Georgina állt az ajtóban.
-
Hát te?
-
Meglepetés!:D
Boldogan borultam a nyakába.
-
Olyan jó, hogy itt vagy.:)
-
Hol van Seb?
-
A mellettem lévő szobában. Tegnap este beszéltem
vele kicsit.
-
Miről?
-
Ő is szeret, az a baj.
-
Miért lenne baj?
-
Mert megnehezíti a dolgomat.
-
Ne csináld már ezt! Itt bemeséled magadnak, hogy
Tommit szereted, holott ez nem is igaz.
-
Talán belelátsz a fejembe, hogy tudod kit
szeretek és kit nem szeretek?
-
Nem, csupán ismerlek. És talán én tudom a
legjobban, hogy kiért vagy oda.
-
El kell hogy keserítselek, tévedsz.
-
Hé, mi ez a lárma? - lépett ki az ajtón
Sebastian kissé kómásan.
-
Sebastian, Ő itt Georgina, a legjobb barátnőm,
Georgina, Ő itt Sebastian Vettel.
-
Örülök, hogy megismerhetlek. – mosolygott Sebastian.
-
Én örülök.:)
Láttam Sebastianon, hogy tetszik neki Georgina és gondoltam
kettesben hagyom őket kicsit.
-
Srácok, nekem fel kéne öltöznöm, addig
beszélgessetek nyugodtan.
-
Ne, ne hagyj itt! – kiabált utánam Georgina
idegesen és természetesen magyarul, hogy Seb ne értse.
-
Át kell öltöznöm. – kiabáltam vissza.
Ahogy öltözök, egyszercsak átölel valaki hátulról.
-
Jajj Tommi! Megijesztettél…
-
Bocsánat…nem volt célom. Különben jó reggel!:)
-
Neked is édes.:)
-
Nem tudod, hogy ki az a csaj, akivel Seb
beszélget?
-
De igen. Ő Georgina, a legjobb barátnőm.
-
Akivel beszéltél telefonon?
-
Igen.:)
-
Akkor jobb lesz, ha elkerülöm, ugye?
-
Hát…ha nem muszáj, ne kerülj se a látószögébe,
se a közelébe!
-
Rendben.
-
Tommi, ha megtennéd, hogy…
-
Ja, persze..:$
-
Köszönöm.:)
Gyorsan felöltöztem és mentem is ki. Seb és Georgina még
mindig beszélgettek. Ránéztem az órára. Te jó ég!:O Már ennyi az idő?:O
-
Nem akarok zavarni Seb, de indulnunk kéne.
-
Te jó ég? Már ennyi az idő?:O
Gyorsan felöltözött és sietve indultunk ki
a pályára, Georgina persze nem jöhetett velünk, hisz Ő csak látogatóba jött.
Hozzám.
Egész úton azon agyaltam, amit Georgina
mondott és azon is, hogy miért zavart annyira, hogy Sebbel beszélget. Tiszta
idióta vagyok.
Kész felüdülés volt kiszállni az autóból és
kicsit eltávolodni Sebtől.
-
Jól vagy?
-
Persze, miért?
-
Furán viselkedsz.
-
Csak kicsit fáradt vagyok.
-
Van még egy kis szabadidőm. Sétálunk egyet?
-
Persze.:)
Eddig még meg se fordult a fejemben, hogy ez az utolsó
napunk együtt. Hirtelen elkapott a sírás.
-
Mi a baj?
-
Nemsokára el kell mennem…
-
Jajj, ne is mondd!
-
Szeretlek.♥
-
Tudom, én is téged, nagyon.♥
Megcsókol. Minden érzése benne van. Mindketten tudjuk, hogy
ez a búcsúcsókunk.
-
Vissza kell mennünk.
-
Igen, tudom…
-
Tommi, mi volt ez a nagy sóhajtás?
-
Csak hiányozni fogsz…
-
Te is nekem…
Seb odalép elénk…
Srácok, látom, hogy mennyire szeretitek egymást, ezért
szeretnék valamit Angie-nek felajánlani…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése