41. fejezet - Minden a feje tetejére áll

- Szia Jace!

- Szia Angie! Mi újság van?

- Még mindig ugyanaz.

- Figyelj! Szeretlek és veled akarok lenni.

- Ezzel már egy kicsit elkéstél nem gondolod? Én küzdöttem érted addig, amíg lehetett, de nem kellettem neked, most meg már te sem kellesz nekem.

- Jó, de rájöttem, hogy hülye voltam.

- Jace, már akkor is késő. Már minden teljesen mindegy. Én már Sebbel vagyok.

- Hát jó. De én várni fogok rád.

- Várhatsz, ha gondolod. De most le kell tennem. Szia!

- Szia!

Felkeltem, felöltöztem és lementem reggelizni. Seb már nem volt ott, de az ágyban sem volt már reggel. A reggeli ideje alatt Jace-en gondolkodtam. Meg persze Seben. Szegénynek tegnap olyan rossz kedve volt. Gondolom Jace miatt.

Fél 10 körül Kimi is letipegett a lépcsőn.

-  Jó reggelt Kimi!

-  Jó reggelt Ang! Seb?

- Nem tudom, mikor felkeltem, már nem volt itthon.Vissza tudtál aludni?

- Aha. Most elmegyek kicsit futni, nemsokára jövök.

- Rendben van. Addig én megpróbálom elérni Sebet.

- Ne aggódj, Seb tud vigyázni magára!

- Remélem. Tegnap kiakadt Jace miatt.

- Meg tudom érteni, de hát nem te tehetsz róla. Jace az életed része volt valamikor és valamilyen szinten mindig az lesz. Ezt Sebnek is el kell fogadnia.

- Igen. Képzeld..ma reggel felhívott és szerelmet vallott. Mármint Jace.

- Vicces, most hirtelen kellesz neki?

- Igen, valóban az. De nem érdekel. Inkább megkeresem Sebet.

- Tudod mit? Elmegyek futni, aztán ha visszajöttem, megkeressük együtt.

- Rendben, köszönöm Kimi.

- Seb a barátom, te meg a barátnője vagy. És bírlak. Naná, hogy segítek - ölelt meg.

Miután Kimi elment, próbáltam Sebet hívni, de nem vette fel a fel a telefont. Miután 10-szer próbálkoztam, feladtam és kezdtem nagyon aggódni. Mi van, ha tényleg történt valami? Vagy egyszerűen csak haragszik és azért nem veszi fel? Vagy valami egészen más? Gondoltam itt már mindenre,  még arra is, hogy elment Hannahoz. De nem sokkal később felbukkant könnyes szemekkel.

- Seb!

- Angie! Kérlek, bocsáss meg nekem! Nem kellett volna ennyire felbosszantanom magam tegnap.

- Semmi baj, Seb. Én is ideges lettem volna, hogy Hanna még mindig vált ki belőled érzelmeket.

- Szeretlek! ♥- Én is téged!♥ - öleltem át.

Kimi úgy fél órával később ért vissza. Láttam a megkönnyebbülést az arcán, amikor meglátott minket.

- Hála az égnek, hogy így látlak titeket. Seb, hol voltál? Angie nagyon aggódott érted és én is.

- Futni voltam, ki kellett eresztenem a gőzt. És gondolkodtam. És rájöttem, hogy milyen hülye voltam.

- Aprópó...Jace hívott reggel.

Seb arcizma megrándult. - Mit akart?

- Szerelmet vallott, hogy szeret és velem akar lenni. És én elküldtem. Én már téged szeretlek Seb és senki mást.

- Tudom.

Megszólalt a csengő. Ki lehet az ilyenkor? Nem mintha korán lenne vagy ilyesmi, csak nem vártunk vendégeket. Illetve Jenséket, de rájuk inkább estére számítottunk.

- Megnézem ki az - ajánlottam fel. Bárcsak ne tettem volna..

- Jace, mit keresel itt?

- Megmondtam, hogy vissza akarlak kapni, nem?

- De, de megmondtam neked világosan, hogy nem.

- Bocs, csak..gondoltam, ha már egyszer ide jöttem csak a te kedvedért, akkor benézek. Csak látni akartalak. Ennyi az egész. Csak tudod mikor idejöttem, akkor még azzal a céllal jöttem, hogy visszaszerezlek. De látom, hogy semmi értelme.

- Hát nincs. Na gyere be, ne álldogálj odakint!

Reméltem, hogy Seb nem gurul be, ha meglátja.

- Fiúk, Ő itt Jace! - mutattam be

- Helló Jace! - köszöntek a fiúk egyszerre és egyhangúan.

- Sziasztok!

- Mit keresel itt? - kérdezte Seb.

- Angie-hez jöttem.

- Mit akarsz tőle? - Seb nagyon dühösnek látszott.

- Csak szerettem volna látni. Nagy kérés ez.

- Nem..csak nem tetszik, ahogy a múltban viselkedtél vele. Ilyet egy férfi nem tesz. Nem mintha nagyon férfinek lehetne nevezni téged.

- Oké, igazad van, de..

- Még nem fejeztem be. Összetörted a szívét. A lányoknak nem összetörni kell a szívét, hanem szeretni kell Őket, vagy pedig nyíltan, világosan, meg kell nekik mondani, hogy: "Ne haragudj, de nem tetszel és ez így nem működne." vagy "Ez nem fog működni köztünk." Megértem, hogy fiatal vagy és még nem tudod, hogy mit akarsz, de ilyen szinten nem szabad játszani egy lány érzelmével. Tudod mekkora sérüléseket okoztál neki? Nem, mi? Hiszen nem is érdekelt ezidáig se Ő, se az érzései. Úgyhogy azt ajánlom, hogy tartsd távol magad tőle!

- Majd pont te fogod megmondani, hogy mit csinálhatok és mit nem. Nem vagy te az apja, csak a barátja. És komolyan mondom, nem akarom bántani, tényleg. Angie, sajnálom! Kérlek, bocsáss meg nekem!

- Seb, beszélhetek vele? - kérdeztem.

Seb vett egy mély lélegzetet, majd így válaszolt:

- Rendben van beszéljetek, de egy rossz mozdulat és velem gyűlik meg a bajod, Jace!

- Nyugi Seb, nem fogok vele semmit csinálni, ígérem.

Felmentünk a Sebbel közös szobánkba. Az igazat megvallva Jace nagyon jóképű volt és felöltözni is fel tudott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mozgatott meg bennem semmit, amikor megjelent. Persze nyilván megmozgatott valamit, hiszen a múltam része volt. Csak Seb mellett sikerült elfelejtenem Őt. De most, hogy felbukkant, újra rám törnek az emlékek és felszakadnak a régen szerzett sebek.

- Sajnálom. Tényleg. Őszintén.

- Sosem tudtam rád sokáig haragudni. De azt ne vár, hogy a karjaidba vetem magamat.

- Ezt nem is várom el, csak azt, hogy legyünk legalább barátok.

- Rendben van. Most te is meg tudod milyen az, ha csak barátok vagyunk. Bocs, ez lehet kicsit bunkó volt.

- Semmi baj. Megérdemlem.

- Önostorozást azért ne végezz!

- Nem fogok.

- Vigyázz magadra, Jace! És légy boldog!

- Te is, Angie! Bárcsak előbb rájöttem volna, hogy ilyen kincset dobtam el magamtól!

- De legalább rájöttél.

- Igen, ez igaz. Na de nem is zavarlak tovább. Megyek haza. Nélküled.

- Ne keseredj el! Majd meglátogatunk valamikor.

- Nem lehetne Seb nélkül.

- Hát tudod..nem nagyon hiszem, hogy egyedül elengedne hozzád Seb, - nevettem - de azért majd megpróbálom elintézni.

- Köszönöm.

- Na gyere! Hadd öleljelek meg!

Az ölelésében benne volt minden érzelme. És hogy őszinte legyek, nekem  is jól esett.

- Lassan ideje lenne visszamenni. Seb még a végén azt hiszi, hogy mást csinálunk.

- Menjünk. Úgyis mennem kell.

- Nem kell menned! Félsz Sebtől, ugye?

- Az igazat megvallva kicsit igen. De inkább a bosszújától, mint magától a személytől.

- Nyugi, Jace. Megvédelek, ha kell. Nem hagyom, hogy Seb bántson.

- Tudom. De ne aggódj, meg tudom magam védeni.

Amikor lesétáltunk Sebékhez, nem várt látvány fogadott. Georgina várt minket, de Jenson nélkül. A sírástól már vörös volt a szeme.

- Georgina! Mi.. mi történt?

- Jenson megcsalt. Szakítottam vele. - szipogta.

- Sajnálom.. - öleltem át. - Ha gondolod, itt maradhatsz éjszakára. Szerintem Seb sem bánná.

- De nem ám. Mellesleg Kimi is itt marad ma éjjel is. De gondolom akkor Jens nem várható.

- Hát..nem valószínű. - éppen, hogy kimondta, amikor csengettek.

- Majd én kinyitom. - ajánlotta fel ismét.

Nocsak, nocsak! Ki hitte volna. Jenson Alexander Lyons Button állt a bejárati ajtó előtt.

- Szia, Jenson! Nem hiszem, hogy most itt bárki szívesen látna téged.

- Nézd, Angie! Beszélnem kell vele.

- Majd, ha Ő akarja. De pillanatnyilag hallani sem akar rólad.

- Ki jött Ang? - jött ki utánam Seb. 

- Jenson.

- Hé, haver hogy tehetted ezt Georginával?

- Nem tudom, mi ütött belém. Csak megtörtént és kész.

- Jessica?

- Igen. Bejöhetek?

- Nem. Georgina nem akar látni és ezt én is tiszteletben tartom. Majd ha kicsit megnyugodott, akkor beszélhetsz vele. Gyere vissza este, addig talán megnyugszik.

- Jó...sziasztok!

- Hallottad a sértődöttséget a hangjában?

- Aha. Pedig Ő csalta meg Georginát. Bár Jenson mindig is ilyen volt.

- Igen Seb, tudom. Jól tudom. Pedig úgy reménykedtem vele, hogy Georginával talán másképp fog majd viselkedni.

- A vér nem válik vízzé. Mondjuk én is reménykedtem, dehát..

- Ez van. De nem hinném, hogy Gina sokáig fog haragudni Jensonre. Ahhoz túlságosan szereti.

- És Jenson is szereti Georginát.

- Gondolod?

- Az egyik legjobb barátja vagyok, már hogyne tudnám.

- Meg se próbálom fejteni Jensont.. képtelenség.

Amíg kint beszélgettünk, kint elszabadult a pokol. Olyan szintű üvöltés hallatszott ki a házból, hogy olyat még az osztályom se volt képes csinálni. Gina kiabált valamelyik sráccal, de valami oltári nagy hangerővel. Elhiszem én, hogy Jace néha kiakasztó tud lenni, de azért nem ennyire. Kimi meg csak nem haragítaná magára Georginát.

- Menj innen Jenson! - Jenson? Jenson egyáltalán hogy kerül ide? Az előbb küldtem el.. fogadjunk, hogy a hátsó bejáraton jött be..

- Jenson! Megmondtam, hogy csak akkor jöhetsz vissza, ha Georgina megnyugodott.

- Tudom, de nem érdekel. Beszélnem kell Ginaval.

- Márpedig én nem akarok veled beszélni! Csak hagyj békén, jó?

- Nem hagylak békén, amíg meg nem bocsájtasz nekem.

- Na ide figyeljetek! Most azonnal fejezzétek be, vagy tűnjetek innen! Elegem van már a veszekedésekből! - ordítottam.

- Angie, minden rendben? - kérdezte aggódva Seb.

- Nem Seb, semmi nincs rendben. Két idióta veszekedik és itt van egy mégnagyobb probléma..Jace..

- Kösz, Angie, ez jól esett.

- Most mit húzod fel magad, azok után, hogy előbukkantál a semmiből? Egyáltalán nem is értem, hogy mit vártál..

Ebben a pillanatban ismét csengettek.

- Kimegyek. - ajánlotta fel Kimi.

Pár perccel később vissza is jött.

- Seb! Hanna az. Téged keres és békülni akar.

Na itt telt be nálam a pohár. Szédülni kezdtem és hányingerem lett. Az ájulás határán voltam.

- Ang! Minden rendben?

- Nem, semmi nincs rendben.

A következő pillanatban elhomályosult körülöttem minden, majd elsötétült az egész világ. Egy hang szólongatott:

- Angie, kicsim, kelj fel, már fél 11 van!

- Seb, te vagy az? - kérdeztem fennhangon.

- Tessék?

- Anya, hol van Seb? És Georgina, és Jenson és Jace és Kimi?

- Kimi? Seb? Fogalmam sincsen.

Ekkor esett le a tantusz. Én mindezt csak álmodtam. Soha nem találkoztam se Sebbel, se Tommival, sőt...még Kimivel sem. Hát.. ez van.

- Amúgy Angie, jött egy leveled a Red Bull Racingtől. 

Kikaptam anyu kezéből a levelet és feltéptem.

- Áááá! - kiáltottam. - Én nyertem meg a találkozást Sebastiannal - "Talán mégsem lesz ez teljesen álom." - tettem fel magamnak a kérdést, majd mosolyogva kimásztam az ágyból.

VÉGE