Élet a kulisszák mögül: 4. fejezet: Jeremy

Másnap reggel arra ébredtem, hogy egy nagyon édes, szőke srác mosolyog rám.
-   Jó reggelt szépség! :) - adott puszit a homlokomra.
-   Jó reggelt! :)
-   Hogy aludtál? :)
-   Melletted csak jól lehet aludni. Szépet álmodtam. :)
-   Remélem, hogy én voltam a főszereplő. :)
-   Igen, ez egyértelmű. :)
-   Szeretlek :) <3 - ölelt át.
-   Én is téged. :) <3 Na és mi a terved mára?
-  Mára? Hmm...jó kérdés. :) Mit szeretnél ma csinálni? :)
- Nem tudom. :)
- Mondjuk lustálkodhatnánk egész nap, csak nekem formában kéne maradnom.
- Akkor elmehetnénk futni. Bár nem vagyok egy sportos alkat. 400 méter futás után elfáradok.
- Topa vagy. - nevetett.
- Na kösz.. - nevettem én is.
- De nem baj. Majd én kikupállak. - mosolygott rám.
- Juhéjj, saját személyi edzőm lesz.
- Igen, olyasmi. Ideje lenne felöltöznünk, nem gondolod?
- De.
Gyorsan magamra kaptam egy rövid nadrágot és egy pólót.

- Te még ebben is fantasztikusan nézel ki.
- Nico, ne mondd ezt! Tudom, hogy nincs így.
- Pedig így van. "My Angel" - súgta a fülembe, aztán szorosan magához húzott.
-  Nem kéne lemennünk? - vetettem fel. - csak mert a szüleid még félre értenek valamit. Meg nem ártana elkezdeni edzeni sem.
- Igazad van. Menjünk.
- Jó reggelt fiatalok! Angel, hogy aludtál? - érdeklődött Nico édesanyja.
- Köszönöm jól. - néztem Nicora, Ő pedig cinkosan rám kacsintott.
A reggeli után elmentünk sétálni a közeli parkba. A napfény melegítette az arcunkat, a szél gyengén lengedezett. Leültünk egy padra.
- Biztos vagy benne, hogy velem akarsz lenni, nem pedig Sebbel? :)
- Biztosabb, mint abba, hogy Fernando az unokatestvérem.
- Elmondjuk a szüleimnek? Vagy majd késbőbb, amikor már nem lesz annyira friss?
- Ahogy gondolod, Nico. Én személy szerint, az én szüleim miatt jobban aggódom. Ők jobban ismernek téged, mint én a te szüleidet.
- Attól még nem muszáj tudniuk, hogy együtt vagyunk.
- Remélem, hogy el tudom majd titkolni, egyenlőre.
- Az sem baj, ha kiderül. :) Inkább azt kéne kitalálni, hogy Sebnek hogy adjuk be ezt az egészet.
- Na igen.. bár mit foglalkozzunk vele?
- Féltékeny lehet és szerintem lesz is. Küzdeni fog majd érted, sőt, lehet, hogy ki is kezd majd veled.
- Remélem, hogy nem. Nekem nem kell egy ilyen srác.
- Milyen?
- Ilyen nyomulós. Így utólag visszagondolva, szerintem csak kihasznált.
- Lehet. Mondjuk nekem azt mondta, hogy bejössz neki. De ki tudja.
- Ez komoly?
- Hupsz..ezt nem kellett volna elmondanom. Na mindegy. Végülis jogod van tudni.
- Na nagyszerű. Végülis teljesen mindegy. Lassan indulhatnánk futni.
- Igen, kéne.
Nico volt olyan aranyos, hogy az én tempómban futott és nem éreztette velem, hogy lassú vagyok. Nem igazán szerettem futni, de Nico itt volt mellettem és ennek köszönhetően jól éreztem magam, sőt, akár azt is mondhatjuk, hogy élveztem a futást.
Délután fél 4 körül járhatott az idő, amikor összefutottunk Nico egyik haverjával.
- Sziasztok! Biztos te vagy Angel. Nico már sokat mesélt rólad. A nevem Jeremy.
- Nagyon örülök, Jeremy. - Jeremy rendkívűl jóképű volt. Fél hosszú barna haja volt, frufruja jobb oldalról lógott barna szemébe.
- Én is. - mosolygott rám, tekintete barátságos volt.
Csak néztem Őt. Néztem az arcát, a haját, a szemeit. Nem győztem betelni vele. Volt benne valami különleges, valami, ami magával ragadott.

Jeremy szemszöge:

"Gyönyörű" - gondoltam magamban. - "De látom, hogy Nicoé a szíve. Bárcsak előbb találkoztam volna vele."
- Jól vagy, Jeremy? - érdeklődött Nico.
- Kitűnően. Ráértek esetleg?
- Angel?
- Persze, mehetünk. - csengett Angel angyali hangján.

Angel szemszöge:

Egy közeli kávéházba ültünk be. Rendeltünk 3 kávét és elkezdtünk beszélgetni.
- Angel, te tényleg Fernando Alonso unokatestvére vagy?
- Igen, sajnos.
- Miért sajnos? Én örülnék neki, ha egy Forma-1-es pilóta lenne a rokonom?
- Tudod Jeremy...szeretem Fernandot, csak..a barátaim utálják és folyton szidják. Kértem Őket, hogy ne csinálják, de előbb-utóbb valamilyen okból mégis kicsúszik a szájukon egy gonosz megjegyzés Fernandora és az nekem nagyon rosszul esik.
- Így már értem. De ha nem szeretik Fernandot, akkor miért barátkozol velük?
- Tudod...Fernandot kivéve én is ugyanazokat a személyeket kedvelem, mint Ők. És imádjuk egymást..sosem néztek le amiatt, hogy Fer unokatestvére vagyok. Csak nem szeretik Őt, ennyi.
- Ha már úgyis az unokatestvéred, szerezhetnél tőle nekem autogramot. Persze csak ha nem gond.
- Névre szólót kapsz. Megígérem. - mosolyogtam rá. :)
- Köszönöm. :) - mosolygott vissza.

Az egész este alatt le sem tudtam venni róla a szemem. Azok a gyönyörű szemek, az a nézés, az a haj, az a mosoly.. Angel, mit művelsz?

- Ideje mennünk. Jer, örülök, hogy összefutottunk - fogtak kezet.- Remélem, hogy jövő héten is találkozunk.
- Én is. Angel, örülök, hogy megismerhettelek.
- Én is, Jeremy.
- Vigyázzatok egymásra! Sziasztok! - köszönt el.
- Szia! - köszöntünk vissza Nicoval egyszerre.

Jeremy szemszöge:
Vigyázzatok egymásra? Jeremy? Mi ütött beléd? Mi történik veled? Az egész este alatt le sem tudtad venni a szemed Angelről. Angel..akárcsak egy tündér. Az a szőke haj..azok a gyönyörű kék szemek.. Jajj, már megint min jár az eszem? Mintha lenne esélyem egy ilyen lánynál.. Max az álmaimban.

Angel szemszöge:

- Nem tudom mi ütött Jeremybe. Mintha elvarázsolták volna.
- Mindig ilyen kedves?
- Igen. Alapvetően ilyen a természete.
- "Jeremy.. jajj..izéé..Nico..." - még jó, hogy ezt nem hangosan mondtam.

Elindultunk vissza Nicoékhoz. Holnap már a szüleimhez indulunk. Nem ártana rendesen kipihennünk magunkat, mielőtt elindulunk. Magyarország azért nem a szomszédban van.
- Jól érzed magad, kicsim?
- Persze, csak fáradt vagyok. - nem hazudtam, tényleg fáradt voltam és jól is voltam. Túlságosan is.
- Rendben, akkor te menj először zuhanyozni!
- Rendben.
Vacsora után egyszerre elindultam zuhanyozni, de ma nem voltam olyan béna, hogy valamit elfelejtsek bevinni.
- Milyen kár..pedig reméltem, hogy ma is elfelejtesz majd valamit..
- Ennyire azért nem vagyok béna. Na de menj te is zuhanyozni, mielőt elalszom!
Nico 15 percen belül elvégzett.
- Hiányzott valami a fürdőszobából.
- Mi?
- Te. :$
- Jajj, Nico. 15 perc nélkülem nem egy örökkévalóság. De most aludjunk, mert holnap korán kell kelnünk.
- Rendben van. - csókolt meg. - Jó éjszakát, szerelmem!
- Neked is, Nico!
5 perccel később már hallottam is Nico szuszogását magam mellett. Nekem sem kellett sok idő, hogy utána én is elalaludjak, de a következő kérdéssel a fejemben aludtam el.
- "Miért vonz engem ennyire Jeremy, ez a különösen jóképű srác..?"