Kinéztem. Seb állt ott Kimivel, kezében egy gitár, szájában egy rózsa. A rózsát átadta Kiminek, amikor meglátott és elkezdett énekelni. Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy miért nem lett énekes. Nem mintha rossz hangja lett volna, én elhallgattam volna egy egész életen át, de azért énekesként nem lett volna olyan jó.
Kikiabáltam:
- Ó Romeo, miért vagy te Romeo? Tagadd meg atyád..
- Ó Júlia, repülök hozzád a szerelem szárnyán!
- Na gyere fel gyorsan!
- Megyek?
..
- Seb, miért nehezíted meg az elválásunkat?
- Angie, kérlek ne menj el!
- Nem maradhatok.
- Ha kell minden hétvégén elmegyek hozzád, csak kérlek maradj velem.
- Nem lehet.
- És ha abbahagynám a versenyzést?
- Seb, te nem adhatod fel az álmod! A Forma-1 az életed!
- Nekem már te vagy az életem! Szeretlek. ♥
- Én is szeretlek! ♥
- Akkor velem maradsz? ♥ - ölelt át szorosan.
- Igen, veled maradok. ♥
- Kimegyek Kimihez..szerencsétlen ott kint vár..
- Menj csak. Addig kipakolok és beszélek a szüleimmel, hogy átjöhessek tanulni Svájcba.
- Tényleg megteszed értem? ♥
- Tényleg megteszem érted. ♥
Seb kivonult én pedig visszavittem a bőröndömet a szobánkba. Furcsa volt kimondani..szobánkba. Még sosem volt úgy szobám, hogy mással meg kellett osztanom. Pláne nem a szerelmemmel. Elgondolkodtam. Vajon Seb tényleg feladná értem az életét? Tényleg feladná a Forma-1-et? Ez olyan hihetetlennek tűnt. Felhívtam Renit.
- Szia Ang! Hogyhogy hívtál?
- Sebbel maradok.
- Ennek őszintén örülök.
- Te Reni..nem szeretnél kijönni a következő futamra?
- Bárcsak lenne rá pénzem!
- Nem kell hozzá pénz, csak a megfelelő kapcsolat.
- Ááá...sosem szerettem az ilyet,
- Barátok vagyunk.
- Akkor is.Majd ha egyszer összeszedek annyi pénzt, akkor kimegyek a Magyar Nagydíjra.
- Miért ne lehetne most?
- Mert nem akarlak kihasználni.
- Nem szeretnél találkozni Kimivel?
- Kimivel?
- Seb jó barátja Kimi, tudod.
- Tudom..de most nem versenyez.
- Eljöhetnél hozzánk.
- Hozzánk? Mármint hozzátok Svájcba?
- Igen. Nemsokára beszélek a szüleimmel, hogy írassanak át Svájcba az egyetemre és Sebbel fogok lakni.
- De szupi! :))
- Igen. :) Szóval?
- Nem tudom. Sebet nem zavarná?
- Megkérdezem tőle, ha bejött, de biztos nem zavarná. Éppen kint van Kimivel.
- Te már találkoztál Kimivel?
- Igen. Nagyon kedves.
- Elhiszem. Gondolom a magánéletében nem olyan rideg, mint a sajtó előtt.
- De nem ám.
- Sejtettem. :)
- Na leteszlek, bejött Seb, majd hívlak, hogy mit mondott. :)
- Rendben. Szia! :)
- Szia! :)
Seben nem volt más egy nadrágon kívül.
- Seb, te mit csinálsz?
- Melegem van.
- Azt látom.
- Neked nincs meleged?
- Nincs.
- Kár. pedig jól mutatnánk. :P
- Szeretnék beszélni veled.
- Miről?
- Szeretném kivinni a következő futamra az egyik barátnőmet. Már ha nem nagy kérés.
- Dehogy. :)
- Csak van egy kis gond..
- Micsoda?
- Nem akarja kihasználni a protekciót.
- Jajj..
- Amúgy azt beszéltük, hogy akkor eljön hozzánk.
- Zseniális ötlet. Onnan már könnyebb "elcibálni" a futamra.
- Igen, valóban. :)
- Na, azért csak összehozzuk. :)
- Igen. :)
- Biztos, hogy nincs meleged? :P
- Nem Seb, nincs. :)
- Legalább a pulcsidat vedd le!
- Na jó..
- Oké, akkor most a pólót is.
- Nem Seb, nem lehet. :P
- Miért nem? :P
- Csak. :P
- Hát jó..akkor most felmegyek a szobámba és ráfekszek az ágyamra és alszom egyet, te pedig leülsz itt a kanapéra és nézed a tévét.
- És ha azt mondom, hogy felmegyek utánad és melléd fekszek?
- Nem lehet.
- Miért?
- Csak. :P
- Gonosz vagy. :P
- Te gonoszabb vagy. :P
- Nem igaz. :P
- De igen. :P
- Oké, akkor én megnézem a sorozatomat, te meg menj csak aludni! :P
- Rendben .:P
Seb felment a szobánkba, én pedig bevágódtam a kanapéra a tv elé. 5 perccel később hallom, hogy valaki jön lefelé a lépcsőn. Nyilván Seb volt az, hacsak nem járnak szellemek a lakásban.
- Csak nem hiányoztam? :D
- Nem, csupán itt hagytam a pólómat. :P
- Óóó..:P És visszaveszed?
- Őőő..azt terveztem.
- Már nincs is meleged?
- Na mi van? :P Csak nem szeretnél mégis levetkőzni? :P
- Nem. Csupán nem szeretném, ha puma szag lenne. ;)
- Na kösz. :P Szóval büdös vagyok..ezt megjegyeztem.
- Csak egy kicsit. :P
- Köszi, tényleg..
- Koszosan, büdösen, izzadtan, véresen, bárhogy is nézel ki, bármilyen is a szagod, én szeretlek, mindig, ÖRÖKKÉ.
2012. május 29., kedd
2012. május 21., hétfő
38. rész - :'(
..ha Seb nem kap el biztosan nagyot tanyáztam volna.
- Minden oké?
- Persze.
Igazából semmi nem volt rendben. A fejem rettenetesen elkezdett sajogni és igazából rosszul lettem, nem pedig megbotlottam..
- Te Seb! Vigyázz erre a lányra, mert még a végén összetöri magát. - figyelmeztette barátját Kimi.
- Vigyázok én, látod, hiszen elkaptam.
- Igen.
Szerencsére Seb nem lakott messze Kimitől, ezért hamar visszaértünk hozzá. Mikor visszaértünk én azonnal ledőltem aludni és pillanatok alatt el is aludtam. Aludtam vagy 3 órát és amikor felébredtem, akkor ez a ruha volt az ágyamra terítve:
Nagyon meglepődtem. Elkezdtem keresni Sebet, de nem találtam sehol. Csak egy levelet hagyott maga után a konyhában. " Fél 8-kor várlak a bejáratnál. Vedd fel a ruhát, amit vettem neked. Szeretlek. Seb ♥"
Ránéztem az órára. Te jó ég! Már fél 7 van. Sietnem kell, ha el akarok készülni fél 8-ig. Gyorsan lezuhanyoztam. Éppen kiléptem a zuhany alól, amikor megcsörrent a telefonom. Amikor megláttam a kijelzőn a nevet, majdnem szívinfarktust kaptam. Remegő kézzel vettem kezembe a mobilt és nyomtam le a zöld gombot.
- Szia!
- Szia! Mi újság?
- Nincs semmi.
- Hé, ez az én szövegem!
- Ez van. :P
- Na és sikerült már kiverned a fejedből?
- Már rég nem rajtad kesergek.
- Na mi történt?
- Látszik, hogy nem követed a Forma-et, most tudnád, hogy mi a helyzet.
- Hallgatlak.
- Összejöttem Sebaatian Vettel-lel.
- Na ne röhögtess. :D
- Komolyan gondoltam. De ha nem hiszed el, akkor nézd meg a neten.
- Rendben, majd megnézem. Majd még hívlak. Szia!
- Szia!
Na tessék, már csak ez hiányzott. Ránéztem az órára. Te jó ég! Negyed 8 van..
Gyorsan felöltöztem, összepakoltam az irataimat egy kis táskába és siettem a bejárathoz.
- Szia, Gyönyörűm! :)♥
- Szia, Seb!
- Mi a baj, kedves?
- Csak, olyas valaki hívott, akivel nem akartam beszélni..
- Kérlek, mondj el mindent..
- Hát..a lényeg annyi, hogy Ő volt az én nagy szerelmem, csak nem jött össze a dolog..rengeteget szenvedtem miatta..de inkább hagyjuk. Menjünk, ahova akartál! Nem akarom elrontani a kedvedet.
- Ugyan..az fontosabb, hogy jó legyen a kedved.
- Menjünk.
- Rendben. :)
Fél óra után megérkeztünk célunkhoz. Egy terasz, tele gyönyörű virágokkal, egy megterített asztal, közepén egy vázába helyezett rózsával.
- Seb, ez gyönyörű! =)
- Tetszik?
- Nagyon. =)
- Szeretnék valamit kérdezni tőled?
- Mit?
- Angie, szeretném, ha hozzám költöznél.
- Seb..az nem fog menni..
- Miért?
- Tudod..én még tanulok..és nem Svájcban..és te meg utazgatsz a futamaidra, szinte sose vagy itthon és ha még Svájcba járnék, akkor is alig látnálak, azt meg nem lehet, hogy kéthetente, vagy hetente váltsak iskolát. Sajnálom, de nem lehet..
- És ha próbálnék minél gyakrabban hazajönni hozzád?
- Seb! A szüleim nem hiszem, hogy megengednék..tanulnom kell rendesen, hogy vihessem valamire az életben.
- Mellettem meglenne mindened, nem is kéne dolgoznod.
- Nem akarok ingyenélő lenni.
- Nem tartanálak annak.
- Akkor is..sajnálom..tényleg..
- Rendben..
- Jobb lenne, ha hazavinnél..vagy várjunk csak..inkább hazarepülök..
- Ne, kérlek! Könyörgök..
- Sajnálom, de ez így nem mehet tovább..
- Biztos, hogy azért mondod ezt mert messze vagy?
- Jogos kérdés, de biztos..sajnos..
- Rendben..látom, nem tudlak visszatartani..menjünk haza..
- Rendben..
A fél órás út, 1 órásnak tűnt mire visszaértünk Seb házába. Ezek után már csak aludni bírtunk. Vagyis Seb esetleg. De én nem. Én egész éjszaka sírtam.Hajnali 5 körül sikerült elaludnom.. 8-kor felébredtem. Seb akkorra már fel volt öltözve, de nem tudta, hogy nem alszok és a következőket mondta:
- Sajnálom, hogy így alakult. Pedig én nagyon szeretlek. Miért kell ilyen messze laknod? Miért? - Seb rettenetesen sírt. - Bárcsak tudnánk találni valamilyen megoldást, hogy együtt maradhassunk. - Már nem bírtam tovább..elindultak a könnyeim.. Seb közben puszit nyomott az arcomra és kisétált a szobából.
Seb szemszöge:
- Muszáj volt kicsit kiszellőztetnem a fejemet, így sétáltam egyet. Közben beugrottan egy virágboltba. Szerettem volna még egyszer utoljára örömet szerezni Angie-nek. Vettem neki egy szál rózsát és visszaindultam. Közben összefutottam Kimivel.
- Seb, mi történt? Mi a baj?
- Angie elmegy- közöltem a könnyeimmel küszködve.
- Mi történt?
- Angie még tanul, Magyarországon, én pedig utazok a futamokra és így alig látnánk egymást. Ha Svájcban tanulna még akkor is alig látnánk egymást, meg a szülei sem szeretnék valószínűleg, ha a lányuk Svájcban élne.
- Jajj, Seb, annyira sajnálom.
- Pedig kedves lánynak tűnik.
- Az is..de ez van..ráadásul tegnap beszélt a volt szerelmével.
- Óó..akkor amiatt is lehet.
- Én is erre gondoltam, de azt mondta, hogy nem a srác miatt van.
- Hát..nem tudom..én nem ismerem Őt annyira..
- Már mindegy..
- Nem adhatod fel ilyen könnyen!
- Mégis mit csináljak?
- Hát..megvan. Segítek, de csak ha benne vagy.
- Hallgatlak.
Angie szemszöge:
10 óra körül nagy nehezen kikeltem az ágyból és elkezdtem bepakolni a bőröndömbe a ruháimat. Közben ismét csörgött a telefonom. Renata volt az.
- Szia!
- Szia csajszi! De régen beszéltünk már..mi újság van? Olvastam, hogy összejöttél Sebbel. Úgy örülök nektek. :))
- Hát.. haza megyek..
- Mi történt? Összevesztetek?
- Nem..csak a távolság..nem maradhatok így vele..nekem tanulnom kell, Ő pedig járkál a futamaira.
- Nem gondoltál arra, hogy Svájcban tanulj?
- Dehogynem..csak a szüleim se engednék, meg Seb nem nagyon jár haza..
- Ó..értem..de én biztos gondolkodnék még valamilyen megoldáson.
- Tudod..én már feladtam..
- Szereted Őt?
- Mindennél és mindenkinél jobban.
- Hát akkor..ne légy már olyan ostoba, hogy otthagyod?
- De mégis mit csináljak?
- Azt nem tudom, de ígérem, kitalálunk majd valamit együtt.
- Köszönöm, de felesleges. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és kész.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Hát jó..majd még hívlak. Szia csajszi! Vigyázz magadra!
- Szia Reni! - szomorúan tettem le a telefont, de tudtam, hogy mást sajnos nem tudok tenni.
Folyattam tovább a pakolást.Szépen összehajtogatva bepakoltam mindent a kis bőröndömbe, hogy rendesen beleférjek. Amikor a Sebtől kapott ruha került a kezembe, könnybe lábadt a szemem. Gyorsan eltettem, aztán elindultam lefelé a lépcső, ki az ajtón. Ekkor jutott eszembe, hogy e telefonomat fent felejtettem. Gyorsan visszamentem érte. Ekkor vettem észre, hogy valaki dobálja az ablakot..
- Minden oké?
- Persze.
Igazából semmi nem volt rendben. A fejem rettenetesen elkezdett sajogni és igazából rosszul lettem, nem pedig megbotlottam..
- Te Seb! Vigyázz erre a lányra, mert még a végén összetöri magát. - figyelmeztette barátját Kimi.
- Vigyázok én, látod, hiszen elkaptam.
- Igen.
Szerencsére Seb nem lakott messze Kimitől, ezért hamar visszaértünk hozzá. Mikor visszaértünk én azonnal ledőltem aludni és pillanatok alatt el is aludtam. Aludtam vagy 3 órát és amikor felébredtem, akkor ez a ruha volt az ágyamra terítve:
Ránéztem az órára. Te jó ég! Már fél 7 van. Sietnem kell, ha el akarok készülni fél 8-ig. Gyorsan lezuhanyoztam. Éppen kiléptem a zuhany alól, amikor megcsörrent a telefonom. Amikor megláttam a kijelzőn a nevet, majdnem szívinfarktust kaptam. Remegő kézzel vettem kezembe a mobilt és nyomtam le a zöld gombot.
- Szia!
- Szia! Mi újság?
- Nincs semmi.
- Hé, ez az én szövegem!
- Ez van. :P
- Na és sikerült már kiverned a fejedből?
- Már rég nem rajtad kesergek.
- Na mi történt?
- Látszik, hogy nem követed a Forma-et, most tudnád, hogy mi a helyzet.
- Hallgatlak.
- Összejöttem Sebaatian Vettel-lel.
- Na ne röhögtess. :D
- Komolyan gondoltam. De ha nem hiszed el, akkor nézd meg a neten.
- Rendben, majd megnézem. Majd még hívlak. Szia!
- Szia!
Na tessék, már csak ez hiányzott. Ránéztem az órára. Te jó ég! Negyed 8 van..
Gyorsan felöltöztem, összepakoltam az irataimat egy kis táskába és siettem a bejárathoz.
- Szia, Gyönyörűm! :)♥
- Szia, Seb!
- Mi a baj, kedves?
- Csak, olyas valaki hívott, akivel nem akartam beszélni..
- Kérlek, mondj el mindent..
- Hát..a lényeg annyi, hogy Ő volt az én nagy szerelmem, csak nem jött össze a dolog..rengeteget szenvedtem miatta..de inkább hagyjuk. Menjünk, ahova akartál! Nem akarom elrontani a kedvedet.
- Ugyan..az fontosabb, hogy jó legyen a kedved.
- Menjünk.
- Rendben. :)
Fél óra után megérkeztünk célunkhoz. Egy terasz, tele gyönyörű virágokkal, egy megterített asztal, közepén egy vázába helyezett rózsával.
- Seb, ez gyönyörű! =)
- Tetszik?
- Nagyon. =)
- Szeretnék valamit kérdezni tőled?
- Mit?
- Angie, szeretném, ha hozzám költöznél.
- Seb..az nem fog menni..
- Miért?
- Tudod..én még tanulok..és nem Svájcban..és te meg utazgatsz a futamaidra, szinte sose vagy itthon és ha még Svájcba járnék, akkor is alig látnálak, azt meg nem lehet, hogy kéthetente, vagy hetente váltsak iskolát. Sajnálom, de nem lehet..
- És ha próbálnék minél gyakrabban hazajönni hozzád?
- Seb! A szüleim nem hiszem, hogy megengednék..tanulnom kell rendesen, hogy vihessem valamire az életben.
- Mellettem meglenne mindened, nem is kéne dolgoznod.
- Nem akarok ingyenélő lenni.
- Nem tartanálak annak.
- Akkor is..sajnálom..tényleg..
- Rendben..
- Jobb lenne, ha hazavinnél..vagy várjunk csak..inkább hazarepülök..
- Ne, kérlek! Könyörgök..
- Sajnálom, de ez így nem mehet tovább..
- Biztos, hogy azért mondod ezt mert messze vagy?
- Jogos kérdés, de biztos..sajnos..
- Rendben..látom, nem tudlak visszatartani..menjünk haza..
- Rendben..
A fél órás út, 1 órásnak tűnt mire visszaértünk Seb házába. Ezek után már csak aludni bírtunk. Vagyis Seb esetleg. De én nem. Én egész éjszaka sírtam.Hajnali 5 körül sikerült elaludnom.. 8-kor felébredtem. Seb akkorra már fel volt öltözve, de nem tudta, hogy nem alszok és a következőket mondta:
- Sajnálom, hogy így alakult. Pedig én nagyon szeretlek. Miért kell ilyen messze laknod? Miért? - Seb rettenetesen sírt. - Bárcsak tudnánk találni valamilyen megoldást, hogy együtt maradhassunk. - Már nem bírtam tovább..elindultak a könnyeim.. Seb közben puszit nyomott az arcomra és kisétált a szobából.
Seb szemszöge:
- Muszáj volt kicsit kiszellőztetnem a fejemet, így sétáltam egyet. Közben beugrottan egy virágboltba. Szerettem volna még egyszer utoljára örömet szerezni Angie-nek. Vettem neki egy szál rózsát és visszaindultam. Közben összefutottam Kimivel.
- Seb, mi történt? Mi a baj?
- Angie elmegy- közöltem a könnyeimmel küszködve.
- Mi történt?
- Angie még tanul, Magyarországon, én pedig utazok a futamokra és így alig látnánk egymást. Ha Svájcban tanulna még akkor is alig látnánk egymást, meg a szülei sem szeretnék valószínűleg, ha a lányuk Svájcban élne.
- Jajj, Seb, annyira sajnálom.
- Pedig kedves lánynak tűnik.
- Az is..de ez van..ráadásul tegnap beszélt a volt szerelmével.
- Óó..akkor amiatt is lehet.
- Én is erre gondoltam, de azt mondta, hogy nem a srác miatt van.
- Hát..nem tudom..én nem ismerem Őt annyira..
- Már mindegy..
- Nem adhatod fel ilyen könnyen!
- Mégis mit csináljak?
- Hát..megvan. Segítek, de csak ha benne vagy.
- Hallgatlak.
Angie szemszöge:
10 óra körül nagy nehezen kikeltem az ágyból és elkezdtem bepakolni a bőröndömbe a ruháimat. Közben ismét csörgött a telefonom. Renata volt az.
- Szia!
- Szia csajszi! De régen beszéltünk már..mi újság van? Olvastam, hogy összejöttél Sebbel. Úgy örülök nektek. :))
- Hát.. haza megyek..
- Mi történt? Összevesztetek?
- Nem..csak a távolság..nem maradhatok így vele..nekem tanulnom kell, Ő pedig járkál a futamaira.
- Nem gondoltál arra, hogy Svájcban tanulj?
- Dehogynem..csak a szüleim se engednék, meg Seb nem nagyon jár haza..
- Ó..értem..de én biztos gondolkodnék még valamilyen megoldáson.
- Tudod..én már feladtam..
- Szereted Őt?
- Mindennél és mindenkinél jobban.
- Hát akkor..ne légy már olyan ostoba, hogy otthagyod?
- De mégis mit csináljak?
- Azt nem tudom, de ígérem, kitalálunk majd valamit együtt.
- Köszönöm, de felesleges. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és kész.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Hát jó..majd még hívlak. Szia csajszi! Vigyázz magadra!
- Szia Reni! - szomorúan tettem le a telefont, de tudtam, hogy mást sajnos nem tudok tenni.
Folyattam tovább a pakolást.Szépen összehajtogatva bepakoltam mindent a kis bőröndömbe, hogy rendesen beleférjek. Amikor a Sebtől kapott ruha került a kezembe, könnybe lábadt a szemem. Gyorsan eltettem, aztán elindultam lefelé a lépcső, ki az ajtón. Ekkor jutott eszembe, hogy e telefonomat fent felejtettem. Gyorsan visszamentem érte. Ekkor vettem észre, hogy valaki dobálja az ablakot..
2012. május 4., péntek
37. rész - Egy ismerős idegen :)
A reptéren már várt minket Seb magánrepülője, ami egyenesen Svájcba vitt. Már most nagyon izgultam a szüleivel való találkozás miatt és ezt Seb is észrevette.
- Mi a baj, kedves?
- Tudod Seb..nagyon izgulok a szüleiddel való találkozás miatt.
- Jól tudod, hogy felesleges. Tetszeni fogsz nekik, hidd el.
- És ha nem?
- Nincs nem.
- És ha nem?
- Akkor is ugyanúgy veled maradok. Szeretem a szüleimet, de téged is nagyon szeretlek és képtelen lennék választani közületek. Akkor úgy intézném, hogy ne kelljen találkoznotok.
- Jajj Seb..
- Szeretlek.
- Én is téged. - sikerült elvesznem a gyönyörű, kék szemeiben.
Repülőgépünk lassan landolt a svájci repülőtéren. Itt már vár minket egy Taxi, ami Seb házához vitt. Útközben belekeveredtünk egy hatalmas forgalmi dugóba. Történt valami baleset, amiatt állt meg a forgalom. 2 ra várakozás után már kezdett fogyni a türelmem és ahogy láttam, Sebnek is.
- Mi tart ennyi ideig? - idegeskedett.
- Nyugalom Seb, nemsokára biztosan mehetünk tovább.
- Még 4 óra. - Közölte velünk a taxis.
- Na, köszönjük szépen. - idegeskedett tovább.
- Muszáj lesz várnunk, de nem aggódj, hamar elmegy majd az idő.
- Ennyi erővel be is gyalogolhatnánk.
- Jó ötlet..jössz?
- Dehogyis. Annyira azért még nem vagyunk közel.
- Akkor meg nyugodj le és várjunk tovább!
- Jobb ötletem van.
- Igen? Hallgatlak.
- Bújj ide és aludjunk!
- Most?
- Igen.
- De Seb, én nem vagyok álmos.
- Én meg igen.
- Akkor aludj, én pedig figyellek majd.
- Oké. Ahogy gondolod. Csak aztán nehogy elkezdj nekem hisztizni éjjel, hogy álmos vagy!
- Mert éjjel nem aludni fogunk?
- Hát..nem azt tervezem..
- Jó Seb, inkább nem akarom tudni.
- Hihi..
4 óra várakozás után végre mehettünk Seb házába. Gyönyörű és tágas házban lakott, hatalmas úszómedencével, teniszpályával és erkéllyel.
- Seb, ez fantasztikus.
- Látnád milyen szép a kilátás naplementekor.
- El tudom képzelni. :)
- Na gyere, megmutatom a szobád! :)
- Jó. :)
5 perccel később..
- Te jó ég! Ez hatalmas.
- Az én szobám kisebb, ezért is helyeztem magunkat ide.:)
- Azt hittem, hogy nem is akarsz velem aludni.
- Miért ne akarnék veled aludni? Hogy mondhatsz ilyen butaságot? :) Alap, hogy veled alszok.
- :)
- Na gyere! Megmutatom a várost. :)
- De jóó!
- Majd bemutatlak valakiknek.:)
- Kiknek?
- Az maradjon titok. Majd meglátod.
- Rendben.
3 óra után megálltunk egy háznál. El nem tudtam képzelni, hogy kinek akar bemutatni Seb.
- Kimi Räikkönen. Mutatkozott be az ismerős idegen.
- Angie Smith.
- Nagyon örülök.
- Én is. - csak mosolyogni bírtam, több szó nem is jött ki a torkomon.
- Már értem, hogy miért voltál úgy oda. Gyönyörű barátnőd van.
- Igen .:) Jenni?
- Vásárol. Csak későn jön majd haza. De holnap szeretettel várunk titeket.
- Jövünk majd.:)
- Rendben. Angie, örülök, hogy megismerhettelek. :)
- Én is.:)
- Na gyere Ang, menjünk!:)
- Rendben. Szia Kimi!:)
- Sziasztok!:)
Éppen megfordultunk és elindultunk volna, amikor megbotlottam és..
- Mi a baj, kedves?
- Tudod Seb..nagyon izgulok a szüleiddel való találkozás miatt.
- Jól tudod, hogy felesleges. Tetszeni fogsz nekik, hidd el.
- És ha nem?
- Nincs nem.
- És ha nem?
- Akkor is ugyanúgy veled maradok. Szeretem a szüleimet, de téged is nagyon szeretlek és képtelen lennék választani közületek. Akkor úgy intézném, hogy ne kelljen találkoznotok.
- Jajj Seb..
- Szeretlek.
- Én is téged. - sikerült elvesznem a gyönyörű, kék szemeiben.
Repülőgépünk lassan landolt a svájci repülőtéren. Itt már vár minket egy Taxi, ami Seb házához vitt. Útközben belekeveredtünk egy hatalmas forgalmi dugóba. Történt valami baleset, amiatt állt meg a forgalom. 2 ra várakozás után már kezdett fogyni a türelmem és ahogy láttam, Sebnek is.
- Mi tart ennyi ideig? - idegeskedett.
- Nyugalom Seb, nemsokára biztosan mehetünk tovább.
- Még 4 óra. - Közölte velünk a taxis.
- Na, köszönjük szépen. - idegeskedett tovább.
- Muszáj lesz várnunk, de nem aggódj, hamar elmegy majd az idő.
- Ennyi erővel be is gyalogolhatnánk.
- Jó ötlet..jössz?
- Dehogyis. Annyira azért még nem vagyunk közel.
- Akkor meg nyugodj le és várjunk tovább!
- Jobb ötletem van.
- Igen? Hallgatlak.
- Bújj ide és aludjunk!
- Most?
- Igen.
- De Seb, én nem vagyok álmos.
- Én meg igen.
- Akkor aludj, én pedig figyellek majd.
- Oké. Ahogy gondolod. Csak aztán nehogy elkezdj nekem hisztizni éjjel, hogy álmos vagy!
- Mert éjjel nem aludni fogunk?
- Hát..nem azt tervezem..
- Jó Seb, inkább nem akarom tudni.
- Hihi..
4 óra várakozás után végre mehettünk Seb házába. Gyönyörű és tágas házban lakott, hatalmas úszómedencével, teniszpályával és erkéllyel.
- Seb, ez fantasztikus.
- Látnád milyen szép a kilátás naplementekor.
- El tudom képzelni. :)
- Na gyere, megmutatom a szobád! :)
- Jó. :)
5 perccel később..
- Te jó ég! Ez hatalmas.
- Az én szobám kisebb, ezért is helyeztem magunkat ide.:)
- Azt hittem, hogy nem is akarsz velem aludni.
- Miért ne akarnék veled aludni? Hogy mondhatsz ilyen butaságot? :) Alap, hogy veled alszok.
- :)
- Na gyere! Megmutatom a várost. :)
- De jóó!
- Majd bemutatlak valakiknek.:)
- Kiknek?
- Az maradjon titok. Majd meglátod.
- Rendben.
3 óra után megálltunk egy háznál. El nem tudtam képzelni, hogy kinek akar bemutatni Seb.
- Kimi Räikkönen. Mutatkozott be az ismerős idegen.
- Angie Smith.
- Nagyon örülök.
- Én is. - csak mosolyogni bírtam, több szó nem is jött ki a torkomon.
- Már értem, hogy miért voltál úgy oda. Gyönyörű barátnőd van.
- Igen .:) Jenni?
- Vásárol. Csak későn jön majd haza. De holnap szeretettel várunk titeket.
- Jövünk majd.:)
- Rendben. Angie, örülök, hogy megismerhettelek. :)
- Én is.:)
- Na gyere Ang, menjünk!:)
- Rendben. Szia Kimi!:)
- Sziasztok!:)
Éppen megfordultunk és elindultunk volna, amikor megbotlottam és..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)