16. rész I love you! - ♥

-          Na látod anyu, ezt én is szeretném tudni.

-          Szóval nem hozzád jöttek?

-          Nem. Miért jönnének hozzám?

-          Csak mert veled találkoztak.

-          Ja hát igen. De nem.

-          Jól van. Akkor mondd meg nekik, hogy menjenek el!

-          És hogyan? Amikor nem is hozzám jöttek.

-          Nem tudom, de vidd el innen őket, mert idegyűlnek a fotósok.

-          Jól van na.

Kimentem a két sráchoz, de csak anyu kedvéért.

-          Anyu azt szeretné, ha elmennétek, a fotósok nagyon zavarják.

-          Be is mehetünk hozzád.

-          Ne! Akkor ugyanígy itt maradnak a fotósok és anyu nem tudja, hogy hozzám jöttetek, azt mondtam, hogy nem ide jöttetek.

-          Na jól van ám.

-          Bocs, nem ismeritek anyut. A pasik ellen van. túlságosan félt.

-          Angie! 18 éves vagy.

-          Tudom. De egyetlen lánya, egyetlen gyermeke vagyok.

-          Érthető.:) Gyere Tommi, menjünk, majd úgyis szól, igaz?:)

-          Igen.:) Sziasztok!

Odabent anyu furcsállta, hogy olyan simán elmentek.

-          Anyu, jóban vagyok velük. Csodálkozol?

-          Ja, oké.

Kapok egy SMS-t.

-          „ Szeretlek édes.”

Visszaírok:

-          „Örülök neki, de várj még, hátha változik valami.”

-          „Mi változna?”

-          „Bármi. Még kiszerethetsz belőlem.”

-          „Soha.”

-          Kislányom, kivel SMS-ezel annyira?

-          Csak egyik barátnőmmel.

-          És miért nem neten?

-          Mert most nincsen fent.

-          Gyanús nekem ez a barátnő dolog, amióta megjöttél, azóta olyan furcsán viselkedsz, Mintha titkolnál valamit.

-          Nem titkolok semmit, hidd el.

-          Hát jól van.

Csengettek. Miért érzem azt, hogy valami rossz fog történni?

-          Kicsim, Seb keres!

-          (Seb?:O)- te jó ég…

Dühösen kimentem Sebhez:

-          Te mi a jó büdös francot keresel itt? És Tommi hol van?

-          Egyedül jöttem.

-          Mit akarsz?

-          Téged. – megcsókolt, de nem tudtam ellenállni, csak átadtam magam az érzésnek. Még szerencse, hogy anyu nem látott, legalábbis reméltem, hogy nem látott.

-          Seb!

-          Tessék!

-          Azt akarom, hogy velem maradj…

-          Én is ugyanezt akarom…

-          De mégsem lehet…

-          Miért ne lehetne?

-          Anyukám…

-          Megbeszéljük vele…gondolom sokat meséltél neki rólam. Na jó nem most, de még régebben.

-          Igen.

-          Nem lesz semmi gáz, majd megoldjuk.:)

-          Na gyere!  - szépen besétáltunk anyuhoz…