29. rész - Az ünnepség és a visszatérés

         Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok és köszönöm a sok látogatót! :)

     - Igen?

Mélyen a szemembe nézett és ezt mondta:

-          Olyan gyönyörű vagy. – már csak pár cm-re volt tőlem.

-          Nico, állj le! Bree, segíts!

-          Nico, hagyd abba!

-          Jól van, jól van.

-          Nico, mi lelt téged?

-          Semmi. Csak tetszel, ennyi az egész.

-          De nekem pasim van.  De ha nem lenne, akkor sem csókolnálak meg. Sajnálom..

-          Hát jó…

-          Mennem kell…majd találkozunk. Sziasztok!

Ahogy mentem vissza Seb boxához, a könnyeimmel küszködtem. Nagyon megbántottam Nicot, de tudtam, hogy jól döntöttem, hogy eljöttem és megmondtam neki az igazat.

-          Kicsim, baj van?

-          Nem, nincs baj.

-          Kérlek, mondd el!

-          Nico…

-          Mi van vele?

-          Azt inkább hagyjuk. Legyen annyi elég, hogy nem komplett.

-          Rendben. Mehetünk?

-          Igen. Siessünk!

-          Rendben.:)

Egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon mit képzelhet magáról Nico. Jól tudja, hogy én csak Sebet szeretem és senki mást.

-          Mind gondolkozol annyit?:)

-          Még mindig Nicon.

-          Na ki vele. Mi történt?

-          Tegnap éjjel nem WC-n voltam.

-          Akkor?

-          Nico keresett. Bevallotta, hogy tetszem neki.

-          És ezt eddig miért nem mondtad el?

-          Féltem, hogy megharagudnál rám, vagy bántanád Nicot.

-          De butus vagy.:) Soha nem tennék ilyet.:)

-          Akkor nem haragszol?

-          Dehogy.:) – megállt egy pillanatra, hogy puszit nyomhasson az arcomra.

-          Seb…jó, hogy nem az út közepén állsz meg.:D

-          Forma-1-es pilóta vagyok, nem hülye.

-          Szerintem a kettő nem zárja ki egymást.:P

-          Ezért még kapsz.:P De most sietnünk kell.

Fél órával később…

-          Nincs egy normális ruha sem…

-          Ang, még csak az első helye vagyunk.

-          Tudom, de sietnünk kell.

Bejártunk vagy 10 üzletet, de egy normális ruhát sem találtunk.

-          Na jó, feladom…-abban a pillanatban megpillantottam a kirakatban egy gyönyörű ruhát, amelyhez foghatót soha életemben nem láttam. – Seb, ez kell nekem!

-          Gyere, próbáljuk fel.

A ruha tökéletesen passzolt és az ára is tökéletes volt. Jó drága volt.

-          Seb…ez nagyon drága.

-          Neked bármit.

-          Nem akarok visszaélni a pénzeddel.

-          Tudom, hogy sosem tennél ilyet.:)

Miután kifizette a ruhát, rohantunk vissza öltözni, mert már csak egy óránk volt Christian ünnepségéig. Nagyon izgultam, mert nem voltam még ilyen rendezvényen és nem tudtam, hogy hogyan is kell viselkedni.

-          Nyugi, nem lesz semmi baj. - nyugtatgatott Seb.

Éppen a ruhámat vettem fel, amikor kopogtattak az ajtón.

-          Te itt? Hogy kerülsz ide?

-          Már nagyon hiányoztatok. – ölelt át. – Hol van Seb?

-          Öltözik. Nemsokára jön.

-          Haver? Te itt?

-          Hiányoztatok, gondoltam benézek.

-          Hogy tudtál eljönni?

-          Egy kis furfanggal.

-          Olyan jó, hogy itt vagy. Meddig maradsz?

-          Hát…holnap még biztosan itt leszek, hiszen Christian ünnepségét nem lehet kihagyni.

-          Akkor jössz velünk?

-          Igen.

-          De jó!!:) – borultam a nyakába.

-          Csak óvatosan, még nem vagyok 100%-os.

-          Bocsánat.

-          Semmi baj.:)

Lassan muszáj volt elindulnunk. Útközben Seb nyugtatgatott, hogy nem lesz semmi baj, de az idegességem csak nem múlott el.

Ahogy kiléptünk az autóból, tudtam, hogy én abszolút nem illek ide. Mindenki tökéletes volt, csak én éreztem magam tökéletlennek és különcnek.

-          Mi a baj, Ang?

-          Én nem illek ide, jobb ha elmegyek.

-          Nem Ang, maradnod kell, bátorság.:) Mi majd vigyázunk rád.:)

-          Rendben. Köszönöm.

-          Ugyan.:)

Beléptünk az óriási teremben.

-          Seb, kamerák!

-          Csak nyugi, viselkedj természetesen!

-          Sebastian! feltehetnénk neked néhány kérdést? – a riporterek csak özönlöttek.

-          Csak gyorsan.

-          Ez a hölgy a barátnőd?

-          Igen, Ő az én gyönyörű barátnőm.:)

-          És mióta vagytok együtt?

      

       Riporterek…-.-” Mindig mindenbe belekukacoskodnak.

-          Bocsánat, most mennünk kell. – hárított Seb.

-          Köszönöm Seb, ez életmentő volt. Már nem bírtam volna sokáig.

-          Hidd el, nekem is nagyon kellemetlen volt. Pedig én már megszoktam ezeket.

-          Akkor én mit mondjak?

-          Srácok! Kezdődik!

Christian lett az év csapatfőnöke. Nagyon boldog voltam és büszke, hogy a szerelmemnek van a legjobb csapatfőnöke a világon. 5 perccel később lehervadt a mosoly az arcomról. Nicot pillantottam meg a szemben lévő oldalon. Bárcsak azt mondhatnám, hogy nem vett észre! Ahogy észrevett, követni kezdett a tekintetével. Nagyon idegesített, de nem tudtam ellene tenni semmit.

Az ünnepség után sajnos odajött hozzánk.

-          Sziasztok fiúk! Hölgyem! Ma igazán csinos.

-          Köszönöm.  – na, már csak ez hiányzott. -.-”

-          Táncolunk?

-          Igen.  De ha a lábadra lépek, ne lepődj meg.

-          Nálam nem táncolhatsz rosszabban.

Seb nem táncolt rosszul. Sőt, fantasztikus volt a mozgása. Szerencsére én sem léptem a lábára.

-          Na, hogy is volt az a lábadra lépek dolog?

-          Meg ne szólalj, te is jól táncolsz.  Amúgy…ennyire nem bírod Nicot?

-          Hát nem. Senki nem szidhatja Kimit és téged következmény nélkül.

-          Ne foglalkozz vele, én már el is felejtettem.:)

-          Elkérhetem a kisasszonyt?

-          Persze. – adott át Seb.

-          Seb!

-          Pihenek egy kicsit, mindjárt jövök vissza.

-          5 percre az enyém vagy.

-          Nagyon…örülök.

-          Ne aggódj, nem lépek a lábadra!

El kell ismernem Nico is jól táncolt. Csak…nem bírtam, nagyon nem. Volt benne valami ellenséges és taszító.

-          Min gondolkozol?

-          Csak meglepődtem, hogy ilyen jól táncolsz.

-          Nem csak táncolni tudok ám. – azzal közelebb hajolt és..

A ruhám és a cipőm: