30. rész - Kipp-kopp

..megcsókolt volna, ha Seb nem lép közbe.

-          Nico! Mit művelsz?

-          Bocs…csak megbotlottam.

-          Aha. Angie, menjünk!

-          Menjünk! Gyorsan!

-          Várjatok! Seb, beszéljünk!

-          Miről Nico? Arról, hogy el akarod lopni a barátnőmet?

-          Igen. Én sajnálom. De olyan gyönyörű és okos és őszinte…

-          Jobb lenne, ha nem találkoznátok.

-          Seb, akkor nem szabad veled járkálnom a futamokra.

-          Miért nem?

-          Mert ha akarjuk, ha nem, nagy rá az esély, hogy találkozunk.

-          Akkor csak egy megoldás van. Nico! Ha meglátod Angiet azonnal elmész onnan! Angie! Ugyanez vonatkozik rád is. Ez így elfogadható?

-          Igen. Tökéletes lesz. Angie?

-          Nekem is tökéletes. És Nico…többé nem akarlak látni..

-          Gyere Ang, menjünk! Sziasztok!

Ahogy mentünk hazafelé Tommi felhozta újra a  Nicos témát.

-          Ang, miért utálod annyira Nicot?

-          Mert bántotta Sebet és Kimit és mert kikezdett vele. Tudod a németekben van egyféle ellenszenvesség.

-          Hé, köszi!

-          Bocs Seb! Tudod…a kivétel erősíti a szabályt.

Végre visszaértünk a szállodába. Ahogy beértünk Georginát pillantottam meg a padlón és keservesen sírt.

-          Georgina! Mi történt veled?

-          Jens!

-          Mi a baj?

-          Összevesztünk.

-          Jajj. Beszéljek vele?

-          Ne! Kérlek ne!

-          Rendben. Gyere velem, felmegyünk a szobába. Ma nem maradnál nálam?

-          Csak ha lehet.

-          Seb, ma nem aludnál Tommival? Kéne Georginának egy kis lelki támasz.

-          De, persze.

-          Köszönöm Seb. – adtam puszit a szájára.

-          Érted bármit.

Felmentünk a szobámba, de olyan emberbe futottunk bele, akibe nem kellett volna.

-          Georgina, forduljunk vissza!

-          Miért?

-          Nicoval kerülnünk kell egymást! Takarj, kérlek!

-          Rendben.

-          Köszönöm.

-          Itt jön Jens.

-          Sziasztok!

-          Helló Jens! Beszélhetnénk?

-          Hallgatlak!

-          Georgina, menj be a szobámba! Mindjárt jövök. Most az egyszer kérlek, hallgass rám!

-          Rendben.

-          Jenson, min vesztetek össze?

-          Georgina folyton hisztizik.

-          Attól még nem kell szidni!

-          Jól van na. Nagyon bírom Georginát. Nem szeretném, ha emiatt megszakadna a barátságunk.

-          Akkor kérj tőle bocsánatot!

-          Rendben.

Amíg Jenson Georginával beszélt, én a  folyósón sétálgattam.

-          Na, mi a helyzet?

-          Most beszélnek. Hogy érzed magad?

-          Jól.

-          Teljesen fel fogsz épülni?

-          Elméletileg igen. De addig kell egy helyettes. Jake-kel mi a helyzet?

-          Kikezdett velem és megütötte Sebet. Kirúgták.
     - Hihetetlen. Akkor újat kell választanotok.

-          Holnap tartunk egy válogatást. Nem maradnál itt segíteni? Végülis, hárman könnyebben döntünk, mint ketten.

-          De, szívesen. J

-          Most jobb lenne, ha lepihennél. Amúgy sem lenne szabad mászkálnod.

-          Rendben. De akkor Georginával alszol?

-          Nemsokára kiderül majd. Ne aggódj, Seb mellett lehet aludni.

-          Én ne tudnám?:D Majdnem minden nap Sebbel vagyok.

-          Tudom, tudom. Na jó éjszakát.

-          Szép álmokat, Ang! – megeresztett egy édes mosolyt, majd bevonult a szobájába.

15 perccel később Georgina jött ki a szobából.

-          Na?

-          Kibékültünk, de ma még nem akarok egyedül maradni. Hiányzik a társaságod. Mostanában mindig Sebbel vagy.

-          Rendben. akkor elköszönök Sebtől és jövök is.

-          Köszönöm!:)

-          Barátok vagyunk, nem?:)

-          De igen, abszolút.:)

-          Holnap reggel találkozunk! – adtam puszit a szájára.

-          Szeretlek!

-          Én is téged!

Eszembe jutott Nico.  Vajon hogy érezheti most magát?Nem mintha érdekelne. Hülye, bunkó.

-          Minden oké?

-          Aha, persze.

-          Ki vele Angie, mi aggaszt? Túlságosan ismerlek ahhoz, hogy ezt bevegyem.

-          Nico. Bekavart.

-          Tetszik neked?

-          Jajj, dehogy. Akkora egy bunkó.

-          Biztos?

-          Igen. Későre jár.

-          Igen. Mehetek én előbb zuhanyozni?

-          Persze. csak siess!:)

-          Rendben.:)

Amíg Georgina zuhanyozott, kaptam egy SMS-t egy ismeretlen számról:

„Kérlek, bocsáss meg! Nem akartam bajt okozni, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni.:(”

Visszaírtam neki:

„Nem érdekes, csak felejtsük el egymást és ne találkozzunk!”

-          Mi az? Mi történt?

-          Nico írt.

-          És?

-          Visszaírtam neki.

-          Mutasd! Hmm…

-          Nem szeretem és ez még kedves is volt részemről.

-          Hát…

-          Megyek zuhanyozni.

-          Oké.

A zuhany alatt végig azon gondolkodtam, hogy hogy szerethetett belém ilyen hirtelen Nico. Annyira elbambultam, hogy beütöttem a fejemet a zuhanyrózsába.

-          Áú!

-          Angie! Minden oké?

-          Aha.

-          Mit csináltál?

-          Csak bevágtam a fejemet. Mindjárt megyek.

-          Rendben.

20 perc után Georgina bejött a fürdőbe.

-          Angie! Mi történt veled?

-          Csak fáj a fejem.

-          Te jó ég! Ezt azonnal látnia kell egy orvosnak.

10 perc múlva már itt is volt az orvos.

-          A kisasszony rendesen beverte a fejét. Pihenjen sokat.

-          A futamra már kimehetek?

-          Nem, nem hiszem. Bár majd meglátjuk. Holnap visszajövök és újra megvizsgálom.

-          Köszönjük doktor úr. Viszlát!

-          Viszlát!

5 perccel később már ágyban voltam és aludtam.

Reggel 7-kor már ébren voltam. Meglepődtem, mert Georgina is.

-          Jó reggelt!

-          Jó reggelt! Jobban vagy már?

-          Igen, valamivel.

-          Ugye tudod, hogy ma még nem mehetsz sehová?

-          Igen, tudom. Seb tudja már?

-          Volt itt éjjel. aggódik miattad. Azt mondta, hogy reggel majd benéz. De te csak pihenj.

-          Rendben.

9 óra környékén valaki kopogtatott.

-          Angie hogy van?

-          Honnan tudsz te erről?

-          Seb mondta.

-          Mikor?

-          Összefutottunk. Megkérdeztem, hogy mi aggasztja és elmondta, hogy Angie beütötte a fejét. Láthatom?

-          Gyere, nézd meg!

-          Olyan édes, amikor alszik.:)

-          Ennyire tetszik?

-          Igen, nagyon.:) Adhatok neki egy puszit?

-          Csak igyekezz!

-          Szépségem. -  gyengéd puszit adott az arcomra.

Seb éppen ekkor lépett be a szobába.

-          Te meg mit keresel itt?

-          Seb, én engedtem be.

-          És miért?

-          Megsajnáltam. Csak egy puszit adott Angie-nek.

-          És ha be akart volna feküdni Angie mellé, akkor azt is megengeded neki?

-          Seb, ne fújd már fel! Csak egy puszit adott neki.

-          Tűnj el innen! Most azonnal!

-          Seb! Kérlek!

-          Nem. Georgina én ezt nem tűröm el. Angie se szeretné, ha itt lenne.

-          Hagyd Georgina! Elmegyek. – szegény Nico olyan bánatos volt. Még szerencse, hogy aludtam és nem láttam ezt a jelenetet.

A következő pillanatban akkora koppanás hallatszott a folyosóról, hogy még én is felriadtam… 

29. rész - Az ünnepség és a visszatérés

         Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok és köszönöm a sok látogatót! :)

     - Igen?

Mélyen a szemembe nézett és ezt mondta:

-          Olyan gyönyörű vagy. – már csak pár cm-re volt tőlem.

-          Nico, állj le! Bree, segíts!

-          Nico, hagyd abba!

-          Jól van, jól van.

-          Nico, mi lelt téged?

-          Semmi. Csak tetszel, ennyi az egész.

-          De nekem pasim van.  De ha nem lenne, akkor sem csókolnálak meg. Sajnálom..

-          Hát jó…

-          Mennem kell…majd találkozunk. Sziasztok!

Ahogy mentem vissza Seb boxához, a könnyeimmel küszködtem. Nagyon megbántottam Nicot, de tudtam, hogy jól döntöttem, hogy eljöttem és megmondtam neki az igazat.

-          Kicsim, baj van?

-          Nem, nincs baj.

-          Kérlek, mondd el!

-          Nico…

-          Mi van vele?

-          Azt inkább hagyjuk. Legyen annyi elég, hogy nem komplett.

-          Rendben. Mehetünk?

-          Igen. Siessünk!

-          Rendben.:)

Egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon mit képzelhet magáról Nico. Jól tudja, hogy én csak Sebet szeretem és senki mást.

-          Mind gondolkozol annyit?:)

-          Még mindig Nicon.

-          Na ki vele. Mi történt?

-          Tegnap éjjel nem WC-n voltam.

-          Akkor?

-          Nico keresett. Bevallotta, hogy tetszem neki.

-          És ezt eddig miért nem mondtad el?

-          Féltem, hogy megharagudnál rám, vagy bántanád Nicot.

-          De butus vagy.:) Soha nem tennék ilyet.:)

-          Akkor nem haragszol?

-          Dehogy.:) – megállt egy pillanatra, hogy puszit nyomhasson az arcomra.

-          Seb…jó, hogy nem az út közepén állsz meg.:D

-          Forma-1-es pilóta vagyok, nem hülye.

-          Szerintem a kettő nem zárja ki egymást.:P

-          Ezért még kapsz.:P De most sietnünk kell.

Fél órával később…

-          Nincs egy normális ruha sem…

-          Ang, még csak az első helye vagyunk.

-          Tudom, de sietnünk kell.

Bejártunk vagy 10 üzletet, de egy normális ruhát sem találtunk.

-          Na jó, feladom…-abban a pillanatban megpillantottam a kirakatban egy gyönyörű ruhát, amelyhez foghatót soha életemben nem láttam. – Seb, ez kell nekem!

-          Gyere, próbáljuk fel.

A ruha tökéletesen passzolt és az ára is tökéletes volt. Jó drága volt.

-          Seb…ez nagyon drága.

-          Neked bármit.

-          Nem akarok visszaélni a pénzeddel.

-          Tudom, hogy sosem tennél ilyet.:)

Miután kifizette a ruhát, rohantunk vissza öltözni, mert már csak egy óránk volt Christian ünnepségéig. Nagyon izgultam, mert nem voltam még ilyen rendezvényen és nem tudtam, hogy hogyan is kell viselkedni.

-          Nyugi, nem lesz semmi baj. - nyugtatgatott Seb.

Éppen a ruhámat vettem fel, amikor kopogtattak az ajtón.

-          Te itt? Hogy kerülsz ide?

-          Már nagyon hiányoztatok. – ölelt át. – Hol van Seb?

-          Öltözik. Nemsokára jön.

-          Haver? Te itt?

-          Hiányoztatok, gondoltam benézek.

-          Hogy tudtál eljönni?

-          Egy kis furfanggal.

-          Olyan jó, hogy itt vagy. Meddig maradsz?

-          Hát…holnap még biztosan itt leszek, hiszen Christian ünnepségét nem lehet kihagyni.

-          Akkor jössz velünk?

-          Igen.

-          De jó!!:) – borultam a nyakába.

-          Csak óvatosan, még nem vagyok 100%-os.

-          Bocsánat.

-          Semmi baj.:)

Lassan muszáj volt elindulnunk. Útközben Seb nyugtatgatott, hogy nem lesz semmi baj, de az idegességem csak nem múlott el.

Ahogy kiléptünk az autóból, tudtam, hogy én abszolút nem illek ide. Mindenki tökéletes volt, csak én éreztem magam tökéletlennek és különcnek.

-          Mi a baj, Ang?

-          Én nem illek ide, jobb ha elmegyek.

-          Nem Ang, maradnod kell, bátorság.:) Mi majd vigyázunk rád.:)

-          Rendben. Köszönöm.

-          Ugyan.:)

Beléptünk az óriási teremben.

-          Seb, kamerák!

-          Csak nyugi, viselkedj természetesen!

-          Sebastian! feltehetnénk neked néhány kérdést? – a riporterek csak özönlöttek.

-          Csak gyorsan.

-          Ez a hölgy a barátnőd?

-          Igen, Ő az én gyönyörű barátnőm.:)

-          És mióta vagytok együtt?

      

       Riporterek…-.-” Mindig mindenbe belekukacoskodnak.

-          Bocsánat, most mennünk kell. – hárított Seb.

-          Köszönöm Seb, ez életmentő volt. Már nem bírtam volna sokáig.

-          Hidd el, nekem is nagyon kellemetlen volt. Pedig én már megszoktam ezeket.

-          Akkor én mit mondjak?

-          Srácok! Kezdődik!

Christian lett az év csapatfőnöke. Nagyon boldog voltam és büszke, hogy a szerelmemnek van a legjobb csapatfőnöke a világon. 5 perccel később lehervadt a mosoly az arcomról. Nicot pillantottam meg a szemben lévő oldalon. Bárcsak azt mondhatnám, hogy nem vett észre! Ahogy észrevett, követni kezdett a tekintetével. Nagyon idegesített, de nem tudtam ellene tenni semmit.

Az ünnepség után sajnos odajött hozzánk.

-          Sziasztok fiúk! Hölgyem! Ma igazán csinos.

-          Köszönöm.  – na, már csak ez hiányzott. -.-”

-          Táncolunk?

-          Igen.  De ha a lábadra lépek, ne lepődj meg.

-          Nálam nem táncolhatsz rosszabban.

Seb nem táncolt rosszul. Sőt, fantasztikus volt a mozgása. Szerencsére én sem léptem a lábára.

-          Na, hogy is volt az a lábadra lépek dolog?

-          Meg ne szólalj, te is jól táncolsz.  Amúgy…ennyire nem bírod Nicot?

-          Hát nem. Senki nem szidhatja Kimit és téged következmény nélkül.

-          Ne foglalkozz vele, én már el is felejtettem.:)

-          Elkérhetem a kisasszonyt?

-          Persze. – adott át Seb.

-          Seb!

-          Pihenek egy kicsit, mindjárt jövök vissza.

-          5 percre az enyém vagy.

-          Nagyon…örülök.

-          Ne aggódj, nem lépek a lábadra!

El kell ismernem Nico is jól táncolt. Csak…nem bírtam, nagyon nem. Volt benne valami ellenséges és taszító.

-          Min gondolkozol?

-          Csak meglepődtem, hogy ilyen jól táncolsz.

-          Nem csak táncolni tudok ám. – azzal közelebb hajolt és..

A ruhám és a cipőm:

28. rész - Na de Nico..

 Hát te? Mit keresel itt?

-          Beszélni szeretnék veled.

-          Ilyenkor?

-          Nem szeretném, ha tudnának róla.

-          Jaj Nico, szégyelled, ha velem kell mutatkoznod?

-          Nem dehogyis, csak ha egyszer veled látnak, akkor elindul egy pletykaáradat, amiből az életben nem kerülünk ki.

-          Hallgatlak.

-          Szóval…mondanom kell valamit, de kérlek ne kezelj emiatt másképp!

-          Nico, mondd már! Ne idegesíts fel!

-          Szóval, az van hogy…tetszel.

-          :) Nézd… te is nagyon aranyos vagy, de én Sebbel járok. De ha benne vagy, lehetünk barátok.

-          Naná, hogy benne vagyok. Holnap látlak?

-          Ha akarsz. Szabadedzések között illetve után találkozhatunk.

-          Akkor találkozzunk fél 5-kor a boxom előtt.

-          Rendben.

-          El ne késs!

-          Nem fogok. Jó éjszakát!

-          Jó éjt!:)

Ennél nagyobb hülyét még  életemben nem láttam. Hajnali háromkor idejönni. Ez nem normális dolog. Ehhez vagy nagyon hülyének, vagy nagyon szerelmesnek, vagy éppen részegnek kell lennie. Két dologban voltam teljesen biztos: Nico nem ivott semmit és abban is biztos voltam, hogy nem hülye. Na de hogy szerelmes legyen? Ez is elég abszurd. Hisz alig ismer pár órája. Na jó..maradjunk annyiban, hogy valami nem oké nála belül.

Ahogy visszafeküdtem Seb mellé, felszisszent.

-          Merre jártál hajnali 3-kor?

-          Csak WC-n voltam, aludj tovább!

-          Rendben van. – nem telt bele fél perc, már ott szuszogott mellettem. Nagyon édes volt, mint egy angyalka.

Reggel 9-kor arra ébredtem, hogy Seb veszekedik valakivel.

-          Nem Ed, nem jöhetsz vissza, ezt egyszer már eljátszottuk! – ennyire emlékszem, többre nem mert bementem a fürdőbe. Ahogy öltözködtem, azt vettem észre, hogy valaki átkarolja a derekamat.

-          Jó reggelt szépségem!

-          Jó reggelt, Seb! Kivel beszéltél?

-          Csak Eddel, Jake mellett még Ő pályázott a pót személyi edző állásra, de csúnyán beégett.

-          És így került Jake melléd.

-          Na igen, de utólag kiderült, hogy Jake tett neki keresztbe.

-          És miért nem rúgtad ki?

-          A legjobb barátom volt. De most hogy ezt tette velem, nagyon félnék, ha csinálna veled valamit, ezért kellett kirúgnom.

-          És most  miért nem  veszed fel Edet?

-          Azért, mert szeretnéd egy teljesen új embert magam mellé.

-          Mikor kezdjük a válogatást?

-          Holnap este, ha neked jó.

-          Nekem jó. De végülis…nekem nem muszáj ott lennem, hisz neked kell új edző, nem nekem.

-          Igen, ez így van, de szeretném, ha olyan edzőm lenne, akit te is kedvelsz és nem piszkálgat folyton.

-          Édes vagy, Seb.:)

-          Siessünk, mert elkésünk!

Gyorsan magamra kaptam valamit és már indultunk is ki a pályára. Ott gyorsan megreggeliztünk, aztán már kezdődött is az első szabadedzés. Seb nagyon ügyes volt, harmadikként fejezte be az edzést, csak sajnos amíg kint volt a pályán, addig halálra idegesített az egyik szerelője a hülye kérdéseivel.

-          Ang! Mi a baj?

-          Semmi bajom.

-          Látom, kérlek, mondd el!

-           Edward halálra idegesített a hülye kérdéseivel.

-          Jaj!:D Szegény. Én…tényleg nagyon sajnállak..:D

-          Most kiröhögsz? Na kösz…

-          Bocs, de…Edward mindig is ilyen volt…Őt így kell elfogadni. A hülyeségeivel együtt. Amúgy nagy arc ám. Jók a poénjai. Csak tudni kell értékelni őket.

-          Hát…remélem, hogy egy ideig most nem beszélünk.

-          Megértelek…először én is így éreztem, de már úgy hozzászoktam, hogy szinte fel se tűnik. Na gyere, sétáljunk egyet!

Nem volt ellenemre a séta, de a fotósok annál inkább. Szinte özönlöttek a boxutcában. Szerencsére Sebnek volt annyi esze, hogy álcázott minket.  

-          Na…most mit tervezel?

-          Csak gyere, keresünk egy eldugott helyet, ahol kettesben lehetünk.

Gyalogoltunk vagy fél órát, mire kiértünk arra a mezőre, ahol tegnap is jártunk.

-          Te mindig tudod, hova kell vinned – nyomtam puszit a szájára.

-          Egy icipicit azért ismerlek- viszonozta a puszimat egy hatalmas csókkal.

-          Szeretlek. ♥

-          Én is téged. ♥

-          Bárcsak itt maradhatnánk örökre.

-          Én is így érzek, se sajnos nem tehetjük. Jobb lesz ha visszamegyünk, mert a többiek már el se tudják képzelni, hogy hol lehetünk.

-          Rendben, menjünk vissza.

Ahogy lépkedtünk visszafelé, Seb fejéről leesett a sapka.

-          Na most aztán futás! – ahogy rohantunk végig  a boksz utcában, megbotlottam és hasra estem.

-          Jól vagy? – segített fel Seb.

-          Nem. Ez holnapra már címlapon lesz.

-          Megkérem Brittát, hogy intézze el.

-          Köszönöm.

-          -Angie! Mi történt veled?

-          Ne is kérdezd Christian.

-          Kicsit elesett.

-          Kicsit? Akkorát hasaltam, mint az állat.

-          Mondtam már, hogy Britta elintézi.

-          Ez így van. Srácok. Nincs kedvetek ma eljönni velem egy rendezvényre?

-          Mifélére?

-          Egy olyanra, amin kitüntetést kapok.

-          Ang?

-           Nagyon szívesen. Ki kell öltözni?

-          Igen.

-          Akkor nem fog menni. Nincs elegáns ruhám.

-          Majd veszünk.

-          Seb, ilyet igazán nem kérhetek tőled.

-          Ez hozzátartozik ahhoz, hogy járunk. Szabadedzés után mehetünk is.

-          Rendben..jaj, nem jó.

-          Miért?

-          Fél ötkor találkozom Nicoval.

-          Nicoval? Mióta vagy te jóban Nicoval?

-          Tegnap óta. 

-          Akkor. Fél 6-kor indulunk vissza. Megfelel?

-          Tökéltesen. Christian! Mikor kezdődik a rendezvény?

-          Este 8-kor.

-          Rendben. Elmegyünk.

-          Köszönöm.:)

-          Van még öt percünk.

-          Öltözz be! Majd szabadedzés után találkozunk.

-          Igen. Majd sétálunk még.:)

-          Rendben.

Ez a másfél óra nagyon nehezen telt el. Nem tudtam magammal mit kezdeni. Még Edward sem jött oda hozzám idegesíteni. Egész végig azon gondolkodtam, amit Nico mondott. Nem értettem, hogy miért van ez. Hiszen csak egy átlagos lány vagyok, egy cseppet sem átlagos pasi mellett. De az most mellékes. Hiszen Niconak nem hinném, hogy Seb miatt tetszem.

Pontban fél 4-kor Seb kiszállt az autóból. Ezúttal Ő nyert, bár nem volt túl jó a kedve.

-          Mi a baj, Seb?

-          Semmi bajom, nyertem, mi lenne a bajom?

-          Csak olyan kedvetlennek tűnsz. – Sebről tudni illik, hogy állandóan mosolyog. Még akkor is ha bántja valami. De ha nem teszi ezt, akkor igen nagy a baj.

-          Semmi bajom. Csak fáradt vagyok, ennyi az egész. Amúgy… mikor is beszéltétek meg Nicoval, hogy találkoztok?

-          Még tegnap.

-          Á, értem. Siess majd vissza.

-          Ahogy tudok, jövök.

-          Rendben.

-          Gyere velem! Visszamegyünk egy tisztásra.

-          Csak akkor ha ezúttal esek hasra.

-          Viszlek ölben.:D

-          De bolond vagy. Csak ne kelljen futni.

-          Majd igyekszem nem leejteni a sapkámat.

-          Tudod mi? Már olyan mindegy. Már úgyis lefényképeztek. Tök mindegy, hogy álcázva látnak, vagy sem. Legalább lesz rólam normális kép is.

-          Ahogy gondolod. De siessünk, mert mindjárt jöhetünk vissza.

Futottunk, de ezúttal nem sikerült hasra esnem.

-          Csak nem elfáradtál?

-          De igen.

-          Akkor jobb lesz ha lefekszel?

-          Mit csinálsz?

-          Majd megtudod. – lefeküdt a fűbe és magára húzott.

-          Seb! Itt bárki megláthat.

-          Dehogy. Ez a hely el van rejtve.

-          És ha követtek.

-          Az ki van zárva.

-          Miért vagy benne annyira biztos?

-          Nem hinném, hogy dombot másznának, főleg nem futva. Szóval nyugi, rajtunk kívül nincs itt senki.

-          Jól van, elhiszem.:)

-          Egyéb probléma?

-          Nincs.
   
      Körülbelül fél órát feküdtünk a tisztáson, aztán muszáj volt visszaindulni, ha vissza akartam élni fél 5-re Nicohoz. A fotósok persze most sem kíméltek, de már nem érdekeltek. Bár érdekes lesz, hogy Seb boxától átklattyogok Nicohoz. Na mindegy.
 
      Potban fél 5-kor ott álltam Nico boxa előtt.

-          Ezt a pontosságot.:) Kösz, hogy eljöttél.:)

-          Mit szerettél volna?

-          Csak beszélgetni. Gyere, csatlakozz hozzánk?

-          Hozzánk?

-          Michaelhez és Breehez.

-          Rendben. Csak még egy apróság. Fél 6-ig érek csak rá.

-          Rendben.

Nico idegesítően tudott nézni. Alapból nem szeretem ha néznek, főleg ha már így és főleg, ha olyan személy aki frusztráló.

-          Bree! Beszélhetnénék? Négyszemközt.

-          Persze. Hallgatlak.

-          Nico kezdd nagyon idegesíteni. Tegnap hajnali 3-kor meglátogatott, hogy közölje velem, hogy tetszem neki. Most szerinted?

-          Nem mondod? Hűha…

-          Bree! Én Sebbel járok.

-          Tudom én azt. De ez tök vicces.:D

-          Na ja…főleg, hogy Seb felébred és alig tudtam neki valamit kitalálni, hogy mit csinálok hajnali 3-kor. És most is hazudnom kellett neki, hogy mikor beszéltem meg Nicoval a talit.

-          Hát…

-          Na, menjünk vissza, Nico bár biztosan epekedve vár vissza…-.-”

-          Na fogd már fel ilyen tragikusan. Flörtölni flörtölhetsz vele.

-          Te megbuggyantál. Akkor se kezdenék ki vele, ha Ő lenne az utolsó pasi a földön.

-          Na…ennyire nem bírod.

-          Azt sosem fogo elfelejteni, hogy bántotta Sebet és Kimit is. Egyáltalán mire vág fel? Nem ért el még semmit, Az égvilágon semmit. Michael már legalább ért el valamit. ár Ő nem kritizál és nem vág fel semmivel.

-          Nem mondod, hogy Schumimat jobban bírod, mint Nicot?

-          De, akár.

-          De azért ezt Nico ne tudja meg!

-          Nem fogja.

-          Na menjünk vissza!

-          Menjünk!

-          Na mi a helyzet hölgyek?

-          Mi lenne? Kicsit beszélgettünk.

-          Angie!

-          Igen, Nico?
-          Csak azt akartam mondani, hogy..