Karácsonyi Különkiadás

Boldog Karácsonyt Mindenkinek! Fogadjátok szeretettel a karácsonyi különkiadásomat! :) Vélemények
most is jöhetnek. :)

Karácsony. A keresztények legfontosabb és legszebb családi ünnepe. Mi is a családunkkal töltjük, meglátogatjuk a rokonokat, vagy éppen Ők jönnek el hozzánk. De idén kicsit többen leszünk a megszokottnál. Jeremy, Nico, Én, a szüleink és a papám, aki a mellettünk lévő házban lakik. Jeremy, a testérem. Ezt nemrég tudtam meg. Anyáék mondták el még a nyáron, hogy összecserélték a testvéremet egy másik fiúval. Akkor tudtam meg, hogy a fiú, akivel olyan sokat játszottam, nem más, mint a testvérem, de Mr és Mrs Smith-szel hagytuk, hiszen már olyanok voltak, mintha az igazi szülei lennének. Nico pedig a barátom augusztus óta. 2 évig legjobb barátok voltunk, aztán Nicoból kibuktak az érzései, amikor a szüleinél voltunk és akkor döbbentem rá én is, hogy igazából Őt szeretem, nem pedig Sebastian Vettelt. Megjegyzem Sebbel azóta elég jóban vagyunk.
December 24-e van. A hangulat fantasztikusan jó, éppen a fát díszítjuk és már várjuk Nico és Jeremy szület. Úgy beszéltük meg velük, hogy ebédre jönnek el és egész délután itt lesznek, -a fiúk persze előbb jöttek,
hogy segítsenek a készülődésben- este 6 felé pedig lemegyünk a dédimamámhoz, ahogy minden évben szoktuk, és megmutatjuk neki a képeket a falu jelez eseményeiről. Dédimama már nagyon idős, idén múlt el
87 éves, bár a papa is már 77 éves múlt.
- Ang, ide tudnád adni a csúcsdíszt?
- Persze, Jer, egy pillanat. Meg kell keresnem.
- Hány kiló szaloncukrot pakolunk még fel a fára? - morgolódott Nico.
- Addig pakoljuk, amíg el nem fogy. Tessék Jeremy, itt van a csúcsdísz.
- Köszönöm. Niconak igaza van. Minek ennyi rá, úgyis megeszitek, vagy nem?
- Dehogyisnem, csak így érdekesebb, ha lecsenjük a fáról.
- Nők...ki érti őket?
- Nico..
- Meg se szólaltam.
- Még szerencse, hogy nem te rakod fel a csillagot és az égősort.
- Miért?
- Mert te gyorsan akarnád csinálni, de itt lassan kell és nyugodtan.
- Szóval túl gyors vagyok neked? - húzott magához közelebb.
- Nem, csak hátha elkapkodnád.
- Öhm, srácok, segítenétek? Nem érek át a túloldalra.
- Persze, repülök.
- Feléred?
- Ha székre állok, akkor igen.
- Azért csak óvatosan, nehogy leess!
- Annyira nem vagyok béna.
- Tudom, de azért vigyázz magadra!
- Vigyázok.
Jeremy megbízott bennem, de azért odaállt mellém. Éppen az utolsó simításokat végeztem, amikor megcsúsztam és majdnem hátra estem.
- Hoppá, hoppá! - kapott el. - Megvagy.
- Kösz, Jer.
- Szívesen. Legközelebb óvatosabban!
- Majd igyekszem.
5 perccel később már feldíszítve állt a fa az előszoba közepén.
- Szép lett, nem?
- De igen. Csak egyvalami hiányzik.
- Feküdjek be alá?
- Jaj, nem, dehogyis. Bár, ha akarsz.
- Inkább nem. Az ágyad valahogy kényelmesebb.
- Tudom. - csókoltam meg.
- Skacok, nemsokára dél. Ideje megteríteni! - kiabált ki anyu a konyhából. - Én nemsokára megyek le a mamához, de sietek vissza. Ha megjönnének Jeremy vagy Nico szülei, akkor fogjátok le majd Jack-et!
- Meglesz.
Nicoval és Jeremyvel szépen megterítettünk. Majd átöltöztünk. Dél körül anyu is hazaért, pont azelőtt mielőtt Nico és Jeremy szülei megérkeztek.
Anyuék régi barátnőkként üdvözölték egymást Jeremy szüleivel, Nico szüleit pedig bemutattam nekik. Úgy tűnt, hogy szimpatikusak egymásnak, így nem is lesz semmi gond.
Az ebéd nagyon finom volt, de még hátra volt a meglepetés. Jeremy elhozta titokban a gitárját és elgyakoroltunk vele egy dalt. A szüleink nagyon meglepődtek, de örültek, hogy ennyire rövid idő alatt, így
összeszoktunk Jeremyvel és nagyon jó köztünk az összhang.
- Csodálatos volt. - lelkesült fel anya.
- Igen, ez így van. - reagált Mrs Smith is. - Tudtam, hogy Jeremy kiválóan gitározik, de hogy Angelnek ilyen gyönyörű hangja van, azt nem hittem volna. Kiskorában nem szokott énekelni.
- Anyu, kicsit le vagy maradva. Nico már sokat mesélt róla nekem, már azelőtt, mielőtt újra találkoztunk volna.
- Nico a legjobb barátod, így nyílván sokat mesélt, de Georgináékkal már nagyon régen nem beszéltünk. Sőt, azóta nem beszéltünk, amióta kiköltöztünk Németországba. Akkor beszéltünk újra először, amikor
elmesélted, hogy találkoztál Anggel. Örülök, hogy újra találkoztunk és együtt töltjük 24-ét. Legalábbis egy részét.
Ebben a pár órában sokat beszélgettünk és nevettünk. Fél 6-kor viszont indulniuk kellett, hiszen messze van Magyarországtól Németország.
- Örülünk, hogy eljöttetek, remélem még találkozunk. Örülünk, hogy Niconak ilyen nagyszerű szülei vannak. - búcsúzott el anyu.
- Mi is nagyon örülünk, hogy Angel ilyen rendes családból származik. Nico, te mikor is jössz majd vissza Németországba? - kérdezte Nico édesanyja.
- Majd jövőre. De akkor együtt megyünk Jeremyvel.
- Rendben van. Akkor sziasztok!
- Sziasztok! - köszöntünk el kórusban.
Az ajándékozásra már nem maradt időnk, de mielőtt még elmentek odaadtuk nekik a csomagokat. Ebben a maradék fél órában átadtuk egymásnak az ajándékokat. Anyuéktól ruhát, a papától pénzt kaptam.
- Nehezen tudtam eldönteni, hogy mit is vegyek neked, de végül megtaláltam a tökéletes ajándékot. Remélem tetszeni fog. - átnyújtotta a becsomagolt kis dobozt. Egy ezüst nyaklánc volt benne, amin egy medál lógott, Nico felirattal.
- Köszönöm. - öleltem át.
- Az én ajándékom nem kézzel fogható, de szerintem nagyon fogsz neki örülni. Úgy hallottam, hogy nagyon szeretnél megtanulni gitározni, ezért úgy döntöttem, hogy megtanítalak gitározni.
Teljesen meghatódtam. Nico ajándéka, most pedig Jeremyé. Hihetetlenül boldog voltam.
- Jaj, Jeremy! Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam. - eleredtek a könnyeim, majd átöleltem Jeremyt. - Szeretlek Jer!
- Én is téged Ang!
6 órakor indultunk le a dédimamámhoz. Nagyon örült nekünk, minden évben énekelni szoktunk neki és megmutatni az idei esemény képeit, de most egy meglepetéssel is készültünk neki. Előadtuk ugyanazt a gitáros produkciót, amit anyunak. Természetesen a mama annyira meghatódott, hogy eleredtek a könnyei.
- Ez nagyon szép volt. - mondta szipogva.
Ezek után végigmutatta a mamának az idén történt esemény képeit, közben mi beszélgettünk a fiúkkal és néztük a tévét.
- Vegyetek sütit! - kinált a mama.
- Mama! Bemutatom Nicot és Jeremyt! Nico a barátom, Jeremy pedig az eddig eltitkolt testvérem.
- Tudom, nekem elmondták. Nico, nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
- Részemről a szerencse.
A fiúkkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyet sétálni. Közben megbeszéltük az eltitkolt dalgainkat. Hihetetlen, hogy mennyi titkos dolog lengett körül bennünket, mi pedig észre sem vettük.
Fehér karácsonyunk volt. Az egész falut és tájat hó lepte be. Még most is hatalmas pelyhekben hullt a hó. Azzal a két emberrel sétáltam, akik nagyon fontos részét képezik az életemnek.
- El sem tudnám képzelni ezt a Karácsonyt nélkületek. Szeretlek titeket. - szólaltam meg.
- Mi is szeretünk téged. Boldog Karácsonyt skacok! - mondta Jeremy.
- Boldog Karácsonyt! - szólalt meg végül Nico is!
- Boldog Karácsonyt Fiúk!

13. fejezet - A kórházban

- Annyira sajnálom. - sóhajtott fel Jeremy. - Nem akartam megbántani Nicot. Nem akartalak elszakítani tőle.
- Ne okold magad. Szeretnék most veled lenni. Szeretném tudni, hogy minden rendben.
- Miattam ne aggódj. Már nagykorú vagyok. Tudok vigyázni magamra.
- Látom.
- Ugyan már. Csak baleset volt.
- Kicsit sem volt hülyeség éjjel egy lécsősor teteján mászkálni.
- Nem a lépcsősor tetején mászkáltam, hanem le akartam menni a lépcsőn és rosszul léptem.
- De éjjel.
- Mert az szeretem a sötétséget! Olyan nehéz ezt fel fogni?
- Nem. - válszoltam, majd kirohantam a teremből.
 Várj! Nem így gondoltam! - kiáltott utánam. De ezt már nem hallottam meg. Kirohantam a kórházból. Ott már vártak a riporterek. Egy orvos mentett ki, így visszakerültem a kórházba. Megszólalt a telefonom. Jeremy volt az.
- Igen?
- Héjj, Ang, nem gondoltam komolyan. Kérlek, gyere vissza!
- Megyek..
Visszamentem. Jeremy bűnbánóan nézett rám.
- Ne haragudj! Nem akartalak megbántani. Én csak..szeretem az estét.
- Ugyan...én reagáltam túl...
- Csak féltettél..mert szeretsz és nagyon megijesztettelek.
- Igen, ez igaz. Héjj, nem nézzük a szabadedzést? Azt hiszem, azt is közvetítik élőben.
- De. Az jó lenne.
Nico jól ment az első szabadedzésen. Már amire odaért. Remélem, hogy nem hordták le nagyon és legfőképpen nem rúgták ki. Amíg ezen agyaltam Jeremy kezelőorvosa bejött.
- Hölgyem, kimenne egy kicsit?
- Néhány vizsgálatot még végre kell hajtanom és ki kellene cserélni a kötéseket.
- Rendben.
Mit fogok én most csinálni kint a folyosón együl fél órán keresztül? Fel kellene hívnom Nicot.
- Szia, Kicsim!
- Szia, Nico! Ugye minden oké?
- Persze. A főnök ugyan egy kicsit megdorgált, hogy ne forduljon elő ilyen többet, de Ő is megértette, hogy a legjobb barátomról volt szó, sőt, a leendő sógoromról. És még azt is mondta, hogy ha legközelebb ilyen van és tényleg nem tudok ideérni időre, akkor hívjam fel, hogy késni fogok.
- De rendes.
- Igen, az. Hiányzol.
- Te is nekem. Ugye ma bejössz majd hozzánk?
- Persze, igyekszem. Csak tudod, hogy ma már elég sok dolgunk van idekint.
- Tudom. De most így mi lesz Seb meglepetéspartyjával?
- Hát. Jó kérdés. Pont te vagy a legfontosabb azon a partyn. Na jó Seb, de..
- Igen, értem. Jajj..ez így nem lesz jó. Beszéltél már a listán szereplőkkel?
- Persze. De nagyon sokan nem érnek rá holnap. Igazából Fernando és Dasha, Kimi, a lista tetején szereplő személy, Jenson és Jessica és Én érünk rá. Meg persze Te és Jeremy.
- Ez így nagyon kevés, de akkor mi lenne, ha itt tartanánk a kórházban? Elég nagy ez a kórterem.
- Hát..ha megbeszéled az orvossal, akkor felőlem tarthatjuk ott. Mondjuk ezt Kiminek is tudnia kéne, hiszen Ő a fő szervező.
- Megbeszélem vele. Te meg beszélj az érintettekkel. Apropó. Sebnek szóltál már?
- Hogyne szóltam volna. De hogy fogjuk a kórházba csalni?
- Jó kérdés. Na várjunk csak. Majd én megmondom neki, hogy beszélni szeretnék vele. Talán eljön.
- Ugye tudod, hogy egy kórházban nem lehet zajongani.
- Persze, hogy tudom. Majd beszélgetünk.
- Rendben. Akkor beszélek a többiekkel és Sebbel. Majd találkozunk. Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Nico még mindig szomorú volt amiatt, hogy ma nem vele alszok. Lelkiismeretfurdalásom volt miatta. Majd ha este bejön, beszélek vele. Már ha még ébren leszek. Úgyse fogok tudni aludni a lelkiismeret furdalástól.
Ahogy elmélkedtem magamban, nem is vettem észre, hogy Jeremy orvosa már réges rég kijött.
- Hölgyem! Már visszamehet.
- Tessék? Elnézést! Éppen elgondolkodtam.
- Semmi gond. Mindenkivel előfordul. Már visszamehet a bátyjához.
- Köszönöm. Ja és doktor úr! Szeretnék öntől egy szívességet kérni.
- Mi lenne az?
- Egy nagyon jó barátomnak szeretnénk meglepetéspartyt szervezni vasárnap és Jeremy sajnos nem lehet ott, kivétel ha itt tartanánk a bulit.
- Kisasszony, ugye tisztában van vele, hogy egy kórházban nem lehet zajongani?
- Igen, de csak páran lennénk. És ígérem, hogy nem csapnánk nag zajt.
- Megbeszélem a főnökséggel.
- Köszönöm doktor úr.
Visszamentem Jeremyhez, hogy vele is közöljem a tervemet.
- Az én kedvemért igazán nem kell idehozni a bulit.
- De nélküled nem lenne jó.
- De nem rólam kell szólnia.
- Tudom, de akkor azon agyalnék, hogy mi van veled. Én jól érzem magam, te pedig nem. Ez így nem fer.
- Jajj, drága. Ez nagyon aranyos tőled. Köszönöm. Szóval azt mondod, hogy beszél a főnökséggel?
- Igen. Talán belemennek.
- Nicoval minden oké?
- Persze. Csak egy kis dorgálást kapott, de minden oké.
- Akkor jó. Lelkiismeretfurdalásom lett volna, ha kirúgják.
- Nekem is. Így is az van, hogy nem vagyok mellette.  De most fontosabb, hogy melletted legyek.
- Este visszamehetsz vele a hotelbe, ha akarsz. Nem akarom, hogy miattam vesszetek össze. Tudod, már nagyfiú vagyok.
- Tudom. Biztos, hogy megleszel egyedül?
- Persze. Aludni fogok. Most nem mászkálok. Nem is tudnék. A töréseken kívűl semmi bajom nincsen.
- Rendben. Csak bírjak fennmaradni.
- Majd én ébren tartalak.
- Mivel?
- Hmm..például, elmesélhetnéd, hogy mik történtek azután, miután kiköltöztünk külföldre?
- Hosszú lesz.
- Te mondtad, hogy ki kell bírnod estig.
- Jogos.
Dél körül kiugrottam egy háromnegyed órára a városba. Megebédeltem, közben Jeremy-n agyaltam. Meg persze Nicon is, aki most kicsit szomorú. Miattam. Amiért ma Jeremyvel maradok. Pedig már nem is.
Megbeszéltem Jeremyvel és visszamegyek a szállodába hozzá.
Háromnegyed 1 körül értem vissza a kórházba. Jeremy éppen akkor ebédelt.
- Kóstoltad te már a kórházi kaját?
- Nem és nem is akarom.
- Nekem muszáj ezt ennem.
- Azt nem hiszem. Nem a gyomroddal van baj, csak a csontjaiddal. Tudsz enni jobb kézzel?
- Persze, annyira nem béna a jobb kezem. Héjj..emlékszel rá, hogy bal kezes vagyok?
- Igen.
- Ang..5 évesek voltunk..
- Tudom, de emlékszem. Mindig összekented magad a filctollal.
- Ne is emlékeztess!
2 órakor újra felbőgtek a motorok. Lekötött minket  másfél órán keresztül. Jeremyvel rendesen kitárgyaltuk a versenyzőket és a csapatfőnököket.
- Mi a bajod Di Restaval?
- Bunkó és nagyképű. Nem szeretem az ilyen embereket.
- És Fernando milyen?
- Sokan azt gondolják, hogy bunkó és nagyképű, de nem. Nagyon barátságos és kedves. Legalábbis velem az. Mondjuk én az unokatestvére vagyok. Hidd el, hogy hatalmas szíve van és nagyon tud szeretni.
- Elhiszem. Én nagyon tisztelen Őt.
- Az unokatestvérem a kedvenc pilótám.
- Így van. Neked pedig a szerelmed?
- Részben. Részben pedig Sebastian és Fernando.
- Persze, persze Fernando. Sebastian pedig az imádott pilóta.
- Volt.
- Igen. Haragszol még rá?
- Már nem. Akkor nem szerveznénk neki partyt?
- Nem csak azért szervezed, mert lelkiismeret furdalásod van miatta?
Hallgattam.
- Szóval de.
- Jó lehet, de..már tényleg nem haragszom rá.
- Elhiszem.
- Jer, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Amikor először megláttál, nem akkor amikor kicsik voltunk, hanem akkor, amikor Németországban találkoztunk, akkor mit éreztél és mit gondoltál rólam..?

12. fejezet - Egy nem várt esemény

Rajongók, riporterek és újságírók tömkelege fogadott minket. Milyen kellemes meglepetés..
- Mein Gott! Most mit csináljunk?
- Hátsó bejárat? Futás!
El is indultunk a hátsó bejárat felé. Mit indultunk? Rohantunk. Persze a riporterek és az újságírók a nyomunkban. Kattogtak a fényképezőgépek és záporoztak felénk a kérdések. Levakarhatatlanok.
Éppen beértünk volna, amikor megbotlottam és Nicora estem. Mázli, hogy nem estünk el. Nemhogy címlapra kerültünk volna, de még be is égünk.
- Gyorsan, befelé! - nyitotta ki nekem az ajtót. Gyorsan bementem, majd Ő is bejött és bezárta mögöttünk az ajtót.
- Ez meleg volt. Majdnem beégettelek.
- De nem tetted. Ha elestünk volna az sem zavart volna. Szeretlek és egy ilyen hülyeség miatt nem húznám fel magam.
- Én is téged. - csókoltam meg. - Nem megyünk fel? Elég késő van.
- De igen, mehetünk.
Már késő volt, így jó volt ágyba menni már. Vele. Végre! Nem kell titkolóznunk. Még beszélni akartam Jeremy-vel, de késő volt, így nem akartam zavarni.
Másnap reggel korán mentem át Jeremyhez, el akartam mondani neki, hogy Laura mindent tud. Bekopogtam. Semmi válasz. Talán még alszik. Nem, az nem lehet, ilyenkor már fent szokott lenni. Biztos vagyok benne. Próbáltam telefonon elérni. Nem vette fel. Vajon mi történhetett vele? Nagyon megijedtem. Rohantam vissza Nicohoz.
- Nico! Nem találom Jeremyt.
- Nyugodj meg, kérlek! Megpróbálom felhívni.
De Ő sem járt sikerrel. Átmentem Jerhez még egyszer, hátha csak elaludt. De nem. Még mindig semmi. Fél órával később..semmi. Még fél órával később..semmi...így ment ez fél 10 - ig. Ekkor jött a telefon.
- Igen?
- Angel Mcfly-jal beszélek?
- Igen.
- A testvéréről van szó.
- Mi..mi történt Jeremyvel?
- Kérem nyugodjon meg. A testvérét beszállították tegnap a kórházba. Megsérült.
- Hogy micsoda? Mi történt a testvéremmel?
- Kérem, nyugodjon meg! A testvére állapota stabil.
- Hogy tudnék megnyugodni? A testvérem kórházban van, azt se tudom, hogy mi van vele. Bemehetünk hozzá?
- Természetesen.
- Azonnal ott vagyunk. Viszhall!
- Viszonthallásra!
Teljesen kétségbe estem. Vajon mi történhetett Jeremyvel?
- Kicsim, mi történt?
- Jeremy kórházban van. Be kell mennünk hozzá.
- Be is megyünk.
Gyorsan összepakoltuk a szükséges cuccainkat és indultunk is a kórházba Jeremyhez.
- Jeremy Smith-t keresem!
- Kije Ön az úrnak?
- A testvére vagyok.
- Én pedig a legjobb barátja! - szólt közbe Nico.
- Rendben van. Jeremy nincs eszméleténél, de bemehetnek hozzá.
- Akkor honnan tudták, hogy engem kell keresniük?
- Amikor Jeremyt megtalálták, még eszméleténél volt és kérte, hogy hívjunk fel Önt.
- Értem.
- 213-as kórterem.
- Köszönjük.
Hogy nincs eszméleténél? Ennyire súlyos lenne? Jajj, szegény Jeremy-m. Most már tényleg tudni szeretném, hogy mi történt vele. Mi van, ha valami nagyon súlyos balesete volt? Vagy ha maradandó károsodása lesz?
Ebbe belegondolni sem merek. Előtört belőlem a sírás.
- Kicsim, kérlek, nyugodj meg! Jeremy fel fog épülni.
- Nem tudok, egyszerűen képtelek vagyok megnyugodni.
- Jeremy se karná, hogy sírj miatta.
Odaértünk a kórteremhez. Jeremy egyedül volt. Még mindig eszméletlenül feküdt. Leültem a mellette lévő székre.
- Ó, drága Jeremy, mi történt veled? Bárcsak eszméletednél lennél. - fogtam meg a kezét. - Nico! Megszorította a kezemet!
- Nézd! Megrebbent a szeme!
- Angel! - szólalt meg elhaló hangon.
- Jeremy! Itt vagyok. - válaszoltam. - Hogy érzed magad?
- Pocsékul. Éjjel elmentem kiszellőztetni a fejem, de egy lépcsőn rosszul léptem és lezuhantam. Legalább 6 lépcsőfokot zuhantam.
- Jajj, Jer! Miért pont az éjszaka közepén kellett sétálni menned?
- Nem tudom. Szeretem az éjszakákat.
- Egyéb ilyesfajta dolog, amit szeretsz?
- Az eső, a rossz idő.
- Fűz hozzá valamilyen kellemes emlék?
- Igen. Emlékszel, amikor kiskorunkban a szabadban játszottunk és megeredt az eső?
- Igen. Bőrig áztunk amíg beértünk a házunkba. Anyuék jó alaposan le is szidtak.
- Igen. Azóta szeretem az esős időt.
- Tényleg?
- Igen.
- Jobb lesz, ha szólunk valakinek, hogy felébredtél.
- Majd én szólok. - ajánlotta fel Nico. - Ti beszélgessetek csak.
Jeremy borzalmasan festett, de még mindig benne volt az a Jeremy-s vonzerő, amit akkor láttam, amikor újra találkoztam vele.
- Ilyet többet ne csinálj! Tudod, hogy megijedtem?
- Nem szándékosan csináltam.
- Legközelebb ne az éjszaka közepén akarj elmenni sétálni! Mi lett volna, ha nem találnak meg időben?
 - De megtaláltak és ez a lényeg. Élek. Nem haltam meg.
- Tudom. Nem tudom, mit csináltam volna, ha meghalsz.
- Nincs ha. Itt vagyok élve és kész.
- Tudom és örülök neki. Szeretlek, tesó!
- Én is téged.
Nico végre megérkezett az egyik orvossal.
- Kérem, kicsit hagyják el a helyiséget. Meg kell vizsgálnom Smith úrat.
Kimentünk Jeremy kórterme elé várakozni. Nagyon örültem neki, hogy magához tért és látszólag semmi maradandó károsodása nincs.
- Mindig ilyen fura volt?
- Igen, mindig szerette a rossz időt és az éjszakát, ha erre vagy kíváncsi.
- Igen.
- Nagyon hasonlítotok egymásra. Vicces volt, amikor meséltem Jeremynek rólad, hogy mennyire hasonlítotok.
- És mit szólt hozzá?
- Csak nevetett. Persze akkor még nem tudta, hogy a testvére vagy. Tudod..nagyon sokszor mondta nekem azt, hogy nekünk össze kellene jönnünk. Persze ezen meg én nevettem. Hisz a legjobb barátom voltál.
- Végül mégis igaza lett.
- Igen. - mosolygott rám. - Vajon meddig tartják bent?
- Jó kérdés. Attól függ, hogy milyen súlyosak a sérülései.
- Remélem, hogy otthon is lábadozhat.
- Én is.
Végre kijött az orvos.
- Kisasszony, a testvérének eltört a bal karja és a jobb lába. Nagyon sokáig kell lábadoznia, de hazavihetik. Azért 1 hétre szeretnénk bent tartani.
- Rendben. Köszönjük doktor úr!
- Most már bemehetnek hozzá.
1 hét..szegény drágám.
- Ugye tudod, hogy 1 hetet bent kell maradnod?
- Tudom. Max innen tudom megnézni az időmérőt és a futamot.
- Szegény, megint nem sikerül élőben látnod.
- A boxutcát már láttam. Sokkal beljebbről, mint hittem volna. És találkoztam egy-két emberrel, akiknek bemutattál. Találkoztam Fernandoval. Kell ennél több?
- Igen. Hogy velünk legyél. Mit fogok én nélküled csinálni, amikor a srácok versenyeznek?
- Beszélgetsz a szerelőkkel.
- Jajj, te. Az nem ugyanolyan.
- Akkor majd beszélünk telefonon. Felhívlak. De te is felhívhatsz.
- Rendben. De ma még be is jövök hozzád.
- Hogyan? Ma sokáig lesztek kint a pályán, nem Nico?
- De igen. Hogy fogsz ide bejutni?
- HÉV-vel.
- Na nem.. azt nem engedem. Akkor inkább gyorsan elhozlak Jer-hez és megyek vissza.
- Ahogy akarod. Nem fog lecseszni a főnököd?
- Megbeszélem vele, hogy engedje meg, hogy ebben a két napban gyorsan behozhassalak Jeremyhez. Hiszen ebből nem lesz rendszer, csak most Jeremy megsérült. Biztosan meg fogja érteni. Legalábbis úgy ismerem.
- Akkor rendben. Köszönöm Nico.
- Ang! Nem akarsz inkább Nicoval lenni? - vetette fel a kérdést Jeremy.
- Nem tudna rám figyelni. Vagy ha mégis, akkor a munkájára nem koncentrálna.
- Ez így van. Ez a szépség elvonná a figyelmemet. Ha hazaértem, akkor meg úgyis láthatom és mellette aludhatok. - mosolygott Nico.
- Apropó Nico..ma szeretnék Jeremyvel maradni a kórházban. Holnap gondolom úgyis bejönnénk hozzá, nem?
- De igen. De én nem maradhatok itt.
- Tudom. Ma egyedül leszel. Hogy erre nem is gondoltam..
- Nem baj, majd akkor holnap találkozunk.
- Majd hívlak.
- Rendben. De most már tényleg mennem kell, mert így is elkéstem.
- Ez az én hibám..
- Ne okold magad. Baleset volt. Majd megmondom a főnökömnek. Na de tényleg megyek. Sziasztok! - köszönt el, majd adott egy puszit a számra.
Szörnyű érzés volt. Szegény annyira szomorúan távozott. Megszakadt érte a szívem..

11. fejezet

- Miért, mi történt? - kérdeztem.
- Laura járt itt. És Nico barátnőjéről érdeklődött.
- Nem tudja, hogy én vagyok az. Szóval nem is értem, hogy miért jött hozzád. Bár.. lehet, hogy sejt valamit. Vagy éppen belőlem indult ki és gondolta te is tudod, ha már én is tudom. De ugye..ne mondtad meg neki, hogy én vagyok az?
- Dehogy. Alapból úgy kezdte, hogy te nem mondtad el neki. Gondoltam, hogy okod volt rá. Meg én is tudom nagyjából, hogy milyen. De mégis meddig akarjátok ezt eltitkolni? Mert te is tudod jól, hogy ezt nem lehet titkolni egy örökkévalóságig.
- Tudom. De igazából csak egy kicsit hazudtunk neki, mert amikor meglátott minket, nem esett le neki, hogy én vagyok a barátnője. Azt hitte, hogy csak tipikusan együtt vagyunk, ahogy szoktunk lenni.
- Értem. Ne aggódj, falazok nektek.
- Köszönöm.
- De még egy dolgot mondj már meg nekem!
- Mit?
- Mivel akarod feldobni Sebet?
- Miért érdekel?
- Azért mert neked ez nagyon fontos.
- Jó, akkor elmondom. - ránéztem a meghívottak listájára. Szerencsére Fernando is rajta volt, úgyhogy itt volt az ideje mindent elmondani neki.
- Tegnap elmentünk Kimihez, hogy van-e valami ötlete és azt mondta, hogy szervezhetnénk Sebnek egy meglepetés bulit. Már a listát is megkaptuk a meghívottakkal. a többit Ő intézi. Téged is szeretettel várunk
Dashaval együtt.
-  Ó, köszönöm.  ez valóban jó ötletnek tűnik. Mikor lesz a buli?
- Vasárnap este.
- Ott leszünk.
- Ennek örülök. De most meg kell keresnünk Nicot. Nemsokára jövünk vissza.
Nicot nem találtuk a boxában. Talán éppen most oszt autogramot.
- Szia, Angel! - köszöntek Nico szerelői. - Nico éppen autogramot oszt. De nemsokára jön majd. Már negyed órája kint van.
- Köszönöm fiúk.
- Amúgy vigyázzatok, Laura a közelben van!
- Kösz a figyelmeztetést. Majd figyelünk.
Szerencsére Laura nem bukkant fel és nemsokára Nico is visszaért.
- Szia szépségem! Szia Jeremy! - köszönt nekünk.
- Szia Nico! Itt a lista. Egy-két embert érdekes lesz megoldani.
- Majd megoldom. - húzott magához közelebb.
- Nico, Laura a közelben lehet.
- Nem baj. - csókolt meg. - Szóval ki jelent nagy problémát a listán?
- Ő, mutattam a lista tetejére.
- Hát..valóban nehezebb elintézni, mint a többieket, de nem megoldhatatlan. - mosolygott.
- Hiányzol. Hogy fogom én kibírni nélküled ezt a négy napot?
- Könnyen. - csókolt meg újra. - Úgy ahogy én.
- És te hogy csinálod?
- Sehogy...próbálom elterelni a figyelmemet a hiányodról, de nem nagyon megy. Inkább elmondom Laurának. Akkor talán leszáll rólunk és itt lehetsz velem.
- Szerinted meg fog haragudni?
- Lehetséges, de nem érdekel. Amikor csak lehet, veled akarok lenni.
- De munka közben csak elvonnám a figyelmedet.
- De a szünetekben veled lehetnék.
- Az igaz. De akkor várjunk holnapig! Hátha lenyugszik egy kicsit.
- Jó, legyen. De holnap elé állunk és megmondjuk neki.
- Igen, persze.
- Akkor megegyeztünk. Most menjetek, látom közeledni Laurát. Majd este találkozunk. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Rendben.
Jeremyvel elmentünk ismét sétálni, megtekintettük az összes boxot, újra körbe sétáltunk a pályán. Belefutottunk egy-két ismerős arcba, bemutattam nekik Jeremyt.
- Sosem jártál még kint Nico egyik versenyén sem?
- Nem. Terveztük, hogy valamelyikre kijövök, de nem volt rá időm. Mindig volt valami elfoglaltságom. De most, hogy te itt vagy, még egy okom van arra, hogy itt legyek. És most rá is érek.
Jeremyvel egész nap sétáltunk és beszélgettünk, így gyorsan elment az idő. Elmesélte, hogy zenél. Kiválóan tud gitározni.
- Majd egyszer játszhatnál nekem valamit.
- Meglesz. Majd legközelebb elhozom a gitáromat is.
- Rendben, de vigyázz! Szavadon foglak.
- Csak nyugodtan. - nevetett.
Este 8 óra körül végre visszaindultunk a hotelba. Nico mesélte, hogy Laura megint kérdezősködött, de szerencsére ismét sikerült lerázni. Megbeszéltük, hogy elmegyünk kettesben vacsorázni. Jeremy szerencsére nem bánta, azt mondta, hogy úgyis szeretne pihenni. Reméltem, hogy tényleg így van.
- Hová megyünk? - érdeklődtem.
- Moziba. Vagy máshová szeretnél menni?
- Nem, a mozi remek ötlet. - bólintottam rá.
Egy egyszerű farmert, tornacipőt és egy hupikék törpikés pólót vettem fel.

- Úgy imádom benned, hogy olyan egyszerű vagy.
- Én meg azt imádom benned, hogy..mit is? Nézzük csak! Mindent! - csókoltam meg.
- Mehetünk?
- Persze. - felkaptam a telefonom és a táskámat és már indultunk is.
A film jó volt, én nagyon élveztem, bár azt nem tudom, hogy Niconak mennyire tetszett, de nem panaszkodott. De gondolom nem igazán nyűgözik le a romantikus filmek.
- Jól érezted magad, kicsim?
- Igen. Abszolút. Ha veled vagyok, akkor csak jól érzem magam.
- Na azért nem egészen...nem emlékszel arra az egy alkalomra, amikor..?
- De igen. Jujj. xd Ne is emlékeztess arra a napra!
- Rendben.
Már hazafelé sétáltunk, amikor Nico hirtelen megállt és mélyen a szemembe nézett.
- Mi az?
- Semmi. Csak nézlek. - válaszolta, majd a tenyerei közé vette az arcomat és megcsókolt.
Éppen akkor járt arrafelé, na vajon ki? Hát persze. Laura.
- Sziasztok! Végre láthatom a rejtegetett barátnődet.
Megfordultam. Laura teljesen megdöbbent. Szóhoz sem tudott jutni.
- Én..én.. - dadogta - nagyon örülök, hogy..hogy végre megláthatlak. De most..most mennem kell..igen.. Szi..sziasztok. - és elsietett.
Nehezen tudtam visszafojtani a nevetést, de Nico miatt nem akartam. Bár ahogy elnéztem Ő is nagyon erőlködött, hogy vissza tudja tartani.
- Hát.. szépen megdöbbent.
- Az nem kifejezés. De legalább ezen is túl vagyunk és nem kell bujkálnunk, Lehetek veled a boxban. :)
- Már nem bírtam volna sokáig nélküled. És lehet, hogy Laura is lelép majd.
- Reméljük. Bár ezek után már nem érdekel.
- Engem sem.
Megcsörrent a telefonom. Gondoltam, biztos Jeremy hív.
- Hallo?
- Szia, Angie, itt Victoria!
- Szia! Régen beszéltünk. Mi újság veled?
- Kint leszek vasárnap a futamon. Annyira örülök neki.
- Juppi! Akkor találkozhatnánk.
- Igen. De nekem nincs VIP jegyem.
- Nem probléma. Vasárnap jössz fel Budapestre?
- Nem, szombaton este.
- Akkor gyere a hotelunkhoz.
- Melyikben vagytok?
- Intercontinental. Tudod, hogy hol van?
- Persze.
- Akkor ott találkozunk. Mikor jössz?
- Este. Fél 8-ra érek fel. Fél 9-kor jó neked?
- Persze. Várlak majd a bejáratnál.
- Oké. Szia, majd találkozunk!
- Szia!
Nagyon örültem, hogy Victoria kijön vasárnap. Már nagyon régen találkoztunk. Victoria volt az egyik legjobb barátnőm. Terveztem neki egy óriási meglepetést.
- Ki keresett?
- Victoria. Még nem találkoztatok.
- Tudja, hogy együtt vagyunk?
- Nem, még nem említettem neki. Örömömben elfelejtettem neki mondani.
- Jó alaposan meg fog lepődni.
- Az biztos. Amúgy..bír engem?
- Nincs veled semmi baja. Bár arról tud, hogy Sebbe vagyok beleesve.
- Akkor ez egy kicsit érdekes lesz.
- Igen. De azt tudja, hogy jó barátok vagyunk.
- Akkor csak félig fog meglepődni.
- Bolond.
- Én? Kikérem magamnak. Csak fél bolond.
- Lökött. Szeretlek ám.
- Én is téged. Ideje visszamennünk a hotelba. Holnap már szabadedzés.
- Rendben.
Fél órát sétáltunk, míg visszaértünk a hotelba. Ott olyasvalami várt, amire nem számítottunk...

10. fejezet

Sziasztok! először is, hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok Sebnek a 3. VB címéhez. Másodszor pedig Niconak, aki ma fantasztikusan küzdött. Végül sajnos nem jött össze neki a győzelem, de én akkor is nagyon büszke vagyok rá. :) Csak így tovább fiúk! :) ♥ Íme a következő rész: 

Te jó ég! Most van végem. Hát mégse sikerült. Na jó, állok elébe. Szépen lassan megfordulok.
- Áh, Angel! Csak te vagy az? Azt hittem, hogy Nico barátnőjét kaptam el. Na mindegy. Igaz is. Te láttad már?
- Igen, már találkoztunk, jó néhányszor.
- Na és, hogy néz ki? Szebb nálam?
- Nem tudom. Majd ha látod, akkor megítéled te.
- Na de mégis? Legalább csak azt mondd meg, hogy hány éves?
- Nem kérdeztem tőle.
- Akkor mindegy. Amúgy, említettem már, hogy egész hétvégén Nico boxában leszek?
- Nem, még nem.
- Gondolom te Fernandoéban leszel.
- Igen.
- Oh, szia Jeremy! Mi járatban erre?
- Tudod Laura..
- Na várjunk csak. Te és Angel..csak nem?
- Jajj nem.
- Hát akkor?
- Angel a testvérem.
- Hogy mi?
- Mi is csak nemrég tudtuk meg. Szerinted hasonlítunk valamiben? - ránt maga mellé Jer.
- Igen, mindkettőtöknek ugyanolyan ronda az orra.
- Köszönjük.
- Nincs mit. Na én mentem. Majd találkozunk a pályán.
- Brr... végre elment.
- Csak nyugi. - nyomott egy puszit Nico az arcomra. - Most tényleg elment.
- Most Fernandonál kell bújkálnom? Na ne.
- Sajnos igen. De legalább Jerrel lehetsz.
- Igaz. Ma úgyis rossz előérzetünk volt.
- Na de azért most hozzám gyere be, kérlek!
- Persze.
Nicoval végre visszamehettünk a hotelszobába.
- Ez szörnyű. Hogy fogom kibírni nélküled?
- Itt kettesben lehetünk.
- Igen, tudo.. - nem volt időm befejezni a mondatot, Nico megcsókolt és az ágyra döntött. Egyre szenvedélyesebben csókolt.
- Azt hiszem, hogy ki fogom valahogy bírni nélküled?
- Biztos?
- Igen, azt hiszem.
- Akkor jó. Ideje készülődnünk. Nemsokára mennünk kell a pályára. De előtte még ebédelnünk kéne. Szólsz Jeremynek? Megbeszélést kéne tartanunk.
- Persze, rendben.
Átmentem Jeremyhez. Már nagyon hiányzott.
- Jajj. Angel! Annyira hiányoztál! - ölelt ált jó szorosan.
- Te is nekem, Jer.
- Szeretlek, nagyon. - suttogja.
- Én is téged.
- Minden oké?
- Beszélnünk kéne Nicoval.
- Persze, menjünk.
Egy közeli étterembe ültünk be. Ugyanoda, ahol reggel is voltunk Jeremyvel.
- Szóval, - kezdett hozzá Nico - Jeremy! Ti Angellel Fernandonál lesztek egész hétvégén, persze Ang velem alszik, de végső esetben muszáj lesz átmennie Jeremyhez. Neked így oké, Jer?
- Persze.
- Akkor megegyeztünk. Tudjátok, hogy milyen Laura.
- Igen, sajnos tudjuk. Engem sosem bírt.
- Engem sem, mindig nagyorrúnak hívott. - mondta Jeremy.
- Komolyan? - nevettem.
- Igen..
- Ezek szerint nekem is ronda az orrom.
- Igen, de nekem tetszik.
- Nekem is. Laurának túl szabályos volt az orra. :D - nevetett Nico.
- Ez megnyugtató. :D Jeremyvel majd valamikor átmegyünk Kimihez a listáért. Az csak nem túl feltűnő.
- Talán. Mennyire vagy híres Fernando mellett?
- Annyira nem. Dasha elvonja rólam a figyelmet.
- Akkor nem lesz gond.
2 óra körül járhatott az idő, amikor visszamentünk a szállodába. Egy félórát ledőltem pihenni, túl sok volt nekem ez a ma délelőtt. Egyszercsak azt éreztem, hogy valaki fölém hajol és ad egy puszit az homlokomra. Kinyitom a szemem. Egy mosolygó szempár néz velem farkasszemet.
- Jeremy..
- Minden oké?
- Persze, csak túl sok volt nekem ez a délelőtt. Ez, hogy Laura előkerült a semmiből..
- Tudom, nekem is. De neked rosszabb. Nico miatt.
- Igen. Szerinted visszamegy hozzá?
- Nem hiszem. Nem látom már a szemében azt, amit régen, amikor Laurára nézett. Viszont amikor téged néz, akkor minden más megszűnik számára létezni. Nagyon szeret téged. Jobban mint Laurát valaha is szerette.
- Tényleg?
- Igen. És én is szeretlek. Jobban, mint egy testvért. De persze nem úgy mint Nico. Sosem érezted azt, hogy valaki hiányzik az életedből? Mert én igen. Az a valaki te voltál. Most már tudom.
- De, éreztem én is. De Nico feledtette velem. Valamennyire. Persze azt hittem, hogy Seb az, de nem..te voltál az. Most már tudom én is.
- Szeretlek, hugi.♥
- Én is téged, Jer ♥. - bújtam hozzá.
*****
Fél 3-kor indultunk ki a pályára. első dolgom volt megkeresni Fernandot.
- Fernando!
- Igen?
- Egész hétvégén veled leszünk.
- Merthogy?
- Laura, Nico barátnője felbukkant és nem akarjuk neki elmondani, hogy én vagyok az új barátnője.
- Ti tudjátok. Mellesleg tudod, hogy én mindig itt vagyok nektek.
- Tudom és ezért hálás is vagyok neked. Most viszont mennem kell Kimihez. Nemsokára jövök vissza.
- Kimihez?
- Van vele egy kis dolgom.
- Aha. Lehet, hogy nem leszek itt, de tudod, hogy mi hol van..
- Persze.
Elmentünk Kimihez Jeremyvel a listáért. Ütközben belefutottunk jó néhány pilótába, akiket már jó ismerőseimként üdvözöltem. Jeremyt persze nem volt időm bemutatni, mert siettünk.
- Szia, Angel? - kérdezte Romain.
- Igen, én vagyok. Kimi?
- Mindjárt jön. És Ő? Őt még nem ismerem.
- Ő itt, Jeremy, a testvérem.
- Nagyon örülök Jeremy, Romain vagyok.
- Én is örülök Romain.
Kimi végre megérkezett. Kezében a listával.
- Sziasztok! Itt a lista. - ránéztem. A lista tetején egy olyan személy neve állt, aki ugyan már nem tagja a Red Bull csapatjának, de Sebhez még mindig nagyon közell áll és számomra is nagyon érdekes személy.
- Angel, mi a baj?
- Semmi, csak Őt most hogyan? - mutattam rá a papír tetejére.
- Na látod, ez egy nagyon jó kérdés. Talán Nico majd megoldja.
- Megoldja, ne aggódj. - biztosított Kimit. - De most dolgom van, ha nem bánjátok.
- Persze, mi is sietünk vissza.
- Majd még értekezünk.
- Rendben.
Visszamentünk Fernandohoz. Ő már nem volt ott, de mi kényelembe helyeztük magunkat.
- Most itt fogunk unatkozni?
- Kénytelenek leszünk. Bár sétálni elmehetünk. Én itt nem vagyok feltűnő. Bemutathatlak pár F1-es srácnak, ha gondolod.
- Oké, akkor menjünk sétálni.
Már fél órája sétálgatunk, amikor szembejön velünk Laura. Na szép..még itt sem hagy békén.
- Á, sziasztok! Nem láttátok véletlenül Nico barátnőjét? - na tessék, már megint kezdi.
- Nem. Szerintem nincs is kint a pályán. Legalábbis nem láttam még. - hazudta Jeremy.
- Fernandoval jöttetek ki?
- Igen. - jajj mi lesz ebből.
- Akkor jó. Na cső..
- Hála az égnek, végre lelépett. De most Fernandoval is beszélnünk kell, sürgősen.
- Bocs, mi mást mondhattam volna?
- Én is ugyanezt mondtam volna.
*****
Amikor visszaértünk a Ferrari boxhoz, Fernando már várt minket.
- Srácok, mi folyik itt? Magyarázatot követelek, de azonnal..!

9. fejezet - Egy váratlan vendég

Másnapp reggel nagyon rosszul ébredtem. Nagyon rossz érzéseim voltak a mai nappal kapcsolatban. Nico még aludt, de én már nem bírtam tovább feküdni, úgyhogy felkeltem, felöltöztem és csináltam reggelit.

Egyszercsak egy kar fonódott a derekam köré.
- Jó reggelt szerelmem! - nyomott egy puszit Nico az arcomra.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Jól, veled álmodtam.
- Örülök neki.
- Mi a baj, kicsim?
- Olyan rossz érzésem van.
- Ne legyen! Minden rendben lesz.
- Remélem. Átmenjek Jeremyhez, vagy átmész te hozzá?
- Minek?
- Megnézni, hogy ébren van-e már. Ő is kijön velünk, nem?
- De igen.
- Átmegyek. Te csak reggelizz nyugodtan.
- Rendben, de aztán te is egyél, jó?
- Jó..nyugi..nem fogok elájulni.
- Csak nem akarom, hogy bajod legyen.
- Tudom. De nem kell aggódnod.

*****

Jeremy ajtaja előtt állok és éppen bekopognék, amikor Fernando tűnik fel.

- Jó reggelt! :) - köszön rám széles vigyorral. - Gondoltam beköszönök a kedvenc unokatesómnak.
- Igen? - öleltem át.
- Igen.
- Fernando. Nekem a mai nappal kapcsolatban nagyon rossz érzésem van.
- Nekem nem. Szerintem tök jó lesz. :D
- Remélem. Segítened kéne?
- Mit tehetek érted?
- Sebért..
- Hmm?
- Sebet akarjuk feldobni.
- Van már ötletetek?
- Van. Bár nem tudom, hogy milyen viszonyban vagytok.
- Pillanatnyilag jóban.
- És Kimivel?
- Vele is megvagyunk.
- Oké, majd még szólok a tervünkről később.
- Oksa. Jeremy?
- Éppen most akartam benézni hozzá. Köszönsz neki te is?
- Majd később. Most sietnem kell.
- Hová?
- Dashahoz.
- Menj csak, majd úgyis találkozunk.

Bekopogok Jeremy ajtaján. Nyílik az ajtó..
- Szia Ang! - ölel át jó szorosan a tesóm. - Úgy örülök, hogy látlak.
- Tegnap is láttál.
- Tudom, de olyan rossz érzésem van a mai nappal kapcsolatban.
- Neked is? Nekem is. Nico és Fernando próbáltak megnyugtatni, nem sok sikerrel.
- Engem nem lehet megnyugtatni.
- Majd én lenyugtatlak. - még mindig szorosan magához ölel. - Nem lesz semmi gond, hidd el. Itt leszek veled végig, ígérem.
- És mi van ha veled történik valami?
- Itt leszel velem.
- Ma el nem mozdulok mellőled.
- Ennek Nico nem biztos, hogy nagyon örülni fog.
- Lehet, de egyrészt Nico a legjobb barátom, másrészt a testvérem vagy.
- Tudom.
- Gyere, sétáljunk egyet!
- Rendben.
Kimentünk a szabadba sétálni. Jeremy arcán félelem terült el még mindig, annak ellenére, hogy próbáltam megnyugtatni és hihetetlenűl nyúzott is volt. Aggódtam érte. Nem is kicsit.
- Jeremy, kérlek, nyugodj meg! Nem lesz semmi baj!
- Képtelen vagyok rá.
- Ha aggódsz, azzal csak bevonzod a bajt. Gyere, üljünk le!
Leültünk egy közeli padra. Jeremy rettenetesen remegett. Megfogtam a kezét és jó mélyen a szemébe néztem.
- Nyugi, nem lesz semmi baj! Itt vagyok veled és nem mozdulok mellőled.
- Köszönöm. - kezd megnyugodni.
- Gyere, menjünk vissza!
- Rendben.

*****

Ahogy sétálunk a folyosón, hirtelen megpillantok egy lányt. Éppen a mi szobánk ajta előtt áll és kopog. Te jó ég..
- Jeremy, bújjunk el gyorsan! - mondom és azonnal a mellettünk álló szobor mögé rántom a tesómat.
- Mi az, mi történt?
- Aki ott áll az ajtó előtt, nem más mint Nico volt barátnője, Laura.
- Bakker, tényleg. Szerintem ezt éreztük.
- És ez akkora nagy baj lenne?
- Ki tudja, hogy mi lesz ebből.
Nico ajtót nyit, az arcáról lerí a meglepettség.

Nico szemszöge:
Meglepődtem..nem is kicsit. Már lassan 1,5 éve nem láttam Laurát. Akkor szakítottunk. Nagyon padlón voltam, de Angel végig ott volt velem. Az nekem nagyon sokat jelentett. Akkor szerettem igazán bele.
-  Szia Laura! Mi járatban errefelé?
-  Meghívtak a futamra. Mellesleg hallottam, hogy új barátnőd van. Kíváncsi voltam, hogy hogy néz ki. Ő is itt van?
-  Jelenleg nincs. A testvérével van. De nemsokára visszajön.
-  Én ráérek.
-  Szerintem ez nem túl jó ötlet.
-  Dehogynem. Bemehetek?
-  Laura! Ugye ezt te sem gondolod komolyan?
- De igen, halálosan komolyan gondolom. Látni akarom a vetélytársamat.
Nem tudhatja meg, hogy a legjobb barátomből lett a barátnőm. Teljesen kiakadna. Azt hinné, hogy Angel végig csak rám hajtott és miatta szakítottam vele. Nagyon remélem, hogy Angel még nem ér vissza. Ekkor

kapom az SMS-t Jeremytől:
- Itt vagyunk a szobor mögött. Nem tudod lerázni a csajt?
Visszaírom:
- Addig nem hajlandó mozdulni, amíg nem találkozik Angellel.
- Tereld el a figyelmét, gyorsan meglépünk!
- Oké.
Igyekszem nem idegesnek tűnni.
- Mi az, mit nézel annyira?
- Semmit, csak azt figyeltem, hogy milyen szép ez a folyosó. Nem sétálunk egyet? Mire visszaérünk, már biztosan itt lesznek.
- Rendben.

Angel szemszöge:
Miután kimenekültünk az ébületből, felsóhajtok.
- Igazad volt, ebből még nagy baj lehet, főleg, hogy én voltam Nico legjobb barátja. Most mit csináljunk?
- Kezdetnek beülhetnénk valahová enni. Éhen halok.
- Mondjuk már én is. Megígértem Niconak, hogy sietek vissza enni, de Laura közbeszólt.
Beültünk egy tojás rántottára és egy csésze teára egy közeli étteremben. Csak reménykedni tudtam, hogy Laura megunja a várakozást és magától elmegy.
- Mit akarsz csinálni?
- Kivárom, amíg Laura elmegy. Csak megunja majd a várakozást.
- És ha nem?
- Akkor nem tudom. Majd kitalálok valamit.

*****

Amikor visszamentünk a szállodába, nem találtuk ott se Nicot, se Laurát. A szobánkból se hallottunk semmi zajt, csak egy gond volt. Nem volt kulcsom, így nem tudtam bemenni. Írtam Niconak:
- Hol vagytok?
Jön a válasz:
- Elmentünk sétálni. Ti hol vagytok?
- A szobánk előtt. Kéne a kulcs. Nem tudok bemenni.
- Azonnal megyek, lerázom valahogy Laurát.
- Oké, de siess!
- Meglesz.

Végre fellélegezhettem kicsit.
- Na?
- Mindjárt jön. Lerázza valahogy Laurát.
- Hála az égnek. Addig gyere be hozzám!
- És ha Nico visszajön?
- Lehet, hogy 1 órába telik, mire lerázza. Írj neki, hogy nálam leszel és kész!
- Oké.
Írok Niconak:
- Jeremynél leszek, majd kopogj be, ha visszaértél!
Jön is a válasz pár pillanat múlva:
- Oké.

- Hogy tudsz ilyen nyugodt maradni kívűlről, ha belül szinte tombolsz?
- Ezt honnan veszed?
- Érzem.
- Én is érzem a te feszültségedet. De te idegesebb vagy, mint én.
- Igen. Miért vagy olyan izgatott Seb bulija miatt?
- Azért mégiscsak oda voltam érte egy csomó ideig, majdnem össze is jöttünk, aztán most meg elutasítom. Lelkiismeret furdalásom van.
- Ne okold magad! Az érzéseiről nem tehet az ember.
- Tudom, de akkor is. Kárpótolni szeretném.
- Mi pedig segítünk.
- Köszönöm. :) Igazi kincsek vagytok nekem. Bár Nicot azért szerintem frusztrálja kicsit a dolog.
- Igen. Pedig nincs oka  aféltékenykedésre. Bár ugye 2 év után nem is csodálom.
- Hát igen, elég rossz lehet ne..
Kopognak, remélem, hogy Nico az.
- Hála az égnek, gyorsan siessetek a szobátokba. Ki tudja, hogy Laura nincs-e a közelben.
- Csak nincs. Elméletileg sikerült leráznom.
Már az ajtón előtt állunk. Nico ép az ajtót nyitja, amikor megszólal egy női hang.
- Áá, hát itt vagytok. Azt hittétek, hogy lerázhattok engem? Nem olyan fából faragtak ám. Kisasszony, tessék megfordulni, hadd nézzelek meg..!

Felhívás! :)

Sziasztok!
Nagyon örülnék annak, ha véleményeznétek az írásaimat, mert így tudnék rajtuk javítani és persze azt is tudnám, hogy van értelme írnom a történetet. :)

Üdv: Angel :)

Élet a kulisszák mögül: 8. fejezet

A két fiú kilépett egy-egy oszlop mögül. Érdekes, hogy eddig nem vettük észre őket.
- Szia Seb! - köszöntek kórusban.
- Sziasztok! Nico és..
- Jeremy vagyok..Angel testvére.
- Sosem mondtad, hogy van testvéred.
- Tudod Seb..nem igazán volt alkalmunk erről beszélgetni, hiszen nem is nagyon találkoztunk. Amúgy én is csak ma reggel tudtam meg.
- Egy eltitkolt testvér? Érdekes.
- Igen. És imádom. - öleltem át a bátyámat.
- Szép kis pár lennétek, ha nem lennétek testvérek.
- Tudjuk. Kiskorunk óta ismerjük egymást.
- Mi van?
- Amikor kicsik voltunk, Jeremy még Magyarországon lakott, később költöztek ki Németországba.
- Érdekes.
- Van ennél érdekesebb is.
- Na és mi az?
- Az, hogy a legjobb barátom lesz a szerelmem. - bújtam hozzá Nicohoz.
Seb egészen elsápadt.
- Ugye ezt csak valami vicc?
- Nem Seb, nem viccelek. Megbocsájtok, de nem felejtek és a legfőképpen nem szeretlek. Legalábbis szerelemmel nem. És erre csak nemrég sikerült rájönnöm.
- Nico és te..szakadok.
- Lehet, hogy vicces és abszurd, de igaz.
- Ezt én is alá tudom támasztani. - szólt közbe Jeremy. - Régen láttam már Niconál és Angelnél szebb párt.
- Én is. Tényleg nagyon szépek vagytok. Bocs, csak kicsit kiakadtam. - kért bocsánatot Seb.
- Semmi baj, Seb. Gondolom nagyon megviselt, hogy szakítottatok Hannaval.
- Hát igen. Bármennyire is tetszettél, Hannat nagyon szerettem. Feleségül akartam venni, de elhagyott egy suttyóért.
- Óóó..ezt nem tudtam. Sajnálom. - öleltem át.
- Nem mondtam el ezidáig senkinek. Csak Tomminak. Tudjátok..Tommi nagyon jó barátom és ilyen ügyekben is sok tanácsot szokott adni. Tudta Angelt is. Ő tanácsolta azt is, hogy udvaroljak neked. Csak..kicsit rosszul sült el.
- Mindig van rosszabb. De most már vissza kéne mennünk kipakolni. Seb, gondolom neked is.
- Persze. Remélem, még összefutunk. Itt vagyok a szomszéd hotelban.
- Rendben. Holnap biztosan találkozunk majd a boxutcalátogatáson. Akkor szia..
- Sziasztok! Ja és Angel..
- Igen?
- Sok boldogságot.
- Köszönöm.
Szegény Seb. Nagyon szomorú volt. Dehát én meg szerelmes..csak éppen nem belé. És előkerült az eltitkolt bátyám is. Nem lehettem volna most boldogabb, ha Sebnek nem lenne rossz kedve. Elhatároztam, hogy felvidítom.
- Fiúk, segítenétek nekem?
- Miben?
- Hogyan?
- Sebet kéne feldobnunk.
- Miért éreztem, hogy ez lesz? Pedig nem is láttalak vagy 13 éve.
- Nem változtam semmit, csak megnőttem.
- Na igen. Mit kéne csinálnunk?
- Azt még nem tudom. Ötletek?
- Mit szeret Seb?
- Az autóit.
- Azon kívül?
- Minden hülyeséget, amit el tudsz képzelni. De szerintem még Hannat is nagyon.
- De Seb azt mondta, hogy lelépett egy suttyóval.
- Igen, de valahogy ennek utána kéne járnunk.
- Minek?
- Nem tudom. Csak azt érzem, hogy ezt kell tennem.
- Ehhez kéne egy kis protekció is, hogy megtaláljuk.
- Nico? - néztünk rá mindketten egyszerre.
- Most mit vártok?
- Te vagy az egyetlen reményünk.
- Angel, beszélj Sebbel, kérdezd meg tőle, vagy a szerelőitől és segítenek. Én nem tudok segíteni. Nem ismerem Hannat és Sebbel se vagyunk puszipajtások.
- Jól van.
Nico kicsit felhúzta magát. Egyrészt megértettem, hiszen már 2 éve Sebbel traktáltam, miközben Ő szerelemes volt belém, másrészt meg, ha szeret engem, akkor segít. Hiszen, ha szeret, akkor azt akarja, hogy
boldog legyek. És én akkor leszek boldog, ha Seb is boldog lesz.
- Ne haragudj! - ölelt át. - Kicsit elragadtattam magam.
- Semmi baj Nico. Hannan kívül valami más ötlet?
- Megkérdezhetnéd Kimitől. Ő nagyon jóban van Sebbel.
- Nem rossz ötlet. De vajon szóba állna velem?
- Hát..ez jó kérdés. Bár elég finnes vagy.
- Vagy inkább németes...
- A német vér teszi. - szólt közbe Jeremy.
- Csak nem?
- Az ükapám német volt.
- Hihi. Végülis. Szerintem szóba állna veled. Egy próbát megér, nem?
- De igen. Majd holnap megpróbálok vele beszélni.
- Holnap?
- Boxutca látogatáson.
- Hát nem tudom. Nem biztos, hogy holnap lesz rád ideje. Lehet, hogy össze se futtok. Viszont tudom, hogy hol szállt meg.
- Muszáj ma?
- Szeretnél segíteni Sebnek vagy sem?
- Igen, szeretnék.
- Akkor rajta. Menjünk!
Izgatottan ültem be az autóba, hogy elmenjünk Kimihez. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak Kiminek. Azt se tudtam, hogy egyáltalán szóba áll-e majd velem. Nem tudom, hogy most milyen a viszonya
Fernandoval, csak azt, hogy régebben jóban voltak. Csak ugye pont Fernando miatt kellett elmennie 3 évvel ezelőtt...
- Mi baj?
- Csak félek, hogy nem áll velem Kimi szóba.
- Miért ne állna?
- Nem ismer, lehet, hogy azt hiszi, hogy rajongó vagyok és szerintem az se nagyon hatja meg, hogy Fernando unokatestvére vagyok.
- A nagy Fernando unokatestvére. És Nico és én is itt leszek majd. Ne aggódj, minden rendben lesz. Majd segítünk, ha kell.
- Köszönöm, Jer.
- Alap. Egy testvértől és egy baráttól ez elvárható.
- Úgy szeretlek titeket. Bocs Nico: Ich liebe dich.
- Hát igen..ezzel a magyarral kikészítetek. Nem értem, hogy miről beszéltek. Annyit értettem, hogy Nico, Kimi és Jer.
- A többi nem is volt lényeg. - nevettem.
- Tényleg nem volt lényeg. - nevetett velem Jeremy is. - Csak azt mondtam neki, hogy segítünk majd, ha kell.
- Így van, segítünk.
- Hálás vagyok fiúk. Nagyon hálás.
Nagyon izgultam. Hiába próbáltak nyugtatgatnia  fiúk, nem voltam képes megnyugodni. Én ilyen voltam. Mindig mindent túlizgultam. És általában feleslegesen.
Odaértünk végre. Niconak köszönhetően könnyedén bemehettünk a szállodába. Odabent megkérdeztük a recepciós kisasszonyt:
- Melyik szobában szállt meg Kimi Räikkönen?
- Ki keresi?
- Nicolas Hülkenberg. - vette át tőlem a szót Nico. - sürgősen beszélnünk kell vele.
- 2. emelet, 308-as szoba.  Mr. Räikkönen  nemrég ért vissza.
- Köszönjük.
Indultunk is a lépcső felé.
- Köszönöm, Nico!
- Megígértem, hogy segítek, nem?
- De igen. :)
Eljött a nagy pillanat. Kopogtam Kimi ajtaján és izgatottan vártam, hogy ajtót nyisson.
Csak néhány másodpercet kellett várni, hogy az ajtó kinyiljon és megjelent Kimi. Akkora volt, mint Seb, a tekintete hideg volt, de a szemei gyönyörűek voltak. Amint meglátott, elmosolyodott:
- Szia! Te meg ki vagy?
- Angel vagyok! Fernando unokatestvére.
- Nagyon örülök. És minek köszönhetem a látogatásodat?
- Segítség kéne. Tudod Kimi..Sebastianról van szó.
- Mi történt vele?
- Egy időben oda voltam érte, pontosabban nem olyan régen. Majdnem összejöttük, csak csinált egy butaságot, amiért megharagudtam rá. Ő bocsánatot kért, de akkor én már megtaláltam az igazit. Kibékültünk, de most nagyon szomorú. Nem tudsz valami ötletet arra, hogy hogyan tudnám feldobni?
- Mhh..nehéz eset.
- Hannara gondoltunk, de végül elvetettük.
- Jól tettétek. Mi lenne, ha szerveznénk Sebnek egy meglepetéspartit?
- Jó ötlet.
- Szerintem vasárnap estére kéne. Majd megbeszélem Sebbel, hogy hétfőn menjünk vissza Svájcba együtt a magángépemmel.
- Rendben, köszönjük Kimi. Nekünk mit kell tennük?
- Megszervezem én, csak a vendégek meghívásában kéne segítenetek. Holnap keressetek meg a boxomban és adok majd egy listát. Őket kell majd meghívnotok. Nico majd segít, Ő mindenkit ismerni fog a listából.
- Rendben.
- Apropó, Angie! Kit tisztelhetek ebben a jóképű fiatalemberben? Csak nem Ő a nagy Ő?
- Jajj, nem, nem. - nevettem. - Ő Jeremy. A testvérem.
- Valóban? Nagyon örülök Jeremy. - rázott vele kezet.
- Hát még én. - válaszolta Jeremy.
- Szóval holnap jöjjön valamelyikőtök a boxomba a listáért.
- Meglesz, Kimi. És mégegyszer nagyon köszönjük.
- Sebről van szó. Érte bármit. Ajjaj..gyorsan bújjatok el..itt jön Seb..
Nem kellet kétszer mondani, máris rohantunk a lift irányába.
- Hát ez nem sokon múlott. - nevettem.
- Hát nem. Büszke vagyok rád. - adott egy puszit Nico az arcomra. - Nagyon bátor voltál.
- Így van, bátor voltál. Ki hitte volna, hogy ilyen bátor húgom van. - tette hozzá Jer.
- Ahogy elnéztem, Kimi is a kedvenceid közé tartozik.
- Igen, Ferraris volt.
- Na és Massa?
- Massa is.
- Ajjaj, ha most nem lennék Fernando unokatestvére, lehet hogy utálnálak.
- Azt nem hiszem, mert a bátyád vagyok.
- Igaz.
- Na látod.
- Na fiúk. Nico, neked kell intézned a hívásokat. Jeremy, átmész Kimihez a listáért, vagy átmenjek én?
- Átmehetek érte, ha gondolod.
- Oké, és bármit mondd Kimi azt jegyzed és mondod nekem is. Vili?
- Persze. Még szép.
Nemsokkal később visszaértünk a szállodába. Gyorsan átöltöztünk. Mivel 8 óra körül járt már az idő, így beültünk egy étterembe.
- Ki, mit kér? Én fizetek.
Egymásra néztünk Jeremyvel és felnevettünk. Mindketten ugyanarra gondoltunk.
- Rántotthúst rizzsel. - mondtuk egyszerre.
- Rendben.
Nico magának csak salátát rendelt. Vigyáznia kell az alakjára. De én akkor sem bírnám ki, hogy csak salátát egyek.
- Szerintetek tudja Kimi, hogy velem jársz?
- Nem hiszem. Akkor nem valószínű, hogy ilyen kedves lett volna velünk. Tudjátok milyen rideg tud lenni.
- Igen, tudjuk. Mr. Jégcsap, vagy inkább Iceman. - erre mindhárman elkezdtünk nevetni.
- Nekem az a benyomásom, hogy megtetszettél Kiminek. - tette hozzá Jeremy.
- Majd elénekeltetem vele a Jégből vagyokot.
- Nee, Angel, ne csináld ezt, mindjárt kiköpöm a rizst.
- Miről van szó? - szegény Nico nem értette a poént.
- Ez egy magyar szám, ezért nem érted a poént. Majd megmutatom egyszer.
- Oké.
Hamar elszállt a vacsoraidő. Persze, hiszen jól éreztük magunkat. Ezek után alig vártam, hogy ágyba kerülhessek.
- Jó éjszakát, Jeremy! - köszöntem el tesómtól, amikor visszaértünk a hotelbe.
- Jó éjszakát, Tündérbogár!
- Tündérbogár?
- Most találtam ki. :D
- Oké. :D Bolond vagy, de szeretlek.
- Én is téged.
Nico már rég bement, mikor mi még kint beszélgettünk Jeremyvel. Mire bementem, már ágyban volt. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam mellé az ágyba.
- Jó éjszakát Nico!♥
- Jó, éjt Angel! :)♥

Élet a kulisszák mögül: 7. fejezet

- Én is..hiányoztál..
- Te is nekem..
Egyikünk sem tudott igazán érdemleges dolgot mondani, inkább csak néztük egymást. Nico törte meg a csendet.
- Felmehetnénk a szobánkba. Ott mégiscsak jobb lenne tárgyalni, mint itt, ahol bárki megláthat.
- Igaz..
Visszamentünk a szobába megbeszélni a dolgainkat, addig Nico magunkra hagyott minket. Leültem azágyra, Jeremy pedig a bal oldalamra telepedett.
- Mióta tudod?
- Nem régóta. Aznap, amikor találkoztam veletek és elmondtam anyunak, utána telefonált egyet, aztán elmondta. Teljesen ledöbbentem. Nem értettem, hogy miért nem volt képes eddig ezt elmondani nekem.
- Én is így voltam vele. De én csak ma reggel tudtam meg, amikor anyu elmondta reggeli után.
- Neked is mesélte, hogy kiskorunkban együtt játszottunk?
- Igen és semmit nem tudtunk arról, hogy kik is vagyunk. Csak két gyerek voltunk, két jó barát, akik játszanak egymással.
- Már akkor is tetszettél.
- Te is nekem. Emlékszel? Mindig megvédtél, amikor bántani akartak.
- Igen, emlékszem.
- Fura, hogy testvérek vagyunk.
- Igen..szeretlek Angie!
- Én is téged Jeremy! - öleltem meg.
- Ígérem, hogy jó testvéred leszek és megpróbálom bepótolni az időt, amit külön töltöttünk.
- Az nagyon jó lenne. Mondjuk kezdetnek kijöhetnél a futamokra.
- Igen, de úgy tűnik, hogy Fernandotól már nem nagyon kell autogramot kérnem, hiszen az unokatestvérem.
- Hát igen. De Nicotól sem.
- Tényleg..ti most jártok?
- Igen. :)
- Jól jártál vele. Nagyon jó barát és hatalmas szíve van.
- Tudom. És van benne egy kis őrültség is, ami mindig jó.
- Hát igen. Lökött egy srác, de szerethető.
- Igen.
- Én ugye apura ütöttem?
- Igen, apura ütöttél. Neki van barna szeme és barna haja. Bár nem ilyen hosszú és nem így hordja. Én pedig anyura ütöttem a szőke hajammal és kék szememmel.
- Igen.
Mecsörrent a telefonom. Egy idegen szám volt az.
- Igen?
- Szia, Angel! Seb vagyok, beszélhetnénk?
- Nekünk nincs miről beszélnünk.
- Kérlek, csak öt perc lenne az egész.
- Rendben. Hol és mikor?
- 1 óra múlva a hotel előtt?
- Oké, szia.
- Szia.
Sóhajtttam egy hatalmasat.
- Mi a baj?
- Tudod Jer...én Sebastianba voltam beleesve, Nico pedig a legjobb barátom volt. Már két éve. De Seb
csinált valamit, amit én nem akartam.
- Mit csinált? Bántott téged?
- Nem. Csak odarángatott a csoportképhez az akaratom ellenére. Én meg nem akartam azt, hogy emiatt címlapon legyek és Sebet és engem ellepjenek a fotósok. Na jó..Sebet így is ellepik a fotósok, de rólam mindig minden figyelem elterelődött, mert Alo barátnője itt volt.
- Ó, értem. És nem nézted a címlapokat? Tényleg címlapra kerültél?
- Nem tudom, nem néztem. Bakker.. talán Seb megnézte, hogy tényleg címlapon vagyunk-e. 1 óra múlva kiderül.
- Találkoztok?
- Aha. Öt percet adok neki, annyit még megérdemel. Hátha talál valami magyarázatot.
- Itt leszek melletted, ha valami lenne.
- Aranyos vagy, de nem aggódj, nem lesz semmi baj. Mondjuk azért bemutatlak neki. Csak nem hiszem,
hogy berezelne tőled. Ahhoz túl jóképű vagy.
- Jóképű, de veszélyes. De csak arra, aki bánt, vagy bántani akar téged.
- Srácok, bejöhetek? - hallottuk kintről Nico hangját.
- Persze, gyere csak.
Amikor belépett a szobába, elállt a lélegzetem. Úgy nézett ki, mint máskor, de mégis magával ragadott.
- Na, mi a helyzet? - ült le mellém az ágy másik oldalára.
- Megbeszéltük Jeremyvel, hogy több időt töltünk együtt. Ja meg Seb hívott, hogy beszélni akar velem 1
óra múlva.
- Lemegyek veled, ha gondolod.
- Ne félts már! Nem fog bántani. Amúgy, te vagy a második, aki ezt felajánlja. Bátyus is felajánlotta már,
hogy lejön velem, de neki se engedtem. Maradjatok csak itt fent, majd sikítok, ha baj van.
- Rendben, ahogy akarod. Apropó, Jeremy, itt leszel mellettünk. Pont a szomszéd szobát kaptad meg.
- Remek. Majd találkozhatok valamikot Fernandoval?
- Te is az unokatestvére vagy, nem?
- De.
- Hát akkor meg?
- Jó, de ez olyan, mintha csak most csatlakoztam volna a családhoz.
- Bátyus, Fernando a kedvenc pilótád, mi?
- Igen hugica, amióta az eszemet tudom, azóta neki szurkolok, illetve, amióta a Forma-1-ben van.
- A kedvencem az unokatesóm, ez tök jó. - nevetett Nico.
- Igen. De így legalább már értitek, hogy miért vagyok ennyire besózva.
- Fernando nem egy tipikus jó fiú, de azért szerethető.
Az utóbbi 2 évben sikerült kitapasztalnom.
- Ezt én is alá tudom támasztani. Angel révén, sokat találkoztam Fernandoval is.
- Amúgy..ti hogy jöttetek össze?
- Hát..Nico szüleinél voltunk. És Nicoból kibukott.
- Mert belőled nem bukott ki, mi? :P
- De. :D Na szóval. Előtte nap jöttünk össze, minthogy találkoztunk volna veled.
- Vagyis ez a kapcsolat még nagyon friss. - vonta le Jeremy a következtetést.
- Igen. de ha úgy veszed, 2 éve ismerjük egymást.
Ismerjük egymás minden rezdülését és minden titkát.
- Majdnem minden titkát.
- Ezt hogy érted?
- Hát..ezt a titkát csak nemrég tudtad meg.
- Igen, de így már gondolom, minden titkát.
- Lehetséges. Mondjuk Nico nekem sem említette sosem, hogy tetszel neki.
- Tudod Jeremy, nem csak tetszik, hanem szeretem is. Mindennél jobban. - mosolygott rám Nico.
- Én is szeretlek szöszim.
- Nem akarom megzavarni az idilli pillanatot, de Ang, neked nemsokára találkoznod kell Sebbel.
- Igen, tudom. Így nem leszek jó?
- Hmm...de igen. Úgyhogy nyugodtan itt maradhatsz az ölemben. - húzott az ölébe.
- Azt hiszem, én most átmegyek a szobámba, majd Angel kérlek szólj, mielőtt találkoznál Sebbel!
- Meglesz bátyus. - azzal egy puszi kíséretében kikísértem az ajtón.
- Szerencsés vagy. A bátyádnak arany szíve van.
- Tudom. Nagyon szeretem.
- Ő is téged.
- Azért én félek ettől a Sebbel való találkozáskor.
- Mondom, ha bármi van, szólj, vagy jelezz valahogy. Vagy, ha akarod le megyek veled. Vagy szóljak Jeremynek?
- Ne! Inkább legyél a közelben, szerintem Jer is ezt teszi majd.
- Valószínű. Na menj, szólj Jeremynek, aztán menj le. Itt leszek én is a közelben.
- És hogy jelzek majd, ha baj van?
- Észre fogom venni.
- Rendben.
Átmentem Jeremyhez. Kopogtam.
- Gyere be!
Beléptem. Jeremy éppen a holmijait pakolászta.
- Indulok le, Sebhez.
- Rendben van. Figyelni foglak.
Lementem Seb elé, de Ő még nem volt ott. Egyszercsak valaki megülelt hátulról.
- Szia!
- Szia, Seb! Megtennéd, hogy elengedsz?
- Persze, bocsi, csak hiányoztál. Szeretnék bocsánatot kérni. Nem akartam múltkor, olyan erőszakos lenni.
- Felejtsük el. Legalább címlapra kerültünk?
- Nem, szerencsére. Angel, arra gondoltam, hogy esetleg kezdhetnénk az egészet elölről.
- Kezdhetnénk, de csak barátokként.
- Én azt hittem, hogy bejövök neked.
- Én is, de tévedtem. Nézd Seb..te egy nagyon aranyos srác vagy, tele hibákkal, de..nem hiszem,
hogy lehetne több közöttünk.
- Értem. - hajtotta le szomorúan a fejét.
- Barátok? - nyújtottam felé a kezem.
- Barátok. - rázta meg a kezem. - De mi ez a hirtelen változás?
- Tudod Seb..rá kellett jönnöm, hogy én mást szeretek.
- Na és ki az?
- Hát..
- Igen?
- Oké fiúk, most már előjöhettek..

Élet a kulisszák mögül: 6. rész - A nagy titok

Ebben a pillanatban szólalt meg a lakástelefonunk.
- Biztosan a mama az. - nyugtáztam. Anyu kiment felvenni, így a nagy bejelentésre még várni kellett.
- Akkor mi most gyorsan lazuhanyzunk. Nico, mész elsőnek?
- Mehetsz nyugodtan.
- Ráérek.
- Oké. - amíg Nico lezuhanyzott, én apuval beszélgettem. Mindig nagyon jól kijöttünk egymással.
- Holnap mentek is fel Pestre?
- Igen...aztán utána szünet és akkor többet tudok itthon lenni. :) Meg megyünk még Nicoékhoz is elvileg.
- És Fernando?
- Hozzá is majd. :) De voltam már vele eleget. :) Szerintem kibírja nélkülem is.
- Hacsak nem veszik össze megint a barátnőjével.
- Igen, de csak nem.
Miután Nico végzett a zuhanyzással, utána mentem én is. Addig apuval beszélgettek egy kicsit, majd Nico bement a szobámba.
Szokás szerint énekeltem a zuhany alatt. Talán nem hallották meg Nem mintha rossz hangom lenne, de azért..:D
- Kis dalos pacsirta. Szép hangod van.
- Ezek szerint mégis lehetett hallani.
- Igen. De nem baj. Úgysem hallottalak még énekelni, csak Fernando szokott róla mesélni, hogy tök jó hangod van.
- Tényleg?
- Igen. :) És most végre hallottam is. :)
- Igen. - nyomtam el egy hatalmas ásítást.
- Na jól van. Gute Nacht mein Engel! (Jó éjszakát, Angyalom!)
- Gute Nacht, Nico!
Egymás karjaiban aludtunk el.
Másnap reggel megint azt hallom, amire tegnap is felébredtem.
- Ma tényleg el kell neki mondanunk, mielőtt elmegy.
- Igen, tudom. Reggeli után el is mondom neki.
- Rendben.
Nico még nagyban aludt, de muszáj volt szegényt felébresztenem, hogy időben felérhessünk Budapestre.
- Nico, Nico! - ébresztgettem halkan. - Kelj fel, nemsokára indulnunk kell!
- Mhh...jó reggelt szerelmem! - válaszolta álmoskásan. - Mindjárt felkelek, csak egy pillanat.
- Nagynehezen feltápászkodott, addig én átöltöztem.
Egy I love New York-os fekete felsőt, egy farmernadrágot és egy sárga tornacipőt vettem fel.

- Gyönyörű vagy. - ölelt át.
- Köszönöm. - csókoltam meg.
Reggeli közben, anyu nagyon feszültnek tűnt, apu szokásosan nyugodt volt. Nico is eléggé feszélyezve érezte magát, Fernando pedig majd kicsattant a boldogságtól.
- Na mi az Fernando?
- Az élet szép. Most minden olyan szép és jó.
- Örülök, hogy boldog vagy. Rossz volt látni, hogy szenvedsz.
Reggeli után anyu már tényleg nagyon ideges volt.
- Kislányom..el kell mondanunk valamit.
- Hallgatlak.
- Jobb lesz, ha ülve maradsz. Szóval.. - megköszörülte a torkát.
- Tegnap mondtad, hogy találkoztatok Nico legjobb barátjával, Jeremy.
- Igen.
- Nos..elmesélek neked valami. Már elég nagy vagy ahhoz, hogy megtudd. Egy évvel azelőtt, hogy megszülettél volna, én terhes voltam egy fiúgyermekkel. Miután megszületett, elvitték megfüröszteni, majd fél órával később visszajöttek, hogy sajnálják, de a baba meghalt. Édesapád és én nagyon el voltunk keseredve, de aztán 1 évvel később megszülettél te és ez valamelyest enyhítette a fájdalmunkat. Amikor 3 éves voltál,
kaptunk egy telefont. Azt mondták, hogy egy férfi és egy nő szeretne velünk találkozni, mert valami nagyon fontos dolgot kell elmondaniuk. Mi el is mentünk a találkozási helyre. A nővel és a férfivel volt egy 4 éves
kisfiú is. Elmesélték, hogy DNS tesztet csináltak, mert a gyermek egyikükre sem hasonlított és kiderült, hogy nem is az Ő gyermekük. Elmentek egy ügyvédhez, aki kiderítette, hogy aznap a nőn kívűl más is szült egy
gyermeket. Én voltam az. És ugye mondtam, hogy azt mondták nekem, hogy a fiam meghalt. De mégsem. Megcsináltuk mi is a DNS tesztet és kiderült, hogy a kissrác a mi fiúnk. De már 4 éve velük élt és nem is volt rajta kívűl más gyerekük, így úgy láttuk jónak, hogy velük marad. Persze, amennyire lehetetett találkozgattunk, hogy láthassuk a fiúnkat felnőni. Emlékszel a kisfiúra, akivel játszani szoktál 5 éves korodig? Ő volt az a kisfiú. Aztán kiköltöztek Németországba és azóta nem is találkoztunk velük. Néha telefonon beszéltünk, de semmi több. Aztán tegnap mesélted, hogy találkoztál ezzel a Jeremy nevű sráccal. Majd nem sokkal később
kaptam egy telefont Jeremy anyjától, hogy Jeremy azt mondta, hogy találkozott veled. Azt mondtam hogy Ő elmondja Jeremynek az igazat, de én nem voltam benne biztos, hogy készen állsz erre a hírre, de apád rávett, hogy mondjam el.
- Szóval van egy testvérem?
- Igen..
- Te jó ég!!! - teljesen ledöbbentem. Sohasem hittem volna, hogy van egy testvérem. És ekkor rádöbbentem.. Jeremy, a kisfiú..már kiskoromban is imádtam, persze akkor sem tudtam, hogy a testvérem. Ezért volt nekem olyan ismerős...és ezért tetszett.. - Anya, miért nem mondtad el eddig?
- Úgy éreztem, hogy nem állsz készen arra, hogy megtudd. De most már elég idős vagy ahhoz, hogy megtudd.
- És így is alig akartad elmondani..tegnap este és ma reggel is mindent hallottam.
- Én csak jót akartam neked...
- És arra nem számítottál, hogy belefuthatok?
- Sosem hittem volna, hogy Nico legjobb barátja lehet..sajnálom..
- Most hagyjatok békén..gondolkodnom kell..
Berohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.
- Angel, kérlek engedj be! - hallottam kintről Nico hangját.
Beengedtem, majd újra visszazártam az ajtót.
- Miért nem mondták el eddig?
- Biztosan azt hitték, hogy nem értenéd meg. De most gondolj bele. Szerintem tök jó dolog, ha van egy bátyád. Legalább, ha megbántalak lesz ki leüssön. Látod, így nekem lesz rossz.
- Bolond vagy. Te sosem bántanál meg engem.
- Soha nem lehet tudni. De tényleg nem. Szeretlek.
- Én is téged.
- A szüleid azt mondták, hogy Jeremy is jön majd a Magyar Nagydíjra.
- Úgyis beszélnem kell vele. Mindenképp.
- Igen. De most menjünk ki a szüleidhez, köszönjünk el tőlük, aztán irány Pest!
- Rendben. - kinyitottam az ajtót és kimentünk a szüleimhez.
- Indulnunk kell. Vigyázzatok magatokra. - öleltem meg anyut és aput külön-külön.
- Ti is! - mondta anyu.
- Fernando! Velünk jössz?
- Nem. Bérelt autóm van, úgyhogy azzal megyek.
- Rendben van. Akkor sziasztok!
Beültünk az autóba és már indultunk is fel Pestre.
Óriási volt a forgalom az autópályán. Ez Nicot is idegesítette.
- Nem igaz. Itt mindig ekkora a forgalom?
- Öhm.nem tudom. Nem nagyon járok erre. Tudod..a hadházi repülőtérről szoktunk haza jönni, amikor Fernandoval jövök. Az sokkal közelebb van hozzánk.
- Értem. Akkor legközelebb mi is addig megyüönk majd.
- Nico..
- Mi az?
- A kormányt fogd, ne a combomat tapizd!
- Ne félts te engem! tudok én egy kézzel is vezetni.
- Tudom, de légy szíves, inkább az útra figyelj!
- Jól van, jól van.
Dél lett mire felértünk Pestre. Beültünk egy étterembe ebédelni.
- Kipróbálod a magyarok specialitását?
- Mit?
- Rántott hús rizzsel. :D
- Legyen. :)
Ebéd után elvittünk a csomagjainkat a hotelbe.
- Ugye most velem alszol?
- Ez nem is kérdés.
- Fernando tudja?
- Öhm..nem..de úgyis fel kell hívnom Jeremy miatt.
- Azért 10 percet még ráérsz, nem?
- De.
- Akkor jó. - húzott magára, majd megcsókolt.
Pár percel később megszólalt a telefonom.
- Igen!
- Szia, Ang!
- Szia Fer!
- Jeremy öt perc múlva ott lesz a szállodánál.
- Oké, akkor kimegyek elé. És mégegy apróság..
- Igen?
- Niconál töltöm a hétvégét és nála is alszom.
- azt valahogy gondoltam. A szüleid nem vették észre, de én igen. Sok boldogságot! Megérdemled.
- Köszönöm Fer.
- Szeretlek uncsitesó.
- Én is téged.
- Szia!
- Szia!
Mély levegő és kifúj..
- Igen?
- Fernando volt az. Jeremy öt perc múlva itt lesz.
Lemegyek elé.
- Jövök én is.
- Rendben. Szükség is lesz rád.
Kimentünk a szálloda elé. Szerencsére ilyenkor még nincsenek rajongók. Már láttuk is Jeremyt közeledni.
- Szia Nico! Szia..Angel!
- Szia Jer..örülök, hogy látlak..

Élet a kulisszák mögül: 5. rész: Otthon, édes otthon

- Angel, kicsim, ébredj fel! Nemsokára indulnunk kell!
- Mhh...mi történt?
- Jó reggelt! Fel kellene kelni, mindjárt  indulunk.
- Jól van. - ásítottam egy hatalmasat.
Lassan kimásztam az ágyból és elindultam a bőröndöm felé..
- Várj!
- Mhh..mire? - kérdeztem még mindig álmosan.
- Gyere ide!
- Igen, itt vagyok.
- Minden oké?
- Persze, csak fáradt vagyok.
- Tegnap olyan furcsán viselkedtetek Jeremyvel.
- Tényleg? - upsz..
- Igen. Úgy néztétek egymást..
- Hogy?
- Nem is tudom..nem tudnám megfogalmazni.
- Nézd, Nico! Nem kell aggódnod. Szeretlek! Komolyan. :) De ahogy te is mondtad, nemsokára indulunk, úgyhogy fel kéne öltöznünk.
- Igen.
A felöltözés ideje alatt, a reggeli alatt, amíg elbúcsúztunk Nico szüleitől, Nico annyira csendes volt és rideg. Fájt, hogy ilyen. Még a repülőtér felé sem szólt egy mukkot sem, csak amikor végre felszáltunk és a repülő elindult, akkor eredt meg a nyelve.
- Az éjjel beszéltem Fernandoval. Azt mondta, hogy szakítottak Dashaval. Gondoltam jobb, ha tudod. - a hangja kemény és rideg volt, a hír pedig hidegzuhanyként ért. Fernando miért neki mondta el és nem nekem?
- És Fernando ezt miért nem nekem mondta el?
- Neked akarta. Csak amikor rezgett a telefonod, arra én ébredtem fel. Nem akartalak felébreszteni, úgyhogy inkább én vettem fel. Azt mondta Fernando, hogy reggel feltétlenül mondjam el neked.
- Értem. Akkor beszélnem kéne vele.
- Nyugi, ott lesz a szüleidnél, amikor odaérünk. Majd ott beszélhetsz vele. Most szüksége van rád.
- Ahogy elnézem, nem csak neki.
- Miért? Még kinek?
- Mondjuk neked. Ne légy már ilyen savanyú!
- Nem vagyok savanyú.
- De az vagy. Mi a baj, Nico?
- Semmi, csak Jeremy..
- Mi van vele?
- Amit reggel is mondtam...furcsán viselkedtetek Jeremyvel.
- Figyelj, Nico..Jeremy olyan, mintha..mintha már korábban is ismertem volna, csak nem emlészem rá. De attól még téged szeretlek. Érted?
- Értem.
- Jeremy tényleg nagyon jóképű és tényleg tetszett, de...valami olyan furcsa..
- Mi? Angel, nem értelek..
- Az a baj, hogy én sem értem magam..bárcsak érteném..
- Szeretsz?
- Igen, tiszta szívemből szeretlek. - csókoltam meg olyan mélyen, amennyire csak tudtam.
- Mondták már, hogy gyönyörűek a szemeid?
- Nem, nem igazán.
- Még Seb sem?
- Nem, emlékeim szerint még Seb sem.
- Izgulok.
- Mitől?
- Végre találkozhatok a szüleiddel.
- Jajj, nem már! Nem harapnak. Jó, mondjuk tudom milyen érzés. Az utóbbi két napban volt részem ebben az izgalomban. De nem hinném, hogy gond lenne. Azért Fernandoért aggódom.
- Már felnőtt, tud magára vigyázni.
- Tudom. De egy felnőtt ember is össze tud törni.
- Tény. De gondolom próbálsz majd rajta segíteni
- Persze. Ha kell, beszélek majd Dashaval is. Igazából egész rendes. Csak Raqut jobban bírtam. Ennyi.
- Már nem azért, de szerintem Jeremy..
- Nico! Már megint Jeremy? Felejtsd már el egy kicsit, kérlek!
- Várj már! Most nem olyan vonatkozásban akartam mondani.
- Hanem?
- Szerintem hasonlítatok egy kicsit. Mindkettőtöknek nagy az orra. - tört ki Nicoból a röhögés.
- Hülye!!! - reagáltam, bár én is ugyanúgy röhögtem. - Ha már itt tartunk.. mi lehet Sebbel?
- Nem tudom, lehet, hogy utánad sír.
- Aha, nagyon valószínű.
- Na jó, ha nem is sír, de ha tényleg tetszel neki, akkor szerintem most lelkiismeret furdalása van. Szerintem biztos bocsánatot fog majd kérni tőled.
- Ja..majd, ha a Ringen összefutok vele.
- A számod nem tudja?
- Elvileg nem. Nico..ugye nem adtad meg neki?
- Dehogy.
- Szóval, ha felhív, akkor..
- Akkor Fernando adta meg neki a számod. Hívott?
- Nem. Csak tudod, nagyon sokszor előre gondolkodom.
- Néha nem is árt. Apropó, nemsokára leszállunk.
- Nemsokára újra láthatom a szüleimet. Már hiányoztak.
- Mikor voltál utoljára itthon?
- Emlékeim szerint pontosan 2 héttel ezelőtt.
- Így érthető. Nekem is gyakran hiányoznak a szüleim.
Repülőgépünk negyed órával később landolt Ferihegyen. Már csak néhány órányi autózás és újra láthatom a szüleimet.
Budapest. Lánchíd, Parlament, Hősök tere. Országunk csodálatos és gyönyörű nevezetességei, na meg persze legfőképpen Budapesté.
- Nico! Voltál te valaha városnézésen?
- Nem, nem igazán. Tudod, nincs sok időnk rá. De egyszer elmehetünk.
- Oké, talán két év után ragadt rám valami arról, hogy mi hol van.
- Majd viszünk térképet, vagy egy GPS-t.
- Egy élő GPS-t. :D
- Nem, én a hagyományosra gondoltam.
Ahogy észrevettem, sikerült elterelnem Nico figyelmét a szüleimről. Egyszercsak megszólalt a telefonom.
- Ez meg ki lehet? Te jó ég, csak ne Seb legyen!
- Akkor legalább előbb túllesztek a bocsánatkérésen.
- Igen? - szóltam bele a telefonba.
- Szia Angel, Dasha vagyok!
- Szia, Dasha! Mi a baj?
- Gondolom már hallottad, hogy szakítottunk Ferrel.
- Igen, hallottam.
- Csakhogy én ezt nem akartam. Olyan hülyeségen kaptunk össze. Én ki szeretnék vele békülni.
- És ezt miért nem neki mondod?
- Annyira szégyellem magam. Segítenél?
- Nézd, Dasha! Ez a ti dolgotok, de úgyis beszélek Fernandoval, úgyhogy majd megemlítem neki a békülést.
- Köszönöm. Mondtam már, hogy nagyon szeretlek?
- Öhm, nem.
- Akkor most kimondtam. De jó érzés volt. - hallottam a hangján, hogy kicsit megkönnyebbült. - Akkor majd talizunk. Szia!
- Szia!
- Na mi a helyzet?
- Úgy tűnik, hogy Dasha volt a hunyó. Na mindegy, úgyis beszélnem kell Ferrel.
 Az idő gyorsan telt, bár ezt én egyáltalán nem bántam. Fél 4-kor már otthon voltunk. Alig vártam, hogy újra láthassam a szüleimet.
- Anyu, apu, úgy hiányoztatok!
- Te is nekünk! - válaszolt édesanyám, majd átölelt. Sokak szerint anyukámra ütöttem. Ő is szőke volt és kék szemű. Ellentétben édesapámmal, aki barna hajú volt (bár születésekor és kiskorában szőke) és barna
szemű.
- Szia Jack! - köszöntem rá házőrzőnkre.
- Anyu, apu, bemutatom Nicolas Hülkenberget. Nico, Ők a szüleim.
- Angel már sokat mesélt rólad. - mondta anyu
- Be nem állt a szája. - tette hozzá apukám.
- Lassan bemehetnénk, nem? Niconak is le kéne pakolnia a cuccait. Ne aggódj Nico! Jack nem harap, csak megkóstol. Nyugi, vicceltem.
Ahogy mentünk befelé, azon gondolkodtam, hogy merre lehet Fernando. Amint beértünk, egyszerre megpillantottam a szobámban. Megviseltnek látszott, arcán a sírás nyomai tűntek fel.
- Bemegyek Fernandohoz, addig beszélgess a szüleimmel! - súgtam Nico fülébe, majd elindultam a szobámba.
- Szia Nandito! - csak én hívhattam így.
- Szia Ang!
- Na mesélj..
- Otthon összefutottam Raquval, beszélgettünk kicsit és Dasha meglátott és félreértette.
- Ejj. És szakított veled..
- Igen.
- Na figyelj! Nem én vagyok a jó tündér, de Dasha felhívott, amikor jöttünk hazafelé Nicoval. Békülni akar. Úgyhogy ha gondolod, hívd fel, mert Ő nem mer.
- Rendben. Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Szeretlek.
- Én is szeretlek! - öleltem át.

Nico szemszöge:
Amíg Angel Fernandoba öntötte a lelket, addig én egyedül maradtam a szüleivel. Kedvesnek és barátságosnak tűntek.
- Na és Nico, hogy állsz a világbajnokságban? - érdeklődött Angel édesapja.
- Tudja Mr Alston..
- Hívj csak Lewisnak!
- Rendben, Lewis. Szóval..a Force India nem igazán számít túl jó csapatnak, de önmagunkhoz képest egész jól teljesítünk.
- Nico, kérsz valamit enni, esetleg inni? - kérdezte Mrs Alston.
- Köszönöm, nem, esetleg majd később.
- Rendben van.
Angel pont ekkor jött ki a szobából.

Angel szemszöge:
Kiléptem a szobából, vissza Nicoékhoz.
- Azt hiszem, lassan szabaddá válik a szoba, úgyhogy bepakolhatsz. Esetleg nézhetnénk valamilyen filmet.
- Benne vagyok.
Fernando lassan eltávozott a szobámból és végre birtokba vehettük.
- Na, mit nézzünk?
- Amit szeretnél.
- Back to the future?
- Nekem oké. Megnézzük mindhárom részt?
- Csak ha nem unjuk el magunkat.
Nico telefonja megszólalt.
- Ki az?
- Jeremy..
Amíg Nico Jeremyvel beszélt, addig én pattogtattam kukoricát és csináltam málnaszörpöt. Anya észrevette, hogy valami nyomja a lelkemet és rákérdezett.
- Angiem! Mi a baj?
- Tudod anyu, amikor Nicoéknál voltam, akkor találkoztam Nico legjobb barátjával. És most úgy érzem, mintha hozzám tartozna, ami nevetséges, mert tegnap láttam életemben először.
- Hogy hívják?
- Jeremy.
Csend. Rémisztő csend. Anya arcán, mintha ijedtséget fedeztem volna fel. Ezután kiment az előszobába apuhoz, otthagyva engem a kétségeim között.
- Nem tudom, hogy mennyire ehettek ilyen ételeket, de úgy gondolom, hogy ennyit megengedhetsz magadnak. - léptem be a szobába a pattogatott kukoricával és a málnával.
- Igen, szerintem is.
- Jeremy mit akart?
- Azt mondta, hogy amióta elmondta a szüleinek, hogy veled találkozott, azóta furcsán viselkednek.
- Én is most mondtam anyunak, hogy vele találkoztam és Ő is annyira megrémült valamitől.
- Ez nekem bűzlik.
- Nekem is
Betettem az általam választott film első részét a lejátszóba, majd odabújtam Nico mellé. Furcsa dolgok történnek mostanában körülöttünk. Először ez a találkozás Jeremyvel, most meg a szüleink. Nem értettem
semmit, de reméltem, hogy majd mindenre találunk racionális magyarázatot.
A film közepénél járhattunk, amikor észrevettem, hogy Nico elaludt. Szegénykém. Biztos nagyon elfáradt. Nem mintha én sokkal éberebb lettem volna. Így kikapcsoltam a DVD lejátszót, majd Nico mellé feküdtem és pillanatok múlva már aludtam is.
7 óra körül halk beszélgetésre ébredtem.
- Szerintem el kéne mondani neki. Már nagy lány.
- Lewis, nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet. Szerintem még korai lenne.
- Mégis meddig akarsz várni? Amíg harminc éves nem lesz.
- Nem. Csak még egy kicsit húzhatnánk. Mondjuk egy-két évet.
- Így is hibát követtünk el azzal, hogy nem mondtuk el neki.
Eddig hallottam a párbeszédet, mert a szüleim kimentek a lakásból és közben Nico is ébredezni kezdett.
- Hogy aludtál?
- Jól. De most tényleg elaludtam?
- Igen, de nem aggódj, én is. Viszont a szüleim nagyon rejtélyesen beszélgettek valamiről az előbb, amit apu el akar nekem mondani, de anyu nem.
- Na jó, ez már tényleg nagyon durva. Szerinted mi lehet az?
- Én arra gondolok, hogy örökbefogadott gyerek vagyok.
- Ki van zárva, ahhoz túlságosan hasonlítasz rájuk. Főleg édesanyádra.
- Tudom. A szemem és a hajam.
- És az arcod is teljes egészében.
- Akkor nem tudom. Szerinted mi lehet?
- Fogalmam sincs, de nem tetszik nekem ez az egész.
Pár perccel később anyu hangját hallottam a konyhából.
- Angel, Nico! Gyertek vacsorázni!
A vacsora ideje alatt nem mertem semmit kérdezni, bár a szüleim is feltűnően szótlanok voltak. Alig vártam, hogy lezuhanyozhassak és végre kialudhassam magam. Nicon is ez látszott. Végül anyu törte meg a csendet:
- Kicsim, el kell mondanunk valamit..

Élet a kulisszák mögül: 4. fejezet: Jeremy

Másnap reggel arra ébredtem, hogy egy nagyon édes, szőke srác mosolyog rám.
-   Jó reggelt szépség! :) - adott puszit a homlokomra.
-   Jó reggelt! :)
-   Hogy aludtál? :)
-   Melletted csak jól lehet aludni. Szépet álmodtam. :)
-   Remélem, hogy én voltam a főszereplő. :)
-   Igen, ez egyértelmű. :)
-   Szeretlek :) <3 - ölelt át.
-   Én is téged. :) <3 Na és mi a terved mára?
-  Mára? Hmm...jó kérdés. :) Mit szeretnél ma csinálni? :)
- Nem tudom. :)
- Mondjuk lustálkodhatnánk egész nap, csak nekem formában kéne maradnom.
- Akkor elmehetnénk futni. Bár nem vagyok egy sportos alkat. 400 méter futás után elfáradok.
- Topa vagy. - nevetett.
- Na kösz.. - nevettem én is.
- De nem baj. Majd én kikupállak. - mosolygott rám.
- Juhéjj, saját személyi edzőm lesz.
- Igen, olyasmi. Ideje lenne felöltöznünk, nem gondolod?
- De.
Gyorsan magamra kaptam egy rövid nadrágot és egy pólót.

- Te még ebben is fantasztikusan nézel ki.
- Nico, ne mondd ezt! Tudom, hogy nincs így.
- Pedig így van. "My Angel" - súgta a fülembe, aztán szorosan magához húzott.
-  Nem kéne lemennünk? - vetettem fel. - csak mert a szüleid még félre értenek valamit. Meg nem ártana elkezdeni edzeni sem.
- Igazad van. Menjünk.
- Jó reggelt fiatalok! Angel, hogy aludtál? - érdeklődött Nico édesanyja.
- Köszönöm jól. - néztem Nicora, Ő pedig cinkosan rám kacsintott.
A reggeli után elmentünk sétálni a közeli parkba. A napfény melegítette az arcunkat, a szél gyengén lengedezett. Leültünk egy padra.
- Biztos vagy benne, hogy velem akarsz lenni, nem pedig Sebbel? :)
- Biztosabb, mint abba, hogy Fernando az unokatestvérem.
- Elmondjuk a szüleimnek? Vagy majd késbőbb, amikor már nem lesz annyira friss?
- Ahogy gondolod, Nico. Én személy szerint, az én szüleim miatt jobban aggódom. Ők jobban ismernek téged, mint én a te szüleidet.
- Attól még nem muszáj tudniuk, hogy együtt vagyunk.
- Remélem, hogy el tudom majd titkolni, egyenlőre.
- Az sem baj, ha kiderül. :) Inkább azt kéne kitalálni, hogy Sebnek hogy adjuk be ezt az egészet.
- Na igen.. bár mit foglalkozzunk vele?
- Féltékeny lehet és szerintem lesz is. Küzdeni fog majd érted, sőt, lehet, hogy ki is kezd majd veled.
- Remélem, hogy nem. Nekem nem kell egy ilyen srác.
- Milyen?
- Ilyen nyomulós. Így utólag visszagondolva, szerintem csak kihasznált.
- Lehet. Mondjuk nekem azt mondta, hogy bejössz neki. De ki tudja.
- Ez komoly?
- Hupsz..ezt nem kellett volna elmondanom. Na mindegy. Végülis jogod van tudni.
- Na nagyszerű. Végülis teljesen mindegy. Lassan indulhatnánk futni.
- Igen, kéne.
Nico volt olyan aranyos, hogy az én tempómban futott és nem éreztette velem, hogy lassú vagyok. Nem igazán szerettem futni, de Nico itt volt mellettem és ennek köszönhetően jól éreztem magam, sőt, akár azt is mondhatjuk, hogy élveztem a futást.
Délután fél 4 körül járhatott az idő, amikor összefutottunk Nico egyik haverjával.
- Sziasztok! Biztos te vagy Angel. Nico már sokat mesélt rólad. A nevem Jeremy.
- Nagyon örülök, Jeremy. - Jeremy rendkívűl jóképű volt. Fél hosszú barna haja volt, frufruja jobb oldalról lógott barna szemébe.
- Én is. - mosolygott rám, tekintete barátságos volt.
Csak néztem Őt. Néztem az arcát, a haját, a szemeit. Nem győztem betelni vele. Volt benne valami különleges, valami, ami magával ragadott.

Jeremy szemszöge:

"Gyönyörű" - gondoltam magamban. - "De látom, hogy Nicoé a szíve. Bárcsak előbb találkoztam volna vele."
- Jól vagy, Jeremy? - érdeklődött Nico.
- Kitűnően. Ráértek esetleg?
- Angel?
- Persze, mehetünk. - csengett Angel angyali hangján.

Angel szemszöge:

Egy közeli kávéházba ültünk be. Rendeltünk 3 kávét és elkezdtünk beszélgetni.
- Angel, te tényleg Fernando Alonso unokatestvére vagy?
- Igen, sajnos.
- Miért sajnos? Én örülnék neki, ha egy Forma-1-es pilóta lenne a rokonom?
- Tudod Jeremy...szeretem Fernandot, csak..a barátaim utálják és folyton szidják. Kértem Őket, hogy ne csinálják, de előbb-utóbb valamilyen okból mégis kicsúszik a szájukon egy gonosz megjegyzés Fernandora és az nekem nagyon rosszul esik.
- Így már értem. De ha nem szeretik Fernandot, akkor miért barátkozol velük?
- Tudod...Fernandot kivéve én is ugyanazokat a személyeket kedvelem, mint Ők. És imádjuk egymást..sosem néztek le amiatt, hogy Fer unokatestvére vagyok. Csak nem szeretik Őt, ennyi.
- Ha már úgyis az unokatestvéred, szerezhetnél tőle nekem autogramot. Persze csak ha nem gond.
- Névre szólót kapsz. Megígérem. - mosolyogtam rá. :)
- Köszönöm. :) - mosolygott vissza.

Az egész este alatt le sem tudtam venni róla a szemem. Azok a gyönyörű szemek, az a nézés, az a haj, az a mosoly.. Angel, mit művelsz?

- Ideje mennünk. Jer, örülök, hogy összefutottunk - fogtak kezet.- Remélem, hogy jövő héten is találkozunk.
- Én is. Angel, örülök, hogy megismerhettelek.
- Én is, Jeremy.
- Vigyázzatok egymásra! Sziasztok! - köszönt el.
- Szia! - köszöntünk vissza Nicoval egyszerre.

Jeremy szemszöge:
Vigyázzatok egymásra? Jeremy? Mi ütött beléd? Mi történik veled? Az egész este alatt le sem tudtad venni a szemed Angelről. Angel..akárcsak egy tündér. Az a szőke haj..azok a gyönyörű kék szemek.. Jajj, már megint min jár az eszem? Mintha lenne esélyem egy ilyen lánynál.. Max az álmaimban.

Angel szemszöge:

- Nem tudom mi ütött Jeremybe. Mintha elvarázsolták volna.
- Mindig ilyen kedves?
- Igen. Alapvetően ilyen a természete.
- "Jeremy.. jajj..izéé..Nico..." - még jó, hogy ezt nem hangosan mondtam.

Elindultunk vissza Nicoékhoz. Holnap már a szüleimhez indulunk. Nem ártana rendesen kipihennünk magunkat, mielőtt elindulunk. Magyarország azért nem a szomszédban van.
- Jól érzed magad, kicsim?
- Persze, csak fáradt vagyok. - nem hazudtam, tényleg fáradt voltam és jól is voltam. Túlságosan is.
- Rendben, akkor te menj először zuhanyozni!
- Rendben.
Vacsora után egyszerre elindultam zuhanyozni, de ma nem voltam olyan béna, hogy valamit elfelejtsek bevinni.
- Milyen kár..pedig reméltem, hogy ma is elfelejtesz majd valamit..
- Ennyire azért nem vagyok béna. Na de menj te is zuhanyozni, mielőt elalszom!
Nico 15 percen belül elvégzett.
- Hiányzott valami a fürdőszobából.
- Mi?
- Te. :$
- Jajj, Nico. 15 perc nélkülem nem egy örökkévalóság. De most aludjunk, mert holnap korán kell kelnünk.
- Rendben van. - csókolt meg. - Jó éjszakát, szerelmem!
- Neked is, Nico!
5 perccel később már hallottam is Nico szuszogását magam mellett. Nekem sem kellett sok idő, hogy utána én is elalaludjak, de a következő kérdéssel a fejemben aludtam el.
- "Miért vonz engem ennyire Jeremy, ez a különösen jóképű srác..?"

Élet a kulisszák mögül: 3. rész: Döbbenet

Kiléptünk a boxból és elindultunk vissza a szállodába. Alig vártam már, hogy újra Spanyolországban legyünk. Azt pedig még jobban vártam, hogy újra otthon lehessek Magyarországon. Igen.. magyar vagyok, ha ezt még nem említettem volna. „A magyar lányok a legszebbek a világon”. – szokta mondani Mike, amikor szóba kerülnek a magyarok. Na vajon miért? Óriási nagy kérdés…
Végre visszaértünk a szállodába. Azonnal elkezdtem bepakolni a bőröndömbe a ruháimat és egyéb apró kiegészítőimet.
- Minek nektek ennyi kacatot cipelnetek?
- Nem igaz, hogy nem érsz rá még öt percet.
- De, ráérek, csak akkor sem értem.
- Mert pasi vagy és az is maradsz.
-             Köszönöm szépen, ezt most bóknak veszem. - vigyorgott.
-             Örülök, hogy nem sértődtél meg. - vigyorogtam vissza.
-             Végeztél már?
-             Igeeen. :D Mehetünk. :D
-             Mondd csak, nem akarsz inkább Sebbel menni?
-             Nem. Nicoval szeretnék. ;)
-             Aha, persze.
-             De tényleg. Szeretnék vele több időt tölteni.
-             Mert nem töltötök együtt így is túl sok időt?
-             Dehogy. Amikor elém jön, meg a bálon, de amúgy a pályán mint tudod nincs rám sok ideje. De bakker ezt te is tudhatnád, hiszen ugyanolyan pilóta vagy, mint Ő.
-             Ja, mondjuk az igaz. Dehát tudod, hogy egy Forma-1-es pilótának nincs túlsok ideje. De ha akarsz meglátogathatod Nico barátodat ezen a héten mielőtt Magyarországra megyünk.
-             Fernando! Kedden már megyünk is anyuék miatt.  Mikor mennék el Nicohoz?
-             Mondjuk holnap? Megbeszélhetnéd vele, hogy akkor veled menne Magyarországra. Elöszőr úgyis a reptérre mennétek, nem?
-             De. Csak tudod nem mindenki akar már kedden Magyarországra menni.
-             Az igaz, de ha szépen megkéred, akkor feltesz a repülőre. Sőt..szerintem a szüleidhez is simán elmenne veled. Bemutathatnád nekik. Tudnak egyáltalán róla?
-             Persze, hogy tudnak, de ezt most úgy mondod, mintha a pasim lenne.
-             Még lehet a pasid, ha Sebbel nem jönne össze. :D
-             Fer..Nico a legjobb barátom, Ő nem tartozik a jelöltjeim közé.
-             Biztos? :D
-             Teljesen biztos.

Kopogtak. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet az ilyenkor. Titokban reménykedtem, hogy Seb az, de gondoltam, még biztos ünnepelnek, vagy ilyesmi. Amikor kinyitottam az ajtót, nagyon megörültem, mert Nico állt az ajtóban. Még mindig a Force Indiás ruháját és a kedvenc sportcipőjét viselte. Hatalmas mosoly ült az arcán, amikor ajtót nyitottam neki.

-            Na mi történt Nico?
-            Semmi. Csak hiányoztál.
-            Te is nekem.
-            Tudod Angel, arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnék veled korábban Magyarországra. - Nico esen kijelentésére Fernando arcára elégedett mosoly költözött.
-            Nagyszerű, nagyszerű, akkor Nico esetleg velünk jöhetnél Spanyolhonba, vagy Angel inkább te mennél el Nicohoz? - Fernando azonnal nekiállt szervezkedni.
-            Na álljunk csak meg! - vágtam közbe - Még el sem döntöttem, hogy egyáltalán Nicoval akarok-e menni Magyarországra. - Nico arcán sértettséget véltem felfedezni.
-            Nos.. - mosolygtam Nicora - mielőtt idejöttél, Fernandoval pont arról beszélgettünk, hogy jó lenne veled több időt együtt tölteni. Fernando javasolta, hogy mehetnék veled is a szüleimhez, de nem voltam benne biztos, hogy belemennél, hiszen ti ráértek csütörtök reggel megérkezni.
-            Szívesen elmegyek veled a szüleidhez. - mosolygott vissza Nico.
-            Akkor megegyeztünk. Eljössz velünk Spanyolországba, vagy..
-            Tudod, én arra gondoltam, hogy esetleg eljöhetnél velem a szüleimhez egy napra. - pirult el - Aztán kedden együtt mennénk a szüleidhez. Persze, ha ez nem gond Fernandonak.
-            Egyáltalán nem. Majd a szüleidnél találkozunk Angie-em. - kacsintott rám.
-            Rendben. Nico, indulhatunk?
-            Persze, menjünk.

Ahogy lassan lépkedtünk a lift felé, azon gondolkodtam, hogy vajon jól láttam-e Nico szemében, amit láttam. Most először éreztem valami furcsát, amikor Nico mellett voltam, pedig már lassan 2 éve a legjobb barátok vagyunk.
Már úton voltunk. Próbáltam felfogni, hogy nemsokára találkozni fogok Nico szüleivel. Reméltem, hogy nem fognak majd utálni. Oké, hogy nem barátnő vagyok, de attól még utálhatnak. És az nem lenne jó, ha a legjobb barátom szülei nem kedvelnének.
-            Minden rendben Angie?
-            Persze. Csak aggódom. Mi van, ha nem fognak kedvelni a szüleid?
-            Hidd el, hogy kedvelni fognak. Már sokat meséltem rólad nekik és hidd el, hogy csupa jót. Már nagyon kíváncsiak rád. Persze pozitív értelemben - mosolygott. Visszamosolyogtam rá, bár úgy éreztem, hogy ebbe egy jó adag riadtság is belekerült.
-            Ne aggódj, minden rendben lesz! - nyugtatgatott.
-            Hát remélem - gondoltam magamban.

2 órával később már meg is érkeztünk. Nico szülei már vártak minket.
-            Anyu, apu, bemutatom Angelt. Angel, Ők a szüleim!
-            Nagyon örülünk, Nico már sokat mesélt rólad. - ráztak velem kezet.
-            Én is nagyon örülök.
-            Nos..használhatod a vendégszobát, de Nico szobájában két ágy van, úgyhogy ha gondolod, akkor aludhattok egy szobában.
-            Köszönöm Mrs Hülkenberg!
Nico kérdőn nézett rám. - Melyik szobát szeretnéd? - Most erre mit mondjak? Ha azt mondom, hogy Nicoval szeretnék aludni, akkor lehet, hogy félreértik. de egyedül sem szeretnék aludni. Talán nem értik félre, ha Nicoval alszom, hiszem Ők ajánlották fel. Vagy csak azért mondták, hogy felajánlják és ezzel tesztelnek le? Megköszörültem a torkomat.
-            Nico! Beszélhetnénk négyszemközt?
-            Persze. :)
Nico megkérte a szüleit, hogy menjenek be, mindjárt megyünk mi is.
-            Igen? Mit szeretnél?
-            Nico...ez a szobás dolog..
-            Mi van vele?
-            Ha veled aludnék, akkor azt a szüleid félreértenék? - éreztem, ahogy egyre vörösebb lesz az arcom.
-            Jaj, nem, nem, dehogyis. - mosolygott - akkor nem ajánlották volna fel és én is örülnék, ha nem kéne egyedül aludnom.
-            Akkor oké. :) Megmondanád te a szüleidnek, hogy..
-            Hogy velem alszol? Persze, ha ennyire félsz a szüleimtől. Egyébként nem értem, hogy miért, szerintem kedvelnek.
-            Gondolod?
-            Tudom. Látom rajtuk, hogy így van. Na gyere, menjünk be, a szüleim már várnak!
-            Várj!
-            Mire?
-            Mondani szeretnék valamit..
-            Igen? Hallgatlak.
-            Én csak.. örülök, hogy elhívtál.
-            Én is, hogy eljöttél. :)

Lassan beléptünk a házba. Nem volt az a kifejezett luxuslakás, inkább tipikus családi ház volt, de attól még gyönyörű volt az én szememben. Szinte elbűvölt. Tele volt Nico által nyert trófeákkal (még az alsóbb kategóriákban nyerte őket).
-           Gyere Angyalom, megmutatom a szobámat! - hozott vissza Nico a való életbe. Angyalom? Így még sose nevezett. Vajon Ő is észrevette?
Nico szobája hatalmas volt és ámulatba ejtő. Tele volt poszterekkel és természetesen az alsóbb kategóriákban nyert trófeákkal. Természetesen csak ízlésesen és nem volt kupi a szobájában, az enyémmel ellentétben.
-           Aludhatsz az én ágyamban, ha akarsz, az sokkal kényelmesebb, mint a másik.
-           Ezt már igazán nem várhatom el tőled. Maradj csak nyugodtan a helyeden - mosolyogtam rá.
-           Rendben - mosolygott vissza. Mintha láttam volna valamit a szemében, amit sehová sem tudtam rakni. De tetszett. Nagyon is.

Ismét lementünk Nico szüleihez.
-          Sétálunk? - kérdezte Nico.
-          Persze. - válaszoltam.
-          Anyu, apu, elmegyünk kicsit sétálni. Nemsokára jövünk.
-          Rendben van. - bólintottak rá. - De siessetek vissza, nemsokára vacsora.

Nem mentünk túl messze, csak a közeli parkba.

-         Hallottam, mi történt a futam után. Én biztos nem lettem volna ilyen erőszakos.
-         Ugyan, már nem számít. Csak..nem akarok címlapra kerülni. Tudod azelőtt Fernandonál Raqu elvonta rólam a figyelmet, most meg Dasha, de Sebnél nincs kinek elvonni a figyelmet..
-         Sajnálom..
-         Mit sajnálsz? Nem csináltál semmit.
-         Azt, hogy ez történt.
-         Tök mindegy már.
-         Hé! De ez nem fer. Jogod lett volna eldönteni, hogy rajta akarsz-e lenni a képen vagy sem.
-         Tudom.
-         Angie!
-         Igen?
-         Én..
-         Psszt.. - tettem az ujjam a szájára - ne mondj semmit!
Nem szólt semmit, csak átölelt. A karjai közt mindig biztonságban éreztem magam és megnyugodtam. Hallottam a szívverését. Gyorsan vert.
-         Vissza kellene mennünk - mondta a hajamnak.
-         Menjünk. - válaszoltam.

Szép lassan elindultunk visszafelé. Útközben azon gondolkodtam, hogy ennek a srácnak miért ver ilyen gyorsan szíve. Talán.. áá..biztosan nem azért, amire gondolok.
A vacsora palacsinta volt. Kicsit meg is lepődtem, de amikor Nicora ránéztem, azonnal rájöttem, hogy csak a kedvemért sütöttek palacsintát.
-       Köszönöm szépen. Nagyon finom volt - köszöntem meg.
-       Gyere, Angie, megmutatom a fürdőt. - ajánlotta fel Nico.
-       Oké - válazoltam.
Még zuhanyzás közben is arra gondoltam, ami a parkban történt. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Csak folyt rám a víz, én meg csak néztem magam elé. Egyszercsak észbe kaptam, hogy hoppá, ideje lenne
igyekezni. Miután csurom vizesen kiléptem a zuhany alól, nagyon megijedtem. A pizsama nadrágomat nem hoztam be a fürdőbe. "Ezt nem hiszem el!" Na jó, nyugodjunk meg. Gyorsan felöltözök, fogat mosok, aztán
megpróbálok feltűnés nélkül visszamenni Nico szobájába. Amint kiléptem az ajtón elkezdtem rohanni, amíg észre nem vettem Nico apukáját. Akkor szépen, lassan ellopakodtam mögötte és gyorsan berohantam Nico
szobájába.

-       Angie! Öhm...te így szoktál aludni? - basszus, Nicorol teljesen elfeledkeztem.
-       Öhm.. nem.. - pirultam el - csak elfelejtettem a nadrágot bevinni a fürdőszobába. Nézd, már itt is van. - Azzal gyorsan felkaptam és bebújtam a takaró alá.
-       Héé, nyugi! Semmi gáz. Barátok vagyunk. Előfordul az ilyesmi. Még a nagyrabecsült Sebastian Vettellel is. - a hangjában némi gúnyt fedeztem fel. - Mindjárt jövök. Én is lezuhanyozok.
-       Rendben.
Felültem az ágyban. Hosszú perceken keresztül csak ültem és néztem magam elé. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Itt vagyok a legjobb barátomnál és elfelejtem a fürdőbe vinni a pizsama nadrágomat. Ez totál ciki.
Többet ide se kell jönnöm. Még szerencse, hogy Nico szülei nem láttak meg. Legalábbis remélem.
-      Itt is vagyok. Héé! Ne emészd már magad. Emberek vagyunk mind. - ült mellém az ágyra.
-      Tiszta gáz vagyok.
-      Nem vagy te gáz, fejezd már be. - ölelt át.
-      Biztos?
-      Igen, egészen biztos.
Rám mosolygott. Láttam rajta, hogy valami nagyon kikívánkozik belőle.
-     Angie..Én szeretlek Téged.
-     Nico...Én is szeretlek Téged.
-     De én tényleg szeretlek..mármint úgy értem hogy... - elpirult. Tudtam.
-     Ne mondj semmit. Értem én. És azt hiszem, hogy én is.
-     Tényleg? Azt hittem, hogy Seb..
-     Én is, de...Seb valahogy..nem az én világom. Ezt bebizonyította a legutóbbi húzásával, aminek következtében nemcsak Ő, de én is "bajba" kerülhetek. És azt hiszem, hogy iránta csak szimpla rajongást érzek, de irántad..valami egészen mást. Szavakkal ki sem tudom fejezni..
-     Szeretlek, amióta csak megláttalak.
-     Azért az vicces, hogy két éve "kerülgettük" egymást.
-     Pedig ott voltunk egymást orra előtt.
-     Igen.
-     Biztos, hogy nem akarsz az én ágyamban aludni?
-     Biztos. De te aludhatnál az enyémben.
-     Meggondolandó..de..
-     Kicsit még korai lenne..
-     Bár nem értem, hogy 2 év után mire várunk..
-     Én sem..
-     Akkor?
-     Rendben.
-     De az én ágyamban aludjunk, mert az kényelmesebb. És egy kicsivel nagyobb is. :)
-     Legyen ahogy akarod. :) Ugye a szüleid reggel azért nem fognak bejönni, mert az egy kicsit ciki lenne?
-     Nem vagyok már kisgyerek, hogy be kelljen hozzám nézegetni. Szóval nyugi, nem fognak. :)
-     Akkor jó. :)

Átmentünk Nico ágyába. Tényleg kényelmesebb volt, mint az enyém.

-    Hová mész?
-    Ki kell mennem a mosdóba, de sietek vissza.
-    Oké.

Gyorsan kiosontam, nehogy felébredjenek Nico szülei. Említettem már, hogy a fürdőszobájuk is első osztályú. Hatalmas tükör, óriási kád, ilyesmik...na de mindegy is. Ez most nem fontos.

5 perccel később már vissza is értem Nico szobájába.
-    Mi tartott ennyi ideig?
-    5 perc volt az egész. Nehogy azt mondd, hogy sok volt! - húztam fel a szemöldököm.
-    Jól van, nem számít, csak bújj már ide!
Nem szóltam semmit, csak bebújtam Nico mellé, a takaró alá.
-    Jó éjszakat Nico! :)
-    Jó éjt Angiem! :)