Élet a kulisszák mögül: 8. fejezet

A két fiú kilépett egy-egy oszlop mögül. Érdekes, hogy eddig nem vettük észre őket.
- Szia Seb! - köszöntek kórusban.
- Sziasztok! Nico és..
- Jeremy vagyok..Angel testvére.
- Sosem mondtad, hogy van testvéred.
- Tudod Seb..nem igazán volt alkalmunk erről beszélgetni, hiszen nem is nagyon találkoztunk. Amúgy én is csak ma reggel tudtam meg.
- Egy eltitkolt testvér? Érdekes.
- Igen. És imádom. - öleltem át a bátyámat.
- Szép kis pár lennétek, ha nem lennétek testvérek.
- Tudjuk. Kiskorunk óta ismerjük egymást.
- Mi van?
- Amikor kicsik voltunk, Jeremy még Magyarországon lakott, később költöztek ki Németországba.
- Érdekes.
- Van ennél érdekesebb is.
- Na és mi az?
- Az, hogy a legjobb barátom lesz a szerelmem. - bújtam hozzá Nicohoz.
Seb egészen elsápadt.
- Ugye ezt csak valami vicc?
- Nem Seb, nem viccelek. Megbocsájtok, de nem felejtek és a legfőképpen nem szeretlek. Legalábbis szerelemmel nem. És erre csak nemrég sikerült rájönnöm.
- Nico és te..szakadok.
- Lehet, hogy vicces és abszurd, de igaz.
- Ezt én is alá tudom támasztani. - szólt közbe Jeremy. - Régen láttam már Niconál és Angelnél szebb párt.
- Én is. Tényleg nagyon szépek vagytok. Bocs, csak kicsit kiakadtam. - kért bocsánatot Seb.
- Semmi baj, Seb. Gondolom nagyon megviselt, hogy szakítottatok Hannaval.
- Hát igen. Bármennyire is tetszettél, Hannat nagyon szerettem. Feleségül akartam venni, de elhagyott egy suttyóért.
- Óóó..ezt nem tudtam. Sajnálom. - öleltem át.
- Nem mondtam el ezidáig senkinek. Csak Tomminak. Tudjátok..Tommi nagyon jó barátom és ilyen ügyekben is sok tanácsot szokott adni. Tudta Angelt is. Ő tanácsolta azt is, hogy udvaroljak neked. Csak..kicsit rosszul sült el.
- Mindig van rosszabb. De most már vissza kéne mennünk kipakolni. Seb, gondolom neked is.
- Persze. Remélem, még összefutunk. Itt vagyok a szomszéd hotelban.
- Rendben. Holnap biztosan találkozunk majd a boxutcalátogatáson. Akkor szia..
- Sziasztok! Ja és Angel..
- Igen?
- Sok boldogságot.
- Köszönöm.
Szegény Seb. Nagyon szomorú volt. Dehát én meg szerelmes..csak éppen nem belé. És előkerült az eltitkolt bátyám is. Nem lehettem volna most boldogabb, ha Sebnek nem lenne rossz kedve. Elhatároztam, hogy felvidítom.
- Fiúk, segítenétek nekem?
- Miben?
- Hogyan?
- Sebet kéne feldobnunk.
- Miért éreztem, hogy ez lesz? Pedig nem is láttalak vagy 13 éve.
- Nem változtam semmit, csak megnőttem.
- Na igen. Mit kéne csinálnunk?
- Azt még nem tudom. Ötletek?
- Mit szeret Seb?
- Az autóit.
- Azon kívül?
- Minden hülyeséget, amit el tudsz képzelni. De szerintem még Hannat is nagyon.
- De Seb azt mondta, hogy lelépett egy suttyóval.
- Igen, de valahogy ennek utána kéne járnunk.
- Minek?
- Nem tudom. Csak azt érzem, hogy ezt kell tennem.
- Ehhez kéne egy kis protekció is, hogy megtaláljuk.
- Nico? - néztünk rá mindketten egyszerre.
- Most mit vártok?
- Te vagy az egyetlen reményünk.
- Angel, beszélj Sebbel, kérdezd meg tőle, vagy a szerelőitől és segítenek. Én nem tudok segíteni. Nem ismerem Hannat és Sebbel se vagyunk puszipajtások.
- Jól van.
Nico kicsit felhúzta magát. Egyrészt megértettem, hiszen már 2 éve Sebbel traktáltam, miközben Ő szerelemes volt belém, másrészt meg, ha szeret engem, akkor segít. Hiszen, ha szeret, akkor azt akarja, hogy
boldog legyek. És én akkor leszek boldog, ha Seb is boldog lesz.
- Ne haragudj! - ölelt át. - Kicsit elragadtattam magam.
- Semmi baj Nico. Hannan kívül valami más ötlet?
- Megkérdezhetnéd Kimitől. Ő nagyon jóban van Sebbel.
- Nem rossz ötlet. De vajon szóba állna velem?
- Hát..ez jó kérdés. Bár elég finnes vagy.
- Vagy inkább németes...
- A német vér teszi. - szólt közbe Jeremy.
- Csak nem?
- Az ükapám német volt.
- Hihi. Végülis. Szerintem szóba állna veled. Egy próbát megér, nem?
- De igen. Majd holnap megpróbálok vele beszélni.
- Holnap?
- Boxutca látogatáson.
- Hát nem tudom. Nem biztos, hogy holnap lesz rád ideje. Lehet, hogy össze se futtok. Viszont tudom, hogy hol szállt meg.
- Muszáj ma?
- Szeretnél segíteni Sebnek vagy sem?
- Igen, szeretnék.
- Akkor rajta. Menjünk!
Izgatottan ültem be az autóba, hogy elmenjünk Kimihez. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak Kiminek. Azt se tudtam, hogy egyáltalán szóba áll-e majd velem. Nem tudom, hogy most milyen a viszonya
Fernandoval, csak azt, hogy régebben jóban voltak. Csak ugye pont Fernando miatt kellett elmennie 3 évvel ezelőtt...
- Mi baj?
- Csak félek, hogy nem áll velem Kimi szóba.
- Miért ne állna?
- Nem ismer, lehet, hogy azt hiszi, hogy rajongó vagyok és szerintem az se nagyon hatja meg, hogy Fernando unokatestvére vagyok.
- A nagy Fernando unokatestvére. És Nico és én is itt leszek majd. Ne aggódj, minden rendben lesz. Majd segítünk, ha kell.
- Köszönöm, Jer.
- Alap. Egy testvértől és egy baráttól ez elvárható.
- Úgy szeretlek titeket. Bocs Nico: Ich liebe dich.
- Hát igen..ezzel a magyarral kikészítetek. Nem értem, hogy miről beszéltek. Annyit értettem, hogy Nico, Kimi és Jer.
- A többi nem is volt lényeg. - nevettem.
- Tényleg nem volt lényeg. - nevetett velem Jeremy is. - Csak azt mondtam neki, hogy segítünk majd, ha kell.
- Így van, segítünk.
- Hálás vagyok fiúk. Nagyon hálás.
Nagyon izgultam. Hiába próbáltak nyugtatgatnia  fiúk, nem voltam képes megnyugodni. Én ilyen voltam. Mindig mindent túlizgultam. És általában feleslegesen.
Odaértünk végre. Niconak köszönhetően könnyedén bemehettünk a szállodába. Odabent megkérdeztük a recepciós kisasszonyt:
- Melyik szobában szállt meg Kimi Räikkönen?
- Ki keresi?
- Nicolas Hülkenberg. - vette át tőlem a szót Nico. - sürgősen beszélnünk kell vele.
- 2. emelet, 308-as szoba.  Mr. Räikkönen  nemrég ért vissza.
- Köszönjük.
Indultunk is a lépcső felé.
- Köszönöm, Nico!
- Megígértem, hogy segítek, nem?
- De igen. :)
Eljött a nagy pillanat. Kopogtam Kimi ajtaján és izgatottan vártam, hogy ajtót nyisson.
Csak néhány másodpercet kellett várni, hogy az ajtó kinyiljon és megjelent Kimi. Akkora volt, mint Seb, a tekintete hideg volt, de a szemei gyönyörűek voltak. Amint meglátott, elmosolyodott:
- Szia! Te meg ki vagy?
- Angel vagyok! Fernando unokatestvére.
- Nagyon örülök. És minek köszönhetem a látogatásodat?
- Segítség kéne. Tudod Kimi..Sebastianról van szó.
- Mi történt vele?
- Egy időben oda voltam érte, pontosabban nem olyan régen. Majdnem összejöttük, csak csinált egy butaságot, amiért megharagudtam rá. Ő bocsánatot kért, de akkor én már megtaláltam az igazit. Kibékültünk, de most nagyon szomorú. Nem tudsz valami ötletet arra, hogy hogyan tudnám feldobni?
- Mhh..nehéz eset.
- Hannara gondoltunk, de végül elvetettük.
- Jól tettétek. Mi lenne, ha szerveznénk Sebnek egy meglepetéspartit?
- Jó ötlet.
- Szerintem vasárnap estére kéne. Majd megbeszélem Sebbel, hogy hétfőn menjünk vissza Svájcba együtt a magángépemmel.
- Rendben, köszönjük Kimi. Nekünk mit kell tennük?
- Megszervezem én, csak a vendégek meghívásában kéne segítenetek. Holnap keressetek meg a boxomban és adok majd egy listát. Őket kell majd meghívnotok. Nico majd segít, Ő mindenkit ismerni fog a listából.
- Rendben.
- Apropó, Angie! Kit tisztelhetek ebben a jóképű fiatalemberben? Csak nem Ő a nagy Ő?
- Jajj, nem, nem. - nevettem. - Ő Jeremy. A testvérem.
- Valóban? Nagyon örülök Jeremy. - rázott vele kezet.
- Hát még én. - válaszolta Jeremy.
- Szóval holnap jöjjön valamelyikőtök a boxomba a listáért.
- Meglesz, Kimi. És mégegyszer nagyon köszönjük.
- Sebről van szó. Érte bármit. Ajjaj..gyorsan bújjatok el..itt jön Seb..
Nem kellet kétszer mondani, máris rohantunk a lift irányába.
- Hát ez nem sokon múlott. - nevettem.
- Hát nem. Büszke vagyok rád. - adott egy puszit Nico az arcomra. - Nagyon bátor voltál.
- Így van, bátor voltál. Ki hitte volna, hogy ilyen bátor húgom van. - tette hozzá Jer.
- Ahogy elnéztem, Kimi is a kedvenceid közé tartozik.
- Igen, Ferraris volt.
- Na és Massa?
- Massa is.
- Ajjaj, ha most nem lennék Fernando unokatestvére, lehet hogy utálnálak.
- Azt nem hiszem, mert a bátyád vagyok.
- Igaz.
- Na látod.
- Na fiúk. Nico, neked kell intézned a hívásokat. Jeremy, átmész Kimihez a listáért, vagy átmenjek én?
- Átmehetek érte, ha gondolod.
- Oké, és bármit mondd Kimi azt jegyzed és mondod nekem is. Vili?
- Persze. Még szép.
Nemsokkal később visszaértünk a szállodába. Gyorsan átöltöztünk. Mivel 8 óra körül járt már az idő, így beültünk egy étterembe.
- Ki, mit kér? Én fizetek.
Egymásra néztünk Jeremyvel és felnevettünk. Mindketten ugyanarra gondoltunk.
- Rántotthúst rizzsel. - mondtuk egyszerre.
- Rendben.
Nico magának csak salátát rendelt. Vigyáznia kell az alakjára. De én akkor sem bírnám ki, hogy csak salátát egyek.
- Szerintetek tudja Kimi, hogy velem jársz?
- Nem hiszem. Akkor nem valószínű, hogy ilyen kedves lett volna velünk. Tudjátok milyen rideg tud lenni.
- Igen, tudjuk. Mr. Jégcsap, vagy inkább Iceman. - erre mindhárman elkezdtünk nevetni.
- Nekem az a benyomásom, hogy megtetszettél Kiminek. - tette hozzá Jeremy.
- Majd elénekeltetem vele a Jégből vagyokot.
- Nee, Angel, ne csináld ezt, mindjárt kiköpöm a rizst.
- Miről van szó? - szegény Nico nem értette a poént.
- Ez egy magyar szám, ezért nem érted a poént. Majd megmutatom egyszer.
- Oké.
Hamar elszállt a vacsoraidő. Persze, hiszen jól éreztük magunkat. Ezek után alig vártam, hogy ágyba kerülhessek.
- Jó éjszakát, Jeremy! - köszöntem el tesómtól, amikor visszaértünk a hotelbe.
- Jó éjszakát, Tündérbogár!
- Tündérbogár?
- Most találtam ki. :D
- Oké. :D Bolond vagy, de szeretlek.
- Én is téged.
Nico már rég bement, mikor mi még kint beszélgettünk Jeremyvel. Mire bementem, már ágyban volt. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam mellé az ágyba.
- Jó éjszakát Nico!♥
- Jó, éjt Angel! :)♥