21. rész - Csodák igenis léteznek

Felvettem és beleszóltam:

.

-          Igen?

-          Szia Angie! Tommi vagyok. Bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem, de volt egy kisebb balesetem és most hazajöttem Finnországba lábadozni.

A sokktól meg se bírtam szólalni. Kiejtettem a telefont a kezemből és elájultam…

-          Angie! Kicsim, jól vagy?

-          Anyu, olyan furcsát álmodtam. Azt álmodtam, hogy Tommi hívott telefonon és felvettem és azt mondta, hogy Finnországban lábadozik.

-          Ezt nem álmodtad. Ez így van. Beszéltem Sebbel. holnap mentek hozzá. Seb is nagyon boldog, amiért Tommi életben van.

-          Jajj, anya… - már sírtam az örömtől. El se tudtam hinni, hogy életem másik értelme is életben van.

-          Na. Most mi a baj?

-          Olyan boldog vagyok, hogy Tommi mégis él. Nem halt meg.:’)

Este fél 11 volt, mire lefeküdtem. De hogy aludtam volna, amikor egész délután feküdtem, ráadásul holnap látom Tommit, aki NEM HALT MEG! El se hittem, hogy az én másik drágám is életben van. Emiatt sem voltam képes lehunyni a szememet. Így hát írtam Sebnek egy SMS-t:

-          „ Ugye ez nem vicc?”

-          „Miért lenne az? Én is beszéltem vele és élőbb, mint valaha.:)”

-          „ Jajj Seb, annyira boldog vagyok.:))”

-          „Én is nagyon örülök, hogy Tommi életben van és persze annak is, hogy örülsz. De sajnos még el kell mondanunk Tomminak, hogy mi a helyzet.”

-          „ Nem várhatnánk meg, amíg felépül. Most nem hiszem, hogy túl jó lelkiállapotban van.”

-          „Hát jó, legyen.”

-          „Köszönöm, Seb. Szép álmokat!:)”

-          „Szép álmokat szerelmem!:)”

Másnap reggel korán keltem. Annyira izgultam, hogy nem tudtam tovább aludni. Anyukám is mérges volt rám, amiért ilyen korán reggel felkeltem:

-          Korán van még, feküdj vissza!

-          De nem tudok aludni, hé!

-          Jól van, de ne zajongj, én még szeretnék egy kicsit aludni.

-          Ahogy akarod. Persze annyira aktív voltam, megy „ügyes”, hogy mindent levertem, ami az utamba került. Elefánt a porcelán boltban. x’)

-           Hékás!

-          Bocsi, anyu.

Visszavonultam a szobámba, Talán ott nem csinálok semmi hülyeséget. Kikerestem a szekrényből a legszebb ruhámat, hogy csinos lehessek Tommi előtt. Persze fontos volt az is, hogy meleg legyen, hiszen Finnország nem arról híres, hogy ott olyan meleg legyen. Sebastian sem tudom aludni. Hajnali 6-kor már SMS-t írt, hogy mikor jöhet értem. Persze azonnal válaszoltam, hogy akár most is, hiszen én sem tudok aludni, legalább anyu is tud még aludni egy kicsit.

-          Szia kicsim! Mehetünk?

-          Igen, egy pillanat. Csak elköszönök anyutól. Szia anyu! ? Megyünk el Sebbel.

-          Ilyen korán?

-          Igen, Seb sem tud aludni.

-          Ettél rendesen?

-          Igen, ettem, nyugodj meg, nem lesz semmi baj, Sebbel vigyázunk egymásra.

-          De akkor tényleg.

-          Jó, nyugi.:)

-          Akkor szia!

-          Szia anyu!:)

Annyira izgultam, izzadt a tenyerem, remegtem, minden bajom volt. Már alig vártam, hogy újra láthassam Tommit. És mi van ha hazugság volt minden? Ha Tommi mégsem él? Nem, az nem lehet. Biztos Tommival beszéltem. Felismertem a hangját.

-          Min gondolkozol drágám?

-          Csak Tommin. Vajon tényleg él.

-          Nyilván. Hacsak nem a szelleme hívott minket. De ez abszurd, nem igaz?:D – nevetgélt.

-          De igen, az. – eszembe jutott a tegnapi nap. A nevetés, aminek se füle, se farka nem volt. Reméltem, hogy csak én halucináltam oda és nem szellemek szállták meg a házunkat.

-          Nemsokára a reptéren leszünk. Onnan már csak pár óra.

-          Pár óra…

-          Csak nyugi, pillanatok alatt elmegy majd az idő.

-          Remélem.

-          Hidd el, hogy így lesz.

Amikor a reptérre értünk nagyon meglepődtem, mert…