Felvettem és beleszóltam:
.
-
Igen?
-
Szia Angie! Tommi vagyok. Bocsi, hogy eddig nem
jelentkeztem, de volt egy kisebb balesetem és most hazajöttem Finnországba
lábadozni.
A sokktól meg se bírtam szólalni. Kiejtettem a telefont a
kezemből és elájultam…
-
Angie! Kicsim, jól vagy?
-
Anyu, olyan furcsát álmodtam. Azt álmodtam, hogy
Tommi hívott telefonon és felvettem és azt mondta, hogy Finnországban
lábadozik.
-
Ezt nem álmodtad. Ez így van. Beszéltem Sebbel.
holnap mentek hozzá. Seb is nagyon boldog, amiért Tommi életben van.
-
Jajj, anya… - már sírtam az örömtől. El se
tudtam hinni, hogy életem másik értelme is életben van.
-
Na. Most mi a baj?
-
Olyan boldog vagyok, hogy Tommi mégis él. Nem
halt meg.:’)
Este fél 11 volt, mire lefeküdtem. De hogy aludtam volna,
amikor egész délután feküdtem, ráadásul holnap látom Tommit, aki NEM HALT MEG!
El se hittem, hogy az én másik drágám is életben van. Emiatt sem voltam képes
lehunyni a szememet. Így hát írtam Sebnek egy SMS-t:
-
„ Ugye ez nem vicc?”
-
„Miért lenne az? Én is beszéltem vele és élőbb,
mint valaha.:)”
-
„ Jajj Seb, annyira boldog vagyok.:))”
-
„Én is nagyon örülök, hogy Tommi életben van és
persze annak is, hogy örülsz. De sajnos még el kell mondanunk Tomminak, hogy mi
a helyzet.”
-
„ Nem várhatnánk meg, amíg felépül. Most nem
hiszem, hogy túl jó lelkiállapotban van.”
-
„Hát jó, legyen.”
-
„Köszönöm, Seb. Szép álmokat!:)”
-
„Szép álmokat szerelmem!:)”
Másnap reggel korán keltem. Annyira izgultam, hogy nem
tudtam tovább aludni. Anyukám is mérges volt rám, amiért ilyen korán reggel
felkeltem:
-
Korán van még, feküdj vissza!
-
De nem tudok aludni, hé!
-
Jól van, de ne zajongj, én még szeretnék egy
kicsit aludni.
-
Ahogy akarod. Persze annyira aktív voltam, megy „ügyes”,
hogy mindent levertem, ami az utamba került. Elefánt a porcelán boltban. x’)
-
Hékás!
-
Bocsi, anyu.
Visszavonultam a szobámba, Talán ott nem csinálok semmi
hülyeséget. Kikerestem a szekrényből a legszebb ruhámat, hogy csinos lehessek
Tommi előtt. Persze fontos volt az is, hogy meleg legyen, hiszen Finnország nem
arról híres, hogy ott olyan meleg legyen. Sebastian sem tudom aludni. Hajnali
6-kor már SMS-t írt, hogy mikor jöhet értem. Persze azonnal válaszoltam, hogy
akár most is, hiszen én sem tudok aludni, legalább anyu is tud még aludni egy
kicsit.
-
Szia kicsim! Mehetünk?
-
Igen, egy pillanat. Csak elköszönök anyutól.
Szia anyu! ? Megyünk el Sebbel.
-
Ilyen korán?
-
Igen, Seb sem tud aludni.
-
Ettél rendesen?
-
Igen, ettem, nyugodj meg, nem lesz semmi baj,
Sebbel vigyázunk egymásra.
-
De akkor tényleg.
-
Jó, nyugi.:)
-
Akkor szia!
-
Szia anyu!:)
Annyira izgultam, izzadt a tenyerem, remegtem, minden bajom
volt. Már alig vártam, hogy újra láthassam Tommit. És mi van ha hazugság volt
minden? Ha Tommi mégsem él? Nem, az nem lehet. Biztos Tommival beszéltem.
Felismertem a hangját.
-
Min gondolkozol drágám?
-
Csak Tommin. Vajon tényleg él.
-
Nyilván. Hacsak nem a szelleme hívott minket. De
ez abszurd, nem igaz?:D – nevetgélt.
-
De igen, az. – eszembe jutott a tegnapi nap. A
nevetés, aminek se füle, se farka nem volt. Reméltem, hogy csak én halucináltam
oda és nem szellemek szállták meg a házunkat.
-
Nemsokára a reptéren leszünk. Onnan már csak pár
óra.
-
Pár óra…
-
Csak nyugi, pillanatok alatt elmegy majd az idő.
-
Remélem.
-
Hidd el, hogy így lesz.
Amikor a reptérre értünk nagyon meglepődtem, mert…
