Élet a kulisszák mögül: 6. rész - A nagy titok

Ebben a pillanatban szólalt meg a lakástelefonunk.
- Biztosan a mama az. - nyugtáztam. Anyu kiment felvenni, így a nagy bejelentésre még várni kellett.
- Akkor mi most gyorsan lazuhanyzunk. Nico, mész elsőnek?
- Mehetsz nyugodtan.
- Ráérek.
- Oké. - amíg Nico lezuhanyzott, én apuval beszélgettem. Mindig nagyon jól kijöttünk egymással.
- Holnap mentek is fel Pestre?
- Igen...aztán utána szünet és akkor többet tudok itthon lenni. :) Meg megyünk még Nicoékhoz is elvileg.
- És Fernando?
- Hozzá is majd. :) De voltam már vele eleget. :) Szerintem kibírja nélkülem is.
- Hacsak nem veszik össze megint a barátnőjével.
- Igen, de csak nem.
Miután Nico végzett a zuhanyzással, utána mentem én is. Addig apuval beszélgettek egy kicsit, majd Nico bement a szobámba.
Szokás szerint énekeltem a zuhany alatt. Talán nem hallották meg Nem mintha rossz hangom lenne, de azért..:D
- Kis dalos pacsirta. Szép hangod van.
- Ezek szerint mégis lehetett hallani.
- Igen. De nem baj. Úgysem hallottalak még énekelni, csak Fernando szokott róla mesélni, hogy tök jó hangod van.
- Tényleg?
- Igen. :) És most végre hallottam is. :)
- Igen. - nyomtam el egy hatalmas ásítást.
- Na jól van. Gute Nacht mein Engel! (Jó éjszakát, Angyalom!)
- Gute Nacht, Nico!
Egymás karjaiban aludtunk el.
Másnap reggel megint azt hallom, amire tegnap is felébredtem.
- Ma tényleg el kell neki mondanunk, mielőtt elmegy.
- Igen, tudom. Reggeli után el is mondom neki.
- Rendben.
Nico még nagyban aludt, de muszáj volt szegényt felébresztenem, hogy időben felérhessünk Budapestre.
- Nico, Nico! - ébresztgettem halkan. - Kelj fel, nemsokára indulnunk kell!
- Mhh...jó reggelt szerelmem! - válaszolta álmoskásan. - Mindjárt felkelek, csak egy pillanat.
- Nagynehezen feltápászkodott, addig én átöltöztem.
Egy I love New York-os fekete felsőt, egy farmernadrágot és egy sárga tornacipőt vettem fel.

- Gyönyörű vagy. - ölelt át.
- Köszönöm. - csókoltam meg.
Reggeli közben, anyu nagyon feszültnek tűnt, apu szokásosan nyugodt volt. Nico is eléggé feszélyezve érezte magát, Fernando pedig majd kicsattant a boldogságtól.
- Na mi az Fernando?
- Az élet szép. Most minden olyan szép és jó.
- Örülök, hogy boldog vagy. Rossz volt látni, hogy szenvedsz.
Reggeli után anyu már tényleg nagyon ideges volt.
- Kislányom..el kell mondanunk valamit.
- Hallgatlak.
- Jobb lesz, ha ülve maradsz. Szóval.. - megköszörülte a torkát.
- Tegnap mondtad, hogy találkoztatok Nico legjobb barátjával, Jeremy.
- Igen.
- Nos..elmesélek neked valami. Már elég nagy vagy ahhoz, hogy megtudd. Egy évvel azelőtt, hogy megszülettél volna, én terhes voltam egy fiúgyermekkel. Miután megszületett, elvitték megfüröszteni, majd fél órával később visszajöttek, hogy sajnálják, de a baba meghalt. Édesapád és én nagyon el voltunk keseredve, de aztán 1 évvel később megszülettél te és ez valamelyest enyhítette a fájdalmunkat. Amikor 3 éves voltál,
kaptunk egy telefont. Azt mondták, hogy egy férfi és egy nő szeretne velünk találkozni, mert valami nagyon fontos dolgot kell elmondaniuk. Mi el is mentünk a találkozási helyre. A nővel és a férfivel volt egy 4 éves
kisfiú is. Elmesélték, hogy DNS tesztet csináltak, mert a gyermek egyikükre sem hasonlított és kiderült, hogy nem is az Ő gyermekük. Elmentek egy ügyvédhez, aki kiderítette, hogy aznap a nőn kívűl más is szült egy
gyermeket. Én voltam az. És ugye mondtam, hogy azt mondták nekem, hogy a fiam meghalt. De mégsem. Megcsináltuk mi is a DNS tesztet és kiderült, hogy a kissrác a mi fiúnk. De már 4 éve velük élt és nem is volt rajta kívűl más gyerekük, így úgy láttuk jónak, hogy velük marad. Persze, amennyire lehetetett találkozgattunk, hogy láthassuk a fiúnkat felnőni. Emlékszel a kisfiúra, akivel játszani szoktál 5 éves korodig? Ő volt az a kisfiú. Aztán kiköltöztek Németországba és azóta nem is találkoztunk velük. Néha telefonon beszéltünk, de semmi több. Aztán tegnap mesélted, hogy találkoztál ezzel a Jeremy nevű sráccal. Majd nem sokkal később
kaptam egy telefont Jeremy anyjától, hogy Jeremy azt mondta, hogy találkozott veled. Azt mondtam hogy Ő elmondja Jeremynek az igazat, de én nem voltam benne biztos, hogy készen állsz erre a hírre, de apád rávett, hogy mondjam el.
- Szóval van egy testvérem?
- Igen..
- Te jó ég!!! - teljesen ledöbbentem. Sohasem hittem volna, hogy van egy testvérem. És ekkor rádöbbentem.. Jeremy, a kisfiú..már kiskoromban is imádtam, persze akkor sem tudtam, hogy a testvérem. Ezért volt nekem olyan ismerős...és ezért tetszett.. - Anya, miért nem mondtad el eddig?
- Úgy éreztem, hogy nem állsz készen arra, hogy megtudd. De most már elég idős vagy ahhoz, hogy megtudd.
- És így is alig akartad elmondani..tegnap este és ma reggel is mindent hallottam.
- Én csak jót akartam neked...
- És arra nem számítottál, hogy belefuthatok?
- Sosem hittem volna, hogy Nico legjobb barátja lehet..sajnálom..
- Most hagyjatok békén..gondolkodnom kell..
Berohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.
- Angel, kérlek engedj be! - hallottam kintről Nico hangját.
Beengedtem, majd újra visszazártam az ajtót.
- Miért nem mondták el eddig?
- Biztosan azt hitték, hogy nem értenéd meg. De most gondolj bele. Szerintem tök jó dolog, ha van egy bátyád. Legalább, ha megbántalak lesz ki leüssön. Látod, így nekem lesz rossz.
- Bolond vagy. Te sosem bántanál meg engem.
- Soha nem lehet tudni. De tényleg nem. Szeretlek.
- Én is téged.
- A szüleid azt mondták, hogy Jeremy is jön majd a Magyar Nagydíjra.
- Úgyis beszélnem kell vele. Mindenképp.
- Igen. De most menjünk ki a szüleidhez, köszönjünk el tőlük, aztán irány Pest!
- Rendben. - kinyitottam az ajtót és kimentünk a szüleimhez.
- Indulnunk kell. Vigyázzatok magatokra. - öleltem meg anyut és aput külön-külön.
- Ti is! - mondta anyu.
- Fernando! Velünk jössz?
- Nem. Bérelt autóm van, úgyhogy azzal megyek.
- Rendben van. Akkor sziasztok!
Beültünk az autóba és már indultunk is fel Pestre.
Óriási volt a forgalom az autópályán. Ez Nicot is idegesítette.
- Nem igaz. Itt mindig ekkora a forgalom?
- Öhm.nem tudom. Nem nagyon járok erre. Tudod..a hadházi repülőtérről szoktunk haza jönni, amikor Fernandoval jövök. Az sokkal közelebb van hozzánk.
- Értem. Akkor legközelebb mi is addig megyüönk majd.
- Nico..
- Mi az?
- A kormányt fogd, ne a combomat tapizd!
- Ne félts te engem! tudok én egy kézzel is vezetni.
- Tudom, de légy szíves, inkább az útra figyelj!
- Jól van, jól van.
Dél lett mire felértünk Pestre. Beültünk egy étterembe ebédelni.
- Kipróbálod a magyarok specialitását?
- Mit?
- Rántott hús rizzsel. :D
- Legyen. :)
Ebéd után elvittünk a csomagjainkat a hotelbe.
- Ugye most velem alszol?
- Ez nem is kérdés.
- Fernando tudja?
- Öhm..nem..de úgyis fel kell hívnom Jeremy miatt.
- Azért 10 percet még ráérsz, nem?
- De.
- Akkor jó. - húzott magára, majd megcsókolt.
Pár percel később megszólalt a telefonom.
- Igen!
- Szia, Ang!
- Szia Fer!
- Jeremy öt perc múlva ott lesz a szállodánál.
- Oké, akkor kimegyek elé. És mégegy apróság..
- Igen?
- Niconál töltöm a hétvégét és nála is alszom.
- azt valahogy gondoltam. A szüleid nem vették észre, de én igen. Sok boldogságot! Megérdemled.
- Köszönöm Fer.
- Szeretlek uncsitesó.
- Én is téged.
- Szia!
- Szia!
Mély levegő és kifúj..
- Igen?
- Fernando volt az. Jeremy öt perc múlva itt lesz.
Lemegyek elé.
- Jövök én is.
- Rendben. Szükség is lesz rád.
Kimentünk a szálloda elé. Szerencsére ilyenkor még nincsenek rajongók. Már láttuk is Jeremyt közeledni.
- Szia Nico! Szia..Angel!
- Szia Jer..örülök, hogy látlak..