26. rész - Na de ilyet..

-          Hagyjátok abba! – kiabáltam. Nem hittem a szememnek.  Jake és Seb összeverekedtek.

-          Ang, te mit keresel itt?

-          Nem jöttetek vissza, gondoltam megnézem mi történt veletek. – Jake akkorát húzott be neki, hogy eleredt az orra vére.

-          Jake! Te barom! Ha még egyszer hozzá érsz, velem gyűlik meg a bajod!

Jake közelebb lépett. – Te kinek pattogsz? Kinek képzeled magad?

-          Ha hozzá mersz érni, akár egy ujjal is, velem gyűlik meg a bajod.

-          Jajj de  megijedtem…

A másik pillanatban Nico bukkant fel.

-          Mi folyik itt? Seb, te vérzel. Angie, jól vagy? – Seb orrából még mindig folyt a vér…

-          Jake bántotta Sebet.

-          Azt látom. Sürgősen orvoshoz kell vinni. Lefoglalom Jake-et, addig menjetek az orvoshoz. Rendben. És köszi.:)

Az út végtelennek tűnt, pedig csak 5 perc volt.

-          Semmi komoly baja nincsen, de mi történt?

-          Azt inkább hagyjuk.

-          Hát jó. Rendbe fog jönni nemsokára.

-          Köszönjük doktor úr.

-          Ez a munkám.

-          Viszlát!

-          Viszlát!

-          Seb! Ki kell rúgatnod. Ez így nem mehet tovább.

-          Tudom.

-          Megütötted.

-          Nem, csak fenyegetőzés volt.

-          De min vesztetek össze?

-          Rajtad.

-          Azt mondta, hogy őt akarod, nem pedig engem és megszerez bármi áron.

-          Gyökér…én meg Ő? Soha…ha az utolsó férfi lenne a földön, akkor se. Még szerencse, hogy Nico ideért.

-          Nos igen.

-          Várjunk csak…az én hibám volt…

-          Miért?

-          Mert akkor ütött meg, amikor hozzám beszéltél.

-          Nem te tehetsz róla. Ne emészd magad.

-          Nico hol lehet?

-          Nem tudom, keressük meg.

Nico a Red Bull boxa előtt beszélgetett Jake-kel.

-          Na, megérkezett a háborús sérült?

-          Igen, és ezennel ki vagy rúgva!

-          Seb, közlöm veled, hogy ezt nem te döntöd el! Szükséged van rám a hétvégén.

-          Igen? Itt van nekem a gyönyörű barátnőm és szerintem nagyon szívesen segít, ha szépen megkérem. Vagy nem?

-          De igen Seb, nagyon szívesen.:)

-          Egy nő?

-          Igen, aki történetesen a barátnőm és nem szúr hátba. Azt hittem, barátok vagyunk. Nagyot csalódtam benned Jacob.

-          Általános óta nem hívtál így.

-          Mert nem szereted, ha így hívnak. És ezt tiszteletben tartottam. De mostantól nem teszed.

-          Mi folyik itt fiúk? – lépett oda Christian.

-          Jacob ki van rúgva.

-          Bántotta Sebet. – vágtam közbe.

-          Nem gondoljátok, hogy mindenki érdemel mégegy esélyt.

-          Veszélyes rám, nem akarom, hogy maradjon, Sebnek is majdnem eltörte az orrát.

-          Ahogy gondoljátok. Gyere Jake, intézzük el a papírokat!

-          Na végre.

-          Akkor segítesz?

-          Hát persze.:)

-          Köszönöm. – nyomott egy puszit a számra.

-          Szívesen, elvégre a barátnőd vagyok.:) Tudom, hogy Tommit senki nem tudja pótolni, de…

-          Semmi de..Tommi nemsokára felépül.:)

-          Nagyon remélem. Már nagyon hiányzik.:(

-          Azt elhiszem. Nekem is.

Megcsörrent a telefonom. Tommi volt az.

-          Szia nagyfiú!

-          Szia! Szeretnék bocsánatot kérni. Minden oké veletek?

-          Fogjuk rá. A helyettesed enyhén szólva gáz.

-          Mi történt?

-          Nem telefon téma. Remélem hamar felépülsz, mert már nagyon hiányzol és nem csak nekem. A fiúk is hiányolnak.

-          Ez kedves. Le kell tenned, pihennem kell.

-          Nyugodtan. Puszillak, szia!:)

-          Szia!:)

-          Kivel beszéltél?

-          Tommival.:)

-          És hogy van?

-          Szerintem jól.

-          Hála a jó égnek. Gyere…mutatok valamit…