21. fejezet - Sikoly..

Már csak Ő hiányzott innen.

-          Nem megyek el innen, amíg nem láthatom!! – üvöltötte.

-          Egyáltalán kit keres?

-          Mi? Hát nem ismer meg? Én vagyok Nico Hülkenberg barátnője!!

-          Mi? – röhögött fel a nővér (igen, ugyanaz, aki odavan Jeremyért). – Én ismerem Mr. Hülkenberg barátnőjét, de az nagyon nem maga. Na távozzon, mielőtt még hívom a biztonságiakat!

-          Nem félek sem magától, sem a biztonságiaktól és addig nem megyek el, amíg nem láthatom Nicot! – a hangja már elég rekedt volt, de azért tovább üvöltött. – Azonnal vigyen hozzá!

-          Oké, ebből elég volt! – emeltem fel a hangomat. – Laura, megértem, hogy aggódsz Nico miatt, de attól még nem kell eladni az egész kórházat és nem kell leordítani az ügyeletes nővér fejét! Gyere vissza holnap, látogatási időben!

-          Te csak meg ne szólalj! Te… te… liba! Miattad szakított velem Nico! Ha te nem lennél, még mindig együtt lennénk!

-          Tényleg? Én úgy emlékszem, hogy azért szakítottatok, mert Nico már nem szeretett téged.

-          Persze, neked biztos ezt mondta, de tuti, hogy csak hazudott. Miattad.

-          Ha nem hiszed, akkor kérdezd meg tőle!

-          Meg is fogom! Csak vigyen már valaki el hozzá!

A nővérke rám nézett. Tőlem várt választ, hogy most mit csináljon.

-          Vezesse oda! – mondtam.

-          Rendben.

Laura és a nővér bementek Nico kórtermébe és végre csend lett.

-          Brr… Ez a csaj. El nem hiszem, hogy valamikor Nico szerette – borzongott meg Viki.

-          Pedig de.

-          De, miért mondta neked, hogy miattad szakítottak?

-          Azért, mert én Nicoval járok… Nyilván azt gondolja, hogy már korábban is szerelmes volta Nicoba és magamba bolondítottam, rávéve, hogy szakítson vele.

-          Te Nicoval jársz? – kerekedett el a szeme.

-          Igen. Bocs, nem volt időm elmondani. Seb elrontott mindent, Nicoról pedig kiderült, hogy szeret és rájöttem, hogy én is Őt.

-          Váó! Ez igen. Mióta vagytok együtt?

-          Ma lesz egy hete. Nicoéknál voltunk, amikor szerelmet vallott nekem.

-          Bemutatsz majd neki? Tudod, hogy múltkor nem jött össze.

-          Persze, hogy bemutatlak, amint Mrs. Hisztigép el nem ment.

-          Ááááááááááááááááá! – hallatszott be a folyosóról. Laura trappolt végig rajta, csöppet sem ügyelve a csendre. Miután eltűnt, azonnal rohantam át Vikivel Nicohoz.

-          Nico, mi történt?

-          Közöltem vele, hogy miért szakítottunk. Persze nehéz volt, mert 10 percig csak arról beszélt, hogy te milyen egy hülye kis kavaró liba vagy, meg hogy mit képzelsz magadról, ha nem lennél, még mindig együtt lennénk. Miután nagynehezen leállt közöltem vele, hogy neked volt igazad, hiszen már tényleg nem szerettem, nem hitted. Utána közöltem vele, hogy a hisztije volt a másik ok. Ezután rohant ki innen ordítva. A francba is, eddig is fájt a fejem, de most még rosszabb.

-          Sajnálom, Nico – nyomtam egy puszit a homlokára. – Én engedtem meg neki, hogy bejöjjön hozzád.

-          Semmi baj. Ha nem engedik be, akkor még mindig a folyosón parádézna. Egyébként, kit tisztelhetek a hölgyben?

-          Ő itt Viki, a barátnőm, akit tavaly akartam bemutatni neked, csak közbe jött nálad valami és elmaradt a találkozó.

-          Igen, emlékszem. Nagyon örülök, Viki. Te Kimi párti vagy, ugye a jól emlékszem?

-          Igen, az vagyok.

-          Angel sokat mesélt rólad.

Láttam Vikin, hogy teljesen megdöbbent, aztán meg meghatódott. Nyilván rájött, hogy mégsem veszem semmibe, hanem igenis törődök vele és beszélek róla.

-          Igen? És miket?

-          Hát, például, hogy őszinte vagy. Mindenkinek a szemébe mondod a véleményed.

-          Igen, ez így van. És kiállok a barátaimért.

-          Tudom. Igaz barát vagy – mosolyodott el.

Viki láthatóan zavarba jött. Kezdett vörösödni a feje.

-          Szerinted visszajön még Laura? – kérdeztem Nicotól.

-          Valószínűleg. Sajnos.. nem fogja feladni. Ismerem már annyira. Amúgy neked nem Sebbel kéne lenned?

-          Tudod… Az lenne a legjobb, ha te is ott lennél velünk.

-          Nem kelhetek fel.

-          És ha áttolunk? Gurulós ágyon vagy.

-          Hát nem tudom… Szerinted nekem szabad ezt?

-          Szerintem nem lesz gáz. Szólok Jeremy szerelmének.

-          Nikinek hívják?

-          Ezt honnan tudod?

-          Megkérdeztem tőle.

-          A fenébe… Kár, hogy nem olvastam le Jeremy cetlijéről. Na mindegy… Szóval szólok Niki nővérnek.

Persze a nővérke nem volt sehol. A fenébe. Vikit visszaküldtem a buliba én pedig lementem a földszintre a nővérpulthoz hátha ott lesz, de nem volt ott. Körbenéztem. Egy lélek nem volt sehol. Egyszer csak hallottam egy hangot a hátam mögül. Hátra néztem. Senki nem volt ott. Visszafordultam. Megint hallottam ugyanazt a hangot. Megfordultam. Laura állt előttem.

-          Mit képzelsz magadról? Ki vagy te? Miért az kell mindig, ami  a másé?

-          Nico dobott! Dolgozd már fel!

-          Miattad dobott? Érted? Ha te nem lennél, még mindig együtt lennénk.

-          Nem, már nem lennétek együtt.

-           De igen! – a szeme tiszta vörös volt és kidülledt. Megmarkolta a pólómat a jobb kezével és elkezdett rángatni. Aztán a balt a nyakamra tette és elkezdett fojtogatni.

-          Te megvesztél? – nyögtem ki nagy nehezen.

-          Velem senki nem szórakozhat, érted? És senki nem veheti el a pasimat! – morogta. Próbáltam a bal kezét lefejteni a nyakamról, de nem sok sikerrel. Már alig kaptam levegőt, éreztem, hogy szédülni kezdek. Ekkor valaki leszedte rólam a kezeit én pedig összeestem. Kétségbeesetten kapkodtam a levegőt és a nyakamat markolásztam. Aztán megint szédülni kezdtem és elsötétedett előttem minden…