- Én is..hiányoztál..
- Te is nekem..
Egyikünk sem tudott igazán érdemleges dolgot mondani, inkább csak néztük egymást. Nico törte meg a csendet.
- Felmehetnénk a szobánkba. Ott mégiscsak jobb lenne tárgyalni, mint itt, ahol bárki megláthat.
- Igaz..
Visszamentünk a szobába megbeszélni a dolgainkat, addig Nico magunkra hagyott minket. Leültem azágyra, Jeremy pedig a bal oldalamra telepedett.
- Mióta tudod?
- Nem régóta. Aznap, amikor találkoztam veletek és elmondtam anyunak, utána telefonált egyet, aztán elmondta. Teljesen ledöbbentem. Nem értettem, hogy miért nem volt képes eddig ezt elmondani nekem.
- Én is így voltam vele. De én csak ma reggel tudtam meg, amikor anyu elmondta reggeli után.
- Neked is mesélte, hogy kiskorunkban együtt játszottunk?
- Igen és semmit nem tudtunk arról, hogy kik is vagyunk. Csak két gyerek voltunk, két jó barát, akik játszanak egymással.
- Már akkor is tetszettél.
- Te is nekem. Emlékszel? Mindig megvédtél, amikor bántani akartak.
- Igen, emlékszem.
- Fura, hogy testvérek vagyunk.
- Igen..szeretlek Angie!
- Én is téged Jeremy! - öleltem meg.
- Ígérem, hogy jó testvéred leszek és megpróbálom bepótolni az időt, amit külön töltöttünk.
- Az nagyon jó lenne. Mondjuk kezdetnek kijöhetnél a futamokra.
- Igen, de úgy tűnik, hogy Fernandotól már nem nagyon kell autogramot kérnem, hiszen az unokatestvérem.
- Hát igen. De Nicotól sem.
- Tényleg..ti most jártok?
- Igen. :)
- Jól jártál vele. Nagyon jó barát és hatalmas szíve van.
- Tudom. És van benne egy kis őrültség is, ami mindig jó.
- Hát igen. Lökött egy srác, de szerethető.
- Igen.
- Én ugye apura ütöttem?
- Igen, apura ütöttél. Neki van barna szeme és barna haja. Bár nem ilyen hosszú és nem így hordja. Én pedig anyura ütöttem a szőke hajammal és kék szememmel.
- Igen.
Mecsörrent a telefonom. Egy idegen szám volt az.
- Igen?
- Szia, Angel! Seb vagyok, beszélhetnénk?
- Nekünk nincs miről beszélnünk.
- Kérlek, csak öt perc lenne az egész.
- Rendben. Hol és mikor?
- 1 óra múlva a hotel előtt?
- Oké, szia.
- Szia.
Sóhajtttam egy hatalmasat.
- Mi a baj?
- Tudod Jer...én Sebastianba voltam beleesve, Nico pedig a legjobb barátom volt. Már két éve. De Seb
csinált valamit, amit én nem akartam.
- Mit csinált? Bántott téged?
- Nem. Csak odarángatott a csoportképhez az akaratom ellenére. Én meg nem akartam azt, hogy emiatt címlapon legyek és Sebet és engem ellepjenek a fotósok. Na jó..Sebet így is ellepik a fotósok, de rólam mindig minden figyelem elterelődött, mert Alo barátnője itt volt.
- Ó, értem. És nem nézted a címlapokat? Tényleg címlapra kerültél?
- Nem tudom, nem néztem. Bakker.. talán Seb megnézte, hogy tényleg címlapon vagyunk-e. 1 óra múlva kiderül.
- Találkoztok?
- Aha. Öt percet adok neki, annyit még megérdemel. Hátha talál valami magyarázatot.
- Itt leszek melletted, ha valami lenne.
- Aranyos vagy, de nem aggódj, nem lesz semmi baj. Mondjuk azért bemutatlak neki. Csak nem hiszem,
hogy berezelne tőled. Ahhoz túl jóképű vagy.
- Jóképű, de veszélyes. De csak arra, aki bánt, vagy bántani akar téged.
- Srácok, bejöhetek? - hallottuk kintről Nico hangját.
- Persze, gyere csak.
Amikor belépett a szobába, elállt a lélegzetem. Úgy nézett ki, mint máskor, de mégis magával ragadott.
- Na, mi a helyzet? - ült le mellém az ágy másik oldalára.
- Megbeszéltük Jeremyvel, hogy több időt töltünk együtt. Ja meg Seb hívott, hogy beszélni akar velem 1
óra múlva.
- Lemegyek veled, ha gondolod.
- Ne félts már! Nem fog bántani. Amúgy, te vagy a második, aki ezt felajánlja. Bátyus is felajánlotta már,
hogy lejön velem, de neki se engedtem. Maradjatok csak itt fent, majd sikítok, ha baj van.
- Rendben, ahogy akarod. Apropó, Jeremy, itt leszel mellettünk. Pont a szomszéd szobát kaptad meg.
- Remek. Majd találkozhatok valamikot Fernandoval?
- Te is az unokatestvére vagy, nem?
- De.
- Hát akkor meg?
- Jó, de ez olyan, mintha csak most csatlakoztam volna a családhoz.
- Bátyus, Fernando a kedvenc pilótád, mi?
- Igen hugica, amióta az eszemet tudom, azóta neki szurkolok, illetve, amióta a Forma-1-ben van.
- A kedvencem az unokatesóm, ez tök jó. - nevetett Nico.
- Igen. De így legalább már értitek, hogy miért vagyok ennyire besózva.
- Fernando nem egy tipikus jó fiú, de azért szerethető.
Az utóbbi 2 évben sikerült kitapasztalnom.
- Ezt én is alá tudom támasztani. Angel révén, sokat találkoztam Fernandoval is.
- Amúgy..ti hogy jöttetek össze?
- Hát..Nico szüleinél voltunk. És Nicoból kibukott.
- Mert belőled nem bukott ki, mi? :P
- De. :D Na szóval. Előtte nap jöttünk össze, minthogy találkoztunk volna veled.
- Vagyis ez a kapcsolat még nagyon friss. - vonta le Jeremy a következtetést.
- Igen. de ha úgy veszed, 2 éve ismerjük egymást.
Ismerjük egymás minden rezdülését és minden titkát.
- Majdnem minden titkát.
- Ezt hogy érted?
- Hát..ezt a titkát csak nemrég tudtad meg.
- Igen, de így már gondolom, minden titkát.
- Lehetséges. Mondjuk Nico nekem sem említette sosem, hogy tetszel neki.
- Tudod Jeremy, nem csak tetszik, hanem szeretem is. Mindennél jobban. - mosolygott rám Nico.
- Én is szeretlek szöszim.
- Nem akarom megzavarni az idilli pillanatot, de Ang, neked nemsokára találkoznod kell Sebbel.
- Igen, tudom. Így nem leszek jó?
- Hmm...de igen. Úgyhogy nyugodtan itt maradhatsz az ölemben. - húzott az ölébe.
- Azt hiszem, én most átmegyek a szobámba, majd Angel kérlek szólj, mielőtt találkoznál Sebbel!
- Meglesz bátyus. - azzal egy puszi kíséretében kikísértem az ajtón.
- Szerencsés vagy. A bátyádnak arany szíve van.
- Tudom. Nagyon szeretem.
- Ő is téged.
- Azért én félek ettől a Sebbel való találkozáskor.
- Mondom, ha bármi van, szólj, vagy jelezz valahogy. Vagy, ha akarod le megyek veled. Vagy szóljak Jeremynek?
- Ne! Inkább legyél a közelben, szerintem Jer is ezt teszi majd.
- Valószínű. Na menj, szólj Jeremynek, aztán menj le. Itt leszek én is a közelben.
- És hogy jelzek majd, ha baj van?
- Észre fogom venni.
- Rendben.
Átmentem Jeremyhez. Kopogtam.
- Gyere be!
Beléptem. Jeremy éppen a holmijait pakolászta.
- Indulok le, Sebhez.
- Rendben van. Figyelni foglak.
Lementem Seb elé, de Ő még nem volt ott. Egyszercsak valaki megülelt hátulról.
- Szia!
- Szia, Seb! Megtennéd, hogy elengedsz?
- Persze, bocsi, csak hiányoztál. Szeretnék bocsánatot kérni. Nem akartam múltkor, olyan erőszakos lenni.
- Felejtsük el. Legalább címlapra kerültünk?
- Nem, szerencsére. Angel, arra gondoltam, hogy esetleg kezdhetnénk az egészet elölről.
- Kezdhetnénk, de csak barátokként.
- Én azt hittem, hogy bejövök neked.
- Én is, de tévedtem. Nézd Seb..te egy nagyon aranyos srác vagy, tele hibákkal, de..nem hiszem,
hogy lehetne több közöttünk.
- Értem. - hajtotta le szomorúan a fejét.
- Barátok? - nyújtottam felé a kezem.
- Barátok. - rázta meg a kezem. - De mi ez a hirtelen változás?
- Tudod Seb..rá kellett jönnöm, hogy én mást szeretek.
- Na és ki az?
- Hát..
- Igen?
- Oké fiúk, most már előjöhettek..
