Boldog Karácsonyt Mindenkinek! Fogadjátok szeretettel a karácsonyi különkiadásomat! :) Vélemények
most is jöhetnek. :)
Karácsony. A keresztények legfontosabb és legszebb családi ünnepe. Mi is a családunkkal töltjük, meglátogatjuk a rokonokat, vagy éppen Ők jönnek el hozzánk. De idén kicsit többen leszünk a megszokottnál. Jeremy, Nico, Én, a szüleink és a papám, aki a mellettünk lévő házban lakik. Jeremy, a testérem. Ezt nemrég tudtam meg. Anyáék mondták el még a nyáron, hogy összecserélték a testvéremet egy másik fiúval. Akkor tudtam meg, hogy a fiú, akivel olyan sokat játszottam, nem más, mint a testvérem, de Mr és Mrs Smith-szel hagytuk, hiszen már olyanok voltak, mintha az igazi szülei lennének. Nico pedig a barátom augusztus óta. 2 évig legjobb barátok voltunk, aztán Nicoból kibuktak az érzései, amikor a szüleinél voltunk és akkor döbbentem rá én is, hogy igazából Őt szeretem, nem pedig Sebastian Vettelt. Megjegyzem Sebbel azóta elég jóban vagyunk.
December 24-e van. A hangulat fantasztikusan jó, éppen a fát díszítjuk és már várjuk Nico és Jeremy szület. Úgy beszéltük meg velük, hogy ebédre jönnek el és egész délután itt lesznek, -a fiúk persze előbb jöttek,
hogy segítsenek a készülődésben- este 6 felé pedig lemegyünk a dédimamámhoz, ahogy minden évben szoktuk, és megmutatjuk neki a képeket a falu jelez eseményeiről. Dédimama már nagyon idős, idén múlt el
87 éves, bár a papa is már 77 éves múlt.
- Ang, ide tudnád adni a csúcsdíszt?
- Persze, Jer, egy pillanat. Meg kell keresnem.
- Hány kiló szaloncukrot pakolunk még fel a fára? - morgolódott Nico.
- Addig pakoljuk, amíg el nem fogy. Tessék Jeremy, itt van a csúcsdísz.
- Köszönöm. Niconak igaza van. Minek ennyi rá, úgyis megeszitek, vagy nem?
- Dehogyisnem, csak így érdekesebb, ha lecsenjük a fáról.
- Nők...ki érti őket?
- Nico..
- Meg se szólaltam.
- Még szerencse, hogy nem te rakod fel a csillagot és az égősort.
- Miért?
- Mert te gyorsan akarnád csinálni, de itt lassan kell és nyugodtan.
- Szóval túl gyors vagyok neked? - húzott magához közelebb.
- Nem, csak hátha elkapkodnád.
- Öhm, srácok, segítenétek? Nem érek át a túloldalra.
- Persze, repülök.
- Feléred?
- Ha székre állok, akkor igen.
- Azért csak óvatosan, nehogy leess!
- Annyira nem vagyok béna.
- Tudom, de azért vigyázz magadra!
- Vigyázok.
Jeremy megbízott bennem, de azért odaállt mellém. Éppen az utolsó simításokat végeztem, amikor megcsúsztam és majdnem hátra estem.
- Hoppá, hoppá! - kapott el. - Megvagy.
- Kösz, Jer.
- Szívesen. Legközelebb óvatosabban!
- Majd igyekszem.
5 perccel később már feldíszítve állt a fa az előszoba közepén.
- Szép lett, nem?
- De igen. Csak egyvalami hiányzik.
- Feküdjek be alá?
- Jaj, nem, dehogyis. Bár, ha akarsz.
- Inkább nem. Az ágyad valahogy kényelmesebb.
- Tudom. - csókoltam meg.
- Skacok, nemsokára dél. Ideje megteríteni! - kiabált ki anyu a konyhából. - Én nemsokára megyek le a mamához, de sietek vissza. Ha megjönnének Jeremy vagy Nico szülei, akkor fogjátok le majd Jack-et!
- Meglesz.
Nicoval és Jeremyvel szépen megterítettünk. Majd átöltöztünk. Dél körül anyu is hazaért, pont azelőtt mielőtt Nico és Jeremy szülei megérkeztek.
Anyuék régi barátnőkként üdvözölték egymást Jeremy szüleivel, Nico szüleit pedig bemutattam nekik. Úgy tűnt, hogy szimpatikusak egymásnak, így nem is lesz semmi gond.
Az ebéd nagyon finom volt, de még hátra volt a meglepetés. Jeremy elhozta titokban a gitárját és elgyakoroltunk vele egy dalt. A szüleink nagyon meglepődtek, de örültek, hogy ennyire rövid idő alatt, így
összeszoktunk Jeremyvel és nagyon jó köztünk az összhang.
- Csodálatos volt. - lelkesült fel anya.
- Igen, ez így van. - reagált Mrs Smith is. - Tudtam, hogy Jeremy kiválóan gitározik, de hogy Angelnek ilyen gyönyörű hangja van, azt nem hittem volna. Kiskorában nem szokott énekelni.
- Anyu, kicsit le vagy maradva. Nico már sokat mesélt róla nekem, már azelőtt, mielőtt újra találkoztunk volna.
- Nico a legjobb barátod, így nyílván sokat mesélt, de Georgináékkal már nagyon régen nem beszéltünk. Sőt, azóta nem beszéltünk, amióta kiköltöztünk Németországba. Akkor beszéltünk újra először, amikor
elmesélted, hogy találkoztál Anggel. Örülök, hogy újra találkoztunk és együtt töltjük 24-ét. Legalábbis egy részét.
Ebben a pár órában sokat beszélgettünk és nevettünk. Fél 6-kor viszont indulniuk kellett, hiszen messze van Magyarországtól Németország.
- Örülünk, hogy eljöttetek, remélem még találkozunk. Örülünk, hogy Niconak ilyen nagyszerű szülei vannak. - búcsúzott el anyu.
- Mi is nagyon örülünk, hogy Angel ilyen rendes családból származik. Nico, te mikor is jössz majd vissza Németországba? - kérdezte Nico édesanyja.
- Majd jövőre. De akkor együtt megyünk Jeremyvel.
- Rendben van. Akkor sziasztok!
- Sziasztok! - köszöntünk el kórusban.
Az ajándékozásra már nem maradt időnk, de mielőtt még elmentek odaadtuk nekik a csomagokat. Ebben a maradék fél órában átadtuk egymásnak az ajándékokat. Anyuéktól ruhát, a papától pénzt kaptam.
- Nehezen tudtam eldönteni, hogy mit is vegyek neked, de végül megtaláltam a tökéletes ajándékot. Remélem tetszeni fog. - átnyújtotta a becsomagolt kis dobozt. Egy ezüst nyaklánc volt benne, amin egy medál lógott, Nico felirattal.
- Köszönöm. - öleltem át.
- Az én ajándékom nem kézzel fogható, de szerintem nagyon fogsz neki örülni. Úgy hallottam, hogy nagyon szeretnél megtanulni gitározni, ezért úgy döntöttem, hogy megtanítalak gitározni.
Teljesen meghatódtam. Nico ajándéka, most pedig Jeremyé. Hihetetlenül boldog voltam.
- Jaj, Jeremy! Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam. - eleredtek a könnyeim, majd átöleltem Jeremyt. - Szeretlek Jer!
- Én is téged Ang!
6 órakor indultunk le a dédimamámhoz. Nagyon örült nekünk, minden évben énekelni szoktunk neki és megmutatni az idei esemény képeit, de most egy meglepetéssel is készültünk neki. Előadtuk ugyanazt a gitáros produkciót, amit anyunak. Természetesen a mama annyira meghatódott, hogy eleredtek a könnyei.
- Ez nagyon szép volt. - mondta szipogva.
Ezek után végigmutatta a mamának az idén történt esemény képeit, közben mi beszélgettünk a fiúkkal és néztük a tévét.
- Vegyetek sütit! - kinált a mama.
- Mama! Bemutatom Nicot és Jeremyt! Nico a barátom, Jeremy pedig az eddig eltitkolt testvérem.
- Tudom, nekem elmondták. Nico, nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
- Részemről a szerencse.
A fiúkkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyet sétálni. Közben megbeszéltük az eltitkolt dalgainkat. Hihetetlen, hogy mennyi titkos dolog lengett körül bennünket, mi pedig észre sem vettük.
Fehér karácsonyunk volt. Az egész falut és tájat hó lepte be. Még most is hatalmas pelyhekben hullt a hó. Azzal a két emberrel sétáltam, akik nagyon fontos részét képezik az életemnek.
- El sem tudnám képzelni ezt a Karácsonyt nélkületek. Szeretlek titeket. - szólaltam meg.
- Mi is szeretünk téged. Boldog Karácsonyt skacok! - mondta Jeremy.
- Boldog Karácsonyt! - szólalt meg végül Nico is!
- Boldog Karácsonyt Fiúk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése