16. fejezet - Uhh..

Sziasztok! Már elég régen nem hoztam új részt, de most úgy döntöttem, folytatom az írást. Már ha a suli mellett lesz majd rá időm.. Jó olvasást! :)

Pablo volt az, Fernando legjobb barátja. Szerelmes volt belém, de a világ legbunkóbb pasija volt. Eleinte nekem is tetszett, de miután kiismertem, elmúlt a varázs.
- Pablo...ezt én is kérdezhetném tőled.
- Téged kerestelek. Fernando mondta, hogy itt talállak.
- Miért kerestél?
- Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.
- Fernando nem mondta el?
- Mit?
- Azért vagyok itt, mert itt van a barátom.
Ha hallottatok már valakit igazán röhögni,- de röfögősen- úgy röhögött Pablo is.
- Na és ki az? Hülkenberg 3855. szerelője? Vagy Di Restáé?
- Még ők is jobbak lennének nálad.
- Na ki az? - kérdezte lenézően.
- Semmi közöd hozzá! - vágtam vissza.
- Nyugi Ang! - nyugtatott Tommi.
- Te meg ki vagy? Csak nem te vagy a barátja?
- Nem Angelt kéne azért okolnod, mert nem jött össze veled. Jobb lenne, ha néha magadba néznél!
- Te csak ne üsd bele az orrod! Semmi közöd hozzá!
- Hé, mi folyik itt?
- Á, Nico, éppen azt kérdeztem Angeltől, hogy melyik szerelő a barátja.
- Hízelgő, hogy a szerelőimre gondoltál.
- Szóval takarító.
- Nem egészen.
- Akkor ki?
- Én. - ölelt magához.
- Rossz választás.
- Nálad bárki jobb lehet, de én a legjobbal vagyok.
- Gratulálok. Végülis Ő is német, csak kevésbé sikeres. Nem is értem, hogy miért adtad alább.
- Úgy állítod be, mintha csak a sikere miatt akart volna Seb barátnője lenni - védett meg Nico.
- Mert nem?
- Nem. 2 éve ismerem és hidd el, jobban, mint te.
- 2 éve ismered és csak most jöttetek össze? Lúzer vagy..
- Te vagy a lúzer.. - zengett Seb hangja. - Hagyd már Őket békén. Tőled zeng az egész paddock.
- Én a helyedben meg sem szólalnék. Egy napig nem bírtad megtartani Angelt.
- Ő legalább nem volt bunkó és köztünk meg nem is történt semmi. Azt hiszed nem tudom, hogy szerelmes vagy belém? És nem, nem Fernando mondta el. Hanem a nővéred.
- Cöh...szánalmasok vagytok mind - ordított. - Léptem, lúzerek. - Végre elment.
- Ne haragudj Seb! - léptem mellé. - Nem akartunk zavarni.
- Semmi baj! - sóhajtott fel. - Jobb ha most megyek. Meg kell beszélnünk a srácokkal a mai napot.
- Várj! Beszélni szeretnék veled.
- Rendben van. Menjünk el sétálni!
- Nico, mindjárt jövök.
- Rendben.
Sebbel elmentünk sétálni a paddockba.
- Miről szeretnél velem beszélni?
- Azzal kezdeném, hogy ne is törődj Pabloval. Ő mindig, mindenkivel bunkó. Kivétel Fernandoval.
- Pabló véleménye nem érdekel. Csak az zavar, amit mondott.
- Seb! Te nagyszerű srác vagy és megérdemled, hogy boldog légy. Csak nem velem, hanem egy másik lánnyal. Megölelhetlek?
- Persze.
Ahogy megöleltem, Seb kicsit nyugodtabb lett.
- Köszönöm.
- Barátok vagyunk, ez alap, Seb. De most menjünk vissza és nézzétek meg az adatokat a csapatoddal. Még találkozunk. - mosolyogtam rá.
Valahogy biztos voltam benne, hogy az ölelésünket megörökítették. De nem érdekelt. Csak az volt a fontos, hogy Sebet megnyugtassam.
****************************************
- Ang, minden rendben?
- Persze, Nico. Csak feltűnt Pablo és elkezdett bunkózni, szokás szerint. Nem értem, hogy miért így kell udvarolnia.
- Ne is törődj vele! Nem éri meg.
- Sajnálom, amit Pablo mondott neked. Pontosabba rólad.
- Semmi baj - ölelt magához. - Én nem törödök vele. De sajnos most dolgom van.
- Nem gond. Elleszek Tommival. Ugye nem látta meg Seb?
- Nem tudom. Ezt tőle kell megkérdezned. Vigyázz magadra és ne kerülj bajba! - csókolt meg.
- Te se! - nevettem.
****************************************
Tommival elvoltunk egészen este 10-ig. Nagyon jó fej és kedves, ráadásul jószívű is. Igen, ezeket mind egy nap alatt sikerült megállapítanom.
- Ugye Seb nem látott meg?
- Nem, de ez csak a csodának köszönhető. Amint észrevettem, elbújtam.
- Huh..hála az égnek. Remélem, lassan már indulunk! 10 óra van.
- Talán.
10 perccel később Nico is felbukkant.
- Van egy rossz hírem. Még minimum 45 percet kell várnotok.
- Hát jó..talán annyit még kibírunk. Lehet, hogy Jeremy már aludni fog, amikor megyünk hozzá.
- Megeshet. Biztos hogy bemenjünk hozzá?
- Igen, mindenképpen.
- Rendben van.
- Akkor még 45 perc.
- Azt már féllábon is kibírjuk.
- Álmos vagyok, Tommi.
- Semmi baj. Aludj csak nyugodtan, majd ölben elviszünk. És mi előtt még megkérdeznéd: Igen, elbírunk. :)
- Jól van. Oké. - vigyorogtam.
*****************************************
45 perccel később már az autóban ültünk és siettünk a kórházba. Alig vártam már, hogy láthassam Jeremyt. Érdekes lesz Tommit bemutatni neki.
*****************************************
20 perccel később már Jeremy szobájának bejáratánál álltunk.
- Ti várjatok itt kint, először megmondom Jerremynek, hogy valakit be szeretnék neki mutatni.
- Ahogy akarod. - válaszolta Tommi.
Benyitottam. Jer még ébren volt.
- Szia, Ang! - köszönt rám elhaló hangon.
- Szia, Jer! Még ébren vagy?
- Igen, titeket vártalak.
- Nem kellett volna.
- De kellett volna. Látni akartalak még egyszer.
- De holnap is láthattál volna.
- De én ma is látni akartalak.
- Aranyos vagy, de most már pihenned kell.
- Tudom. Nico?
- Van még egy kis erőd?
- Igen, van.
- Fiúk, most már bejöhettek! - hívtam be Őket. - Jeremy, bemutatom neked Tommit! Tommi, Ő itt Jeremy, a testvérem.
- Nagyon örülök, Jeremy! Angel már sokat mesélt rólad!
- Remélem azért nem mindent. - nyomott el egy hatalmas ásítást.
- Nem hiszem, hogy mindent elmondott, ne aggódj!
- Jobb lesz, ha most megyünk. Pihenned kell.
- Maradj itt, kérlek! Csak még egy kicsit.
- Rendben. - ültem az ágya szélére.
- Itt maradhatsz vele, ha akarsz. De nekem pihennem kellene.
- Tudom, Nico, de akkor egyedül leszel.
- Nem baj. Most fontosabb, hogy Jeremy rendbe jöjjön.
- Reggel bejössz értem?
- Persze.
- Akkor itt maradok. Tommi, holnap velünk jössz be?
- Igen, valószínű.
- Rendben. Akkor holnap találkozunk. Sziasztok!
- Szia! - köszöntek kórusban.
Szegény Jeremy egész nap egyedül volt. Nem lehetett kellemes.
- Köszönöm, hogy itt maradtál.
- Alap, tesó.
Szóltam az egyik nővérnek, hogy ma a kórházban alszom, Ő pedig hozatott be egy ágyat és megágyazott nekem. Jeremy mondta, hogy egész nap körülötte legyeskedett.
- Úgy tűnik, hogy van egy hódolód - szekáltam.
- Hagyjál!
- Szerintem aranyos pár lennétek.
- Ang! - mordult rám. - Hagyjál! - mondta vicceskedve.
- Jól van na! Hogy érzed magad?
- Jól, bár eddig se fájt semmim. Telenyomtak érzéstelenitővel - hajtotta le a fejét.
- Én nem engedném magam. Inkább szenvednék.
- Tudom - mosolyodott el. - Bocs, fáradt vagyok.
- Semmi gond! Én is már majdnem elaludtam a boxban.
- Jó éjt, hugi!
- Jó éjt bratyó!
Nagyon izgultam a holnap miatt, hisz mégiscsak Sebről van szó. Remélem, hogy örülni fog a meglepetésemnek, már ha sikerül a kórházba csalnom. Na jó, csak megoldom, valahogy.