15. fejezet - Ice :)

- Én nem hívtam ide senkit..itt valami tévedésről lehet szó.
- Hát az már nem az én gondom uncsitesó, de lehetőleg siess, ne várakoztasd meg a vendégedet!
- Megyek már..Nico, mindjárt jövök.
- Rendben van, én itt leszek.
- Csak falnak ne menj!
- Nem fogok. - nevetett.
Úgy rohantam át a Force Indiától a Ferrari boxáig. El nem tudtam képzelni, hogy ki lehet az, akit én hívtam ide és még csak nem is tudok róla.
Dasha a földön ült, arcát a tenyerébe temette. Biztosan sírt.
- Dasha, mi a baj?
- Itt van, nem akarom látni.
- De ki? Ki van itt?
- Hát én. - szólalt meg egy mély, ugyanakkor ismerős férfi hang. Lassan megfordultam és egy magas srácot láttam magam előtt szőke hajjal és kék szemekkel. Jól ismertem ezt az arcot. - Szia Angel! Azt hallottam,
hogy már nagyon szeretnél megismerni!
- Szia! - kicsit meglepődtem. - Azt hittem, hogy csak holnap jössz.
- Összebeszéltünk Nicoval, mert tudtuk, hogy nagyon szeretnéd megismerni Tommit. - hallottam a hátam mögül Fernando hangját.
- És te képes voltál ezért eljönni?
- Igen, kíváncsi voltam arra, hogy ki szeretne ennyire megismerni. - mosolygott.
- Mondd csak, nem hiányzik Seb?
- Hiányozni hiányzik, de most sokkal nyugodtabb az életem és végre otthon vagyok.
- Meg tudlak érteni, van hogy nekem is nagyon hiányoznak a szüleim. 2 éve folyamatosan úton vagyok, így nem nagyon látom őket.
- Sajnálom, ami a testvéreddel történt. Remélem, hogy hamar felépül.
- Köszönöm. Szerencsére csak a karja és a keze tört el. Na jó, ez nem olyan nagy szerencse, de jobb mintha a feje sérült volna meg, vagy belső vérzése lett volna.
- Hát igen, nagy szerencséje volt. Van kedved sétálni?
- Igen, van.
Az időmérőig még volt 1 óra, addig sétálgattunk kicsit a paddockban. Tommi valóban nagyon érdekes személyiség volt. Csendes volt, de ugyanakkor beszélni is szeretett, főleg olyan dolgokról, amiket szeret.
- Szóval pár napja tudtad meg, hogy van egy bátyád?
- Igen, anyuék eddig nem mondták meg. Ebben csak az a vicces, hogy nekem megtetszett Jeremy.
- Micsoda? Komolyan?
- Tudod milyen jóképű?
- Még nem láttam, bár férfi szemmel kicsit másképp nézném, mint te.
- Az egészben az a vicc, hogy kiskoromban vele játszottam. Mindig Ő védett meg.
- Ez valóban nagyon érdekes. Nagyon szeretheted Őt.
- Ezt miből gondolod?
- Ahogyan beszélsz róla..tele van szeretettel a hangod.
- Igen, tényleg nagyon szeretem Őt. De Nicot is.
- És Nicoval hogy jöttél össze?
- Ez egy másik vicces történet. Nico volt a legjobb barátom. Mindig mindenben támogatott. Neki elmertem mondani, hogy tetszik Seb.
- Tetszik Seb?
- Tetszett. Csinált egy hülyeséget, amiért megharagudtam rá. Bocsánatot kért, meg is bocsájtottam neki, de akkor már Nicoval jártam.
- Szóval azért szervezel neki partit, hogy jobb kedvre derítsd?
- Igen. Mondjuk talán azért is, mert lelkiismeret furdalásom van miatta.
- Nem te tehetsz róla, hogy Nicot szereted. Na de még mindig nem mondtad el, hogy hogyan jöttetek vele össze?
- Nála voltunk és elmondta, hogy szeret, aztán én is neki. Eddig észre sem vettem, hogy mit érez.
- Persze, hogy nem, hiszen Sebbel voltál elfoglalva.
- Olyannyira, hogy észre sem vettem, hogy igazából őt szeretem.
- A sors néha furcsa lapokat oszt nekünk.
- Igen, ez igaz. Lehet hozzád egy kérésem?
- Persze, még kettő is. - mosolygott.
- Csak egy van. - mosolyogtam vissza. - Eljönnél velünk ma Jeremyhez? Szeretném, ha megismernéd.
- Persze. De ébren lesz még?
- Tudja, hogy megyünk hozzá. Hol szálltál meg?
- Ott ahol ti. Majdnem a mellettetek lévő szobában.
- Remek. Lassan vissza kéne mennünk nem.
- De, igen.
- Hol leszel?
- A Red Bullhoz most semmiképp nem mehetek, hiszen ha Seb meglát, oda a meglepetés. Nálatok legyek, vagy Fernandonál?
- Legyél nálunk, akkor tudunk még beszélgetni!
- Rendben van.
- Áá, ott jön Seb! Bújjunk el!
Szerencsére Sebet annyira lekötötte valami, hogy ha az órra előtt húztunk volna el, akkor sem vett volna észre.
- Mi ütött ebbe a srácba? Olyan letörtnek látszik.
- Remélem, hogy nem miattam.
- Hát..reméljük..

*

2 óra van. Kezdődik az időmérő edzés. Remélem, hogy Nico ezúttal nem töri össze magát, mert elég volt már mára ennyi izgalom. Azért abban is reménykedem, hogy Nico benne lesz az első 10-ben. Ez talán nem
olyan nagy kérés.
- Min gondolkozol? - tanulmányozott érdeklődve Tommi.
- Azon, hogy remélem, hogy ma nem lesz részem több izgalomban, mert mára már untig elég volt.
- Meg tudlak érteni. De itt még van valami. Mi az, ami ennyire nyomaszt?
- Talán Seb, nem tudom pontosan.
- Mit nem lehet ezen nem tudni?
- Nem tudom.
- Ejj, te lány.
Nico végre elindult a boxból, hogy megtegye a felvezető, majd az első mért körét. Egész jó időt ment. A tekintetem hirtelen a tabella tetejére ugrott. Seb volt az élen űridővel, de aztán jött Hamilton és Ő ment egy
mégjobb időt. A Q1-ben más említésre méltó nem is történt. A szokásos 6 kis csapat pilótái és a Torro Rossotól Ricciardo esett. A Q2-ben történt valami Sebbel, mert épp hogy bejutott a Q2-ben, Nico viszont szárnyalt.
A Q3 hozta az igazi meglepetést. A pole-t  Webber szerezte meg, seb a 8. helyről fog indulni holnap, Nico pedig az 5-ről.
- Büszke vagyok rád! - ugrottam a nyakába miután kimászott az autóból és levette a sisakját.
- Szeretlek! - morogta a hajamba.
- Én is szeretlek, Nico! Meddig kell ma bent maradnod?
- Sokáig, sajnos.. de most itt van Tommi. Vele ellesztek.
- Nem tudod, hoyg mi történt Sebbel?
- Hát..azt nem tudom, de nagyon maga alatt volt, amikor utoljára láttam. Mindjárt jövök.
- Rendben.
Ajj, szegény Seb..
- Min gondolkozol?
- Mondd csak, Tommi, neked muszáj mindig mindent tudni?
- Nem, csak látom, hogy nagyon nyomaszt és gondoltam jobb, ha inkább elmondod valakinek. Akkor általában jobb szokott lenni. De ha nem akarod elmondani, akkor nem kell.
- Bocsi, csak ideges vagyok Seb miatt.
- Semmi baj, meg tudlak érteni. De nyugodj meg, minden rendbe fog jönni.
- Remélem.
- Biztos vagyok benne. - mosolygott. - Jól ismerem Sebet.
- Tudom. És milyen az, amikor Seb odavan valakiért?
- Nagyon zavart. De akkor is az, ha bántja valami. Akkor nem őszinte a mosolya.
- Ismerem azt a mosolyt én is, de nem szeretem, mert tudom, hogy akkor nincs jó kedve.
- Tudod már, hogy hogyan fogod a kórházba csalni?
- Őőő..nem tudom...de sietnem kell, mielőtt még lelép.
- Hát igen..tényleg sietned kell. Adjak tippet?
- Az jó lenne, köszönöm.
- Ha szerencséd van, akkor dobogón végez és átmehetsz neki gratulálni.
- Az nem lenne kicsit gyanús?
- Hát..mennyire vagytok jóban?
- Barátok vagyunk elvileg, de az eset óta nem nagyon találkoztunk.
- Hmm..akkor csak kérd meg, hogy kísérjen el a kórházba.
- És miért pont Ő?
- Hmm..mondd azt, hogy a többiek már elmentek és csak rá számíthasz.
- De Nico engem nme hagyna itt.
- Nico mondta, hogy menj hozzá, mert neki még van egy nagyon fontos elintéznivalója.
- És az fontosabb neki, mint én?
- Akkor még nem voltál rosszul..
- Szóval tettessem, hogy rosszul vagyok és hogy Nico elment elintézni valamit, Fernando is lelépett már és Sebet akartam megkérni, hogy vigyen vissza a hotelbe, de közben rosszul lettem és így a kórházba kellene vinni.
- Igen.
- Talán bejön. Köszi.
- Örülök, hogy segíthettem.
- Ang, te mit keresel itt? - szólalt meg hátulról egy ismerős hang...

14. fejezet - Érzelmek

- Tényleg tudni szeretnéd?
- Igen.
- Rendben. Amikor megláttalak, akkor ezt gondoltam: "Ejjha, egy igazi Angyal!" Gyönyörűnek láttalak és még mindig annak látlak. Olyan voltál, mintha az álmaimból jöttél volna elő. Álmaim asszonyát láttam magam
előtt. Úgy éreztem, hogy az igazival találkoztam, hogy megtaláltam a másik felemet. Ami igaz is, csak nem ebben az értelemben. Amikor láttam, hogy Nicoval vagy, elszomorodtam. De már kárpótolt az a tudat, hogy a húgom vagy és nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek, Jer. - mosolyogtam rá, erre visszamosolygott.
- És te? Te mit gondoltál rólam?
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy ugyanezt?
- Igen, azt hiszem. De kérem a részleteket!
- Rendben van. A szívem hatalmasat dobbant és azt gondoltam: "Te jó ég! Micsoda jóképű srác! Valahonnan ismerős." Tetszettél, nagyon is. Olyan voltál, mint az álombeli herceg. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha te meg én összejönnénk. De tudtam, hogy észnél kell lennem, hiszen nekem itt van Nico. És az, hogy a testvérem vagy kárpótól és megnyugtat, hogy nem is lehetnénk együtt.
- Hű! - ennyi tellett tőle, semmi mást nem bírt mondani. Én sem válaszoltam semmit, csak átöleltem.
- Szöszim!
- Barna hercegem! Azért jobb, ha ezt nem említjük meg Niconak. Még a végén féltékeny lenne.
- Testvérek vagyunk. Miért lenne féltékeny?
- Akkor is pasiból vagy.
- Ráadásul a haverom is.
- Akkor is.
- Hát jó. Ha nem szeretnéd, akkor nem mondom el.
- Köszönöm.
Nico tisztában volt vele, hogy Jeremy a testvérem, de nem hiszem, hogy elfelejtette azt a napot, amikor először találkoztam Jeremyvel Németországban.
- Most nincs senki, aki neked tetszik?
- Nincs..tetszett egy lány régebben, de észre sem vett.
- Az hogy lehet? Tök jóképpű vagy.
- Gondolod ezt te..elfogult vagy.
- Ez nem igaz. Amikor Németországban megláttalak, még nem tudtam, hogy a testvérem vagy.
- Tényleg jóképűnek tartasz?
- Igen, de azért el ne bízd magadat!
- Ne aggódj, nem vagyok az a fajta.

*

Este  10 körül megérkezett hozzánk Nico is. A szabadedzésekből ugyan semmit nem láttam, de Jeremyvel nagyon jól elvoltunk egész nap.
- Szia szőke herceg! - bújtam hozzá.
- Szia, Kicsim! Mi a helyzet?
- Itt rendezzük meg a meglepetés bulit Sebnek. És ma megyek veled vissza a hotelbe.
- Tényleg! Jajj, de jó!
- Igen. Majd holnap reggel jövök vissza úgyis. Apropó... Laurával nem találkoztál?
- Nem. Amióta meglátott minket, azóta elkerül.
- Lemaradtam valamiről? - nézett ránk értetlenül Jeremy.
- Tegnap Laura meglátott minket együtt. Annyira megdöbbent, hogy csak dadogni volt képes. Azóta elkerül. - nevetett Nico.
- Gonosz vagy! - ripakodtam rá.
- Lehet..de csak egy kicsit. - dugta ki a nyelvét.
- Lassan indulnotok kéne. Niconak holnap nehéz napja lesz.
- Igazad van Jeremy. De holnap reggel majd jövök.
- Nem kell. Megleszek én egedül is. Menj csak ki Nicoval a futamra. Majd vasárnap úgyis találkozunk.
- Biztos vagy benne?
- Persze, hugi. Érezd csak jól magad holnap. Nekem úgyis pihennem kell.
- Rendben van. Akkor majd vasárnap találkozunk.
- Jobbulást, haver! Aztán nézd ám holnap az időmérőt!
- Alap. Majd szorítok. Vasárnap meg a futamért.
- Sajnálom, hogy nem sikerült végül helyben nézned a futamot.
- Rá se ránts. Majd legközelebb. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
- Jó éjt, barna herceg! - öleltem át.

*

- Mi is volt ez a barna herceges elköszönés?
- Elneveztem barna hercegnek. Ő meg engem szöszinek.
- Hmm..kreatív. De ha nem baj, akkor most aludnék. Holnap nehéz napom lesz. És ezt javaslom neked is.
- Aludnék én, ha nem beszélnél hozzám folyamatosan.
- Miért, talán zavar?
- Nem, csak ha beszélsz hozzám, akkor nem aludni akarok, hanem hallgatni a hangodat.
- Akkor elhallgatok. Jó éjszakát, szerelmem! Szeretlek!
- Szép álmokat, Nico!

*

Másnap reggel fél 10-kor keltünk.
- Te, Nico, nem fogunk elkésni?
- 2 éve jársz ki a futamokra és nem tudod, hogy mikor keltek Fernandoval, ha Mogyoródon van a futam?
- De igen, mi 9-kor szoktunk felkelni.
- Ne aggódj, amióta ide járok mindig fél 10-kor szoktam felkelni és eddig még sosem késtem el.
- Ennek örülök. De belekalkuláltad azt is, hogy én elkészüljek?
- Nem készülsz te annyit.
- Biztos vagy benne?
- 2 éves ismerlek, naná, hogy biztos vagyok benne. Mi az? Mit mosolyogsz?
- Jól ismersz.
- De azért kezdj el készülödni, mert a végén tényleg elkésünk!
- Rendben van.
Kinéztem az ablakon. Már ilyenkor szikrázóan sütött a nap. Szép időnk lesz ma. Egy rövid nadrágot egy atlétát és egy tornacipőt vettem fel. Természetes a pilóta szemüveg sem hiányozhatott a kiegészítők közül, na meg Nico sapija és pulcsija.

- Nagyon jól nézel ki. *-* Gyönyörű vagy.
- Köszönöm.
- Indulhatunk?
- Persze.

*

Háromnegyed 11 volt mire kiértünk a pályára. Na, ennyit arról, hogy nem késünk el.
- Többet nem veled jövök ki a pályára, mert legközelebb elkésünk.
- Legközelebb 9-kor kelünk, ahogy szoktatok. Jó?
- Jó. - csókoltam meg.
- Nico! - kiabált a főnöke. - Egy kicsit csipkedd magad, 10 perc múlva kezdődik a szabadedzés!
- Most mit nevetsz?
- Hogy megijedtél, amikor rád kiáltott a főnök.
- Nem is volt vicces.
- De igen. Édes volt. Na de siessünk, mert tényleg elkésel.

*

És 5, 4, 3, 2, 1, start!
11 óra van, kezdődik a 3. szabadedzés. Nico már az autójában ül, én pedig érte izgulok. Na nem mintha tétje lenne, de azért az időmérő előtt igenis fontos, hogy jó eredményt érjen el.
Nagyon jól teljesített. Szinte végig az 5. helyen állt. Nagyon büszke voltam rá. De a levezető körben történt valami, ami nagyon megijesztett. Nico megcsúszott és a falnak csapódott. Csak remélni tudtam, hogy nem
esett semmi baja. Senki nem szólt semmit, mindenki szaladgált össze-vissza, engem pedig a pánik kerülgetett.
Jeremy, most Nico is...szörnyű. Már éppen sírni kezdtem volna, amikor Paul jött oda hozzám.
- Minden rendben, Ang?
- Persze, csak megijedtem.
- Nyugi, nincs semmi baj. Nicot éppen most vizsgálják meg, nemsokára jön vissza.
- Ez nekem már túl sok..
- Semmi baj..5-10 perc és itt is lesz.
- Remélem..
- Figyelj! Sokunkkal történt már ilyen és nem lett semmi bajunk, látod, én is itt vagyok, Felipe is itt van, pedig neki igazán nagy balesete volt 2009-ben.
- Tudom..
- Na látod, nem lesz itt semmi baj.
- Kérlek, ne érj hozzám!
- Bocsi..csak gondoltam jól esne egy ölelés.
- Csak szeretném már Nicot látni.
- Kicsit nem viszed túlzásba az aggódást?
- De, lehet..de te is aggódnál, ha a testvéredet és a barátodat is baleset érné, egymás után két napon..
- Micsoda? Mi történt a testvéreddel?
- Hosszú..
- Van időnk.
- Leesett a lépcsőn, eltörte a kezét és a lábát.
- Szegény..Ne aggódj, Niconak nem lesz semmi baja. Nézd, ott jön!
- Nico! - kiáltottam, majd odarohantam hozzá és a karjaiba vetettem magamat. - Annyira aggódtam miattad.
- Gondoltam, de nincs semmi bajom, ne aggódj!
- Többet ilyet ne csinálj!
- Nem szándékosan csináltam.
- Tudom, de akkor is. Nagyon megijesztettél.
- Most már nincs semmi baj. - nyomott puszit az arcomra. - Itt vagyok és kutya bajom.
- Szeretlek, Nico!
- Én is téged, Angyalom!
- Paul, köszönöm, hogy tartottad benne a lelket!
- Nincs mit. Láttam rajta, hogy nagyon le van törve, de nyugi egy ujjal se nyúltam hozzá.
- Nem aggódok én, teljesen megbízom benne.
- Ang, bocs, hogy zavarlak, de szükség lenne rád!
- Fernando! Te mit keresel itt?
- Segítened kell! Dasharól van szó..
- Mi történt vele?
- Felbukkant az ex pasija..
- És ehhez nekem mi közöm van?
- Azt állítja, hogy te hívtad ide..