6. rész: Bonyodalmak

-          Szeretlek. – mondta olyan édesen, hogy majd’ elolvadtam tőle.

-          Tudom. De sajnos ez a kapcsolat nem lesz hosszú életű.

-          Tudom, de élvezzük ki, amíg lehet.

A szállodában gyorsan letusoltam, felöltöztem és már indultunk is.

-          Hűű…gyönyörű vagy.

-          Köszönöm. De csak magamra kaptam valamit.

-          Ahhoz képest elég csinos vagy.:)

-          Na menjünk, ne húzzuk az időt!

Tommi óvatosan vette a kanyarokat a forgalmas városban, míg végül meg nem érkeztünk a helyszínre.  A vidámparkba. :D Végülis ez nekem való, még így 18 évesen is.:D

-          Na mi legyen először? Szellemvasút? Hullámvasút? Körhinta?

-          Üljünk a lovacskákra!:D

-          Látom vicces kedvedben vagy.:D

-          Igen.:)

Szép esténk volt, csak sajnos hamar eltelt. Késő este volt már, amikor visszaértünk a hotelbe.

-          Na megérkeztetek verebek?:D

-          Igen Seb, megérkeztünk. Te miért nem alszol?

-          Csak gondoltam megvárlak titeket.

-          Neked pihenned kell. Na Gute Nacht Seb!:D

-          Neked is szép álmokat.:)

Lefeküdtem aludni, de nem értettem Seb viselkedését. Olyan furcsa volt. És az a tekintet…

Másnap reggel arra ébredtem, hogy kopogtatnak.

-          Szép jó reggelt Virágszálam!:)

-          Neked is jó reggelt!:)

-          Felébresztettelek?

-          Már úgyis fel kellett volna kelnem. Mennyi az idő?

-          Fél 10.

-          Akkor nem ártana elindulni.

-          Na igen…

Gyorsan magamra kaptam valamit és már indultunk is ki a pályára.

Sebastian egész út alatt úgy viselkedett, mint akit megbabonáztak, ha szóba kerültem, mindig terelte a témát, persze a visszapillantóban folyton engem figyelt.

Tommi legszívesebben egész nap velem maradt volna, ha nem szólnak rá, hogy dolga van.

-          Britta, te vagy az én emberem! Mi a baja Sebnek?

-          Hát…fene se tudja. Amióta elmentetek Tommival tegnap, azóta ilyen furcsa…ja és…folyton rólad beszél. Meg azon aggódott, hogy miért nem értetek már vissza.

-          Aggódott értem? De aranyos.:)

A harmadik szabadedzés Seb számára nem tartogatott túl sok jót, Rocky körönként szólt rá, hogy szedje már össze magát. Egész pénteken jól ment, most meg elcseszi.

-          Sebastian, veled meg mi történt? – kérdezte idegesen Rocky.

-          Nem tudom. Fogalmam sincsen. – válaszolta Seb lehajtott fejjel. – Sajnálom. Ez így sikerült.

-          Sebastian! Ugye tudod, ha ezt most elrontod, az a Világbajnoki címedbe kerülhet.

-          Tudom, igyekszem.

-          Az időmérőre ajánlom, hogy szedd össze magad!

-          Összeszedem magamat, ne aggódj.

      Ha nem láttam volna nem is hiszem el: Sebastian letört volt, túlságosan is.

-          Mi baj Seb?

-          Nincs semmi bajom, csak egy kis magányra vágyom.

-          Figyelj haver, ha nem mondod el, csak rosszabb lesz.

-          Jó, majd elmondom, csak hagyjatok kicsit egyedül.

A következő pillanatban Sebbel szemben ültem egy eldugott titkos helyen.

-          Mit akarsz mondani?

-          El akarom mondani, hogy mi a bajom, hogy mi kínoz tegnap óta..

-          Igen, mi az?

-          Tudod, az van, hogy…szeretlek…