- Laura, mit akarsz még? Majdnem megölted őt. - szólalt meg Nico cseppet sem nyugodt hangon.
- Azt akarom, hogy szakíts vele! Nem akarlak visszakapni, csak annyit, hogy vele se legyél.
- Sajnálom, ezt nem tehetem. Szeretem Angelt és nem fogok csak azért szakítani vele, mert a volt barátnőm hisztizik és azt akarja.
- Ha én nem lehetek a barátnőd, akkor Ő sem lesz az - indult el felém, kinyújtott kezekkel. Mindenki látta, hogy ennek nem lesz jó vége. Niki nővér ellépett előle, de fellökte. Elkezdtem hátrálni, az ablak felé, lehetőséget adva neki arra, hogy akár az ablakon is kilökhessen.
- Laura! Ne süllyedj le erre a szintre!
- Elvetted tőlem, ami az enyém. Ezt most megjárod! - kiabálta.
- Kisasszony, ezt rögtön tessék abbahagyni! - kiabált egy erős férfi hang az ajtóból. Egy nagydarab biztonsági volt az, jobbján egy hozzá hasonlóan magas biztonságival. Elindultak Laura felé, majd lefogták. Hiába kalimpált a lábaival a levegőben, nem engedték el, kivitték a szobából.
- Kérvényezni fogjuk a távol tartási végzést - szólat meg Nico.
- És a kórházból se ártana kitiltani! - tette hozzá Niki.
- Megoldjuk! - kiáltottak vissza a biztonságiak.
Nem fér a fejembe, hogy hogy nem bírnak távol tartani egy ilyen törékeny - na jó, annyira nem is törékeny - lányt a kórházból. Remélem, hogy azért most már nem tud a közelünkbe férkőzni. Mert már tényleg nem marad ép testrészem.
..:1 hónappal később...:..
Jeremy már szépen épült fel, mi pedig Nicoval teljesen egészségesek voltunk. Legalábbis elméletben. A következő nagydíjára edzett éppen a trénerével, én pedig az egyik könyvemet olvastam, miközben fel-felpillantgattam rájuk. Megcsodáltam Nico tökéletes izmait és gyönyörű, szőke haját. Biztosan nagyon elbambulhattam, mert egyszer csak arra eszméltem fel - mit eszméltem, ugrottam -, hogy Jeremy érinti meg a vállamat.
- Ne haragudj! - kért elnézést. - Nagyon megijesztettelek?
- Csak egy kicsit - fordultam felé, majd rá mosolyogtam.
- Akkor ma érkezik Rachel? - Jeremy már egy hete idegesít folyamatosan Rachel érkezésével. Minden álló nap ezt kérdezgeti. Már alig várja, hogy újra láthassa vörös barátnőmet. Ami nem lep meg, de azért egy hét után már az agyamra megy.
- Igen, Jer. Pontosan 1 óra 20 perc és 30 másodperc múlva - válaszoltam kissé szarkasztikusan.
- Hahaha. Nagyon vicces vagy - vágott hozzá egy pofát.
- Ne haragudj, Jer, de már egy hete folyamatosan ezt szajkózod minden nap. Tudod, kicsit idegesítő.
- Jó, igazad van, te ne haragudj! Csak már nagyon várom, hogy újra találkozhassak vele.
- Hát, ilyen, ha az embernek tetszik valaki - mosolyogtam rá. - De ma végre újra láthatod. és ezúttal már két lábon és nem pedig ágyban.
- Nos igen, nagy előny. Most már legalább az előnyösebb oldalamról is fog látni - vigyorgott.
- Aha, jó - röhögtem el magam. - Ugye tudod, hogy Rachelt nehéz lesz lenyűgöznöd? - húztam fel a szemöldökömet.
- Igen, már céloztál rá. Többször is. De ne aggódj! Sosem bántanám őt. Úgy fogok vele bánni, mint a legféltettebb kincsemmel.
- Ajánlom is, különben velem gyűlik meg a bajod!!
- Megértettem, főnök! - szalutált.
Rachel fél órával korábban érkezett, mint amire számítottunk.
- Korábbi repülővel jöttem - magyarázta. - Minél előbb szerettem volna találkozni veled - mondta nekem.
- Te is hiányoztál nekem - öleltem át. Rachel háta mögött rápillantottam Jeremy-re. A tekintetéből láttam, hogy mennyire ideges és mennyire szeretne Rachel-lel beszélni.
- Rachel, emlékszel még Jeremy-re? - engedtem el barátnőmet.
- Persze - mosolyodott el. - Te voltál az, akinek a lába és a keze eltört.
Szegény Jeremy ettől eléggé zavarba jött. De legalább emlékszik rá. Ha csak erről is. Szegény...
- Nekem most beszélnem kell Nicoval - néztem rá Jeremy-re célzásképpen. - Fél óra és jövök.
Odasétáltam Nicohoz és a fülébe súgtam valamit.
- Oké, Mick, 30 perc szünet!
- Rendben Nico, addig elmegyek haza.
Mick, Nico edzője, 5 percnyire lakott tőlünk. Szinte mindennap edzettek Nicoval, kivétel szombaton és vasárnap és néha pénteken sem. Ekkor szoktunk általában Nicoval moziba menni.
- Nos, mit szerettél volna megbeszélni velem?
- Semmit, csak valamit ki kellett találnom, hogy kettesben hagyhassam Rachelt és Jeremyt.
- Cseles, nagyon cseles - mosolygott huncutul.
- Tudom - bújtam hozzá.
- Szöszim... - ölelt át.
Gondolom mindenkit érdekel, hogy mit lett Laurával. Nos, távol tartási végzést nem kértünk, de amióta elvitték a kórházból, azóta színét sem láttuk. Talán rájött, hogy hülyeséget csinált és békén hagyott minket, végleg. Remélem.
- Min gondolkozol? - morogta a hajamba.
- Csak eszembe jutott Laura.
- Laura? Miért?
- Hát, körülbelül egy hónapja már nem zargat minket a volt barátnőd.
- Ne is emlegesd! És ne is gondolj rá! Felesleges. Ő már nem bánthat téged többet.
- De megtalálhat. Tudja, hogy hol lesz a követező futamod, nem?
- De igen, de nem hagyom, hogy közel engedjék hozzá. Fogadok melléd egy biztonsági őrt!
- És így biztonságban leszek?
- Teljes mértékben. A legjobb emberemet kapod meg.
- Őőőő, jó.
Fél órával később visszatért Mick. Folytatták az edzést, én pedig helyet foglaltam az előbbi helyemen. Rachel és Jeremy szőrén-szárán eltűnt. Remélem, jól érzik magukat egymás társaságában.
Ahogy elnéztem Nicot egyzés közben, egyre jobban beleszerettem. Ilyen lehetséges?
Este együtt vacsoráztunk öten. Rachel, Jeremy, Mick, Nico és én. Én ültem Nico mellett, szemben velünk pedig Rachel és Jeremy. Mick Nico mellett foglalt helyet, az asztalfőn.
Miután mindenki megdícsért a finom vacsora miatt (palacsinta, eperszósszal), Mick hazament, mi pedig lefeküdtünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése