Élet a kulisszák mögül: 3. rész: Döbbenet

Kiléptünk a boxból és elindultunk vissza a szállodába. Alig vártam már, hogy újra Spanyolországban legyünk. Azt pedig még jobban vártam, hogy újra otthon lehessek Magyarországon. Igen.. magyar vagyok, ha ezt még nem említettem volna. „A magyar lányok a legszebbek a világon”. – szokta mondani Mike, amikor szóba kerülnek a magyarok. Na vajon miért? Óriási nagy kérdés…
Végre visszaértünk a szállodába. Azonnal elkezdtem bepakolni a bőröndömbe a ruháimat és egyéb apró kiegészítőimet.
- Minek nektek ennyi kacatot cipelnetek?
- Nem igaz, hogy nem érsz rá még öt percet.
- De, ráérek, csak akkor sem értem.
- Mert pasi vagy és az is maradsz.
-             Köszönöm szépen, ezt most bóknak veszem. - vigyorgott.
-             Örülök, hogy nem sértődtél meg. - vigyorogtam vissza.
-             Végeztél már?
-             Igeeen. :D Mehetünk. :D
-             Mondd csak, nem akarsz inkább Sebbel menni?
-             Nem. Nicoval szeretnék. ;)
-             Aha, persze.
-             De tényleg. Szeretnék vele több időt tölteni.
-             Mert nem töltötök együtt így is túl sok időt?
-             Dehogy. Amikor elém jön, meg a bálon, de amúgy a pályán mint tudod nincs rám sok ideje. De bakker ezt te is tudhatnád, hiszen ugyanolyan pilóta vagy, mint Ő.
-             Ja, mondjuk az igaz. Dehát tudod, hogy egy Forma-1-es pilótának nincs túlsok ideje. De ha akarsz meglátogathatod Nico barátodat ezen a héten mielőtt Magyarországra megyünk.
-             Fernando! Kedden már megyünk is anyuék miatt.  Mikor mennék el Nicohoz?
-             Mondjuk holnap? Megbeszélhetnéd vele, hogy akkor veled menne Magyarországra. Elöszőr úgyis a reptérre mennétek, nem?
-             De. Csak tudod nem mindenki akar már kedden Magyarországra menni.
-             Az igaz, de ha szépen megkéred, akkor feltesz a repülőre. Sőt..szerintem a szüleidhez is simán elmenne veled. Bemutathatnád nekik. Tudnak egyáltalán róla?
-             Persze, hogy tudnak, de ezt most úgy mondod, mintha a pasim lenne.
-             Még lehet a pasid, ha Sebbel nem jönne össze. :D
-             Fer..Nico a legjobb barátom, Ő nem tartozik a jelöltjeim közé.
-             Biztos? :D
-             Teljesen biztos.

Kopogtak. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet az ilyenkor. Titokban reménykedtem, hogy Seb az, de gondoltam, még biztos ünnepelnek, vagy ilyesmi. Amikor kinyitottam az ajtót, nagyon megörültem, mert Nico állt az ajtóban. Még mindig a Force Indiás ruháját és a kedvenc sportcipőjét viselte. Hatalmas mosoly ült az arcán, amikor ajtót nyitottam neki.

-            Na mi történt Nico?
-            Semmi. Csak hiányoztál.
-            Te is nekem.
-            Tudod Angel, arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnék veled korábban Magyarországra. - Nico esen kijelentésére Fernando arcára elégedett mosoly költözött.
-            Nagyszerű, nagyszerű, akkor Nico esetleg velünk jöhetnél Spanyolhonba, vagy Angel inkább te mennél el Nicohoz? - Fernando azonnal nekiállt szervezkedni.
-            Na álljunk csak meg! - vágtam közbe - Még el sem döntöttem, hogy egyáltalán Nicoval akarok-e menni Magyarországra. - Nico arcán sértettséget véltem felfedezni.
-            Nos.. - mosolygtam Nicora - mielőtt idejöttél, Fernandoval pont arról beszélgettünk, hogy jó lenne veled több időt együtt tölteni. Fernando javasolta, hogy mehetnék veled is a szüleimhez, de nem voltam benne biztos, hogy belemennél, hiszen ti ráértek csütörtök reggel megérkezni.
-            Szívesen elmegyek veled a szüleidhez. - mosolygott vissza Nico.
-            Akkor megegyeztünk. Eljössz velünk Spanyolországba, vagy..
-            Tudod, én arra gondoltam, hogy esetleg eljöhetnél velem a szüleimhez egy napra. - pirult el - Aztán kedden együtt mennénk a szüleidhez. Persze, ha ez nem gond Fernandonak.
-            Egyáltalán nem. Majd a szüleidnél találkozunk Angie-em. - kacsintott rám.
-            Rendben. Nico, indulhatunk?
-            Persze, menjünk.

Ahogy lassan lépkedtünk a lift felé, azon gondolkodtam, hogy vajon jól láttam-e Nico szemében, amit láttam. Most először éreztem valami furcsát, amikor Nico mellett voltam, pedig már lassan 2 éve a legjobb barátok vagyunk.
Már úton voltunk. Próbáltam felfogni, hogy nemsokára találkozni fogok Nico szüleivel. Reméltem, hogy nem fognak majd utálni. Oké, hogy nem barátnő vagyok, de attól még utálhatnak. És az nem lenne jó, ha a legjobb barátom szülei nem kedvelnének.
-            Minden rendben Angie?
-            Persze. Csak aggódom. Mi van, ha nem fognak kedvelni a szüleid?
-            Hidd el, hogy kedvelni fognak. Már sokat meséltem rólad nekik és hidd el, hogy csupa jót. Már nagyon kíváncsiak rád. Persze pozitív értelemben - mosolygott. Visszamosolyogtam rá, bár úgy éreztem, hogy ebbe egy jó adag riadtság is belekerült.
-            Ne aggódj, minden rendben lesz! - nyugtatgatott.
-            Hát remélem - gondoltam magamban.

2 órával később már meg is érkeztünk. Nico szülei már vártak minket.
-            Anyu, apu, bemutatom Angelt. Angel, Ők a szüleim!
-            Nagyon örülünk, Nico már sokat mesélt rólad. - ráztak velem kezet.
-            Én is nagyon örülök.
-            Nos..használhatod a vendégszobát, de Nico szobájában két ágy van, úgyhogy ha gondolod, akkor aludhattok egy szobában.
-            Köszönöm Mrs Hülkenberg!
Nico kérdőn nézett rám. - Melyik szobát szeretnéd? - Most erre mit mondjak? Ha azt mondom, hogy Nicoval szeretnék aludni, akkor lehet, hogy félreértik. de egyedül sem szeretnék aludni. Talán nem értik félre, ha Nicoval alszom, hiszem Ők ajánlották fel. Vagy csak azért mondták, hogy felajánlják és ezzel tesztelnek le? Megköszörültem a torkomat.
-            Nico! Beszélhetnénk négyszemközt?
-            Persze. :)
Nico megkérte a szüleit, hogy menjenek be, mindjárt megyünk mi is.
-            Igen? Mit szeretnél?
-            Nico...ez a szobás dolog..
-            Mi van vele?
-            Ha veled aludnék, akkor azt a szüleid félreértenék? - éreztem, ahogy egyre vörösebb lesz az arcom.
-            Jaj, nem, nem, dehogyis. - mosolygott - akkor nem ajánlották volna fel és én is örülnék, ha nem kéne egyedül aludnom.
-            Akkor oké. :) Megmondanád te a szüleidnek, hogy..
-            Hogy velem alszol? Persze, ha ennyire félsz a szüleimtől. Egyébként nem értem, hogy miért, szerintem kedvelnek.
-            Gondolod?
-            Tudom. Látom rajtuk, hogy így van. Na gyere, menjünk be, a szüleim már várnak!
-            Várj!
-            Mire?
-            Mondani szeretnék valamit..
-            Igen? Hallgatlak.
-            Én csak.. örülök, hogy elhívtál.
-            Én is, hogy eljöttél. :)

Lassan beléptünk a házba. Nem volt az a kifejezett luxuslakás, inkább tipikus családi ház volt, de attól még gyönyörű volt az én szememben. Szinte elbűvölt. Tele volt Nico által nyert trófeákkal (még az alsóbb kategóriákban nyerte őket).
-           Gyere Angyalom, megmutatom a szobámat! - hozott vissza Nico a való életbe. Angyalom? Így még sose nevezett. Vajon Ő is észrevette?
Nico szobája hatalmas volt és ámulatba ejtő. Tele volt poszterekkel és természetesen az alsóbb kategóriákban nyert trófeákkal. Természetesen csak ízlésesen és nem volt kupi a szobájában, az enyémmel ellentétben.
-           Aludhatsz az én ágyamban, ha akarsz, az sokkal kényelmesebb, mint a másik.
-           Ezt már igazán nem várhatom el tőled. Maradj csak nyugodtan a helyeden - mosolyogtam rá.
-           Rendben - mosolygott vissza. Mintha láttam volna valamit a szemében, amit sehová sem tudtam rakni. De tetszett. Nagyon is.

Ismét lementünk Nico szüleihez.
-          Sétálunk? - kérdezte Nico.
-          Persze. - válaszoltam.
-          Anyu, apu, elmegyünk kicsit sétálni. Nemsokára jövünk.
-          Rendben van. - bólintottak rá. - De siessetek vissza, nemsokára vacsora.

Nem mentünk túl messze, csak a közeli parkba.

-         Hallottam, mi történt a futam után. Én biztos nem lettem volna ilyen erőszakos.
-         Ugyan, már nem számít. Csak..nem akarok címlapra kerülni. Tudod azelőtt Fernandonál Raqu elvonta rólam a figyelmet, most meg Dasha, de Sebnél nincs kinek elvonni a figyelmet..
-         Sajnálom..
-         Mit sajnálsz? Nem csináltál semmit.
-         Azt, hogy ez történt.
-         Tök mindegy már.
-         Hé! De ez nem fer. Jogod lett volna eldönteni, hogy rajta akarsz-e lenni a képen vagy sem.
-         Tudom.
-         Angie!
-         Igen?
-         Én..
-         Psszt.. - tettem az ujjam a szájára - ne mondj semmit!
Nem szólt semmit, csak átölelt. A karjai közt mindig biztonságban éreztem magam és megnyugodtam. Hallottam a szívverését. Gyorsan vert.
-         Vissza kellene mennünk - mondta a hajamnak.
-         Menjünk. - válaszoltam.

Szép lassan elindultunk visszafelé. Útközben azon gondolkodtam, hogy ennek a srácnak miért ver ilyen gyorsan szíve. Talán.. áá..biztosan nem azért, amire gondolok.
A vacsora palacsinta volt. Kicsit meg is lepődtem, de amikor Nicora ránéztem, azonnal rájöttem, hogy csak a kedvemért sütöttek palacsintát.
-       Köszönöm szépen. Nagyon finom volt - köszöntem meg.
-       Gyere, Angie, megmutatom a fürdőt. - ajánlotta fel Nico.
-       Oké - válazoltam.
Még zuhanyzás közben is arra gondoltam, ami a parkban történt. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Csak folyt rám a víz, én meg csak néztem magam elé. Egyszercsak észbe kaptam, hogy hoppá, ideje lenne
igyekezni. Miután csurom vizesen kiléptem a zuhany alól, nagyon megijedtem. A pizsama nadrágomat nem hoztam be a fürdőbe. "Ezt nem hiszem el!" Na jó, nyugodjunk meg. Gyorsan felöltözök, fogat mosok, aztán
megpróbálok feltűnés nélkül visszamenni Nico szobájába. Amint kiléptem az ajtón elkezdtem rohanni, amíg észre nem vettem Nico apukáját. Akkor szépen, lassan ellopakodtam mögötte és gyorsan berohantam Nico
szobájába.

-       Angie! Öhm...te így szoktál aludni? - basszus, Nicorol teljesen elfeledkeztem.
-       Öhm.. nem.. - pirultam el - csak elfelejtettem a nadrágot bevinni a fürdőszobába. Nézd, már itt is van. - Azzal gyorsan felkaptam és bebújtam a takaró alá.
-       Héé, nyugi! Semmi gáz. Barátok vagyunk. Előfordul az ilyesmi. Még a nagyrabecsült Sebastian Vettellel is. - a hangjában némi gúnyt fedeztem fel. - Mindjárt jövök. Én is lezuhanyozok.
-       Rendben.
Felültem az ágyban. Hosszú perceken keresztül csak ültem és néztem magam elé. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Itt vagyok a legjobb barátomnál és elfelejtem a fürdőbe vinni a pizsama nadrágomat. Ez totál ciki.
Többet ide se kell jönnöm. Még szerencse, hogy Nico szülei nem láttak meg. Legalábbis remélem.
-      Itt is vagyok. Héé! Ne emészd már magad. Emberek vagyunk mind. - ült mellém az ágyra.
-      Tiszta gáz vagyok.
-      Nem vagy te gáz, fejezd már be. - ölelt át.
-      Biztos?
-      Igen, egészen biztos.
Rám mosolygott. Láttam rajta, hogy valami nagyon kikívánkozik belőle.
-     Angie..Én szeretlek Téged.
-     Nico...Én is szeretlek Téged.
-     De én tényleg szeretlek..mármint úgy értem hogy... - elpirult. Tudtam.
-     Ne mondj semmit. Értem én. És azt hiszem, hogy én is.
-     Tényleg? Azt hittem, hogy Seb..
-     Én is, de...Seb valahogy..nem az én világom. Ezt bebizonyította a legutóbbi húzásával, aminek következtében nemcsak Ő, de én is "bajba" kerülhetek. És azt hiszem, hogy iránta csak szimpla rajongást érzek, de irántad..valami egészen mást. Szavakkal ki sem tudom fejezni..
-     Szeretlek, amióta csak megláttalak.
-     Azért az vicces, hogy két éve "kerülgettük" egymást.
-     Pedig ott voltunk egymást orra előtt.
-     Igen.
-     Biztos, hogy nem akarsz az én ágyamban aludni?
-     Biztos. De te aludhatnál az enyémben.
-     Meggondolandó..de..
-     Kicsit még korai lenne..
-     Bár nem értem, hogy 2 év után mire várunk..
-     Én sem..
-     Akkor?
-     Rendben.
-     De az én ágyamban aludjunk, mert az kényelmesebb. És egy kicsivel nagyobb is. :)
-     Legyen ahogy akarod. :) Ugye a szüleid reggel azért nem fognak bejönni, mert az egy kicsit ciki lenne?
-     Nem vagyok már kisgyerek, hogy be kelljen hozzám nézegetni. Szóval nyugi, nem fognak. :)
-     Akkor jó. :)

Átmentünk Nico ágyába. Tényleg kényelmesebb volt, mint az enyém.

-    Hová mész?
-    Ki kell mennem a mosdóba, de sietek vissza.
-    Oké.

Gyorsan kiosontam, nehogy felébredjenek Nico szülei. Említettem már, hogy a fürdőszobájuk is első osztályú. Hatalmas tükör, óriási kád, ilyesmik...na de mindegy is. Ez most nem fontos.

5 perccel később már vissza is értem Nico szobájába.
-    Mi tartott ennyi ideig?
-    5 perc volt az egész. Nehogy azt mondd, hogy sok volt! - húztam fel a szemöldököm.
-    Jól van, nem számít, csak bújj már ide!
Nem szóltam semmit, csak bebújtam Nico mellé, a takaró alá.
-    Jó éjszakat Nico! :)
-    Jó éjt Angiem! :)