2. rész: Bonyodalmak

Ahogy közeledtünk egyre jobban kitisztult az arca és azonnal felismertem a srácban Seb egyik legjobb barátját.

-          Tom, bemutatom Angiet! Angiet Smith-et. Angie, Ő itt Tommi Pärmäkoski.

-          Nagyon örülök. – nyújtottam oda a kezemet.

-          Én is nagyon örülök.  – mélyen a szemembe nézett. Láttam valamit a szemében…valamit ami magával ragadott és nem hagyott nyugodni…

-          Angie! – Sebastian az orrom előtt kalimpált, de nekem fel se tűnt.

-          Igen, mi történt?

-          Mennünk kéne.

-          Persze, persze…induljunk. :)

Ahogy ballagtunk a következő helyszínre Britta hirtelen megszólalt:

-          Tetszik neked Tommi?

-          Micsoda? Ezt honnan veszed?

-          Láttam hogy nézel rá.

-          Ez hülyeség…dehogyis.

-          Hát jó. Elhiszem én.

-          Koncentráljunk inkább a munkára.

-          Hé csajok, jó lenne ha sietnétek! – kiabált vissza Sebastian.

-          Máris megyünk. – kiabáltam utána.

Este 10-kor már a szállodában voltunk. Az én hotelszobám közvetlenül Sebé mellett volt.

-          Szükséged van valamire?

-          Nem Seb, nem kell semmi. :)

-          Akkor jó éjszakát!

-          Neked is.

10 óra 10 perc van. Valaki kopogtat az ajtómon.

-          Ááá…szia.

-          Szia! Gondoltam beköszönök. Ha már mellettem vagy.

-          (Na de jó, körbe vagyok véve Sebbel és Tommival). Szóval te vagy a másik oldalamon.

-          Igen.

-          Bejössz kicsit?

-          Őőő…nem. Holnap nehéz napunk lesz, pihennem kéne.

-          Hát akkor…jó éjszakát!:)

-          Jó éjt!:)

Te jó ég…micsoda este…

Másnap reggel korán keltünk. Mondanom sem kell, hogy alig bírtam kimászni a pihe-puha ágyikómból.

-          Jó reggelt!

-          Jó reggelt, Seb!:)

-          Hogy aludtál?

-          Kösz jól.:) – igazából borzalmasan. Alig bírtam elaludni. Folyton Tommi esti látogatása járt a fejemben. És miért érzem ilyen furcsán magamat?

-          Jól vagy?

-          Persze, minden oké.:)

-          Indulhatunk?

-          Naná.:))

…

-          Na ne!

-          Rajongók.:))

-          Ajj…

-          Seb, kérlek! Szerezz nekik örömet!:))

-          Rendben. Csak tudod…nehéz mindig mindenkinek megfelelni. És tudod nekem is vannak rossz napjaim.

-          Elhiszem. Csak neked muszáj titkolnod.

-          Igen, pontosan.

Alighogy kiléptem a bejárati ajtón, a rajongók körénk özönlöttek, de az én kezemet elkapta valaki…