4. rész: Ez már tényleg szerelem♥

-          Mi történt? Mi tűnt el?

-          Sebastian karórája. – válaszolta Tommi.

-          A kocsiban hagyta…

-          Tényleg?

-          Aha. Betette kesztyűtartóba.

-          Srácok, megvan az óra! Az autóban van, a kesztyűtartóban.

-          Jaj – nyögött fel az egyik szerelő.

-          Köszi Angie.:)

-          Nincs mit Tommi.:)

A pillantásában benne volt minden: minden érzése, minden boldogsága, de ugyanakkor a fájdalmai is.  

-          Mi nyomja a lelkedet kedves Tommi?

-          Ennyire látszik?

-          Látom a szemedben.

-          Nos…egy lány…olyan gyönyörű…nemrég ismertem meg, de teljesen belezúgtam.

-          Igen?

-          Abszolút.:)

Közelebb hajolt, átkarolta a derekamat.

-          Te vagy az a lány, akit az álmaimban láttam, akivel a jövőmet képzeltem el.

-          Emberek munkára fel! – parancsolt Horner szigorú hangja. Közben Sebastian is visszatért:

-          Tommi, szükség lenne rád!

-          Repülök!

Amíg Tommi és Seb serénykedett, én figyeltem a tevékenységeiket.

-          Szereted, ugye? – kérdezte Britta.

-          Igen.

-          És ezt olyan nehéz volt kimondani?

-          Azt hiszem eddig még én sem jöttem rá, hogy így van.

-          És most mi lesz veletek?

-          Fogalmam sincsen…ez így nem fog menni. Túl messze lenne…és túl fiatal vagyok hozzá.

-          A szerelemben nem számít a kor.:)

-          A távolság akkor is túl nagy. Ez így semmiképp sem fog menni. Ez csak ennyi lesz.

-          Ahogy gondolod…

Végre elkezdődött a szabadedzés. Egész idő alatt csendben voltam, nem akartam se Brittaval, se Tommival beszélni. Csak néztem szomorúan magam elé. Tommi észrevette, hogy bánt valami, de nem jött oda megkérdezni, hogy mi a bajom, amit persze megértek, hisz dolgozott. Nem az Ő dolga, hogy engem pesztráljon. Az első szabadedzés után Seb jött oda:

-          Mi a baj kislány? Mi nyomja a lelkedet?

-          Nincs semmi bajom. Csak nem érzem magam túl jól.

-          Na gyere, hadd öleljelek meg!

-          Hé fiatalok, a romantikát későbbre hagyjátok. – szólalt meg Horner hangja.

-          Christian, Angie nincs jól!

-          Mi baj kisasszony?

-          Nem érzem magam túl jól.

Tommi a túlsó oldalról figyelte a történéseket. Nem értettem, hogy miért nem jött oda hozzám és ez nagyon bántott.

-          Sebastian! Nemsokára kezdődik a szabadedzés. Öltözz vissza! – mondta kedvenc Hornerünk.

-          Rendben.

A második edzés sem telt jobban, mint az első. Az utolsó 10 percben Britta jött oda:

-          Szeret téged…és most nagyon szenved.

-          De mitől? Nem mondtam neki semmit.

-          Valaki kikotyogta neki amit mondtál. Nem én voltam esküszöm.

-          Akkor ki volt?

-          Az egyik szerelő.

-          Na nagyszerű…beszélnem kell vele.

-          Megpróbálhatod…de nem biztos, hogy szóba áll veled.

Elindultam Tommi felé, de ahogy egyre közelebb mentem, Ő egyre távolodott.

-          Tommi! - kiabáltam utána. De Ő nem állt meg, csak kiment a boxból…