-
Gyere be!
-
Szia…
-
Szia…
-
Beszélhetünk?
-
Mondjad csak!
-
Bocsánatot szeretnék kérni…nem állt szándékomban
csak úgy otthagyni. De hibásnak érzem magam amiatt, hogy Seb kiesett és tudom,
hogy nem maradhatok.
-
Miért lennél hibás? Ezt Seb cseszte el, nem te.
Kérlek! Maradj!
-
Sajnálom…nem lehet…szeretlek. Mindig szeretni
foglak.
-
Nagyon szeretlek édes. És soha nem foglak
elfelejteni… - lehajtotta a fejét, majd zokogásban tört ki.
-
Ne légy szomorú, kérlek! Majd írok, megígérem.:)
– búcsúzóul még egy puszit nyomtam az arcára, aztán kisétáltam a szobájából.
-
Várj! – indult utánam.
-
Igen? Mi az?
-
Ezt a múltkor találtam, biztosan kiesett a
füledből.
-
Köszönöm.:) – átvettem a fülbevalóm egyik felét.
A csudába! Biztos megint kilazult, szokás szerint…
Kiléptem az ajtón, majd visszamentem a szobámba pakolni.
-
Na? Megbeszéltétek?
-
Igen, meg. Elmegyek. Jössz te is, vagy itt
maradsz?
-
Természetesen megyek veled haza, majd szépen
mesélj el minden, ami történt!
-
Úgy lesz.
Ahogy pakoltam a ruháimat, megtaláltam Seb autogramját és
könnybe lábadt a szemem.
-
Mi baj van Angie?
-
Nézd!
-
Jajj.:)
-
Hiányozni fog.
-
Tudom, de te döntöttél így, ezt ne feledd!
-
Igen, tudom. Készen vagyok.
-
Rendben. Mehetünk?
-
Igen.
Szépen lassan elindultunk kifelé, pont Sebbel együtt léptünk
ki az ajtón, de én rá se néztem, csak mentem tovább. Georgina megszólalt:
-
Sajnálom Seb.:( - ezek után csatlakozott hozzám
és elhagytuk a hotelt.
Ahogy mentünk a repülőtér felé, megpillantottam Michael
Schumachert. Egyetlen barátnőm volt, aki nagyon odavolt érte. Gondoltam
magamban, hogy most milyen boldog lenne, ha a helyemben lehetne.:) Muszáj volt
mosolyognom. Georgina nem értette a dolgot, de ahogy elnéztem nem is nagyon érdekelte,
csak az útra koncentrált.
A repülőtéren vártunk már legalább 2 órája, amikor egy
ismerős arcot véltem felfedezni az emberek között, ahogy közeledett, már biztos
voltam benne, hogy Ő az.
-
Angie?
-
Bree?
Az örömtől egymás nyakába borultunk.
-
Végre láthatom a híres-neves Angiet, aki annyira
odavan Tommiért.
-
Én pedig a híres-neves Bree-t aki nem csak
Michael Schumacherért, de Lionel Messiért is odavan.
-
Nos igen. Jujj, tök ilyennek képzeltelek el.
Olyan jó, hogy találkoztunk. Hová készülsz?
-
Haza. Tudod, én nyertem meg a találkozást
Sebbel.
-
Igen? És milyen volt.
-
Az eleje még jól indult, aztán a végén már…minden
rosszul sült el.
-
Na mesélj!
-
Tudod…én beleszerettem Tommiba és azt hiszem Ő
is belém.
-
Tényleg? Wíííí!
-
Igen, csak aztán... Seb is ugyanezt érzi, így
nem maradhatok itt. Most is miattam ment el a versenye.
-
Micsodaaa?:O Ezt nem teheted Tommival!
-
De Seb csak szenvedne.
-
Na idefigyelj! Ha Seb igazán szeret, akkor
elenged és te élhetsz boldogan Tommival, amíg meg nem haltok.
-
Bree! Ez nem egy mese.
-
Jó, akkor az amíg meg nem haltok lemarad.
-
És a boldogan is..
-
Ugyan már.:)
-
Mennünk kell, indul a repülő.
-
Te is ezzel jössz?
-
Igen, ezzel.
Én is kint voltam a futamon, csak én kívülről néztem az eseményeket.
-
De jó, akkor beszélgethetünk.:)
-
Igen.
Ebben a pillanatban valaki hátulról átkarolt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése