27. rész - Fél év..

Szeretném megköszönni a segítséget Zsaninak! (Sebita) :))

   -    

          -Seb, ez csodálatos! – néztem körbe. Seb egy tisztásra vitt gyönyörű virágokkal és tiszta levegővel. Olyan természetellenesnek tűnt, holott ez volt a természetes, de a mai világban már sajnos az a természetes, ha autók zünnyögnek mindenhol, szennyezve a környezetet.

-         - Örülök, ha tetszik. Gondoltam falusi lány jobban kedveli ezt a környezetet. Ez valahogy csendesebb, békésebb, romantikusabb. – Hosszan nézett a szemembe. Ez nagy melegséggel töltötte el a szívemet. Közelebb jött. Végül összeértek az ajkaink.

-         - Ez a pillanat bárcsak örökké tartana.

-          -Én is szeretném, de sajnos nem maradhatunk itt.

-          -Gyere, menjünk vissza! - fogta meg szorosan a kezem.

Mire a pályához értünk a nap már épp lemenőben volt, hihetetlenül csodálatos látványt nyújtott, amint lassan eltűnt a boxutca magas épületei mögött.

-          -Átöltözök, utána visszamehetnénk a hotelba- ajánlotta fel.

-          -Rendben, addig én megyek, eszek valami finomat, kezdek éhes lenni – kuncogtam.

-         - Ne merj enni, kérlek- nézett rám komolyan majd nevetett.

-         -Mert?

-         - Az titok- nyomott puszit a számra, majd rohant is átöltözni.

Amíg távol volt kértem a büféből vizet, ha már enni nem hagyott, majd kisétáltam a teraszra. A kilátás egyszerűen gyönyörű volt, ahogy a nap tűnt el, a hold pedig előmászott a felhők közül. Eszembe jutott, hogy Tommi vajon most mit csinálhat, s az is felmerült bennem, hogy felépül-e teljesen, de erős és ezzel én is tisztában voltam. A vizem megittam, Seb pedig már rég mögöttem állt, de nem szólt semmit. Kézen fogott és együtt mentünk az autóhoz, azonban a pályától vezető úton még mindig a környezet szépsége ragadott magával. Ahogy Seb a combomra tette a kezét az térített vissza a valóságba.

-        - Ha visszaértük én még átmegyek Christianhoz, addig te szépen öltözz fel, mert van egy meglepésem !- kacsintott rám.

-         - Értettem főnök. - adtam meg magam.

Így is történt. Amint visszaértünk ő egyből CH szobája felé vette az irányt, addig én átöltöztem a kis meglepetéséhez. Nem tudtam hová visz, de biztosan nem lesz szükség estélyire, ezért csak egy egyszerű színes ruhát vettem fel, a hajam pedig kiengedve hagytam .

Épp hogy kész lettem. Seb akkor lépett be a szobába, amikor az utolsó simításokat végeztem.

-         - Honnan tudtad, hogy nem kell kiöltözni?

-         - Női megérzés-vettem fel a ruhához való topánom.

-          -Mehetünk?- érdeklődött.

-         - Persze- vettem fel a táskám, majd kiléptem a hotelszoba ajtaján.

A szállodától nem messze mentünk. Talán 10 percet autókáztunk, mikor egy kis kávézóhoz értünk, ami tényleg elég kicsi volt. Seb odaköszönt a pincérnek mintha ismerné, ő pedig a tetőre vezetett minket, ahol gyertyafénybe borulva állt egy kis asztal 2 fő részére.

-          -Seb, én…

-          -Ne mondj semmit! – tette a számra a kezét. – Csak ülj le. Beszélnünk kell. Tommiról.

-          -Ezért kellett ide jönnünk?

-          -Nem, dehogy, csak ezt is meg kell beszélnünk.

-           -Mi van vele? Tudsz róla valamit?

-         - Igen. Kell neki legalább fél év mire felépül. Keresnem kell addig egy ideiglenes személyi edzőt.

-          -De ugye Jake-et nem akarod visszavenni?

-         - Nem, dehogy, ki van zárva. Többet a közeledbe se jöhet, még a végén bajt csinálna.

-        -  Már csinált, ezért is lett kirúgva.

-        -  Igen, igazad van. De hogy találjak valakit, aki azonnal munkába tudna állni, hatékony és megbízható is egyben?

-        -  Hmm…tartsunk egy válogatást. Tudom, kicsit hülyén hangzik, de valamit ki kell találnunk.

-        -  Ez igaz.

Fantasztikus volt az este, de nem maradhattunk sokáig, hiszen Sebnek reggel jelenése van. A hazafelé út sokkal lassabb volt, mint az odafelé vezető. Egész úton Tommin járt az eszem. Mostanában sokat gondolok rá és nem tudom, hogy ez amiatt van-e, mert nincs Seb mellett és hiányzik, vagy még mindig szeretem.  Egyet tudtam: Tommi mindig fontos ember lesz az életemben.

-        -  Minden rendben? – szakította félbe Seb a gondolatmenetemet.

-          -Igen, persze. Csak elgondolkodtam.

-         - Min? – érdeklődött.

-          -Nem fontos.

-        -  Biztos?

-         - Igen. Szerinted Tommi jól van?

-         - Sejtettem, hogy rajta gondolkodsz. J Biztos vagyok benne, hogy teljesen jól van. Tegnap beszéltem vele, akkor még minden rendben volt.

-         - Akkor rendben van. Máris nyugodtabb vagyok.:) Valamikor még meglátogatjuk?

-        - A Magyar Nagydíj után 4 hetes szünet jön. Természetesen Tommihoz is elmegyünk.:)

-          -Jajj Seb!

-          -Az egyik legjobb barátomról beszélünk. Apropó.

-         - Igen?:)

-          -A másik finn srácot is meglátogatjuk.

-         - Csak nem..?

-          -De… meg akarlak neki mutatni. Mindig azzal szekált, hogy nem találok senki olyat, aki igazán szeretne.

-          -De hiszen Hanna…Ő..szeretett. Vagy nem?

-         - De igen. De sajnos egyszer minden véget ér. Tudod..keveset voltunk együtt mostanában és a távolság megölt mindent. Minden érzést…

-          -Meg tudlak érteni..és sajnálom.

-          -Ugyan. Most már itt vagy te és téged soha nem foglak elengedni.

-          -Minden futamra el akarsz cipelni?

-          -Pontosan. Minél több időt kell együtt lennünk. Nagyon szeretlek.

-          -Seb, én is szeretlek. És bárhová elmegyek veled, ahová csak akarod.

-          -Héjj fiatalok! Nem jöttök be?

-          -Jajj, te szegény öreg!

-          -Seb, pihenned kell, tudod jól.

-          -Igen, tudom, Britta.:)

-          -Aludjatok jól.:)

-          -Köszönjük.:) Jó éjszakát!:)

-          -Jó éjt!:)

-          -Szereted Őt, ugye?

-          -Igen, már a kezdetek kezdetén a Red Bullal volt. Ő volt az Tommi mellett, aki mindig mellettem állt, jóban rosszban, egy rossz futam után, ha rossz kedvem volt próbált feldobni, Tommival együtt.

-         - Amikor életemben először láttam azt gondoltam róla: gyönyörű.  Közvetlenül utána megláttalak téged. Ha képes lettem volna, sikítottam volna.

-          -Igen?:P Azt hiszem át kell értékelnem néhány dolgot.:P

-          -Na köszönöm szépen.:P

-          -Édes! Csak vicceltem!;)

-          -Na gyere, feküdjünk le!:P

-          -Jó.:P

-          -Nem úgy. Úgy értem, aludjunk.

-          -Először zuhany.  Kettesben.:P

-         - Seb, egy rossz mozdulat és kilöklek a zuhany alól!:P

-         - Akkor jobb, ha vigyázok.:P

Csodálkoztam, hogy 20 perc alatt elvégeztünk és Seb nem csinált semmit. Szerintem jól tudta, hogy holnap korán kell kelnie. (na meg persze tudta, hogy rosszul járna.:D)

Hajnali 3 körül valaki kopogtatott, az ajtón. Amikor kinyitottam nagyon meglepődtem, mert..

A randin viselt ruhám: