9. fejezet - Egy váratlan vendég

Másnapp reggel nagyon rosszul ébredtem. Nagyon rossz érzéseim voltak a mai nappal kapcsolatban. Nico még aludt, de én már nem bírtam tovább feküdni, úgyhogy felkeltem, felöltöztem és csináltam reggelit.

Egyszercsak egy kar fonódott a derekam köré.
- Jó reggelt szerelmem! - nyomott egy puszit Nico az arcomra.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Jól, veled álmodtam.
- Örülök neki.
- Mi a baj, kicsim?
- Olyan rossz érzésem van.
- Ne legyen! Minden rendben lesz.
- Remélem. Átmenjek Jeremyhez, vagy átmész te hozzá?
- Minek?
- Megnézni, hogy ébren van-e már. Ő is kijön velünk, nem?
- De igen.
- Átmegyek. Te csak reggelizz nyugodtan.
- Rendben, de aztán te is egyél, jó?
- Jó..nyugi..nem fogok elájulni.
- Csak nem akarom, hogy bajod legyen.
- Tudom. De nem kell aggódnod.

*****

Jeremy ajtaja előtt állok és éppen bekopognék, amikor Fernando tűnik fel.

- Jó reggelt! :) - köszön rám széles vigyorral. - Gondoltam beköszönök a kedvenc unokatesómnak.
- Igen? - öleltem át.
- Igen.
- Fernando. Nekem a mai nappal kapcsolatban nagyon rossz érzésem van.
- Nekem nem. Szerintem tök jó lesz. :D
- Remélem. Segítened kéne?
- Mit tehetek érted?
- Sebért..
- Hmm?
- Sebet akarjuk feldobni.
- Van már ötletetek?
- Van. Bár nem tudom, hogy milyen viszonyban vagytok.
- Pillanatnyilag jóban.
- És Kimivel?
- Vele is megvagyunk.
- Oké, majd még szólok a tervünkről később.
- Oksa. Jeremy?
- Éppen most akartam benézni hozzá. Köszönsz neki te is?
- Majd később. Most sietnem kell.
- Hová?
- Dashahoz.
- Menj csak, majd úgyis találkozunk.

Bekopogok Jeremy ajtaján. Nyílik az ajtó..
- Szia Ang! - ölel át jó szorosan a tesóm. - Úgy örülök, hogy látlak.
- Tegnap is láttál.
- Tudom, de olyan rossz érzésem van a mai nappal kapcsolatban.
- Neked is? Nekem is. Nico és Fernando próbáltak megnyugtatni, nem sok sikerrel.
- Engem nem lehet megnyugtatni.
- Majd én lenyugtatlak. - még mindig szorosan magához ölel. - Nem lesz semmi gond, hidd el. Itt leszek veled végig, ígérem.
- És mi van ha veled történik valami?
- Itt leszel velem.
- Ma el nem mozdulok mellőled.
- Ennek Nico nem biztos, hogy nagyon örülni fog.
- Lehet, de egyrészt Nico a legjobb barátom, másrészt a testvérem vagy.
- Tudom.
- Gyere, sétáljunk egyet!
- Rendben.
Kimentünk a szabadba sétálni. Jeremy arcán félelem terült el még mindig, annak ellenére, hogy próbáltam megnyugtatni és hihetetlenűl nyúzott is volt. Aggódtam érte. Nem is kicsit.
- Jeremy, kérlek, nyugodj meg! Nem lesz semmi baj!
- Képtelen vagyok rá.
- Ha aggódsz, azzal csak bevonzod a bajt. Gyere, üljünk le!
Leültünk egy közeli padra. Jeremy rettenetesen remegett. Megfogtam a kezét és jó mélyen a szemébe néztem.
- Nyugi, nem lesz semmi baj! Itt vagyok veled és nem mozdulok mellőled.
- Köszönöm. - kezd megnyugodni.
- Gyere, menjünk vissza!
- Rendben.

*****

Ahogy sétálunk a folyosón, hirtelen megpillantok egy lányt. Éppen a mi szobánk ajta előtt áll és kopog. Te jó ég..
- Jeremy, bújjunk el gyorsan! - mondom és azonnal a mellettünk álló szobor mögé rántom a tesómat.
- Mi az, mi történt?
- Aki ott áll az ajtó előtt, nem más mint Nico volt barátnője, Laura.
- Bakker, tényleg. Szerintem ezt éreztük.
- És ez akkora nagy baj lenne?
- Ki tudja, hogy mi lesz ebből.
Nico ajtót nyit, az arcáról lerí a meglepettség.

Nico szemszöge:
Meglepődtem..nem is kicsit. Már lassan 1,5 éve nem láttam Laurát. Akkor szakítottunk. Nagyon padlón voltam, de Angel végig ott volt velem. Az nekem nagyon sokat jelentett. Akkor szerettem igazán bele.
-  Szia Laura! Mi járatban errefelé?
-  Meghívtak a futamra. Mellesleg hallottam, hogy új barátnőd van. Kíváncsi voltam, hogy hogy néz ki. Ő is itt van?
-  Jelenleg nincs. A testvérével van. De nemsokára visszajön.
-  Én ráérek.
-  Szerintem ez nem túl jó ötlet.
-  Dehogynem. Bemehetek?
-  Laura! Ugye ezt te sem gondolod komolyan?
- De igen, halálosan komolyan gondolom. Látni akarom a vetélytársamat.
Nem tudhatja meg, hogy a legjobb barátomből lett a barátnőm. Teljesen kiakadna. Azt hinné, hogy Angel végig csak rám hajtott és miatta szakítottam vele. Nagyon remélem, hogy Angel még nem ér vissza. Ekkor

kapom az SMS-t Jeremytől:
- Itt vagyunk a szobor mögött. Nem tudod lerázni a csajt?
Visszaírom:
- Addig nem hajlandó mozdulni, amíg nem találkozik Angellel.
- Tereld el a figyelmét, gyorsan meglépünk!
- Oké.
Igyekszem nem idegesnek tűnni.
- Mi az, mit nézel annyira?
- Semmit, csak azt figyeltem, hogy milyen szép ez a folyosó. Nem sétálunk egyet? Mire visszaérünk, már biztosan itt lesznek.
- Rendben.

Angel szemszöge:
Miután kimenekültünk az ébületből, felsóhajtok.
- Igazad volt, ebből még nagy baj lehet, főleg, hogy én voltam Nico legjobb barátja. Most mit csináljunk?
- Kezdetnek beülhetnénk valahová enni. Éhen halok.
- Mondjuk már én is. Megígértem Niconak, hogy sietek vissza enni, de Laura közbeszólt.
Beültünk egy tojás rántottára és egy csésze teára egy közeli étteremben. Csak reménykedni tudtam, hogy Laura megunja a várakozást és magától elmegy.
- Mit akarsz csinálni?
- Kivárom, amíg Laura elmegy. Csak megunja majd a várakozást.
- És ha nem?
- Akkor nem tudom. Majd kitalálok valamit.

*****

Amikor visszamentünk a szállodába, nem találtuk ott se Nicot, se Laurát. A szobánkból se hallottunk semmi zajt, csak egy gond volt. Nem volt kulcsom, így nem tudtam bemenni. Írtam Niconak:
- Hol vagytok?
Jön a válasz:
- Elmentünk sétálni. Ti hol vagytok?
- A szobánk előtt. Kéne a kulcs. Nem tudok bemenni.
- Azonnal megyek, lerázom valahogy Laurát.
- Oké, de siess!
- Meglesz.

Végre fellélegezhettem kicsit.
- Na?
- Mindjárt jön. Lerázza valahogy Laurát.
- Hála az égnek. Addig gyere be hozzám!
- És ha Nico visszajön?
- Lehet, hogy 1 órába telik, mire lerázza. Írj neki, hogy nálam leszel és kész!
- Oké.
Írok Niconak:
- Jeremynél leszek, majd kopogj be, ha visszaértél!
Jön is a válasz pár pillanat múlva:
- Oké.

- Hogy tudsz ilyen nyugodt maradni kívűlről, ha belül szinte tombolsz?
- Ezt honnan veszed?
- Érzem.
- Én is érzem a te feszültségedet. De te idegesebb vagy, mint én.
- Igen. Miért vagy olyan izgatott Seb bulija miatt?
- Azért mégiscsak oda voltam érte egy csomó ideig, majdnem össze is jöttünk, aztán most meg elutasítom. Lelkiismeret furdalásom van.
- Ne okold magad! Az érzéseiről nem tehet az ember.
- Tudom, de akkor is. Kárpótolni szeretném.
- Mi pedig segítünk.
- Köszönöm. :) Igazi kincsek vagytok nekem. Bár Nicot azért szerintem frusztrálja kicsit a dolog.
- Igen. Pedig nincs oka  aféltékenykedésre. Bár ugye 2 év után nem is csodálom.
- Hát igen, elég rossz lehet ne..
Kopognak, remélem, hogy Nico az.
- Hála az égnek, gyorsan siessetek a szobátokba. Ki tudja, hogy Laura nincs-e a közelben.
- Csak nincs. Elméletileg sikerült leráznom.
Már az ajtón előtt állunk. Nico ép az ajtót nyitja, amikor megszólal egy női hang.
- Áá, hát itt vagytok. Azt hittétek, hogy lerázhattok engem? Nem olyan fából faragtak ám. Kisasszony, tessék megfordulni, hadd nézzelek meg..!