10. fejezet

Sziasztok! először is, hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok Sebnek a 3. VB címéhez. Másodszor pedig Niconak, aki ma fantasztikusan küzdött. Végül sajnos nem jött össze neki a győzelem, de én akkor is nagyon büszke vagyok rá. :) Csak így tovább fiúk! :) ♥ Íme a következő rész: 

Te jó ég! Most van végem. Hát mégse sikerült. Na jó, állok elébe. Szépen lassan megfordulok.
- Áh, Angel! Csak te vagy az? Azt hittem, hogy Nico barátnőjét kaptam el. Na mindegy. Igaz is. Te láttad már?
- Igen, már találkoztunk, jó néhányszor.
- Na és, hogy néz ki? Szebb nálam?
- Nem tudom. Majd ha látod, akkor megítéled te.
- Na de mégis? Legalább csak azt mondd meg, hogy hány éves?
- Nem kérdeztem tőle.
- Akkor mindegy. Amúgy, említettem már, hogy egész hétvégén Nico boxában leszek?
- Nem, még nem.
- Gondolom te Fernandoéban leszel.
- Igen.
- Oh, szia Jeremy! Mi járatban erre?
- Tudod Laura..
- Na várjunk csak. Te és Angel..csak nem?
- Jajj nem.
- Hát akkor?
- Angel a testvérem.
- Hogy mi?
- Mi is csak nemrég tudtuk meg. Szerinted hasonlítunk valamiben? - ránt maga mellé Jer.
- Igen, mindkettőtöknek ugyanolyan ronda az orra.
- Köszönjük.
- Nincs mit. Na én mentem. Majd találkozunk a pályán.
- Brr... végre elment.
- Csak nyugi. - nyomott egy puszit Nico az arcomra. - Most tényleg elment.
- Most Fernandonál kell bújkálnom? Na ne.
- Sajnos igen. De legalább Jerrel lehetsz.
- Igaz. Ma úgyis rossz előérzetünk volt.
- Na de azért most hozzám gyere be, kérlek!
- Persze.
Nicoval végre visszamehettünk a hotelszobába.
- Ez szörnyű. Hogy fogom kibírni nélküled?
- Itt kettesben lehetünk.
- Igen, tudo.. - nem volt időm befejezni a mondatot, Nico megcsókolt és az ágyra döntött. Egyre szenvedélyesebben csókolt.
- Azt hiszem, hogy ki fogom valahogy bírni nélküled?
- Biztos?
- Igen, azt hiszem.
- Akkor jó. Ideje készülődnünk. Nemsokára mennünk kell a pályára. De előtte még ebédelnünk kéne. Szólsz Jeremynek? Megbeszélést kéne tartanunk.
- Persze, rendben.
Átmentem Jeremyhez. Már nagyon hiányzott.
- Jajj. Angel! Annyira hiányoztál! - ölelt ált jó szorosan.
- Te is nekem, Jer.
- Szeretlek, nagyon. - suttogja.
- Én is téged.
- Minden oké?
- Beszélnünk kéne Nicoval.
- Persze, menjünk.
Egy közeli étterembe ültünk be. Ugyanoda, ahol reggel is voltunk Jeremyvel.
- Szóval, - kezdett hozzá Nico - Jeremy! Ti Angellel Fernandonál lesztek egész hétvégén, persze Ang velem alszik, de végső esetben muszáj lesz átmennie Jeremyhez. Neked így oké, Jer?
- Persze.
- Akkor megegyeztünk. Tudjátok, hogy milyen Laura.
- Igen, sajnos tudjuk. Engem sosem bírt.
- Engem sem, mindig nagyorrúnak hívott. - mondta Jeremy.
- Komolyan? - nevettem.
- Igen..
- Ezek szerint nekem is ronda az orrom.
- Igen, de nekem tetszik.
- Nekem is. Laurának túl szabályos volt az orra. :D - nevetett Nico.
- Ez megnyugtató. :D Jeremyvel majd valamikor átmegyünk Kimihez a listáért. Az csak nem túl feltűnő.
- Talán. Mennyire vagy híres Fernando mellett?
- Annyira nem. Dasha elvonja rólam a figyelmet.
- Akkor nem lesz gond.
2 óra körül járhatott az idő, amikor visszamentünk a szállodába. Egy félórát ledőltem pihenni, túl sok volt nekem ez a ma délelőtt. Egyszercsak azt éreztem, hogy valaki fölém hajol és ad egy puszit az homlokomra. Kinyitom a szemem. Egy mosolygó szempár néz velem farkasszemet.
- Jeremy..
- Minden oké?
- Persze, csak túl sok volt nekem ez a délelőtt. Ez, hogy Laura előkerült a semmiből..
- Tudom, nekem is. De neked rosszabb. Nico miatt.
- Igen. Szerinted visszamegy hozzá?
- Nem hiszem. Nem látom már a szemében azt, amit régen, amikor Laurára nézett. Viszont amikor téged néz, akkor minden más megszűnik számára létezni. Nagyon szeret téged. Jobban mint Laurát valaha is szerette.
- Tényleg?
- Igen. És én is szeretlek. Jobban, mint egy testvért. De persze nem úgy mint Nico. Sosem érezted azt, hogy valaki hiányzik az életedből? Mert én igen. Az a valaki te voltál. Most már tudom.
- De, éreztem én is. De Nico feledtette velem. Valamennyire. Persze azt hittem, hogy Seb az, de nem..te voltál az. Most már tudom én is.
- Szeretlek, hugi.♥
- Én is téged, Jer ♥. - bújtam hozzá.
*****
Fél 3-kor indultunk ki a pályára. első dolgom volt megkeresni Fernandot.
- Fernando!
- Igen?
- Egész hétvégén veled leszünk.
- Merthogy?
- Laura, Nico barátnője felbukkant és nem akarjuk neki elmondani, hogy én vagyok az új barátnője.
- Ti tudjátok. Mellesleg tudod, hogy én mindig itt vagyok nektek.
- Tudom és ezért hálás is vagyok neked. Most viszont mennem kell Kimihez. Nemsokára jövök vissza.
- Kimihez?
- Van vele egy kis dolgom.
- Aha. Lehet, hogy nem leszek itt, de tudod, hogy mi hol van..
- Persze.
Elmentünk Kimihez Jeremyvel a listáért. Ütközben belefutottunk jó néhány pilótába, akiket már jó ismerőseimként üdvözöltem. Jeremyt persze nem volt időm bemutatni, mert siettünk.
- Szia, Angel? - kérdezte Romain.
- Igen, én vagyok. Kimi?
- Mindjárt jön. És Ő? Őt még nem ismerem.
- Ő itt, Jeremy, a testvérem.
- Nagyon örülök Jeremy, Romain vagyok.
- Én is örülök Romain.
Kimi végre megérkezett. Kezében a listával.
- Sziasztok! Itt a lista. - ránéztem. A lista tetején egy olyan személy neve állt, aki ugyan már nem tagja a Red Bull csapatjának, de Sebhez még mindig nagyon közell áll és számomra is nagyon érdekes személy.
- Angel, mi a baj?
- Semmi, csak Őt most hogyan? - mutattam rá a papír tetejére.
- Na látod, ez egy nagyon jó kérdés. Talán Nico majd megoldja.
- Megoldja, ne aggódj. - biztosított Kimit. - De most dolgom van, ha nem bánjátok.
- Persze, mi is sietünk vissza.
- Majd még értekezünk.
- Rendben.
Visszamentünk Fernandohoz. Ő már nem volt ott, de mi kényelembe helyeztük magunkat.
- Most itt fogunk unatkozni?
- Kénytelenek leszünk. Bár sétálni elmehetünk. Én itt nem vagyok feltűnő. Bemutathatlak pár F1-es srácnak, ha gondolod.
- Oké, akkor menjünk sétálni.
Már fél órája sétálgatunk, amikor szembejön velünk Laura. Na szép..még itt sem hagy békén.
- Á, sziasztok! Nem láttátok véletlenül Nico barátnőjét? - na tessék, már megint kezdi.
- Nem. Szerintem nincs is kint a pályán. Legalábbis nem láttam még. - hazudta Jeremy.
- Fernandoval jöttetek ki?
- Igen. - jajj mi lesz ebből.
- Akkor jó. Na cső..
- Hála az égnek, végre lelépett. De most Fernandoval is beszélnünk kell, sürgősen.
- Bocs, mi mást mondhattam volna?
- Én is ugyanezt mondtam volna.
*****
Amikor visszaértünk a Ferrari boxhoz, Fernando már várt minket.
- Srácok, mi folyik itt? Magyarázatot követelek, de azonnal..!

9. fejezet - Egy váratlan vendég

Másnapp reggel nagyon rosszul ébredtem. Nagyon rossz érzéseim voltak a mai nappal kapcsolatban. Nico még aludt, de én már nem bírtam tovább feküdni, úgyhogy felkeltem, felöltöztem és csináltam reggelit.

Egyszercsak egy kar fonódott a derekam köré.
- Jó reggelt szerelmem! - nyomott egy puszit Nico az arcomra.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Jól, veled álmodtam.
- Örülök neki.
- Mi a baj, kicsim?
- Olyan rossz érzésem van.
- Ne legyen! Minden rendben lesz.
- Remélem. Átmenjek Jeremyhez, vagy átmész te hozzá?
- Minek?
- Megnézni, hogy ébren van-e már. Ő is kijön velünk, nem?
- De igen.
- Átmegyek. Te csak reggelizz nyugodtan.
- Rendben, de aztán te is egyél, jó?
- Jó..nyugi..nem fogok elájulni.
- Csak nem akarom, hogy bajod legyen.
- Tudom. De nem kell aggódnod.

*****

Jeremy ajtaja előtt állok és éppen bekopognék, amikor Fernando tűnik fel.

- Jó reggelt! :) - köszön rám széles vigyorral. - Gondoltam beköszönök a kedvenc unokatesómnak.
- Igen? - öleltem át.
- Igen.
- Fernando. Nekem a mai nappal kapcsolatban nagyon rossz érzésem van.
- Nekem nem. Szerintem tök jó lesz. :D
- Remélem. Segítened kéne?
- Mit tehetek érted?
- Sebért..
- Hmm?
- Sebet akarjuk feldobni.
- Van már ötletetek?
- Van. Bár nem tudom, hogy milyen viszonyban vagytok.
- Pillanatnyilag jóban.
- És Kimivel?
- Vele is megvagyunk.
- Oké, majd még szólok a tervünkről később.
- Oksa. Jeremy?
- Éppen most akartam benézni hozzá. Köszönsz neki te is?
- Majd később. Most sietnem kell.
- Hová?
- Dashahoz.
- Menj csak, majd úgyis találkozunk.

Bekopogok Jeremy ajtaján. Nyílik az ajtó..
- Szia Ang! - ölel át jó szorosan a tesóm. - Úgy örülök, hogy látlak.
- Tegnap is láttál.
- Tudom, de olyan rossz érzésem van a mai nappal kapcsolatban.
- Neked is? Nekem is. Nico és Fernando próbáltak megnyugtatni, nem sok sikerrel.
- Engem nem lehet megnyugtatni.
- Majd én lenyugtatlak. - még mindig szorosan magához ölel. - Nem lesz semmi gond, hidd el. Itt leszek veled végig, ígérem.
- És mi van ha veled történik valami?
- Itt leszel velem.
- Ma el nem mozdulok mellőled.
- Ennek Nico nem biztos, hogy nagyon örülni fog.
- Lehet, de egyrészt Nico a legjobb barátom, másrészt a testvérem vagy.
- Tudom.
- Gyere, sétáljunk egyet!
- Rendben.
Kimentünk a szabadba sétálni. Jeremy arcán félelem terült el még mindig, annak ellenére, hogy próbáltam megnyugtatni és hihetetlenűl nyúzott is volt. Aggódtam érte. Nem is kicsit.
- Jeremy, kérlek, nyugodj meg! Nem lesz semmi baj!
- Képtelen vagyok rá.
- Ha aggódsz, azzal csak bevonzod a bajt. Gyere, üljünk le!
Leültünk egy közeli padra. Jeremy rettenetesen remegett. Megfogtam a kezét és jó mélyen a szemébe néztem.
- Nyugi, nem lesz semmi baj! Itt vagyok veled és nem mozdulok mellőled.
- Köszönöm. - kezd megnyugodni.
- Gyere, menjünk vissza!
- Rendben.

*****

Ahogy sétálunk a folyosón, hirtelen megpillantok egy lányt. Éppen a mi szobánk ajta előtt áll és kopog. Te jó ég..
- Jeremy, bújjunk el gyorsan! - mondom és azonnal a mellettünk álló szobor mögé rántom a tesómat.
- Mi az, mi történt?
- Aki ott áll az ajtó előtt, nem más mint Nico volt barátnője, Laura.
- Bakker, tényleg. Szerintem ezt éreztük.
- És ez akkora nagy baj lenne?
- Ki tudja, hogy mi lesz ebből.
Nico ajtót nyit, az arcáról lerí a meglepettség.

Nico szemszöge:
Meglepődtem..nem is kicsit. Már lassan 1,5 éve nem láttam Laurát. Akkor szakítottunk. Nagyon padlón voltam, de Angel végig ott volt velem. Az nekem nagyon sokat jelentett. Akkor szerettem igazán bele.
-  Szia Laura! Mi járatban errefelé?
-  Meghívtak a futamra. Mellesleg hallottam, hogy új barátnőd van. Kíváncsi voltam, hogy hogy néz ki. Ő is itt van?
-  Jelenleg nincs. A testvérével van. De nemsokára visszajön.
-  Én ráérek.
-  Szerintem ez nem túl jó ötlet.
-  Dehogynem. Bemehetek?
-  Laura! Ugye ezt te sem gondolod komolyan?
- De igen, halálosan komolyan gondolom. Látni akarom a vetélytársamat.
Nem tudhatja meg, hogy a legjobb barátomből lett a barátnőm. Teljesen kiakadna. Azt hinné, hogy Angel végig csak rám hajtott és miatta szakítottam vele. Nagyon remélem, hogy Angel még nem ér vissza. Ekkor

kapom az SMS-t Jeremytől:
- Itt vagyunk a szobor mögött. Nem tudod lerázni a csajt?
Visszaírom:
- Addig nem hajlandó mozdulni, amíg nem találkozik Angellel.
- Tereld el a figyelmét, gyorsan meglépünk!
- Oké.
Igyekszem nem idegesnek tűnni.
- Mi az, mit nézel annyira?
- Semmit, csak azt figyeltem, hogy milyen szép ez a folyosó. Nem sétálunk egyet? Mire visszaérünk, már biztosan itt lesznek.
- Rendben.

Angel szemszöge:
Miután kimenekültünk az ébületből, felsóhajtok.
- Igazad volt, ebből még nagy baj lehet, főleg, hogy én voltam Nico legjobb barátja. Most mit csináljunk?
- Kezdetnek beülhetnénk valahová enni. Éhen halok.
- Mondjuk már én is. Megígértem Niconak, hogy sietek vissza enni, de Laura közbeszólt.
Beültünk egy tojás rántottára és egy csésze teára egy közeli étteremben. Csak reménykedni tudtam, hogy Laura megunja a várakozást és magától elmegy.
- Mit akarsz csinálni?
- Kivárom, amíg Laura elmegy. Csak megunja majd a várakozást.
- És ha nem?
- Akkor nem tudom. Majd kitalálok valamit.

*****

Amikor visszamentünk a szállodába, nem találtuk ott se Nicot, se Laurát. A szobánkból se hallottunk semmi zajt, csak egy gond volt. Nem volt kulcsom, így nem tudtam bemenni. Írtam Niconak:
- Hol vagytok?
Jön a válasz:
- Elmentünk sétálni. Ti hol vagytok?
- A szobánk előtt. Kéne a kulcs. Nem tudok bemenni.
- Azonnal megyek, lerázom valahogy Laurát.
- Oké, de siess!
- Meglesz.

Végre fellélegezhettem kicsit.
- Na?
- Mindjárt jön. Lerázza valahogy Laurát.
- Hála az égnek. Addig gyere be hozzám!
- És ha Nico visszajön?
- Lehet, hogy 1 órába telik, mire lerázza. Írj neki, hogy nálam leszel és kész!
- Oké.
Írok Niconak:
- Jeremynél leszek, majd kopogj be, ha visszaértél!
Jön is a válasz pár pillanat múlva:
- Oké.

- Hogy tudsz ilyen nyugodt maradni kívűlről, ha belül szinte tombolsz?
- Ezt honnan veszed?
- Érzem.
- Én is érzem a te feszültségedet. De te idegesebb vagy, mint én.
- Igen. Miért vagy olyan izgatott Seb bulija miatt?
- Azért mégiscsak oda voltam érte egy csomó ideig, majdnem össze is jöttünk, aztán most meg elutasítom. Lelkiismeret furdalásom van.
- Ne okold magad! Az érzéseiről nem tehet az ember.
- Tudom, de akkor is. Kárpótolni szeretném.
- Mi pedig segítünk.
- Köszönöm. :) Igazi kincsek vagytok nekem. Bár Nicot azért szerintem frusztrálja kicsit a dolog.
- Igen. Pedig nincs oka  aféltékenykedésre. Bár ugye 2 év után nem is csodálom.
- Hát igen, elég rossz lehet ne..
Kopognak, remélem, hogy Nico az.
- Hála az égnek, gyorsan siessetek a szobátokba. Ki tudja, hogy Laura nincs-e a közelben.
- Csak nincs. Elméletileg sikerült leráznom.
Már az ajtón előtt állunk. Nico ép az ajtót nyitja, amikor megszólal egy női hang.
- Áá, hát itt vagytok. Azt hittétek, hogy lerázhattok engem? Nem olyan fából faragtak ám. Kisasszony, tessék megfordulni, hadd nézzelek meg..!

Felhívás! :)

Sziasztok!
Nagyon örülnék annak, ha véleményeznétek az írásaimat, mert így tudnék rajtuk javítani és persze azt is tudnám, hogy van értelme írnom a történetet. :)

Üdv: Angel :)

Élet a kulisszák mögül: 8. fejezet

A két fiú kilépett egy-egy oszlop mögül. Érdekes, hogy eddig nem vettük észre őket.
- Szia Seb! - köszöntek kórusban.
- Sziasztok! Nico és..
- Jeremy vagyok..Angel testvére.
- Sosem mondtad, hogy van testvéred.
- Tudod Seb..nem igazán volt alkalmunk erről beszélgetni, hiszen nem is nagyon találkoztunk. Amúgy én is csak ma reggel tudtam meg.
- Egy eltitkolt testvér? Érdekes.
- Igen. És imádom. - öleltem át a bátyámat.
- Szép kis pár lennétek, ha nem lennétek testvérek.
- Tudjuk. Kiskorunk óta ismerjük egymást.
- Mi van?
- Amikor kicsik voltunk, Jeremy még Magyarországon lakott, később költöztek ki Németországba.
- Érdekes.
- Van ennél érdekesebb is.
- Na és mi az?
- Az, hogy a legjobb barátom lesz a szerelmem. - bújtam hozzá Nicohoz.
Seb egészen elsápadt.
- Ugye ezt csak valami vicc?
- Nem Seb, nem viccelek. Megbocsájtok, de nem felejtek és a legfőképpen nem szeretlek. Legalábbis szerelemmel nem. És erre csak nemrég sikerült rájönnöm.
- Nico és te..szakadok.
- Lehet, hogy vicces és abszurd, de igaz.
- Ezt én is alá tudom támasztani. - szólt közbe Jeremy. - Régen láttam már Niconál és Angelnél szebb párt.
- Én is. Tényleg nagyon szépek vagytok. Bocs, csak kicsit kiakadtam. - kért bocsánatot Seb.
- Semmi baj, Seb. Gondolom nagyon megviselt, hogy szakítottatok Hannaval.
- Hát igen. Bármennyire is tetszettél, Hannat nagyon szerettem. Feleségül akartam venni, de elhagyott egy suttyóért.
- Óóó..ezt nem tudtam. Sajnálom. - öleltem át.
- Nem mondtam el ezidáig senkinek. Csak Tomminak. Tudjátok..Tommi nagyon jó barátom és ilyen ügyekben is sok tanácsot szokott adni. Tudta Angelt is. Ő tanácsolta azt is, hogy udvaroljak neked. Csak..kicsit rosszul sült el.
- Mindig van rosszabb. De most már vissza kéne mennünk kipakolni. Seb, gondolom neked is.
- Persze. Remélem, még összefutunk. Itt vagyok a szomszéd hotelban.
- Rendben. Holnap biztosan találkozunk majd a boxutcalátogatáson. Akkor szia..
- Sziasztok! Ja és Angel..
- Igen?
- Sok boldogságot.
- Köszönöm.
Szegény Seb. Nagyon szomorú volt. Dehát én meg szerelmes..csak éppen nem belé. És előkerült az eltitkolt bátyám is. Nem lehettem volna most boldogabb, ha Sebnek nem lenne rossz kedve. Elhatároztam, hogy felvidítom.
- Fiúk, segítenétek nekem?
- Miben?
- Hogyan?
- Sebet kéne feldobnunk.
- Miért éreztem, hogy ez lesz? Pedig nem is láttalak vagy 13 éve.
- Nem változtam semmit, csak megnőttem.
- Na igen. Mit kéne csinálnunk?
- Azt még nem tudom. Ötletek?
- Mit szeret Seb?
- Az autóit.
- Azon kívül?
- Minden hülyeséget, amit el tudsz képzelni. De szerintem még Hannat is nagyon.
- De Seb azt mondta, hogy lelépett egy suttyóval.
- Igen, de valahogy ennek utána kéne járnunk.
- Minek?
- Nem tudom. Csak azt érzem, hogy ezt kell tennem.
- Ehhez kéne egy kis protekció is, hogy megtaláljuk.
- Nico? - néztünk rá mindketten egyszerre.
- Most mit vártok?
- Te vagy az egyetlen reményünk.
- Angel, beszélj Sebbel, kérdezd meg tőle, vagy a szerelőitől és segítenek. Én nem tudok segíteni. Nem ismerem Hannat és Sebbel se vagyunk puszipajtások.
- Jól van.
Nico kicsit felhúzta magát. Egyrészt megértettem, hiszen már 2 éve Sebbel traktáltam, miközben Ő szerelemes volt belém, másrészt meg, ha szeret engem, akkor segít. Hiszen, ha szeret, akkor azt akarja, hogy
boldog legyek. És én akkor leszek boldog, ha Seb is boldog lesz.
- Ne haragudj! - ölelt át. - Kicsit elragadtattam magam.
- Semmi baj Nico. Hannan kívül valami más ötlet?
- Megkérdezhetnéd Kimitől. Ő nagyon jóban van Sebbel.
- Nem rossz ötlet. De vajon szóba állna velem?
- Hát..ez jó kérdés. Bár elég finnes vagy.
- Vagy inkább németes...
- A német vér teszi. - szólt közbe Jeremy.
- Csak nem?
- Az ükapám német volt.
- Hihi. Végülis. Szerintem szóba állna veled. Egy próbát megér, nem?
- De igen. Majd holnap megpróbálok vele beszélni.
- Holnap?
- Boxutca látogatáson.
- Hát nem tudom. Nem biztos, hogy holnap lesz rád ideje. Lehet, hogy össze se futtok. Viszont tudom, hogy hol szállt meg.
- Muszáj ma?
- Szeretnél segíteni Sebnek vagy sem?
- Igen, szeretnék.
- Akkor rajta. Menjünk!
Izgatottan ültem be az autóba, hogy elmenjünk Kimihez. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak Kiminek. Azt se tudtam, hogy egyáltalán szóba áll-e majd velem. Nem tudom, hogy most milyen a viszonya
Fernandoval, csak azt, hogy régebben jóban voltak. Csak ugye pont Fernando miatt kellett elmennie 3 évvel ezelőtt...
- Mi baj?
- Csak félek, hogy nem áll velem Kimi szóba.
- Miért ne állna?
- Nem ismer, lehet, hogy azt hiszi, hogy rajongó vagyok és szerintem az se nagyon hatja meg, hogy Fernando unokatestvére vagyok.
- A nagy Fernando unokatestvére. És Nico és én is itt leszek majd. Ne aggódj, minden rendben lesz. Majd segítünk, ha kell.
- Köszönöm, Jer.
- Alap. Egy testvértől és egy baráttól ez elvárható.
- Úgy szeretlek titeket. Bocs Nico: Ich liebe dich.
- Hát igen..ezzel a magyarral kikészítetek. Nem értem, hogy miről beszéltek. Annyit értettem, hogy Nico, Kimi és Jer.
- A többi nem is volt lényeg. - nevettem.
- Tényleg nem volt lényeg. - nevetett velem Jeremy is. - Csak azt mondtam neki, hogy segítünk majd, ha kell.
- Így van, segítünk.
- Hálás vagyok fiúk. Nagyon hálás.
Nagyon izgultam. Hiába próbáltak nyugtatgatnia  fiúk, nem voltam képes megnyugodni. Én ilyen voltam. Mindig mindent túlizgultam. És általában feleslegesen.
Odaértünk végre. Niconak köszönhetően könnyedén bemehettünk a szállodába. Odabent megkérdeztük a recepciós kisasszonyt:
- Melyik szobában szállt meg Kimi Räikkönen?
- Ki keresi?
- Nicolas Hülkenberg. - vette át tőlem a szót Nico. - sürgősen beszélnünk kell vele.
- 2. emelet, 308-as szoba.  Mr. Räikkönen  nemrég ért vissza.
- Köszönjük.
Indultunk is a lépcső felé.
- Köszönöm, Nico!
- Megígértem, hogy segítek, nem?
- De igen. :)
Eljött a nagy pillanat. Kopogtam Kimi ajtaján és izgatottan vártam, hogy ajtót nyisson.
Csak néhány másodpercet kellett várni, hogy az ajtó kinyiljon és megjelent Kimi. Akkora volt, mint Seb, a tekintete hideg volt, de a szemei gyönyörűek voltak. Amint meglátott, elmosolyodott:
- Szia! Te meg ki vagy?
- Angel vagyok! Fernando unokatestvére.
- Nagyon örülök. És minek köszönhetem a látogatásodat?
- Segítség kéne. Tudod Kimi..Sebastianról van szó.
- Mi történt vele?
- Egy időben oda voltam érte, pontosabban nem olyan régen. Majdnem összejöttük, csak csinált egy butaságot, amiért megharagudtam rá. Ő bocsánatot kért, de akkor én már megtaláltam az igazit. Kibékültünk, de most nagyon szomorú. Nem tudsz valami ötletet arra, hogy hogyan tudnám feldobni?
- Mhh..nehéz eset.
- Hannara gondoltunk, de végül elvetettük.
- Jól tettétek. Mi lenne, ha szerveznénk Sebnek egy meglepetéspartit?
- Jó ötlet.
- Szerintem vasárnap estére kéne. Majd megbeszélem Sebbel, hogy hétfőn menjünk vissza Svájcba együtt a magángépemmel.
- Rendben, köszönjük Kimi. Nekünk mit kell tennük?
- Megszervezem én, csak a vendégek meghívásában kéne segítenetek. Holnap keressetek meg a boxomban és adok majd egy listát. Őket kell majd meghívnotok. Nico majd segít, Ő mindenkit ismerni fog a listából.
- Rendben.
- Apropó, Angie! Kit tisztelhetek ebben a jóképű fiatalemberben? Csak nem Ő a nagy Ő?
- Jajj, nem, nem. - nevettem. - Ő Jeremy. A testvérem.
- Valóban? Nagyon örülök Jeremy. - rázott vele kezet.
- Hát még én. - válaszolta Jeremy.
- Szóval holnap jöjjön valamelyikőtök a boxomba a listáért.
- Meglesz, Kimi. És mégegyszer nagyon köszönjük.
- Sebről van szó. Érte bármit. Ajjaj..gyorsan bújjatok el..itt jön Seb..
Nem kellet kétszer mondani, máris rohantunk a lift irányába.
- Hát ez nem sokon múlott. - nevettem.
- Hát nem. Büszke vagyok rád. - adott egy puszit Nico az arcomra. - Nagyon bátor voltál.
- Így van, bátor voltál. Ki hitte volna, hogy ilyen bátor húgom van. - tette hozzá Jer.
- Ahogy elnéztem, Kimi is a kedvenceid közé tartozik.
- Igen, Ferraris volt.
- Na és Massa?
- Massa is.
- Ajjaj, ha most nem lennék Fernando unokatestvére, lehet hogy utálnálak.
- Azt nem hiszem, mert a bátyád vagyok.
- Igaz.
- Na látod.
- Na fiúk. Nico, neked kell intézned a hívásokat. Jeremy, átmész Kimihez a listáért, vagy átmenjek én?
- Átmehetek érte, ha gondolod.
- Oké, és bármit mondd Kimi azt jegyzed és mondod nekem is. Vili?
- Persze. Még szép.
Nemsokkal később visszaértünk a szállodába. Gyorsan átöltöztünk. Mivel 8 óra körül járt már az idő, így beültünk egy étterembe.
- Ki, mit kér? Én fizetek.
Egymásra néztünk Jeremyvel és felnevettünk. Mindketten ugyanarra gondoltunk.
- Rántotthúst rizzsel. - mondtuk egyszerre.
- Rendben.
Nico magának csak salátát rendelt. Vigyáznia kell az alakjára. De én akkor sem bírnám ki, hogy csak salátát egyek.
- Szerintetek tudja Kimi, hogy velem jársz?
- Nem hiszem. Akkor nem valószínű, hogy ilyen kedves lett volna velünk. Tudjátok milyen rideg tud lenni.
- Igen, tudjuk. Mr. Jégcsap, vagy inkább Iceman. - erre mindhárman elkezdtünk nevetni.
- Nekem az a benyomásom, hogy megtetszettél Kiminek. - tette hozzá Jeremy.
- Majd elénekeltetem vele a Jégből vagyokot.
- Nee, Angel, ne csináld ezt, mindjárt kiköpöm a rizst.
- Miről van szó? - szegény Nico nem értette a poént.
- Ez egy magyar szám, ezért nem érted a poént. Majd megmutatom egyszer.
- Oké.
Hamar elszállt a vacsoraidő. Persze, hiszen jól éreztük magunkat. Ezek után alig vártam, hogy ágyba kerülhessek.
- Jó éjszakát, Jeremy! - köszöntem el tesómtól, amikor visszaértünk a hotelbe.
- Jó éjszakát, Tündérbogár!
- Tündérbogár?
- Most találtam ki. :D
- Oké. :D Bolond vagy, de szeretlek.
- Én is téged.
Nico már rég bement, mikor mi még kint beszélgettünk Jeremyvel. Mire bementem, már ágyban volt. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam mellé az ágyba.
- Jó éjszakát Nico!♥
- Jó, éjt Angel! :)♥