38. rész - :'(

..ha Seb nem kap el biztosan nagyot tanyáztam volna.
- Minden oké?
- Persze.

Igazából semmi nem volt rendben. A fejem rettenetesen elkezdett sajogni és igazából rosszul lettem, nem pedig megbotlottam..
- Te Seb! Vigyázz erre a lányra, mert még a végén összetöri magát. - figyelmeztette barátját Kimi.
- Vigyázok én, látod, hiszen elkaptam.
- Igen.

Szerencsére Seb nem lakott messze Kimitől, ezért hamar visszaértünk hozzá. Mikor visszaértünk én azonnal ledőltem aludni és pillanatok alatt el is aludtam. Aludtam vagy 3 órát és amikor felébredtem, akkor ez a ruha volt az ágyamra terítve:

Nagyon meglepődtem. Elkezdtem keresni Sebet, de nem találtam sehol. Csak egy levelet hagyott maga után a konyhában. " Fél 8-kor várlak a bejáratnál. Vedd fel a ruhát, amit vettem neked. Szeretlek. Seb ♥"
Ránéztem az órára. Te jó ég! Már fél 7 van. Sietnem kell, ha el akarok készülni fél 8-ig. Gyorsan lezuhanyoztam. Éppen kiléptem a zuhany alól, amikor megcsörrent a telefonom. Amikor megláttam a kijelzőn a nevet, majdnem szívinfarktust kaptam. Remegő kézzel vettem kezembe a mobilt és nyomtam le a zöld gombot.

- Szia!
- Szia! Mi újság?
- Nincs semmi.
- Hé, ez az én szövegem!
- Ez van. :P
- Na és sikerült már kiverned a fejedből?
- Már rég nem rajtad kesergek.
- Na mi történt?
- Látszik, hogy nem követed a Forma-et, most tudnád, hogy mi a helyzet.
- Hallgatlak.
- Összejöttem Sebaatian Vettel-lel.
- Na ne röhögtess. :D
- Komolyan gondoltam. De ha nem hiszed el, akkor nézd meg a neten.
- Rendben, majd megnézem. Majd még hívlak. Szia!
- Szia!

Na tessék, már csak ez hiányzott. Ránéztem az órára. Te jó ég! Negyed 8 van..
Gyorsan felöltöztem, összepakoltam az irataimat egy kis táskába és siettem a bejárathoz.
- Szia, Gyönyörűm! :)♥
- Szia, Seb!
- Mi a baj, kedves?
- Csak, olyas valaki hívott, akivel nem akartam beszélni..
- Kérlek, mondj el mindent..
- Hát..a lényeg annyi, hogy Ő volt az én nagy szerelmem, csak nem jött össze a dolog..rengeteget szenvedtem miatta..de inkább hagyjuk. Menjünk, ahova akartál! Nem akarom elrontani a kedvedet.
- Ugyan..az fontosabb, hogy jó legyen a kedved.
- Menjünk.
- Rendben. :)

Fél óra után megérkeztünk célunkhoz. Egy terasz, tele gyönyörű virágokkal, egy megterített asztal, közepén egy vázába helyezett rózsával.

- Seb, ez gyönyörű! =)
- Tetszik?
- Nagyon. =)
- Szeretnék valamit kérdezni tőled?
- Mit?
- Angie, szeretném, ha hozzám költöznél.
- Seb..az nem fog menni..
- Miért?
- Tudod..én még tanulok..és nem Svájcban..és te meg utazgatsz a futamaidra, szinte sose vagy itthon és ha még Svájcba járnék, akkor is alig látnálak, azt meg nem lehet, hogy kéthetente, vagy hetente váltsak iskolát. Sajnálom, de nem lehet..
- És ha próbálnék minél gyakrabban hazajönni hozzád?
- Seb! A szüleim nem hiszem, hogy megengednék..tanulnom kell rendesen, hogy vihessem valamire az életben.
- Mellettem meglenne mindened, nem is kéne dolgoznod.
- Nem akarok ingyenélő lenni.
- Nem tartanálak annak.
- Akkor is..sajnálom..tényleg..
- Rendben..
- Jobb lenne, ha hazavinnél..vagy várjunk csak..inkább hazarepülök..
- Ne, kérlek! Könyörgök..
- Sajnálom, de ez így nem mehet tovább..
- Biztos, hogy azért mondod ezt mert messze vagy?
- Jogos kérdés, de biztos..sajnos..
- Rendben..látom, nem tudlak visszatartani..menjünk haza..
- Rendben..

A fél órás út, 1 órásnak tűnt mire visszaértünk Seb házába. Ezek után már csak aludni bírtunk. Vagyis Seb esetleg. De én nem. Én egész éjszaka sírtam.Hajnali 5 körül sikerült elaludnom.. 8-kor felébredtem. Seb akkorra már fel volt öltözve, de nem tudta, hogy nem alszok és a következőket mondta:
- Sajnálom, hogy így alakult. Pedig én nagyon szeretlek. Miért kell ilyen messze laknod? Miért? - Seb rettenetesen sírt. - Bárcsak tudnánk találni valamilyen megoldást, hogy együtt maradhassunk. - Már nem bírtam tovább..elindultak a könnyeim.. Seb közben puszit nyomott az arcomra és kisétált a szobából.

Seb szemszöge:

- Muszáj volt kicsit kiszellőztetnem a fejemet, így sétáltam egyet. Közben beugrottan egy virágboltba. Szerettem volna még egyszer utoljára örömet szerezni Angie-nek. Vettem neki egy szál rózsát és visszaindultam. Közben összefutottam Kimivel.
- Seb, mi történt? Mi a baj?
- Angie elmegy- közöltem a könnyeimmel küszködve.
- Mi történt?
- Angie még tanul, Magyarországon, én pedig utazok a futamokra és így alig látnánk egymást. Ha Svájcban tanulna még akkor is alig látnánk egymást, meg a szülei sem szeretnék valószínűleg, ha a lányuk Svájcban élne.
- Jajj, Seb, annyira sajnálom.
- Pedig kedves lánynak tűnik.
- Az is..de ez van..ráadásul tegnap beszélt a volt szerelmével.
- Óó..akkor amiatt is lehet.
- Én is erre gondoltam, de azt mondta, hogy nem a srác miatt van.
- Hát..nem tudom..én nem ismerem Őt annyira..
- Már mindegy..
- Nem adhatod fel ilyen könnyen!
- Mégis mit csináljak?
- Hát..megvan. Segítek, de csak ha benne vagy.
- Hallgatlak.

Angie szemszöge:

10 óra körül nagy nehezen kikeltem az ágyból és elkezdtem bepakolni a bőröndömbe a ruháimat. Közben ismét csörgött a telefonom. Renata volt az.
- Szia!
- Szia csajszi! De régen beszéltünk már..mi újság van? Olvastam, hogy összejöttél Sebbel. Úgy örülök nektek. :))
- Hát.. haza megyek..
- Mi történt? Összevesztetek?
- Nem..csak a távolság..nem maradhatok így vele..nekem tanulnom kell, Ő pedig járkál a futamaira.
- Nem gondoltál arra, hogy Svájcban tanulj?
- Dehogynem..csak a szüleim se engednék, meg Seb nem nagyon jár haza..
- Ó..értem..de én biztos gondolkodnék még valamilyen megoldáson.
- Tudod..én már feladtam..
- Szereted Őt?
- Mindennél és mindenkinél jobban.
- Hát akkor..ne légy már olyan ostoba, hogy otthagyod?
- De mégis mit csináljak?
- Azt nem tudom, de ígérem, kitalálunk majd valamit együtt.
- Köszönöm, de felesleges. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és kész.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Hát jó..majd még hívlak. Szia csajszi! Vigyázz magadra!
- Szia Reni! - szomorúan tettem le a telefont, de tudtam, hogy mást sajnos nem tudok tenni.

Folyattam tovább a pakolást.Szépen összehajtogatva bepakoltam mindent a kis bőröndömbe, hogy rendesen beleférjek. Amikor a Sebtől kapott ruha került a kezembe, könnybe lábadt a szemem. Gyorsan eltettem, aztán elindultam lefelé a lépcső, ki az ajtón. Ekkor jutott eszembe, hogy e telefonomat fent felejtettem. Gyorsan visszamentem érte. Ekkor vettem észre, hogy valaki dobálja az ablakot..