5. rész: Mi lesz velünk?

-          Tommi, kérlek hallgass meg!

-          Minek? Tudom, hogy nem akarsz engem.

-          Nem erről van szó. Csak egyszerűen túl messze vagy és így ennek nincs semmi értelme.

-          Nincs semmilyen megoldás?

-          Hát…nem hiszem…de menjünk már vissza, te dolgozol, én meg figyelek!

-          Rendben.

Egész idő alatt azon gondolkodtam, hogy tudnánk megoldani ezt az egészet, de csak olyan ötletek jutottak eszembe, amik abszolút megvalósíthatatlanok. Tommi közben mellém jött és óvatosan átölelt.

-          Mi lesz velünk? – kérdezte.

-          Nem tudom. Csak azt tudom, hogy vasárnap este el kell mennem.

-          Addig még van körülbelül két napunk. Azt hiszem jobb lesz, ha kihasználjuk.

-          Igen. Van esetleg valami ötleted?

-          Akad egy pár.:)

Pontban 6 órakor hagytuk el a pályát és vettük célba a hotelt.

-          Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Nem akarom, hogy kirúgjanak.

-         Csak nyugi. Elintéztem, hogy elengedjenek.

Hirtelen megcsörrent a telefonom. Georgina volt az,  a legjobb barátnőm.

-          Na mi a helyzet?

-          Éppen Tommival furikázok a városban.

-          Tommival? Mit csinálsz te Tommival?

-          Éppen megyünk vissza a szállodába, aztán elvisz valahová. Nem árulta el, hogy hová?

-          Micsoda?:O Ezt nem hiszem el…miért Tommival, miért nem Sebbel?

-          Nézd…Seb nagyon aranyos srác, de abszolút elképzelhetetlen, hogy én meg Ő együtt legyünk. Fantasztikusan jó fej és fantasztikus barát, de nem.

-          Hát jó…te tudod…én nem szólok bele.

-          Tudom, hogy te Sebet pátyolgatnád ha lehetne, de el kell fogadnod, hogy Seb és én nem leszünk egy pár.

-          Hát jól van…majd még beszélünk. Szia!

-          Szia!

Imádtam Ginát, de ezt nagyon utáltam benne. Tommival mindig rettenetesen ellenszenves volt, pedig én imádtam Tommit.

-          Mi baj van?

-          Semmi baj…

-          Látom rajtad, hogy valami baj van.

-          A barátnőm aggasztó. Tudod…nem igazán kedvel téged.

-          Nem mindenki kedvelhet engem. És Sebet szereti?

-          Imádja, ugyanúgy ahogy Jenson Buttont is.

-          Világos…jobban néznek ki, mint én, híresebbek, hiszen Ők a versenyzők, nem én.

-          Ugyan már.:) Hidd el, hogy elég híres vagy, legalábbis jó néhány ember ismer és szeret is téged.:)

-          Örülök, hogy ezt hallom tőled.:)

A tekintetünk ismét találkozott, de ezúttal senki és semmi nem akadályozhatta meg, hogy az ajkaink összeérjenek…