-
Mi történt?
-
Kicsim, te ébren vagy?
-
Erre a hatalmas nagy koppanásra ki ne ébredne
fel?
-
Megnézem mi történt. – ajánlotta fel
Georgina.
-
Nézd meg! Rossz érzésem van. Bár rosszak a
megérzéseim.
-
Nyugi kicsim, nincs semmi baj.
Nagyon rossz érzésem volt. Éreztem, hogy valami szörnyű
történt.
-
Angie! Nico!
-
Mi van Nicoval? – nem kedveltem Nicot, de
nagyon megrémültem.
-
Lezuhant..
-
Honnan?
-
Az emeletről.
-
Mi?:O
-
Jó, nyugi. Lemegyek hozzá.
-
Veled megyek.
-
Kicsim pihenned kell! Nem szabad felizgatnod
magad. Majd lemegyek én.
Nagyon féltem. Rettenetesen. Féltem, hogy Niconak valami
baja lesz.
Fél óra után még nem jöttek vissza Sebék. Tudtam, hogy
nagy a baj. Tehetetlen voltam. A sírás közelében jártam.
-
Na? Mi van vele?
-
Most vitte el a mentő. Egyelőre nem tudok
semmi konkrétat.
-
Jajj Seb!
-
Jajj édes, ne sírj, kérlek!
-
Nem megy, már nem bírom tovább.
-
Figyelj! Ha meg lehet majd látogatni, ígérem,
hogy beviszlek, de most annyit tehetünk hogy várunk és imádkozunk. A mentősök
megígérték, hogy tájékoztatnak majd Nico állapotáról.
-
Seb, ugye nem lesz semmi baj!
-
Nem lesz semmi baj.:)
-
Tuti?
-
Tuti.:)
-
Georgina hol van?
-
Bement Jenshez. Azt mondta beszél vele, aztán
jön vissza.,
Fél óra után ismét elaludtam. Álmomban Nicoval táncoltam
egy hatalmas kastélyban. Én estélyi ruhában voltam, Ő meg öltönyben. Aztán egy
gonosz szörny elragadta tőlem és nem tehettem semmit. Sírva ébredtem fel.
-
Édes! Mi történt?
-
Rosszat álmodtam.
-
Akarsz róla beszélni?
-
Nem.
-
Rendben.
Indulnom kell. Georgina itt marad veled. Vigyázz magadra!:)
-
Majd nézlek a tévében és ígérem pihenek.:)
Alig, hogy Seb elment, Georgina vissza is jött.
Az órák csak teltek és teltek, de semmi hír nem érkezett
Nicoról, én pedig már nem tudtam aludni. Kínunkban elkezdtünk malmozni, persze
folyton kikaptam, mert képtelen voltam koncentrálni, na meg a malom tudásom sem
mondható erősnek.
-
Hé, csajszi, ne emészd már magad!
-
Félek..
-
Ne félj, nem lesz semmi baj.
Fél órával később hívott Seb.
-
Édes! Telefonáltak a kórházból.
-
Igen, és?
-
Egy ideig nem versenyezhet, de szerencséje
volt, csak kisebb sérüléseket szerzett. Pár napra bent tartják, aztán
hazamehet. Sokat kell pihennie. Szerencséje van, hogy ennyivel megúszta.
-
Húú.. – hatalmas kő esett le a szívemről.
-
Gondoltam szólok, hogy ne izguld halálra
magad.
-
Köszönöm. És gratulálok!
-
Köszönöm. Holnap érted versenyzek majd. Ja,
és ne várj vissza! Későn érek haza. Pihenj!
-
Meglesz.
-
Szeretlek, vigyázz magadra! ♥
-
Én is szeretlek! ♥
-
Na?
-
Csak kisebb
sérülései vannak, sokat kell pihennie.
-
Na látod, mondtam
én, hogy nem lesz semmi baja.
-
De te sem tudhattad biztosan.
-
Nincs semmi baja, kész, pont.
-
Jó, oké. Most egy kicsit pihenek, ha nem baj.
-
Nem ártana, felizgattad magad.
Este fél 7 felé felébredtem.
-
Ang, gyere vacsorázni!
-
Nem vagyok éhes.
-
Mi a baj?
-
Nem tudom…
-
Ez ijesztő…
-
Az…
Tommi átjött, hogy megnézze hogy
vagyok. Tommi sem ment ki, hiszen mint tudjuk, neki is sokat kell pihennie.
-
Na hogy vagyunk, hogy vagyunk?
-
Jól, de furán.
-
Ezt hogy érted?
-
Semmi étvágyam nincsen.
-
Ez érdekes.
-
Beszélhetünk komolyan?
-
Persze.
1,5 órán keresztül
beszélgettünk és Tommi sejtése bebizonyosodott. Ezek után Tommi visszament
pihenni Ő is és én is úgy döntöttem, visszafekszem aludni…
Hajnali 1 körül
újra felébredtem. Seb akkor ért haza.
-
Georgina! Minden rendben Angie-vel?
-
Hát…nem akart vacsorázni…nem tudom mi lehet a
baja.
-
Nem fogyózik?
-
Nem tudok róla. De Ő akkor is enne fél 7-kor ha
fogyózna.
-
Akkor nem tudom…fura.
-
Nekem mondod?
-
Már jó ideje ismerem. Nekem valami itt nagyon
gyanús. Na de feküdj le4 Holnap nehéz napod lesz!
-
Rendben, jó éjszakát.
-
Jó éjt!
Reggel Seb előbb ébredt fel és
meg akart lepni egy finom reggelivel, de ahogy beért a szobába, olyat hallott,
amit nem kellett volna. Ahogy ébredeztem, ezek a szavak csúsztak ki a számon:
-
Nico! Szeretlek…
