénk együtt.
- Hű! - ennyi tellett tőle, semmi mást nem bírt mondani. Én sem válaszoltam semmit, csak átöleltem.
- Szöszim!
- Barna hercegem! Azért jobb, ha ezt nem említjük meg Niconak. Még a végén féltékeny lenne.
- Testvérek vagyunk. Miért lenne féltékeny?
- Akkor is pasiból vagy.
- Ráadásul a haverom is.
- Akkor is.
- Hát jó. Ha nem szeretnéd, akkor nem mondom el.
- Köszönöm.
Nico tisztában volt vele, hogy Jeremy a testvérem, de nem hiszem, hogy elfelejtette azt a napot, amikor először találkoztam Jeremyvel Németországban.
- Most nincs senki, aki neked tetszik?
- Nincs..tetszett egy lány régebben, de észre sem vett.
- Az hogy lehet? Tök jóképpű vagy.
- Gondolod ezt te..elfogult vagy.
- Ez nem igaz. Amikor Németországban megláttalak, még nem tudtam, hogy a testvérem vagy.
- Tényleg jóképűnek tartasz?
- Igen, de azért el ne bízd magadat!
- Ne aggódj, nem vagyok az a fajta.
*
Este 10 körül megérkezett hozzánk Nico is. A szabadedzésekből ugyan semmit nem láttam, de Jeremyvel nagyon jól elvoltunk egész nap.- Szia szőke herceg! - bújtam hozzá.
- Szia, Kicsim! Mi a helyzet?
- Itt rendezzük meg a meglepetés bulit Sebnek. És ma megyek veled vissza a hotelbe.
- Tényleg! Jajj, de jó!
- Igen. Majd holnap reggel jövök vissza úgyis. Apropó... Laurával nem találkoztál?
- Nem. Amióta meglátott minket, azóta elkerül.
- Lemaradtam valamiről? - nézett ránk értetlenül Jeremy.
- Tegnap Laura meglátott minket együtt. Annyira megdöbbent, hogy csak dadogni volt képes. Azóta elkerül. - nevetett Nico.
- Gonosz vagy! - ripakodtam rá.
- Lehet..de csak egy kicsit. - dugta ki a nyelvét.
- Lassan indulnotok kéne. Niconak holnap nehéz napja lesz.
- Igazad van Jeremy. De holnap reggel majd jövök.
- Nem kell. Megleszek én egedül is. Menj csak ki Nicoval a futamra. Majd vasárnap úgyis találkozunk.
- Biztos vagy benne?
- Persze, hugi. Érezd csak jól magad holnap. Nekem úgyis pihennem kell.
- Rendben van. Akkor majd vasárnap találkozunk.
- Jobbulást, haver! Aztán nézd ám holnap az időmérőt!
- Alap. Majd szorítok. Vasárnap meg a futamért.
- Sajnálom, hogy nem sikerült végül helyben nézned a futamot.
- Rá se ránts. Majd legközelebb. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
- Jó éjt, barna herceg! - öleltem át.
*
- Mi is volt ez a barna herceges elköszönés?- Elneveztem barna hercegnek. Ő meg engem szöszinek.
- Hmm..kreatív. De ha nem baj, akkor most aludnék. Holnap nehéz napom lesz. És ezt javaslom neked is.
- Aludnék én, ha nem beszélnél hozzám folyamatosan.
- Miért, talán zavar?
- Nem, csak ha beszélsz hozzám, akkor nem aludni akarok, hanem hallgatni a hangodat.
- Akkor elhallgatok. Jó éjszakát, szerelmem! Szeretlek!
- Szép álmokat, Nico!
*
Másnap reggel fél 10-kor keltünk.- Te, Nico, nem fogunk elkésni?
- 2 éve jársz ki a futamokra és nem tudod, hogy mikor keltek Fernandoval, ha Mogyoródon van a futam?
- De igen, mi 9-kor szoktunk felkelni.
- Ne aggódj, amióta ide járok mindig fél 10-kor szoktam felkelni és eddig még sosem késtem el.
- Ennek örülök. De belekalkuláltad azt is, hogy én elkészüljek?
- Nem készülsz te annyit.
- Biztos vagy benne?
- 2 éves ismerlek, naná, hogy biztos vagyok benne. Mi az? Mit mosolyogsz?
- Jól ismersz.
- De azért kezdj el készülödni, mert a végén tényleg elkésünk!
- Rendben van.
Kinéztem az ablakon. Már ilyenkor szikrázóan sütött a nap. Szép időnk lesz ma. Egy rövid nadrágot egy atlétát és egy tornacipőt vettem fel. Természetes a pilóta szemüveg sem hiányozhatott a kiegészítők közül, na meg Nico sapija és pulcsija.
.jpg)
- Nagyon jól nézel ki. *-* Gyönyörű vagy.
- Köszönöm.
- Indulhatunk?
- Persze.
*
Háromnegyed 11 volt mire kiértünk a pályára. Na, ennyit arról, hogy nem késünk el.- Többet nem veled jövök ki a pályára, mert legközelebb elkésünk.
- Legközelebb 9-kor kelünk, ahogy szoktatok. Jó?
- Jó. - csókoltam meg.
- Nico! - kiabált a főnöke. - Egy kicsit csipkedd magad, 10 perc múlva kezdődik a szabadedzés!
- Most mit nevetsz?
- Hogy megijedtél, amikor rád kiáltott a főnök.
- Nem is volt vicces.
- De igen. Édes volt. Na de siessünk, mert tényleg elkésel.
*
És 5, 4, 3, 2, 1, start!11 óra van, kezdődik a 3. szabadedzés. Nico már az autójában ül, én pedig érte izgulok. Na nem mintha tétje lenne, de azért az időmérő előtt igenis fontos, hogy jó eredményt érjen el.
Nagyon jól teljesített. Szinte végig az 5. helyen állt. Nagyon büszke voltam rá. De a levezető körben történt valami, ami nagyon megijesztett. Nico megcsúszott és a falnak csapódott. Csak remélni tudtam, hogy nem
esett semmi baja. Senki nem szólt semmit, mindenki szaladgált össze-vissza, engem pedig a pánik kerülgetett.
Jeremy, most Nico is...szörnyű. Már éppen sírni kezdtem volna, amikor Paul jött oda hozzám.
- Minden rendben, Ang?
- Persze, csak megijedtem.
- Nyugi, nincs semmi baj. Nicot éppen most vizsgálják meg, nemsokára jön vissza.
- Ez nekem már túl sok..
- Semmi baj..5-10 perc és itt is lesz.
- Remélem..
- Figyelj! Sokunkkal történt már ilyen és nem lett semmi bajunk, látod, én is itt vagyok, Felipe is itt van, pedig neki igazán nagy balesete volt 2009-ben.
- Tudom..
- Na látod, nem lesz itt semmi baj.
- Kérlek, ne érj hozzám!
- Bocsi..csak gondoltam jól esne egy ölelés.
- Csak szeretném már Nicot látni.
- Kicsit nem viszed túlzásba az aggódást?
- De, lehet..de te is aggódnál, ha a testvéredet és a barátodat is baleset érné, egymás után két napon..
- Micsoda? Mi történt a testvéreddel?
- Hosszú..
- Van időnk.
- Leesett a lépcsőn, eltörte a kezét és a lábát.
- Szegény..Ne aggódj, Niconak nem lesz semmi baja. Nézd, ott jön!
- Nico! - kiáltottam, majd odarohantam hozzá és a karjaiba vetettem magamat. - Annyira aggódtam miattad.
- Gondoltam, de nincs semmi bajom, ne aggódj!
- Többet ilyet ne csinálj!
- Nem szándékosan csináltam.
- Tudom, de akkor is. Nagyon megijesztettél.
- Most már nincs semmi baj. - nyomott puszit az arcomra. - Itt vagyok és kutya bajom.
- Szeretlek, Nico!
- Én is téged, Angyalom!
- Paul, köszönöm, hogy tartottad benne a lelket!
- Nincs mit. Láttam rajta, hogy nagyon le van törve, de nyugi egy ujjal se nyúltam hozzá.
- Nem aggódok én, teljesen megbízom benne.
- Ang, bocs, hogy zavarlak, de szükség lenne rád!
- Fernando! Te mit keresel itt?
- Segítened kell! Dasharól van szó..
- Mi történt vele?
- Felbukkant az ex pasija..
- És ehhez nekem mi közöm van?
- Azt állítja, hogy te hívtad ide..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése