10. fejezet

Sziasztok! először is, hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok Sebnek a 3. VB címéhez. Másodszor pedig Niconak, aki ma fantasztikusan küzdött. Végül sajnos nem jött össze neki a győzelem, de én akkor is nagyon büszke vagyok rá. :) Csak így tovább fiúk! :) ♥ Íme a következő rész: 

Te jó ég! Most van végem. Hát mégse sikerült. Na jó, állok elébe. Szépen lassan megfordulok.
- Áh, Angel! Csak te vagy az? Azt hittem, hogy Nico barátnőjét kaptam el. Na mindegy. Igaz is. Te láttad már?
- Igen, már találkoztunk, jó néhányszor.
- Na és, hogy néz ki? Szebb nálam?
- Nem tudom. Majd ha látod, akkor megítéled te.
- Na de mégis? Legalább csak azt mondd meg, hogy hány éves?
- Nem kérdeztem tőle.
- Akkor mindegy. Amúgy, említettem már, hogy egész hétvégén Nico boxában leszek?
- Nem, még nem.
- Gondolom te Fernandoéban leszel.
- Igen.
- Oh, szia Jeremy! Mi járatban erre?
- Tudod Laura..
- Na várjunk csak. Te és Angel..csak nem?
- Jajj nem.
- Hát akkor?
- Angel a testvérem.
- Hogy mi?
- Mi is csak nemrég tudtuk meg. Szerinted hasonlítunk valamiben? - ránt maga mellé Jer.
- Igen, mindkettőtöknek ugyanolyan ronda az orra.
- Köszönjük.
- Nincs mit. Na én mentem. Majd találkozunk a pályán.
- Brr... végre elment.
- Csak nyugi. - nyomott egy puszit Nico az arcomra. - Most tényleg elment.
- Most Fernandonál kell bújkálnom? Na ne.
- Sajnos igen. De legalább Jerrel lehetsz.
- Igaz. Ma úgyis rossz előérzetünk volt.
- Na de azért most hozzám gyere be, kérlek!
- Persze.
Nicoval végre visszamehettünk a hotelszobába.
- Ez szörnyű. Hogy fogom kibírni nélküled?
- Itt kettesben lehetünk.
- Igen, tudo.. - nem volt időm befejezni a mondatot, Nico megcsókolt és az ágyra döntött. Egyre szenvedélyesebben csókolt.
- Azt hiszem, hogy ki fogom valahogy bírni nélküled?
- Biztos?
- Igen, azt hiszem.
- Akkor jó. Ideje készülődnünk. Nemsokára mennünk kell a pályára. De előtte még ebédelnünk kéne. Szólsz Jeremynek? Megbeszélést kéne tartanunk.
- Persze, rendben.
Átmentem Jeremyhez. Már nagyon hiányzott.
- Jajj. Angel! Annyira hiányoztál! - ölelt ált jó szorosan.
- Te is nekem, Jer.
- Szeretlek, nagyon. - suttogja.
- Én is téged.
- Minden oké?
- Beszélnünk kéne Nicoval.
- Persze, menjünk.
Egy közeli étterembe ültünk be. Ugyanoda, ahol reggel is voltunk Jeremyvel.
- Szóval, - kezdett hozzá Nico - Jeremy! Ti Angellel Fernandonál lesztek egész hétvégén, persze Ang velem alszik, de végső esetben muszáj lesz átmennie Jeremyhez. Neked így oké, Jer?
- Persze.
- Akkor megegyeztünk. Tudjátok, hogy milyen Laura.
- Igen, sajnos tudjuk. Engem sosem bírt.
- Engem sem, mindig nagyorrúnak hívott. - mondta Jeremy.
- Komolyan? - nevettem.
- Igen..
- Ezek szerint nekem is ronda az orrom.
- Igen, de nekem tetszik.
- Nekem is. Laurának túl szabályos volt az orra. :D - nevetett Nico.
- Ez megnyugtató. :D Jeremyvel majd valamikor átmegyünk Kimihez a listáért. Az csak nem túl feltűnő.
- Talán. Mennyire vagy híres Fernando mellett?
- Annyira nem. Dasha elvonja rólam a figyelmet.
- Akkor nem lesz gond.
2 óra körül járhatott az idő, amikor visszamentünk a szállodába. Egy félórát ledőltem pihenni, túl sok volt nekem ez a ma délelőtt. Egyszercsak azt éreztem, hogy valaki fölém hajol és ad egy puszit az homlokomra. Kinyitom a szemem. Egy mosolygó szempár néz velem farkasszemet.
- Jeremy..
- Minden oké?
- Persze, csak túl sok volt nekem ez a délelőtt. Ez, hogy Laura előkerült a semmiből..
- Tudom, nekem is. De neked rosszabb. Nico miatt.
- Igen. Szerinted visszamegy hozzá?
- Nem hiszem. Nem látom már a szemében azt, amit régen, amikor Laurára nézett. Viszont amikor téged néz, akkor minden más megszűnik számára létezni. Nagyon szeret téged. Jobban mint Laurát valaha is szerette.
- Tényleg?
- Igen. És én is szeretlek. Jobban, mint egy testvért. De persze nem úgy mint Nico. Sosem érezted azt, hogy valaki hiányzik az életedből? Mert én igen. Az a valaki te voltál. Most már tudom.
- De, éreztem én is. De Nico feledtette velem. Valamennyire. Persze azt hittem, hogy Seb az, de nem..te voltál az. Most már tudom én is.
- Szeretlek, hugi.♥
- Én is téged, Jer ♥. - bújtam hozzá.
*****
Fél 3-kor indultunk ki a pályára. első dolgom volt megkeresni Fernandot.
- Fernando!
- Igen?
- Egész hétvégén veled leszünk.
- Merthogy?
- Laura, Nico barátnője felbukkant és nem akarjuk neki elmondani, hogy én vagyok az új barátnője.
- Ti tudjátok. Mellesleg tudod, hogy én mindig itt vagyok nektek.
- Tudom és ezért hálás is vagyok neked. Most viszont mennem kell Kimihez. Nemsokára jövök vissza.
- Kimihez?
- Van vele egy kis dolgom.
- Aha. Lehet, hogy nem leszek itt, de tudod, hogy mi hol van..
- Persze.
Elmentünk Kimihez Jeremyvel a listáért. Ütközben belefutottunk jó néhány pilótába, akiket már jó ismerőseimként üdvözöltem. Jeremyt persze nem volt időm bemutatni, mert siettünk.
- Szia, Angel? - kérdezte Romain.
- Igen, én vagyok. Kimi?
- Mindjárt jön. És Ő? Őt még nem ismerem.
- Ő itt, Jeremy, a testvérem.
- Nagyon örülök Jeremy, Romain vagyok.
- Én is örülök Romain.
Kimi végre megérkezett. Kezében a listával.
- Sziasztok! Itt a lista. - ránéztem. A lista tetején egy olyan személy neve állt, aki ugyan már nem tagja a Red Bull csapatjának, de Sebhez még mindig nagyon közell áll és számomra is nagyon érdekes személy.
- Angel, mi a baj?
- Semmi, csak Őt most hogyan? - mutattam rá a papír tetejére.
- Na látod, ez egy nagyon jó kérdés. Talán Nico majd megoldja.
- Megoldja, ne aggódj. - biztosított Kimit. - De most dolgom van, ha nem bánjátok.
- Persze, mi is sietünk vissza.
- Majd még értekezünk.
- Rendben.
Visszamentünk Fernandohoz. Ő már nem volt ott, de mi kényelembe helyeztük magunkat.
- Most itt fogunk unatkozni?
- Kénytelenek leszünk. Bár sétálni elmehetünk. Én itt nem vagyok feltűnő. Bemutathatlak pár F1-es srácnak, ha gondolod.
- Oké, akkor menjünk sétálni.
Már fél órája sétálgatunk, amikor szembejön velünk Laura. Na szép..még itt sem hagy békén.
- Á, sziasztok! Nem láttátok véletlenül Nico barátnőjét? - na tessék, már megint kezdi.
- Nem. Szerintem nincs is kint a pályán. Legalábbis nem láttam még. - hazudta Jeremy.
- Fernandoval jöttetek ki?
- Igen. - jajj mi lesz ebből.
- Akkor jó. Na cső..
- Hála az égnek, végre lelépett. De most Fernandoval is beszélnünk kell, sürgősen.
- Bocs, mi mást mondhattam volna?
- Én is ugyanezt mondtam volna.
*****
Amikor visszaértünk a Ferrari boxhoz, Fernando már várt minket.
- Srácok, mi folyik itt? Magyarázatot követelek, de azonnal..!