8. rész: Na és mi a helyzet Sebbel?

-          Édesem, lehet egy kérdésem?

-          Persze.:)

-          Mit csináltál te Sebbel annyi ideig?

-          Beszélgettünk.

-          Miről?

-          Arról, hogy mi a baja. Miről beszélgettünk volna?

-          Nem tudom. Csak olyan fura Seb ma egész nap.

-          Hát…lehet, hogy csak fáradt…

-          Ha nem ismerném, azt mondanám, hogy szerelmes.

-          (Édesem, ha tudnád, hogy ez valóban így van…) Na persze. És kibe? Adrianba, vagy Christianba?:D

-          Nem…valaki olyanba, akit nemrég ismert meg.

-          Én nem tudom…annyira nem ismerem…

-          Én meg igen…gyanús nekem ez a srác, nagyon.

Az időmérő után Tommi kérdőre vonta Sebet:

-          Mit csináltatok ti Angie-vel annyi ideig?

-          Beszélgettünk, már az is baj? Nyugi, nem lopom el. – a hangjában ott volt a fájdalom, érezni lehetett, hogy nem volt őszinte.

-          Miért kéne ettől félnem, hisz neked nem tetszik Angie, nem igaz?

-          Igen, így van, nekem nem tetszik.

Sebastian a füléig elpirult. Szerencsére ez Tomminak nem tűnt fel.

-          Fiúk, nem akarom megzavarni a beszélgetést, de nekünk dolgunk van, nem igaz Tommi?

-          De igen. Majd holnap találkozunk Seb.

-          Igen…

Hű micsoda lelkesedés, gondoltam magamban. Na mindegy, most ne Seben rágódjunk.

-          Min gondolkozol?

-          Most épp semmin. Hová megyünk?

-          Az legyen meglepetés.:)

Már elegem volt a meglepetésekből, de Tommit nem akartam megbántani azzal, hogy ezt közlöm vele.

-          Na, hogy tetszik?

-          Gyönyörű.:)

A kilátás nagyon szép volt a dombtetőről.  Együtt néztük végig a naplementét. Megkértem Tommit, hogy korábban vigyen haza, nehogy Seb kitérjen a hitéből.

-          Hogyhogy ilyen korán?

-          Nem akartuk, hogy megijedj, hogy későn érünk haza.

-          Miért ijednék meg?

-          Mert tegnap is aggódtál.

-          Jó hát…az tegnap volt. Most már nem aggódom.

-          Pihend ki magad Seb, holnap nehéz napod lesz!:)

-          Úgy lesz, szép álmokat!

-          Neked is!:)

Elvonultam a szobám nyugalmába, de 10 perccel később valaki kopogtatott az ajtón. Seb volt az, kisírt szemekkel.

-          Nem fog menni. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy kiverjelek a fejemből.

-          Ne csináld ezt velem, kérlek!

-          Sajnálom…

-          Gyere be!

-          Köszi.

-          Figyelj, nagyon szeretlek, de csak barátilag és én lennék a legboldogabb, ha barátok maradnánk.:)

-          Rendben.:) Azért megölelhetlek?

-          Micsoda kérdés ez? Persze.

Abban a pillanatban, ahogy megölelt, teljesen megnyugodtam, nem gondolkodtam, kiléptem a valóságból, de aztán később rájöttem, hogy ez azért volt, mert fáradt voltam. x)

Másnap reggel, ahogy kiléptem az ajtón, nagyon meglepődtem…