23. rész - Tommi helyettese

-          Ja, jó. Menjünk. Sietnünk kell. De addig ki edz majd?

-          Hát…van helyettes. Szerencsére.

-          Ja oké.:)

Végre kiértünk ebből a „börtönből”. Alig vártam, hogy visszatérjünk a meleg Magyarországra. Bree és Georgina megígérték, hogy eljönnek hozzám. Olyan boldog voltam. És a szüleim sem ellenezték. Még haza kellett ugranom a ruháimért, de addig bemutattam Bree-t a szüleimnek (Georginát már régebb óta ismerték).

 

-          Tök jó fejek a szüleid.

-          Azt csak hiszed.

-          Nem, komolyan. Örülnék, ha az én őseim is ilyen jó fejek lennének.

Szépen, lassan elindultunk. Jött velünk Bree és Georgina is Seb intézkedésének köszönhetően.

-          Seb, óriási kérésem lenne!

-          Neked bármit megteszek!:)

-          Georginának Jenson-t, Breenek pedig Michael-t el tudnád intézni? Mármint úgy értem, hogy a boxaikban lehessenek.

-          Meglátom mit tehetek, de szerencséd van, hogy pont Ők kellenek.

-          Hát ti meg miről tárgyaltok? – érdeklődött Bree. Még szerencse, hogy németül nem tud, Georgina pedig zenét hallgatott.

-          Semmi fontos, csak munkaügy.

-          Ááá, értem.:)

Hungaroring. Imádom. Csodálatos egy pálya. Amikor először megláttam, azonnal beleszerettem. Igaz, akkor nem volt túl meleg és rengeteget kellett gyalogolni, de megérte. Most szerencsére gyalogolnom nem kell, beleshetek a kulisszák mögé. Sebnek sikerült elintéznie, hogy Bree Michaelhez, Georgina pedig Jenson-höz kerülhessen. Ők persze ezt nem tudták.

-          Hová visztek? – kérdezte Bree.

-          Csak egy pillanat. – válaszoltam.

-          Neee! Áááá! Ezt nem hiszem el! Köszönöm!!! – ugrott a nyakamba Bree!

-          Barátok vagyunk, nem?

-          De, de azért ez na. Hálám örökké üldözni fog!!! Szeretlek!!!

Georgina sem értette nagyon, hogy mit akarunk vele, de azért jött.

-          Jenson…

-          Kit tisztelhetek a gyönyörű hölgyben?

-          Georgina vagyok. Georgina Hamilton. És nem vagyok Lewis Hamilton rokona.

-          Megértettem. Szóval..veled töltöm el ezt a pár napot. Már alig várom. Kösz Seb. – kacsintott Sebre, de ezt csak én és Seb vettük észre.

Kettesben indultunk vissza a Red Bull boxához, ahol már nagyban folyt a készülődés a hétvégére.

-          Seb, el sem hiszed, hogy milyen hálás vagyok neked.

-          Ugyan már. Semmiség.:)

-          Nem az.

-          Nekem az volt. Pont a barátaimat kérted.:) Be kell, hogy mutassalak valakinek.

-          Kinek?

-          Angie! Ő itt Jake. Tommi helyettese.  Jake, Ő Angie, a barátnőm.

-          Nagyon örülök. – fogtam vele kezet.

-          Hát még én. – a nézésében volt valami huncutság.

-          Te Seb, gyanús nekem ez a srác. Hány éves?

-          23.

-          Fiatalabb nálad.

-          Na és?

-          Csak mondom. Mióta ismered?

-          5 éve.

-          Akkor gondolom elég jól ismered.

-          Igen. Mindjárt jövök, valamit el kell intéznem.

-          Siess vissza!

Kimentem kicsit levegőzni. Egy fekete alak tűnt fel. Nagyon megrémültem. Est volt és nem tudtam, hogy ki az.

-          Megijesztettelek? –kérdezte a hang.

-          Eléggé.

-          Bocsánat, nem állt szándékomban.

-          Már mindegy.

-          Szóval te vagy Seb barátnője?

-          Igen.

Jake úgy végignézett rajtam, hogy azt hittem pofon csapom.

-          (Hmm…szép darab). És mióta vagytok együtt?

-          Nem túl régóta. De ez miért érdekel?

-          Csak kérdeztem.

-          (Gyanús nekem ez a csávó. Seb, gyere már vissza.)

-          Na mi van? csak nem félsz tőlem?

-          Én, tőled? Ugyan már.

-          Akkor miért húzódsz el.

-          Az idegenekkel megtartok egy bizonyos távolságot.

-          Vagyis félsz tőlem.

-          Nem, csak tartom a távolságot.

-          Pedig jobb lesz, ha hozzám szoksz, mert Tommi egy ideig biztos nem jön vissza.

-          Tommi nemsokára felépül és visszajön.

-          Azt csak hiszed. Tommi nem az újját vágta el, hanem balesete volt. Jó időbe telik, amíg teljesen felépül, ha egyáltalán teljesen felépül.

-          (Görény.:@)

-          Na mi van? Meg se tudsz szólalni, szépségem?

-          Ha közelebb mersz jönni, kikaparom a szemed!

-          Csak nem félsz?

-          Mi folyik itt? Ang mi baj van?

-          Áááá semmi. Csak a barátnőd kicsit gyogyós. – azzal fogtam magát és elment.

-          Na végre…már majdnem nekiugrottam.

-          Mit csinált?

-          Ez egy görény. Rám akart mászni.

-          Micsoda?

-          Komolyan. Undorító egy ember.

-          5 éve ismerem és soha nem viselkedett így.

-          Nem hiszel nekem?

-          Érdekes.

-          Azt mondta, hogy Tommi nem biztos hogy felépül teljesen. – fakadtam ki.

-          Kérlek, nyugodj meg! Tommi meg fog gyógyulni. Teljesen felépül és újra vele fogok dolgozni. Addig viszont el kell tűrnöd Jake-et.

-          Addig nem jövök veled futamra.

-          Na ne már.

-          Vagy kirúgod, vagy nem jövök addig veled futamra.

-          Édesem, ezt nem te döntöd el.

-          Hát jó. Tudom. De akkor engem egy ideig nem látsz. Sajnálom, nem fogom bírni.

-          Azért most még maradsz, ugye?

-          Ha állítasz mellém testőröket, akkor igen.

-          Rendben. De most gyere, menjünk a hotelbe, pihenjük ki a mai nap fáradalmait!

-          Rendben.

Éppen elindultam volna, amikor valaki rácsapott a seggemre…