11. fejezet

- Miért, mi történt? - kérdeztem.
- Laura járt itt. És Nico barátnőjéről érdeklődött.
- Nem tudja, hogy én vagyok az. Szóval nem is értem, hogy miért jött hozzád. Bár.. lehet, hogy sejt valamit. Vagy éppen belőlem indult ki és gondolta te is tudod, ha már én is tudom. De ugye..ne mondtad meg neki, hogy én vagyok az?
- Dehogy. Alapból úgy kezdte, hogy te nem mondtad el neki. Gondoltam, hogy okod volt rá. Meg én is tudom nagyjából, hogy milyen. De mégis meddig akarjátok ezt eltitkolni? Mert te is tudod jól, hogy ezt nem lehet titkolni egy örökkévalóságig.
- Tudom. De igazából csak egy kicsit hazudtunk neki, mert amikor meglátott minket, nem esett le neki, hogy én vagyok a barátnője. Azt hitte, hogy csak tipikusan együtt vagyunk, ahogy szoktunk lenni.
- Értem. Ne aggódj, falazok nektek.
- Köszönöm.
- De még egy dolgot mondj már meg nekem!
- Mit?
- Mivel akarod feldobni Sebet?
- Miért érdekel?
- Azért mert neked ez nagyon fontos.
- Jó, akkor elmondom. - ránéztem a meghívottak listájára. Szerencsére Fernando is rajta volt, úgyhogy itt volt az ideje mindent elmondani neki.
- Tegnap elmentünk Kimihez, hogy van-e valami ötlete és azt mondta, hogy szervezhetnénk Sebnek egy meglepetés bulit. Már a listát is megkaptuk a meghívottakkal. a többit Ő intézi. Téged is szeretettel várunk
Dashaval együtt.
-  Ó, köszönöm.  ez valóban jó ötletnek tűnik. Mikor lesz a buli?
- Vasárnap este.
- Ott leszünk.
- Ennek örülök. De most meg kell keresnünk Nicot. Nemsokára jövünk vissza.
Nicot nem találtuk a boxában. Talán éppen most oszt autogramot.
- Szia, Angel! - köszöntek Nico szerelői. - Nico éppen autogramot oszt. De nemsokára jön majd. Már negyed órája kint van.
- Köszönöm fiúk.
- Amúgy vigyázzatok, Laura a közelben van!
- Kösz a figyelmeztetést. Majd figyelünk.
Szerencsére Laura nem bukkant fel és nemsokára Nico is visszaért.
- Szia szépségem! Szia Jeremy! - köszönt nekünk.
- Szia Nico! Itt a lista. Egy-két embert érdekes lesz megoldani.
- Majd megoldom. - húzott magához közelebb.
- Nico, Laura a közelben lehet.
- Nem baj. - csókolt meg. - Szóval ki jelent nagy problémát a listán?
- Ő, mutattam a lista tetejére.
- Hát..valóban nehezebb elintézni, mint a többieket, de nem megoldhatatlan. - mosolygott.
- Hiányzol. Hogy fogom én kibírni nélküled ezt a négy napot?
- Könnyen. - csókolt meg újra. - Úgy ahogy én.
- És te hogy csinálod?
- Sehogy...próbálom elterelni a figyelmemet a hiányodról, de nem nagyon megy. Inkább elmondom Laurának. Akkor talán leszáll rólunk és itt lehetsz velem.
- Szerinted meg fog haragudni?
- Lehetséges, de nem érdekel. Amikor csak lehet, veled akarok lenni.
- De munka közben csak elvonnám a figyelmedet.
- De a szünetekben veled lehetnék.
- Az igaz. De akkor várjunk holnapig! Hátha lenyugszik egy kicsit.
- Jó, legyen. De holnap elé állunk és megmondjuk neki.
- Igen, persze.
- Akkor megegyeztünk. Most menjetek, látom közeledni Laurát. Majd este találkozunk. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Rendben.
Jeremyvel elmentünk ismét sétálni, megtekintettük az összes boxot, újra körbe sétáltunk a pályán. Belefutottunk egy-két ismerős arcba, bemutattam nekik Jeremyt.
- Sosem jártál még kint Nico egyik versenyén sem?
- Nem. Terveztük, hogy valamelyikre kijövök, de nem volt rá időm. Mindig volt valami elfoglaltságom. De most, hogy te itt vagy, még egy okom van arra, hogy itt legyek. És most rá is érek.
Jeremyvel egész nap sétáltunk és beszélgettünk, így gyorsan elment az idő. Elmesélte, hogy zenél. Kiválóan tud gitározni.
- Majd egyszer játszhatnál nekem valamit.
- Meglesz. Majd legközelebb elhozom a gitáromat is.
- Rendben, de vigyázz! Szavadon foglak.
- Csak nyugodtan. - nevetett.
Este 8 óra körül végre visszaindultunk a hotelba. Nico mesélte, hogy Laura megint kérdezősködött, de szerencsére ismét sikerült lerázni. Megbeszéltük, hogy elmegyünk kettesben vacsorázni. Jeremy szerencsére nem bánta, azt mondta, hogy úgyis szeretne pihenni. Reméltem, hogy tényleg így van.
- Hová megyünk? - érdeklődtem.
- Moziba. Vagy máshová szeretnél menni?
- Nem, a mozi remek ötlet. - bólintottam rá.
Egy egyszerű farmert, tornacipőt és egy hupikék törpikés pólót vettem fel.

- Úgy imádom benned, hogy olyan egyszerű vagy.
- Én meg azt imádom benned, hogy..mit is? Nézzük csak! Mindent! - csókoltam meg.
- Mehetünk?
- Persze. - felkaptam a telefonom és a táskámat és már indultunk is.
A film jó volt, én nagyon élveztem, bár azt nem tudom, hogy Niconak mennyire tetszett, de nem panaszkodott. De gondolom nem igazán nyűgözik le a romantikus filmek.
- Jól érezted magad, kicsim?
- Igen. Abszolút. Ha veled vagyok, akkor csak jól érzem magam.
- Na azért nem egészen...nem emlékszel arra az egy alkalomra, amikor..?
- De igen. Jujj. xd Ne is emlékeztess arra a napra!
- Rendben.
Már hazafelé sétáltunk, amikor Nico hirtelen megállt és mélyen a szemembe nézett.
- Mi az?
- Semmi. Csak nézlek. - válaszolta, majd a tenyerei közé vette az arcomat és megcsókolt.
Éppen akkor járt arrafelé, na vajon ki? Hát persze. Laura.
- Sziasztok! Végre láthatom a rejtegetett barátnődet.
Megfordultam. Laura teljesen megdöbbent. Szóhoz sem tudott jutni.
- Én..én.. - dadogta - nagyon örülök, hogy..hogy végre megláthatlak. De most..most mennem kell..igen.. Szi..sziasztok. - és elsietett.
Nehezen tudtam visszafojtani a nevetést, de Nico miatt nem akartam. Bár ahogy elnéztem Ő is nagyon erőlködött, hogy vissza tudja tartani.
- Hát.. szépen megdöbbent.
- Az nem kifejezés. De legalább ezen is túl vagyunk és nem kell bujkálnunk, Lehetek veled a boxban. :)
- Már nem bírtam volna sokáig nélküled. És lehet, hogy Laura is lelép majd.
- Reméljük. Bár ezek után már nem érdekel.
- Engem sem.
Megcsörrent a telefonom. Gondoltam, biztos Jeremy hív.
- Hallo?
- Szia, Angie, itt Victoria!
- Szia! Régen beszéltünk. Mi újság veled?
- Kint leszek vasárnap a futamon. Annyira örülök neki.
- Juppi! Akkor találkozhatnánk.
- Igen. De nekem nincs VIP jegyem.
- Nem probléma. Vasárnap jössz fel Budapestre?
- Nem, szombaton este.
- Akkor gyere a hotelunkhoz.
- Melyikben vagytok?
- Intercontinental. Tudod, hogy hol van?
- Persze.
- Akkor ott találkozunk. Mikor jössz?
- Este. Fél 8-ra érek fel. Fél 9-kor jó neked?
- Persze. Várlak majd a bejáratnál.
- Oké. Szia, majd találkozunk!
- Szia!
Nagyon örültem, hogy Victoria kijön vasárnap. Már nagyon régen találkoztunk. Victoria volt az egyik legjobb barátnőm. Terveztem neki egy óriási meglepetést.
- Ki keresett?
- Victoria. Még nem találkoztatok.
- Tudja, hogy együtt vagyunk?
- Nem, még nem említettem neki. Örömömben elfelejtettem neki mondani.
- Jó alaposan meg fog lepődni.
- Az biztos. Amúgy..bír engem?
- Nincs veled semmi baja. Bár arról tud, hogy Sebbe vagyok beleesve.
- Akkor ez egy kicsit érdekes lesz.
- Igen. De azt tudja, hogy jó barátok vagyunk.
- Akkor csak félig fog meglepődni.
- Bolond.
- Én? Kikérem magamnak. Csak fél bolond.
- Lökött. Szeretlek ám.
- Én is téged. Ideje visszamennünk a hotelba. Holnap már szabadedzés.
- Rendben.
Fél órát sétáltunk, míg visszaértünk a hotelba. Ott olyasvalami várt, amire nem számítottunk...