11. rész: Kérlek, ne menj el!

-          Angie el akar menni.

-          Mi? Nem mehetsz el..

-          Tommi! Csak miattad maradnék itt, kihasználva Seb jóindulatát. Ezt hívják önzésnek.

-          Ez nem igaz, ez nincs így. Én ajánlottam fel és nagyon örülök, hogy maradsz.

-          Nem maradhatok, rájöttem végre. Főleg miattad nem Seb.

-          Ne feledd, hogy nem csak egy szívet törsz össze.

-          Hanem? – kérdezte Tommi értetlenkedve.

-          Angie-t sokan szeretik..

-          Igen? Mondj egy példát!

-          Például itt van Britta…vagy Christian.:)

-          Mindjárt kezdődik a verseny. Nem ártana visszamenni. De most tényleg.

-          Igen, fiúk, készüljetek, Seb figyelni foglak és szorítok érted.:) Tommi, te meg el ne ejtsd az esernyőt!:)

Visszasétáltunk Seb boxához. Ezután már senkinek nem volt rám ideje. Úgy döntöttem, lefoglalom magam valamivel. Elővettem a telefonomat és elkezdtem nézegetni a Sebes képeimet.

-          Rólam is van képed?

Megfordultam. „Rocky” volt az, Seb mérnöke.

-          Azt hiszem, van.:)

-          Guillaume Roquelin. – nyújtotta a kezét „Rocky”.

-          Angie. Angie Smith. Én nyertem meg a találkozást Sebbel.:)

-          Örülök, hogy megismerhetlek.:) Seb sokat mesélt rólad.

-          Valóban?

-          Igen. Egész nap. Angie így, Angie úgy.

-          Fura.

-          Szerintem nem.:)Kedvel téged.:)

-          Igen, tudom.

-          Tisztára be volt zsongva, hogy itt maradsz.

-          Igen?

-          Igen, azt hiszem, tetszel neki.

-          (Drága Rocky, én ezt már jó ideje tudom.) Tényleg?

-          Igen. Annyira látszik rajta.

-          Én nem tudom. Én Tommival vagyok elfoglalva.

-          Igen, tudom.:) Nagyon szeret téged és látom, hogy te is Őt.:)

-          Igen. De most el kell válnunk.

-          Hát mégsem maradsz?

-          Nem tehetem, önzés lenne.

-          Ugyan…Seb ajánlotta fel.

-          Én meg Tommi kedvéért maradnék.

-          Hát..

-          Ennyi…örülök, hogy megismerhettelek.:)

-          Részemről az öröm.

Én nem tudom, hogy Sebastian mit művelt, de nagyon szépen összetörte a Red Bullját. A csapat is nagyon haragudott rá. Úgy éreztem, hogy mindez az én hibám. El akartam menni, minél előbb. Szó nélkül elindultam kifelé a pályáról. Nem igazán tudtam, hogy merre kell menni, de bárhol jobb volt, mint a Red Bullnál. Elindultam az egyik irányba és csodák csodájára, pont jó helyre értem ki, ahonnan már tudtam az utat. Gyorsan visszamentem a hotelbe és elkezdtem pakolni. Kopogtak. Nem akartam kinyitni. Egyedül akartam lenni. Senki és semmi nem érdekelt.

-         Nyisd ki! – szólalt meg az ismerős hang.

-         Menj el! – kiabáltam ki.

-         Nem. Eressz be! Most!

Kénytelen voltam beengedni.

-         Mit akarsz mondani?

-         Nekem nem sikerült, de neked még sikerülhet. Ne add fel az álmodat!

-         Önző lennék, ha maradnék és csak Sebnek okoznék fájdalmat.

-         És így most jobb?

-         Majd az idő rendbe hozza a dolgokat.

-         Legalább beszéld meg ezt Tommival! Kérlek! Ott van a szobájában.

-         Rendben.

Kiléptem az ajtón és bekopogtam Tommi szobájának az ajtaján…