- Angel, kelj fel! Gyorsan! - rázogatott valaki. A hangjából ítélve Rachel volt az.
- Mi az, mi történt? - kérdeztem idegesen. - Egyáltalán hány óra van?
- Fél hét. Tényleg nem keltenélek fel ilyen korán, de az unokatestvéred keres.
- Hogy? Fernando itt van? - döbbentem meg.
- Igen, teljes életnagyságban - felelte.
- Jó, oké, megyek már - motyogtam fáradtan és morcosan.
Persze Fer nem egyedül érkezett, hanem a barátnőjével, Dasha-val.
- Sziasztok! - köszöntem morogva. - Mi járatban itt ilyen korán?
- Drága unokatesó, én is nagyon örülök neked. Dashaval ma különleges programot terveztünk neked és a barátnődnek. Pontosabban Dasha ötlete volt, én csak rábólintottam.
- És miért hajnali fél 7-kor kell ezt bejelenteni?
- Mert 8-ra van időpontod a fodrászhoz. Szóval siess és öltözz fel!
- Jól van, fél, max háromnegyed óra múlva itt leszek.
- 20 percet kapsz, 1 óra az út a fodrászhoz!
- Köszi, akkor inkább visszafekszem.
- Ne ellenkezz, egy vagyonba került a fodrász!
- Fernando, neked van olyan, hogy egy vagyon?
- Nincs, de egy átlag ember szemével néztem a dolgot.
- Hát, oké. Akkor 20 perc múlva itt vagyok.
- Na, siess!
Mi a fenének kell ilyen korán felkelni egy fodrászhoz? Nem fér a fejembe. És különben is. Mi a fenére készül Fernando? Buliba akar vinni? Csak mert arról letehet.Én sosem járok bulikba. Akkor meg minek akarja megcsináltatni a hajamat fodrásszal? Vagy randit szervez nekem Nicoval? Azt meg ugyan minek? Akkor és oda megyek el Nicoval, ahová és amikor akarok. Ahhoz nekem nem kell szervezés. De még egy dupla randihoz sem. Grrr... El se megyek!
Egy farmer és egy póló mellett döntöttem, amihez a kedvenc tornacipőmet vettem fel. Hurrá! Így tökéletes leszek.
Pontban 7-kor léptünk ki Rachel-lel az ajtón. Írtam Niconak egy üzenetet, hogy hová mentünk, mert nem akartam őt felébreszteni.
- Szóval fodrászhoz megyünk? - kérdezte Rachel.
- Igen, úgy néz ki. De hogy minek?
- Biztosan jó okuk van rá.
8 óra előtt 10 perccel értünk oda a fodrászhoz, aki persze úgy nézett ki, ahogyan egy férfi fodrász ki szokott nézni általában. Gondolom, nem kell részleteznem.
- Pablo, meghoztam a klienseket! - Pabló, mi? Ezek a spanyolok.. vagy kik..
- Ááá, sziasztok drágáim! Fernando, melyik az unokatestvéred?
- Na szerinted? Természetesen a szőke, kék szemű.
- Ó, hát persze. Mindig is mondtad, hogy tipikus szép lány. De azt nem mondtad, hogy ennyire csini pofija van és, hogy ennyire fiatalka.
- Nem fiatal ő, csak fiatalnak néz ki.
- Kösz Fer, azért nem vagyok annyira idős. Csak fiatalabbnak nézek ki úgy 3 évvel a koromnál.
- Semmi gond, drágaságok! Először a szöszi vesszük kezelésbe, utána pedig a vörit.
Az én hajamat be akarta festeni barnára, de nem engedtem neki. Elégedett volna a szőkés-barna hajammal. Ne nyúljon bele a természetes színébe, mert eltöröm a finom kis kezeit! ezért csak begöndörítette és fújt rá vagy 5 kiló lakkot! Na kösz, ennyit a természetesen szép szőke hajról! A lakktól úgy bebarnult, hogy csak az tudta, hogy szőke vagyok, aki ismert... Nem is kellett befesteni.
Utána következett Rachel, akinek szintén át akarta festeni a haját, de persze Ő sem engedte. Viszont neki vállig levágta a haját és tett bele dauert. Fantasztikus lett az eredmény. Persze Ő elutasította a lakkot, mondván a dauer úgyis elég erős, ráadásul neki megmarad minden vegyszer nélkül is a göndörség.
Éppen kiléptünk a fodrász üzletből, amikor ismerős arcra lettem figyelmes az út túloldalán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése