26. rész - Na de ilyet..

-          Hagyjátok abba! – kiabáltam. Nem hittem a szememnek.  Jake és Seb összeverekedtek.

-          Ang, te mit keresel itt?

-          Nem jöttetek vissza, gondoltam megnézem mi történt veletek. – Jake akkorát húzott be neki, hogy eleredt az orra vére.

-          Jake! Te barom! Ha még egyszer hozzá érsz, velem gyűlik meg a bajod!

Jake közelebb lépett. – Te kinek pattogsz? Kinek képzeled magad?

-          Ha hozzá mersz érni, akár egy ujjal is, velem gyűlik meg a bajod.

-          Jajj de  megijedtem…

A másik pillanatban Nico bukkant fel.

-          Mi folyik itt? Seb, te vérzel. Angie, jól vagy? – Seb orrából még mindig folyt a vér…

-          Jake bántotta Sebet.

-          Azt látom. Sürgősen orvoshoz kell vinni. Lefoglalom Jake-et, addig menjetek az orvoshoz. Rendben. És köszi.:)

Az út végtelennek tűnt, pedig csak 5 perc volt.

-          Semmi komoly baja nincsen, de mi történt?

-          Azt inkább hagyjuk.

-          Hát jó. Rendbe fog jönni nemsokára.

-          Köszönjük doktor úr.

-          Ez a munkám.

-          Viszlát!

-          Viszlát!

-          Seb! Ki kell rúgatnod. Ez így nem mehet tovább.

-          Tudom.

-          Megütötted.

-          Nem, csak fenyegetőzés volt.

-          De min vesztetek össze?

-          Rajtad.

-          Azt mondta, hogy őt akarod, nem pedig engem és megszerez bármi áron.

-          Gyökér…én meg Ő? Soha…ha az utolsó férfi lenne a földön, akkor se. Még szerencse, hogy Nico ideért.

-          Nos igen.

-          Várjunk csak…az én hibám volt…

-          Miért?

-          Mert akkor ütött meg, amikor hozzám beszéltél.

-          Nem te tehetsz róla. Ne emészd magad.

-          Nico hol lehet?

-          Nem tudom, keressük meg.

Nico a Red Bull boxa előtt beszélgetett Jake-kel.

-          Na, megérkezett a háborús sérült?

-          Igen, és ezennel ki vagy rúgva!

-          Seb, közlöm veled, hogy ezt nem te döntöd el! Szükséged van rám a hétvégén.

-          Igen? Itt van nekem a gyönyörű barátnőm és szerintem nagyon szívesen segít, ha szépen megkérem. Vagy nem?

-          De igen Seb, nagyon szívesen.:)

-          Egy nő?

-          Igen, aki történetesen a barátnőm és nem szúr hátba. Azt hittem, barátok vagyunk. Nagyot csalódtam benned Jacob.

-          Általános óta nem hívtál így.

-          Mert nem szereted, ha így hívnak. És ezt tiszteletben tartottam. De mostantól nem teszed.

-          Mi folyik itt fiúk? – lépett oda Christian.

-          Jacob ki van rúgva.

-          Bántotta Sebet. – vágtam közbe.

-          Nem gondoljátok, hogy mindenki érdemel mégegy esélyt.

-          Veszélyes rám, nem akarom, hogy maradjon, Sebnek is majdnem eltörte az orrát.

-          Ahogy gondoljátok. Gyere Jake, intézzük el a papírokat!

-          Na végre.

-          Akkor segítesz?

-          Hát persze.:)

-          Köszönöm. – nyomott egy puszit a számra.

-          Szívesen, elvégre a barátnőd vagyok.:) Tudom, hogy Tommit senki nem tudja pótolni, de…

-          Semmi de..Tommi nemsokára felépül.:)

-          Nagyon remélem. Már nagyon hiányzik.:(

-          Azt elhiszem. Nekem is.

Megcsörrent a telefonom. Tommi volt az.

-          Szia nagyfiú!

-          Szia! Szeretnék bocsánatot kérni. Minden oké veletek?

-          Fogjuk rá. A helyettesed enyhén szólva gáz.

-          Mi történt?

-          Nem telefon téma. Remélem hamar felépülsz, mert már nagyon hiányzol és nem csak nekem. A fiúk is hiányolnak.

-          Ez kedves. Le kell tenned, pihennem kell.

-          Nyugodtan. Puszillak, szia!:)

-          Szia!:)

-          Kivel beszéltél?

-          Tommival.:)

-          És hogy van?

-          Szerintem jól.

-          Hála a jó égnek. Gyere…mutatok valamit…

25. rész - Egy kicsi mozgás mindenkinek kell..

-          Fiúk, mi folyik itt?

-          Amióta Jake van Tommi helyett semmit nem találunk meg.

-          Srácok, most őszintén, ti bírjátok Jake-et?

-          Nem, nem igazán.

-          Na itt jön.

-          Uraim. Munkára fel!

-          Seb egyik szerelője a fülembe súgja:  Kinek képzeli ezt magát?

-          Azt nem tudom, de nem Ő a főnök, ez biztos.

-          Ajj, Mikor jön már vissza Tommi?

-          Azt nem tudom, de nekem is nagyon hiányzik.

-          Szereted még?

-          Hogyne szeretném. De úgy, mint a testvéremet.

-          De ugye visszajön?

-          Nagyon remélem.

-          Stu, miért nem dolgozol?

-          Talán azért  Jake, mert nem te vagy a főnököm. És különben is…egyelőre pihenő van.

Kinek képzeli ez magát? Hát komolyan mondom…

-          Angie!

-          Seb!

-          Gyere, feladatod van!

-          Mi lenne az?

-          Kiküldetésed van.

-          Hallgatlak.

-          Vidd ezt el Niconak és mondd meg neki, hogy köszönöm.

-          Rendben.

-          Köszönöm,  ezzel is időt spórolok. El kell mennem futni kicsit Jake-kel.

-          Na ne már.

-          De már. Gondoltam inkább mennél Nicohoz. Vagy bírod a futást?

-          Nem igazán. Főleg nem ha, Jake is ott lesz.

-           És ha nem lenne ott, akkor esetleg nem erőltetnéd meg magad, hogy addig is velem lehess?

-          De, akkor megerőltetném magam.

-          Legközelebb Jake nélkül futok.:P

-          Azért csak legyen melletted,  a végén még eltunyulsz.:P

-          Dehogy tunyulok.:D

-          Na menjél Seb, menjél, mert a főnökúr leugat.

-          Megyek, de te is menj. Nico már nagyon várja a labdáját.

-          Rendben.

Elindultam a Mercedes GP boxa felé. Nagyon idegesített, ahogy a szerelők megbámultak. Örültem, hogy beértem. Nico épp fellelhető helyen tartózkodott Schumi és Bree társaságában.

-          Ang, mi járatban?:)

-          Niconak hoztam vissza a labdáját.

-          Kösz, őőő.

-          Angie! Angie Smith!

-          Nico. Nico Rosberg! Örülök, hogy megismerhetlek.- fogott velem kezet.

-          Én is örülök.

Nico nagyon aranyos volt. Le se lehetett törölni az arcáról a vigyort. Bree-re, néztem mire Ő rám kacsintott. Nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot. Úgy döntöttem nem is nagyon firtatom.

Kínos csend vette kezdetét. Bree Schumival volt elfoglalva, Schumi pedig Bree-vel. Nico engem méregetett, amíg én a szerelők munkáját figyeltem. A csendet végül Nico törte meg:

-          Szóval te vagy Sebastian barátnője.

-          Igen, ez így van.

-          Mióta ismered Sebet?

-          Nem olyan régóta.  Na és hogy van Vivian?

-          Szakítottunk. Kb. egy hete.

-          Jajj Nico! Annyira sajnálom.

-          Ugyan, túlélem.:) Nem tudom, mi lenne velem Michael nélkül.

-          Nico mentálisan nagyon erős, nem kellett annyira támogatni.

-          Azért ez nem teljesen így van, ezt te is tudod.

-          Maradjunk annyiban, hogy egy ici-picit kellett segítenem.

-          Az én Michaelem. Csajszi imádlak!

-          Ugyan, Sebnek köszönd!

-          De gondolom te szóltál neki.

-          Ez igaz, de Seb intézte a többit.

-          Lényegtelen. Nektek köszönhetem, hogy most itt vagyok. Ezt soha nem fogom elfelejteni.

Nico arcáról lesütött, hogy tetszik neki, amit hall. Michaelhez lépett és valamit a fülébe súgott!

-          Héjj, társaságban nem illik sugdolózni!

-          Ugyan Ang, hagyd, biztos férfi dolgokról beszélnek.:D

-          Nyilván.:D

-          Gyere Bree, sétáljunk egyet!

-          Rendben.

-          Nekem nem ártana mennem.

-          Maradj még kicsit! – marasztalt Nico. – Ha jól tudom, most Seb úgy sincs bent.

-          Hát jó. De csak egy negyed órát maximum.

-          Rendben.

Nico nagy érdeklődést mutatott felém, ami meglepett. Csak az zavart,mikor a Sebbel való kapcsolatomról kérdezett. Negyed óra után aztán végre visszamehettem a Red Bull boxába. Persze Sebék még javában edzettek, így kénytelen voltam a szerelők munkáját figyelni. 2 óra után még mindig nem jöttek vissza a fiúk, ami nagyon aggasztott, mert Seb azt mondta, hogy maximum 1,5 órát lesznek távol, így elindultam Őket keresni. Amikor megpillantottam Őket, nem az a látvány fogadott, amit szerettem volna…

24. rész - Szállj le a csajomról!

Megfordultam és lekentem neki egy óriási pofont.

-          Jake…tudhattam volna.

-          Jake, ezt mire véljem?

-          Jó nő a barátnőd.

-          Tudom. De Ő az enyém.

-          Nem mondtam, hogy nem. (Úgyis az enyém lesz).

-          Akartál még mondani valamit?

-          Nem, semmit. (Szarházi).

-          Gyere kicsim, induljunk!

-          Rendben.

Egész úton azon az idióta Jake-en gondolkodtam. Ezt mégis hogy képzeli? Tommi helyén van és máris nagynak képzeli egymást? Seb a versenyző, nem pedig Ő. Ő csak egy senki. Nem tett semmit Sebért (tudomásom szerint).  Végre visszaértünk a hotelbe. Egy hatalmas ágy, saját fürdőszoba, tévé, számítógép, internet, kell ennél több? Nem hinném.

-          Seb, ez fantasztikus!

-          Igen.:)

-          Gyorsan elmegyek zuhanyozni.

-          Csatlakozhatok?:$ - Nézett rám boci szemekkel.

-          Na gyere!:)

-          Szép látvány!:P

-          Ugyan, semmi extra.

-          Nekem tetszik amit látok.:P

-          Pasik…

-          Hallgass!

-          Igenis. – megcsókolt. Abban a pár percben elfelejtettem mindent és csak rá koncentráltam.

Kiléptem a zuhany alól.

-          Gyere vissza!

-          Seb, öltözzünk fel! Fáradt vagyok, szeretnék aludni.

-          Legyen.:)

Felöltöztünk és bebújtunk az ágyba.

-          Szép Álmokat kicsim!:

-          Neked is édes!:)

Másnap reggel korán felébredtem. Már előre féltem a naptól, Jake-től. Fogalmam sem volt arról, hogy hogyan bújhatnék el előle. Lehet, hogy ki se kéne mennem.  Seb aludt, mint a bunda, gondoltam rendelek reggelit. Fél 10-kor őnagysága is kikászálódott az ágyból és közösen elfogyasztottuk a reggelit.

-          Mi a program mára főnök?

-          Autogramosztás, interjúk, egy kör a pályán. Jöhetsz velünk.:)

-          Tudod Seb…azon gondolkodtam, hogy inkább itt maradok.

-          Jake miatt?

-          Igen, nem akarom, hogy rám szálljon. Már most elegem van belőle.

-          Beszélek vele, amint meglátom, ígérem. Csak gyere ki velem. Kérlek! Nélküled nem lenne semmi ugyanolyan.

-          Jó… 

Amint kiértünk a pályára, Jake azonnal rámszállt.

-          Jó reggelt!

-          Neked is. (Reggel, mi?)

-          Mi a helyzet közted és Seb között?

-          Mi lenne? Megvagyunk.

-          És nem akarsz esetleg valaki olyat, aki korban jobban passzol hozzád?

-          Kire gondolsz?

-          Egy nagyon jóképű srácra. Álom pasi.

Jól tudtam, hogy kire gondol. Kellett valami jó ötlet, amivel lepattinthatom.

-          Jake, én most megyek, majd később találkozunk.

Nagy sietségemben belerohanta Rocky-ba.

-          Jajj, bocsi.

-          Semmi baj. Miért vagy ilyen ideges?

-          Csak sietek?

-          Hová?

-          Sebhez. Csak nem tudom, hogy hol van. Kérlek segíts, ott jön Jake, nem akarom, hogy észrevegyen.

-          Mi van Jake-kel?

-          Nem normális. Tegnap is rám akart mászni.

-          Jól van, jól van.

-          Áá, Rocky.  Angiet nem láttad? Olyan hirtelen elrohant. Elfelejtettem neki szólni, hogy Seb a bejáratnál várja.

-          Majd szólok neki, azt hiszem az előbb láttam.

-          Köszi.

-          Elment?

-          El.

-          Köszönöm.

-          Szívesen. Seb a bejáratnál vár.

-          Köszi. Mindent.

Gyorsan a kijárathoz siettem. Seb ott várt Jake-kel együtt.

-          Jake, szállj le a barátnőmről, vagy nagyon megbánod!

-          Kinek kell a te barátnőd? Azt hiszem téveszméid vannak.

-          Aha, persze. Ma is kikezdtél velem?

-          Én? Én ártatlan vagyok.

-          Maradjunk annyiban, hogy nagy ívben elkerülitek egymást, ha nagyon muszáj, csak akkor beszéltek és akkor mentek egymáshoz közel. Jake, meg ne lássalak a barátnőm közelében!

-          Ne aggódj, el fogom kerülni nagy ívben!

Volt valami a hangjában, valami ijesztő, ami nem hagyott nyugodni. Ahogy sétáltam vissza a box-ba, nagyon furcsa dologra lettem figyemes…

23. rész - Tommi helyettese

-          Ja, jó. Menjünk. Sietnünk kell. De addig ki edz majd?

-          Hát…van helyettes. Szerencsére.

-          Ja oké.:)

Végre kiértünk ebből a „börtönből”. Alig vártam, hogy visszatérjünk a meleg Magyarországra. Bree és Georgina megígérték, hogy eljönnek hozzám. Olyan boldog voltam. És a szüleim sem ellenezték. Még haza kellett ugranom a ruháimért, de addig bemutattam Bree-t a szüleimnek (Georginát már régebb óta ismerték).

 

-          Tök jó fejek a szüleid.

-          Azt csak hiszed.

-          Nem, komolyan. Örülnék, ha az én őseim is ilyen jó fejek lennének.

Szépen, lassan elindultunk. Jött velünk Bree és Georgina is Seb intézkedésének köszönhetően.

-          Seb, óriási kérésem lenne!

-          Neked bármit megteszek!:)

-          Georginának Jenson-t, Breenek pedig Michael-t el tudnád intézni? Mármint úgy értem, hogy a boxaikban lehessenek.

-          Meglátom mit tehetek, de szerencséd van, hogy pont Ők kellenek.

-          Hát ti meg miről tárgyaltok? – érdeklődött Bree. Még szerencse, hogy németül nem tud, Georgina pedig zenét hallgatott.

-          Semmi fontos, csak munkaügy.

-          Ááá, értem.:)

Hungaroring. Imádom. Csodálatos egy pálya. Amikor először megláttam, azonnal beleszerettem. Igaz, akkor nem volt túl meleg és rengeteget kellett gyalogolni, de megérte. Most szerencsére gyalogolnom nem kell, beleshetek a kulisszák mögé. Sebnek sikerült elintéznie, hogy Bree Michaelhez, Georgina pedig Jenson-höz kerülhessen. Ők persze ezt nem tudták.

-          Hová visztek? – kérdezte Bree.

-          Csak egy pillanat. – válaszoltam.

-          Neee! Áááá! Ezt nem hiszem el! Köszönöm!!! – ugrott a nyakamba Bree!

-          Barátok vagyunk, nem?

-          De, de azért ez na. Hálám örökké üldözni fog!!! Szeretlek!!!

Georgina sem értette nagyon, hogy mit akarunk vele, de azért jött.

-          Jenson…

-          Kit tisztelhetek a gyönyörű hölgyben?

-          Georgina vagyok. Georgina Hamilton. És nem vagyok Lewis Hamilton rokona.

-          Megértettem. Szóval..veled töltöm el ezt a pár napot. Már alig várom. Kösz Seb. – kacsintott Sebre, de ezt csak én és Seb vettük észre.

Kettesben indultunk vissza a Red Bull boxához, ahol már nagyban folyt a készülődés a hétvégére.

-          Seb, el sem hiszed, hogy milyen hálás vagyok neked.

-          Ugyan már. Semmiség.:)

-          Nem az.

-          Nekem az volt. Pont a barátaimat kérted.:) Be kell, hogy mutassalak valakinek.

-          Kinek?

-          Angie! Ő itt Jake. Tommi helyettese.  Jake, Ő Angie, a barátnőm.

-          Nagyon örülök. – fogtam vele kezet.

-          Hát még én. – a nézésében volt valami huncutság.

-          Te Seb, gyanús nekem ez a srác. Hány éves?

-          23.

-          Fiatalabb nálad.

-          Na és?

-          Csak mondom. Mióta ismered?

-          5 éve.

-          Akkor gondolom elég jól ismered.

-          Igen. Mindjárt jövök, valamit el kell intéznem.

-          Siess vissza!

Kimentem kicsit levegőzni. Egy fekete alak tűnt fel. Nagyon megrémültem. Est volt és nem tudtam, hogy ki az.

-          Megijesztettelek? –kérdezte a hang.

-          Eléggé.

-          Bocsánat, nem állt szándékomban.

-          Már mindegy.

-          Szóval te vagy Seb barátnője?

-          Igen.

Jake úgy végignézett rajtam, hogy azt hittem pofon csapom.

-          (Hmm…szép darab). És mióta vagytok együtt?

-          Nem túl régóta. De ez miért érdekel?

-          Csak kérdeztem.

-          (Gyanús nekem ez a csávó. Seb, gyere már vissza.)

-          Na mi van? csak nem félsz tőlem?

-          Én, tőled? Ugyan már.

-          Akkor miért húzódsz el.

-          Az idegenekkel megtartok egy bizonyos távolságot.

-          Vagyis félsz tőlem.

-          Nem, csak tartom a távolságot.

-          Pedig jobb lesz, ha hozzám szoksz, mert Tommi egy ideig biztos nem jön vissza.

-          Tommi nemsokára felépül és visszajön.

-          Azt csak hiszed. Tommi nem az újját vágta el, hanem balesete volt. Jó időbe telik, amíg teljesen felépül, ha egyáltalán teljesen felépül.

-          (Görény.:@)

-          Na mi van? Meg se tudsz szólalni, szépségem?

-          Ha közelebb mersz jönni, kikaparom a szemed!

-          Csak nem félsz?

-          Mi folyik itt? Ang mi baj van?

-          Áááá semmi. Csak a barátnőd kicsit gyogyós. – azzal fogtam magát és elment.

-          Na végre…már majdnem nekiugrottam.

-          Mit csinált?

-          Ez egy görény. Rám akart mászni.

-          Micsoda?

-          Komolyan. Undorító egy ember.

-          5 éve ismerem és soha nem viselkedett így.

-          Nem hiszel nekem?

-          Érdekes.

-          Azt mondta, hogy Tommi nem biztos hogy felépül teljesen. – fakadtam ki.

-          Kérlek, nyugodj meg! Tommi meg fog gyógyulni. Teljesen felépül és újra vele fogok dolgozni. Addig viszont el kell tűrnöd Jake-et.

-          Addig nem jövök veled futamra.

-          Na ne már.

-          Vagy kirúgod, vagy nem jövök addig veled futamra.

-          Édesem, ezt nem te döntöd el.

-          Hát jó. Tudom. De akkor engem egy ideig nem látsz. Sajnálom, nem fogom bírni.

-          Azért most még maradsz, ugye?

-          Ha állítasz mellém testőröket, akkor igen.

-          Rendben. De most gyere, menjünk a hotelbe, pihenjük ki a mai nap fáradalmait!

-          Rendben.

Éppen elindultam volna, amikor valaki rácsapott a seggemre…

22. rész - Tomminál

… Bree és Georgina  ott várt minket.

-          Hát ti?

-          A barátok nem hagyják cserben egymást.:)

-          Köszönöm csajok. – borultam a nyakukba.

-          Georgina! Biztos vagy benne, hogy Finnországban ebben a 10 cm-es topánkában akarsz közlekedni?

-          Nem bízol a képpeségeimben?

-          De, bízok én, csak beteglátogatóba megyünk, nem egy divatbemutatóra.

-          Egy nőnek mindig jól kell kinéznie.

-          Ne kezdd!

-          Te kezdted.

-          Csajok, csajok, egy repülőtéren vagyunk. Seb hová ment?

-          Nem tudom, tényleg, hol van?

-          Itt vagyok.

-          Hol voltál?

-          Na szerinted?

-          Ja.:D

A repülőgép felszállt, mind a négy utasával. Az izgalmam csak fokozta, ahogy közeledtünk Finnországhoz. Az utolsó 10 perc pokoli volt.

-          Seb! Akkor ugye 10 perc múlva leszállunk és egyszerre megyünk Tommihoz?

-          Igen, de először a szállásra megyünk és utána.

-          Nem lehetne előtte?

-          Ezzel a rengeteg cuccal akarsz beállítani Tommihoz?

-          Nem.

-          Na látod.

Megérkeztünk Finnországba. Nem mondom szép ország, de nem túl meleg. Alig vártam, hogy Tomminál lehessek.

-          Csak nyugi Angie, egy fél órán belül ott leszünk Tomminál.

-          Egy fél órán belül? Addig idegbajt kapok.

-          Ugyan már, hidd el pillanatok alatt el megy majd.:)

Tudtam, hogy ez nem lesz így, tudtam, hogy ilyenkor mindig minden lassabban telik. de végül csak eljött a megfelelő pillanat. Csak nem éppen úgy alakult ez a látogatás ahogy akartam.

-          Ti meg hová mentek?

-          Tommihoz?

-          Kaptatok időpontot?

-          A volt barátnője vagyok.

-          És Ők?

-          Sebastian Vettel a jelenlegi barátom és a két barátnőm Geor…

-          Sebastian jöhet veled, de a két lánynak maradnia kell!

-          Nyugi csajok, megoldom.

-          Nem fontos, nektek kell látnotok Őt, nem nekünk, menjetek csak!

Azt hittük, hogy ennyivel megúsztuk, de tévedtünk.

-          Mutassa a kezét! És maga is Mr. Vettel! Tiszta, rendben, mehetnek!

-          Jajj Seb, még valami?

            Talán más már nincsen.

      Végre bemehettünk Tommihoz. Na tessék…tudhattam volna. Két nagydarab biztonsági őr.

-          Csak egyesével mehetnek be és maximum 20 percet lehet bent vele egy személy.

-          Angie, menj! Ez neked a legfontosabb.

-          Rendben.

Beléptem. Tommi a legnagyobb kényelemben feküdt az ágyában.

-          Angie! – szólalt meg olyan édesen, hogy majd’ elolvadtam.

-          Szia Tommi! Hogy érzed magad? És mi ez az óriási biztonsági rendszer?

-          Gyere, ülj ide és minden elmesélek!

Odaültem az ágya szélére, de nem azt tette amire számítottam.

-          Hé, Tommi, ezt nem kéne!

-          Miért?

-          Figyelj, minden elmondok, de először mondd el, hogy miért vagy így védve? Talán terroristák üldöznek?

-          Szóval…édesanyám ragaszkodott ehhez. Nem fér a fejembe. Persze mondtam neki, hogy én nem vagyok Sebastian. Dehát…  csodálom, hogy téged beengedtek. Mit mondtál nekik?

-          Azt, hogy a volt barátnőd vagyok.

-          És beengedtek?

-          Be. De csak engem és Sebet. Ide meg csak egyesével jöhettünk be és csak 20 percre.

-          Nos igen, tudom.

-          Na és mi a helyzet?

-          Figyelj…mi Sebbel most…járunk.

-          Értem.
       Tommi! Mit csinálsz?

-          Csak egy csókocskát. Légy szí!

-          Hékás! Nem lehet. Szeretlek, de ezt így nem. Nézd! Csak barátok, oké?

Láttam az arcán, hogy nagyon nem barátok. Inkább a szerelmet lehetett leolvasni az arcáról, mint azt, hogy oké, akkor legyünk barátok. De olyan nézése volt, hogy nem lehetett neki ellenállni. És a gyönyörű szemeinek sem.

-          Jobb ha megyek.
      Kérlek, még ne!

-          Lejárt az idő. Érkezik Seb.

-          Hát jó.

-          Vigyázz magadra és épülj fel hamar, aztán gyere vissza!

-          Meglesz.

Búcsúzóul adtam neki egy puszit, de úgy éreztem, hogy nem kellett volna. Utánam nyúlt, magára húzott és megcsókolt volna, ha nem akkor nyit be az őr, megmentve engem.

-          Az idő lejár… bocsánat… - azzal visszacsukta az ajtót.

-          Tommi, mennem kell. Szia!

-          Szia!

Ahogy kiléptem az ajtón, megkönnyebbültem. Ugyanakkor rettenetesen ideges voltam amiatt, hogy az őr benyitott és ki tudja, hogy köpött-e Sebnek. De leginkább az idegesített, hogy így kellett elválnunk Tommival és tudja már, hogy új pasim van. Történetesen a legjobb barátja.

-          Mehetsz.

-          Mennünk kell. Sietnünk kell vissza…

-          Miért?

-          Na szerinted…?