3. rész: Na ki a szerelmes?

-         Gyere erre! – szólt az ismerős hang.

-          Kösz, hogy kimentettél.

-          Ugyan már. Semmiség.:)) Engem nem üldöznek annyira, mint Sebet.

-          Még szerencse. Ő a versenyző. De hidd el ismerek egy-két embert, aki a fél karját odaadná, ha most a helyemben lehetne.

-          Igen?

-          Igen. Van egy-két őrült Tommi fan.

-          És te is erősíted a Tommi fanok táborát, vagy csak szimplán Sebastian őrült vagy?

-          Őszintén?

-          Igen.

-          Tudod…már egy ideje erősítem a Sebastian Vettel és Tommi Pärmäkoski őrültek népes társaságát.

-          Eddig még csak pár emberről volt szó.

-          Sebastian azért sokat dob rajta.

-          Ááá…értem, így már minden világos.

-          Nem akarlak titetek zavarni, de indulhatnánk végre? – úgy tűnik, hogy Sebastian végzett is.

-          Persze, mehetünk. – válaszoltam.

-          Bár felőlem itt is maradhattok.

-          Menjünk!

Britta nem bírt ellenállni a kíváncsiságnak és kérdezősködni kezdett:

-          Na mi van?

-          Mi lenne? Tommi kimentett a tömegből és beszélgetni kezdtünk. Ez olyan nagy bűn?

-          Tetszel Tomminak.

-          Valóban? Észre se vettem.

-          Pedig így van. Tökre látni rajta. És rajtad is.

-          Mi? Ne beszélj zöldeket!

-          Hiába tagadod, tudom, hogy tetszik neked. Nem értem, hogy miért szégyelled.

-          Nem szégyellem, de ha egyszer nincs így…

      

      Az út hátralévő részében mindenki csendben volt.

-          Megérkeztünk.

-          (Na végre.) Na mi a terv főnök?

-          Szabadedzések, interjúk… Brittának is dolga van. Tommival kell lenned.

-          (Na de jó.) Hát jó…

-          Neked mi a problémád Tommival?

-          Nincs semmi bajom vele..

-          Ilyen nehéz beismerni, hogy tetszik neked?

-          Miért jön mindenki ezzel? Kedvelem Tommit, de semmi több. Már jó ideje rajongok érte, ugyanúgy, ahogy érted.

-          Seb gyere, mennünk kell! – kiabált Britta Sebnek

-          Megyek. Érezzétek jól magatokat.

-          Kösz…

-          Miért van olyan jó kedve?

-          Fogalmam sincs, kérdezd meg tőle!

Tommi ismét a szemembe nézett. Jó mélyen.

-          Kit tisztelhetünk a hölgyben? – hangzott egy ismerős hang mögülünk.

-          Christian, Ő itt Angie! Angie Smith. Ő nyerte meg a találkozást Sebastiannal.

-          Örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtotta a kezét.

-          Én is nagyon örülök, hogy megismerhetem a „nagy” Christian Hornert.

A következő pillanatban Adrian Newey, a nagy tervezőzseni is megérkezett.

-          Tommi, minden rendben?

-          Miért ne lenne minden rendben?

-          Olyan furcsa vagy.

-          Csak kicsit ideges vagyok Seb miatt. Az éjjel rosszul aludt.

-          Seb miatt nem kell aggódni.

-          Tommi! Olyan kelekótya vagy. Így nem lehet dolgozni. – nézett rá szúrósan Horner.

-          Már megint mit csináltam?

-          Semmit. Csak olyan vagy, mint aki szerelmes.

-          Ugyan már. Kibe lennék?

-          Én nem tudom…de a lány  a közelben lehet.

-          Nem vagyok szerelmes. Csak kicsit fáradt vagyok. Ennyi az egész…

-          Akkor meg szedd össze magad és munkára fel! Kisasszony esetleg óhajt valamit?

-          Nem, semmit, köszönöm.

Pár perccel később arra eszméltem fel, hogy  a Red Bullosok nagyon keresnek valamit…