28. rész - Na de Nico..

 Hát te? Mit keresel itt?

-          Beszélni szeretnék veled.

-          Ilyenkor?

-          Nem szeretném, ha tudnának róla.

-          Jaj Nico, szégyelled, ha velem kell mutatkoznod?

-          Nem dehogyis, csak ha egyszer veled látnak, akkor elindul egy pletykaáradat, amiből az életben nem kerülünk ki.

-          Hallgatlak.

-          Szóval…mondanom kell valamit, de kérlek ne kezelj emiatt másképp!

-          Nico, mondd már! Ne idegesíts fel!

-          Szóval, az van hogy…tetszel.

-          :) Nézd… te is nagyon aranyos vagy, de én Sebbel járok. De ha benne vagy, lehetünk barátok.

-          Naná, hogy benne vagyok. Holnap látlak?

-          Ha akarsz. Szabadedzések között illetve után találkozhatunk.

-          Akkor találkozzunk fél 5-kor a boxom előtt.

-          Rendben.

-          El ne késs!

-          Nem fogok. Jó éjszakát!

-          Jó éjt!:)

Ennél nagyobb hülyét még  életemben nem láttam. Hajnali háromkor idejönni. Ez nem normális dolog. Ehhez vagy nagyon hülyének, vagy nagyon szerelmesnek, vagy éppen részegnek kell lennie. Két dologban voltam teljesen biztos: Nico nem ivott semmit és abban is biztos voltam, hogy nem hülye. Na de hogy szerelmes legyen? Ez is elég abszurd. Hisz alig ismer pár órája. Na jó..maradjunk annyiban, hogy valami nem oké nála belül.

Ahogy visszafeküdtem Seb mellé, felszisszent.

-          Merre jártál hajnali 3-kor?

-          Csak WC-n voltam, aludj tovább!

-          Rendben van. – nem telt bele fél perc, már ott szuszogott mellettem. Nagyon édes volt, mint egy angyalka.

Reggel 9-kor arra ébredtem, hogy Seb veszekedik valakivel.

-          Nem Ed, nem jöhetsz vissza, ezt egyszer már eljátszottuk! – ennyire emlékszem, többre nem mert bementem a fürdőbe. Ahogy öltözködtem, azt vettem észre, hogy valaki átkarolja a derekamat.

-          Jó reggelt szépségem!

-          Jó reggelt, Seb! Kivel beszéltél?

-          Csak Eddel, Jake mellett még Ő pályázott a pót személyi edző állásra, de csúnyán beégett.

-          És így került Jake melléd.

-          Na igen, de utólag kiderült, hogy Jake tett neki keresztbe.

-          És miért nem rúgtad ki?

-          A legjobb barátom volt. De most hogy ezt tette velem, nagyon félnék, ha csinálna veled valamit, ezért kellett kirúgnom.

-          És most  miért nem  veszed fel Edet?

-          Azért, mert szeretnéd egy teljesen új embert magam mellé.

-          Mikor kezdjük a válogatást?

-          Holnap este, ha neked jó.

-          Nekem jó. De végülis…nekem nem muszáj ott lennem, hisz neked kell új edző, nem nekem.

-          Igen, ez így van, de szeretném, ha olyan edzőm lenne, akit te is kedvelsz és nem piszkálgat folyton.

-          Édes vagy, Seb.:)

-          Siessünk, mert elkésünk!

Gyorsan magamra kaptam valamit és már indultunk is ki a pályára. Ott gyorsan megreggeliztünk, aztán már kezdődött is az első szabadedzés. Seb nagyon ügyes volt, harmadikként fejezte be az edzést, csak sajnos amíg kint volt a pályán, addig halálra idegesített az egyik szerelője a hülye kérdéseivel.

-          Ang! Mi a baj?

-          Semmi bajom.

-          Látom, kérlek, mondd el!

-           Edward halálra idegesített a hülye kérdéseivel.

-          Jaj!:D Szegény. Én…tényleg nagyon sajnállak..:D

-          Most kiröhögsz? Na kösz…

-          Bocs, de…Edward mindig is ilyen volt…Őt így kell elfogadni. A hülyeségeivel együtt. Amúgy nagy arc ám. Jók a poénjai. Csak tudni kell értékelni őket.

-          Hát…remélem, hogy egy ideig most nem beszélünk.

-          Megértelek…először én is így éreztem, de már úgy hozzászoktam, hogy szinte fel se tűnik. Na gyere, sétáljunk egyet!

Nem volt ellenemre a séta, de a fotósok annál inkább. Szinte özönlöttek a boxutcában. Szerencsére Sebnek volt annyi esze, hogy álcázott minket.  

-          Na…most mit tervezel?

-          Csak gyere, keresünk egy eldugott helyet, ahol kettesben lehetünk.

Gyalogoltunk vagy fél órát, mire kiértünk arra a mezőre, ahol tegnap is jártunk.

-          Te mindig tudod, hova kell vinned – nyomtam puszit a szájára.

-          Egy icipicit azért ismerlek- viszonozta a puszimat egy hatalmas csókkal.

-          Szeretlek. ♥

-          Én is téged. ♥

-          Bárcsak itt maradhatnánk örökre.

-          Én is így érzek, se sajnos nem tehetjük. Jobb lesz ha visszamegyünk, mert a többiek már el se tudják képzelni, hogy hol lehetünk.

-          Rendben, menjünk vissza.

Ahogy lépkedtünk visszafelé, Seb fejéről leesett a sapka.

-          Na most aztán futás! – ahogy rohantunk végig  a boksz utcában, megbotlottam és hasra estem.

-          Jól vagy? – segített fel Seb.

-          Nem. Ez holnapra már címlapon lesz.

-          Megkérem Brittát, hogy intézze el.

-          Köszönöm.

-          -Angie! Mi történt veled?

-          Ne is kérdezd Christian.

-          Kicsit elesett.

-          Kicsit? Akkorát hasaltam, mint az állat.

-          Mondtam már, hogy Britta elintézi.

-          Ez így van. Srácok. Nincs kedvetek ma eljönni velem egy rendezvényre?

-          Mifélére?

-          Egy olyanra, amin kitüntetést kapok.

-          Ang?

-           Nagyon szívesen. Ki kell öltözni?

-          Igen.

-          Akkor nem fog menni. Nincs elegáns ruhám.

-          Majd veszünk.

-          Seb, ilyet igazán nem kérhetek tőled.

-          Ez hozzátartozik ahhoz, hogy járunk. Szabadedzés után mehetünk is.

-          Rendben..jaj, nem jó.

-          Miért?

-          Fél ötkor találkozom Nicoval.

-          Nicoval? Mióta vagy te jóban Nicoval?

-          Tegnap óta. 

-          Akkor. Fél 6-kor indulunk vissza. Megfelel?

-          Tökéltesen. Christian! Mikor kezdődik a rendezvény?

-          Este 8-kor.

-          Rendben. Elmegyünk.

-          Köszönöm.:)

-          Van még öt percünk.

-          Öltözz be! Majd szabadedzés után találkozunk.

-          Igen. Majd sétálunk még.:)

-          Rendben.

Ez a másfél óra nagyon nehezen telt el. Nem tudtam magammal mit kezdeni. Még Edward sem jött oda hozzám idegesíteni. Egész végig azon gondolkodtam, amit Nico mondott. Nem értettem, hogy miért van ez. Hiszen csak egy átlagos lány vagyok, egy cseppet sem átlagos pasi mellett. De az most mellékes. Hiszen Niconak nem hinném, hogy Seb miatt tetszem.

Pontban fél 4-kor Seb kiszállt az autóból. Ezúttal Ő nyert, bár nem volt túl jó a kedve.

-          Mi a baj, Seb?

-          Semmi bajom, nyertem, mi lenne a bajom?

-          Csak olyan kedvetlennek tűnsz. – Sebről tudni illik, hogy állandóan mosolyog. Még akkor is ha bántja valami. De ha nem teszi ezt, akkor igen nagy a baj.

-          Semmi bajom. Csak fáradt vagyok, ennyi az egész. Amúgy… mikor is beszéltétek meg Nicoval, hogy találkoztok?

-          Még tegnap.

-          Á, értem. Siess majd vissza.

-          Ahogy tudok, jövök.

-          Rendben.

-          Gyere velem! Visszamegyünk egy tisztásra.

-          Csak akkor ha ezúttal esek hasra.

-          Viszlek ölben.:D

-          De bolond vagy. Csak ne kelljen futni.

-          Majd igyekszem nem leejteni a sapkámat.

-          Tudod mi? Már olyan mindegy. Már úgyis lefényképeztek. Tök mindegy, hogy álcázva látnak, vagy sem. Legalább lesz rólam normális kép is.

-          Ahogy gondolod. De siessünk, mert mindjárt jöhetünk vissza.

Futottunk, de ezúttal nem sikerült hasra esnem.

-          Csak nem elfáradtál?

-          De igen.

-          Akkor jobb lesz ha lefekszel?

-          Mit csinálsz?

-          Majd megtudod. – lefeküdt a fűbe és magára húzott.

-          Seb! Itt bárki megláthat.

-          Dehogy. Ez a hely el van rejtve.

-          És ha követtek.

-          Az ki van zárva.

-          Miért vagy benne annyira biztos?

-          Nem hinném, hogy dombot másznának, főleg nem futva. Szóval nyugi, rajtunk kívül nincs itt senki.

-          Jól van, elhiszem.:)

-          Egyéb probléma?

-          Nincs.
   
      Körülbelül fél órát feküdtünk a tisztáson, aztán muszáj volt visszaindulni, ha vissza akartam élni fél 5-re Nicohoz. A fotósok persze most sem kíméltek, de már nem érdekeltek. Bár érdekes lesz, hogy Seb boxától átklattyogok Nicohoz. Na mindegy.
 
      Potban fél 5-kor ott álltam Nico boxa előtt.

-          Ezt a pontosságot.:) Kösz, hogy eljöttél.:)

-          Mit szerettél volna?

-          Csak beszélgetni. Gyere, csatlakozz hozzánk?

-          Hozzánk?

-          Michaelhez és Breehez.

-          Rendben. Csak még egy apróság. Fél 6-ig érek csak rá.

-          Rendben.

Nico idegesítően tudott nézni. Alapból nem szeretem ha néznek, főleg ha már így és főleg, ha olyan személy aki frusztráló.

-          Bree! Beszélhetnénék? Négyszemközt.

-          Persze. Hallgatlak.

-          Nico kezdd nagyon idegesíteni. Tegnap hajnali 3-kor meglátogatott, hogy közölje velem, hogy tetszem neki. Most szerinted?

-          Nem mondod? Hűha…

-          Bree! Én Sebbel járok.

-          Tudom én azt. De ez tök vicces.:D

-          Na ja…főleg, hogy Seb felébred és alig tudtam neki valamit kitalálni, hogy mit csinálok hajnali 3-kor. És most is hazudnom kellett neki, hogy mikor beszéltem meg Nicoval a talit.

-          Hát…

-          Na, menjünk vissza, Nico bár biztosan epekedve vár vissza…-.-”

-          Na fogd már fel ilyen tragikusan. Flörtölni flörtölhetsz vele.

-          Te megbuggyantál. Akkor se kezdenék ki vele, ha Ő lenne az utolsó pasi a földön.

-          Na…ennyire nem bírod.

-          Azt sosem fogo elfelejteni, hogy bántotta Sebet és Kimit is. Egyáltalán mire vág fel? Nem ért el még semmit, Az égvilágon semmit. Michael már legalább ért el valamit. ár Ő nem kritizál és nem vág fel semmivel.

-          Nem mondod, hogy Schumimat jobban bírod, mint Nicot?

-          De, akár.

-          De azért ezt Nico ne tudja meg!

-          Nem fogja.

-          Na menjünk vissza!

-          Menjünk!

-          Na mi a helyzet hölgyek?

-          Mi lenne? Kicsit beszélgettünk.

-          Angie!

-          Igen, Nico?
-          Csak azt akartam mondani, hogy..