- Sziasztok. Kit tisztelhetek a hölgyben?
- Ő itt Angie Smith.
- Nagyon örülök Angie. Ő az új barátnőd?
- Örülnék, ha az lenne, de nem, Ő egy jó barátom, aki bent maradt velem a kórházba. Ő Seb barátnője.
- Csak voltam..
- Ja..akkor ezért ilyen ideges Seb.
- Ideges? Mennyire? - Érdeklődtem.
- Hát eléggé..szegény nagyon ki van akadva.
- Ő kezdte ezzel az ostoba féltékenykedéssel.
- Az egész az én hibám...én hajtottam annyira Angie-re..szégyellem is magam.. - búslakodott Nico.
- Ugyan már Nico..legalább most kiderült, hogy Seb egyáltalán nem bízik bennem - vígasztaltam.
- Ez nem így van, csak még nem ismer eléggé, de hidd el, hogy idővel bízni fog benned, teljes mértékben.
- Gondolod?
- Tudom.
- Na, öltözz fel csinosan, ma kibékülsz Sebbel!
- Meglátjuk.
- Hű..gyönyörű vagy. :)
- Köszönöm.
- Lewis! Elvinnéd Angie-t Sebhez?
- Persze, szívesen.
- Köszönöm Lewis, de felesleges. Elmegyek Taxival.
- Szó sem lehet róla, szépen velem jössz, ezt nem lóghatod el.
- Jól van, jól van. Minden jót, Nico! Köszönök mindent!
- Szurkolok nektek!
Kiléptünk az ajtón..fotósok tömkelege özönlött el, de nem az volt a meglepő, hogy Lewis interjúvolták, hanem hogy engem is.
" Mikor találkoztak?" "Mióta vannak együtt?" "Mikor lesz az esküvő?" és még hasonló kérdéseket tettek fel. Mondom magamba: "Fantasztikus, már csak ez hiányzott." Én nem szóltam semmit, Lewis viszont örömmel adott interjút a fotósoknak. Természetesen tisztázta az én ügyemet is. Aranyos volt tőle. Legalább a sajtóval már nem kell foglalkoznom. Remélem.
- Lewis, köszi.
- Nincs mit megköszönni. Aki Nico barátja, az az én barátom is. Neki sem és neked sem tett volna ez most jót. Főleg nem Sebnek, mert akkor végképp elborult volna az agya.
- Te jó ég, tényleg. Akkor még jobban hálás vagyok neked. :)
- Mondtam már, hogy nem kell megköszönnöd.
- Tudom, de úgy érzem, hogy igenis meg kell köszönnöm.
Lewis erre már nem tudott reagálni, mert megérkeztünk a szálloda elé, ahol csodálatos módon már nem állt senki. Biztos azt hitték, hogy Sebék már elmentek.
- Hajrá! Én szurkolok neked. Megérdemled Sebet és Ő is téged.
- Kösz, Lewis. :)
- Nincs mit köszönni.:)
Beléptem a szállodába..a recepciós állt elém.
- Vettelt keresed?
- Igen.
- Kb. egy órája hagyta el a szállodát.
- És azt nem tudod, hogy hová ment?
- A repülőtérre. Bár nem tudom, hogy megérné-e utána menni. Eléggé sietősen ment el, úgyhogy szerintem már felszállt a gép.
- Köszönöm.
Könnyes szemmel ballagtam ki a szállodából.
- Angie! Mi történt?
- Lewis! Te még itt?
- Nicole-t várom. Na de mi történt?
- Seb már elment. :( Mindennek vége.
- Mikor ment el?
- Kb. egy órája.
- Akkor még nincs minden veszve. A repülőtéren még elkaphatjuk.
- A recepciós csaj szerint nagyon sietett.
- A recepciós csaj nem mindig mond igazat. Odavan Sebért, de nem kaphatja meg, ezért mindenkinek, akinek köze van Sebhez - előnyben a barátnők - próbál keresztbe tenni. Úgyhogy ne izgasd magad. Kiviszlek a repülőtérre.
- Lewis, ilyet már tényleg nem kérhetek tőled.
- Szívesen kiviszlek.
- De Nicole..
- Jön velünk. Nem hiszem, hogy problémát jelentene neki, hogy te is jössz velünk.
- Biztos?
- Persze.
- Sziasztok! Á, szia! Ugye te vagy Seb barátnője?
- Már mindenki tudja?
- Ti vagytok az újságok címlapján.
- Áá..így már világos. Csak most nem vagyunk együtt. Összekaptunk egy hülyeségen.
- Sajnálom.
- Drágám, gond lenne, ha Angie is velünk jönne a repülőtérre? Seb már elindult a szállodából és Angie beszélni szeretne vele.
- Dehogy. Csak nyugodtan.:)
- Köszönöm Nicole.:)
Említettem már, hogy Lewis kiváló sofőr? És egyáltalán nem vezet őrülten, csak a pályán.:)
Fél óra alatt szerencsésen kiértünk a reptérre. Csak remélni tudtam, hogy Seb gépe még nem szállt fel.
- Lewis, köszönök mindent! Nicole, örülök, hogy megismerhettelek.:)
- Én örülök, hogy megismertem Seb barátnőjét. Vigyázz magadra és Sebre is!
- Igyekszem. Sziasztok!:)
Ahogy kiléptem az autóból, megpillantottam Brittát..rohantam is hozzá.
- Britta! Seb hol van?
- Ja..ezt küldi, meg ezt! - Britta egy levelet és egy rózsát nyújtott át.
" Kövesd a rózsával beszórt utat!"
- Hol van itt rózsa?
- Hát.. azt neked kell megtalálnod..
- Annyira rám ijesztett..azt hittem, hogy elment.
- Seb? Elmenni? Téged soha nem hagyna el..
Elindultam keresni "a rózsával beszórt utat". Végigjártam az egész repülőteret..végül nagy nehezen megtaláltam. A végén ismét egy levél és egy szál rózsa fogadott.
"Fordulj meg!"
Megfordultam. Michael állt mögöttem.
- Gyere! Seb kért meg, hogy vigyelek el hozzá.
- Jól van. Jajj..
Az út fél órás volt..na köszönöm..ezért kellett kijönnöm a repülőtérre..és már kezd elegem lenni ebből a levelezősdiből.
- Tessék! Ezt Seb küldi..
- Váááá...na jó, akkor nézzük!
" Az Isten szerelmére, gyere már ide!"
Elfordultam jobbra. Ott állt Seb tőlem kb 10 méterre.
- Sebastian Vettel! Komolyan mondom, kinyírlak!
- Most miért? Inkább a repülőtéren szerettél volna maradni?
- Nem de még nem épültem fel teljesen, ha nem emlékeznél.
- Sajnálom..csak kicsit fel akartalak dobi. Apropó..a recepciós kisasszony eligazított?
- Azt mondta, hogy már egy órája elmentél és nagyon siettél, magyarul (németül :D) már úgy sem érlek utol.
- Jajj.. ez mikor volt?
- Fél 10-kor.
- Bakker.. 9 óra 20-kor hagytam el a szállodát. Csoda, hogy nem értetek utol..
- Hát..Lewis vitt ki a repülőtérre és várni kellett egy kicsit Nicole-ra, úgyhogy..
- Huh..mázlim volt. :) De szerencsére jól sült el minden.
- Igen. De az a csaj majdnem keresztbe tett nekünk..
- Tudtam, hogy nem vele kellett volna közölnöm a szándékomat..pedig reméltem, hogy elmúltak már a sérelmei..de ezek szerint nem.
- Annyi baj legyen, most már itt vagyunk mindketten és ez a lényeg.:)
- Igen. Apropó..gyönyörű vagy.:)
- Köszönöm, Seb!:)
- Akkor?
- Igen?:)
- Sajnálom, hogy féltékenykedtem, nem kellett volna..szeretném, ha újra együtt lennénk.
- El se hiszed, hogy mennyire hiányoztál - öleltem át.
- Te is hiányoztál nekem, nagyon. Szeretlek.♥
- Én is szeretlek.♥
- Akkor? Jössz velem a szüleimhez?:)
- Naná.:)
- Oké, akkor először irány Svájc, aztán utána mehetünk a szüleimhez!:)
- Rendben.:)
- Irány a repülőtér!
- Jajj, Seb..>.<
